Esztergom és Vidéke, 1936

1936-07-30 / 61.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 61. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. JULIUS 30 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Esztergomiak a berlini olimpiászon „ Hi vom a világ ifjúságát". Ezt a szózatot kongatja szerte a világ négy tája felé néhány nap múlva a berlini stadion őrtornyának olimpiai harangja, hogy több mint félszáz nemzet közel ötezer íőnyi ifjúságát ne­mes küzdelemre szólítsa a béke, a szeretet, a barátság és a meg­becsülés jegyében. Ötezernyi válogatott világ­ifjúság mosolygó életvidám se­rege között kétszáz magyar sportifjú is tábort üt az olim­piai faluban és pirosra gyúlt arccal, nemesen büszke akarás­sal indul a világküzdelembe megmutatni, hogy e maroknyi nemzet fiai is tudnak, a legki­válóbbak között is lesznek, mert akarnak legelsők lenni. Mi esztergomiak talán csak néhányan tudjuk, hogy az ed­digrendezett olimpiai versenyek legnagyobbikán, a XI. berlini olimpiászon Esztergom mily előkelően van képviselve. A berlini stadion olimpiai harangja városunk fiait is hivogatja s ime, csodák-csodája egyszerre többen öltenek fiaink közül olimpiai formaruhát, hogy a magyar színekben és esztergomi lélekkel küzdjenek az ifjúság egyik álmáért, a világbajnok­ság büszke ciméért. Sarlós (Starkbauer) József a magyar olimpiai tornászcsa­pat tagja regi ismerőse sport­közönségünknek. Ebben a vá­rosban tanulta meg a most már olimpiai tudásának abc-jét s hisszük, hogy komoly készült­sége, nagy versenyrutinja a ma­gyar színeket dicsőségre se­gíti. Tölgyessy Sándor MOVE lövész, versenyben még újonc, de máris befutotta neve a sport­világot. Az olimpiai próbaver­senyen a tavalyi római világ­rekordot 3 ponttal megelőzte s a mult szombati nemzetközi versenyen 531 pontszámmal messze maga mögött hagyta a nemzetközi mezőnyt. Tölgyessy Sándor a magyar pisztolylövők olimpiai reménysége s nem áb­ránd, hogy formája teljességé­ben ujabb világrekorddal fog meglepni bennünket. Az olimpiai tornabemutatón a magyar csapat tagja között Qaál Tivadar, JVagy Sándor, JCirály László nagyrészt Esz­tergomban ismerkedett meg a sport testetlelket nemesítő ere­jével s bízunk bennük, hogy tudásukkal gyarapítani fogják a magyar testnevelés jóhírnevét. íme Esztergom a berlini olim­piász világversenyében! Öt, tu­dástól, képességtől, akarattól duzzadó fiatal tehetség, akik mindegyike meg fogja ott künn tenni kötelességét hazájáért, városáért. Hazájáért, mert meg­csillan a szeme gyémántja, ami­kor az olimpiai árbocon meg­pillantja a drága háromszínű nemzeti zászlót, melyre eskü­dött és meg fogja tenni köteles­séget városáért is, mert arcába szökik a vére, ha hazagondol, ahol annyi szerető, féltő, aggódó vére, rokona, barátja lesi a na­pot, az órát, amikor meg kell mutatni, hogy ötezer legkülönb között ki a legeslegkülönb. Nekünk pedig, akik itthon­maradunk, a siker, de a balsi­ker hírének vétele után is azon nal hozzá kell látnunk a mun kához, mert ki tudja azt, hogy az öt olimpiai esztergomi fiú mellett hányan lehetnének még közülünk kinn Berlinben, ha végre komolyan vennénk az ifjúság sportnevelését. Addig is féltő reménységgel, bizalommal hallgatjuk az olim­piai harang hívogató kongását. Ti pedig, esztergomi fiúk, a világ legjobbai között is mu­tassatok meg, hogy tudás, fe­gyelem és akarat a fegyveretek, mellyel hazátoknak és Eszter­gomnak hírt, dicsőséget sze­rezzetek ! Kilő. ^MliliílllllMHH! Amig egy film eljut odáig... in. A felvételekkel kapcsolatban rövi­den ki kell még térni a külső fel­vételekre is. Már emlííetiük, meny­nyire idegenkednek ettől a gyárak, mert a szeszélyes idő nem szokott tekiniettel lenni a gyártők érdekeire Csak egy példát említsek meg a sok közül: egy most készülő magyar film felvételeit Ausztriában, a Gross­glockeren kellett elkészíteni. Az egész társaság egy hétig üdült oda­fenn, mert csak egyetlen felvételre alkalmas nap volt, amikor nem volt hófúvás. Hollywood egész filmkarrierjét annak köszönheti, hogy éghajlata a legegyenletesebb és legszárazabb Amerikában, s az angol filmgyártás mindaddig nem tudott igazán naggyá fejlődni, míg a mai óriási műtermeik révén függetleníteni nem tudta ma­gát a borús és esős angol éghaj­lattól. A külső felvételeknél — megfelelő áramforrás hiányában — reflektorok használatáról többnyire nem lehet szó, azért ha a megvilágítás nem elegendő, nagy, fényes felületű táb­lákkal tükrözik a napfényt a kívánt helyre. Igen gyakran a hangfelvételeket — melyek szintén nagy áramforrá­sokat és műszereket igényelnek — nem lehet kielégítően a szabadban elvégezni, s a filmet a műteremben kell szinkronizálni. A szinkronizá­lásra sor kerül akkor is, ha egy-egy műtermi felvételnél a hangfelvétel rosszul sikerült, de a kép jó, s kár volna ezért a jelenetet újra lefor­gatni. Ilyenkor a képfelvételt a mű­teremben levetítik, s a szereplők, figyelve a filmen a szájmozdulatai­kat, mikrofonba mondják a szö­veget. Ez bizony elég nehéz, mert ját­szani is, a szájmozdulatokra is fi­gyelni nem a legegyszerűbb, s né­hányszor le kell forgatni a jelenetet, míg az egész hiba nélkül megy. A műtermi munkákkal párhuza­mosan a filmgyár laboratóriumában folyik a kész felvételek feldolgozása, mely nem kevésbbé érdekes, de ta­lán a legkevésbbé ismert része a filmgyártásnak. A kész felvételeket azonnal előhívják és másolják és esténkint a házi vetítőteremben le­vetítik. Igy még van idő arra, hogy ha valamivel nincsenek megelégedve, újra elkészíthessék, mielőtt a műtermi munkák befejeződnek. A zenei részek hozzáillesztése már teljesen laboratóriumi munka. A hangosfilm szinte állandó zenei alá­festésekkel dolgozik, melyeket ter­mesze! esen külön vesznek fel, csak hangszalagra, s a hangkeverő beren­dezéssel illesztenek a már meglévő kép és beszédfelvételekhez. Hogy ezt az eljárást bemutassuk, vegyünk egy nehezebb esetet, pl. amikor a zenekar a képen is szerepel s emel­lett a szereplők — mondjuk, tánc­közben — beszélgetnek egymással. Ha a beszédet, a zenét s a zajokat a képfelvétellel egyidőben akarnánk elkészíteni, ez igen nagy nehézsé­gek árán volna csak megoldható, s az eredmény mégsem volna az, amit várunk. A mikrofonok elhelyezése az első nehézség, mivel a képen nem szabad látszaniok, magasan a zene­kar felett pedig a hangfelvétel szem­pontjából nem megfelelő. Továbbá a szereplők nem kiabálhatják túl a zenekart, pedig ez volna szükséges, ha a zenekar hangerejét nem akar­juk folyton változtatni. Ezeket a ne­hézségeket küszöböli ki a hang­keverő-gép. A felvételeknél a képpel együtt csak a beszédet veszik fel, a zene­kar „némán" játszik, a statisztéria csak a száját mozgatja. A zenekar játékát, a zajt más alkalommal, kü­lön veszik fel, a tempót metronom­mal ellenőrizve. Igy három külön hangfilmet kapnak, melyet már most a keverőgép egyesít közös filmsza­lagra. A legújabb ilyen berendezés négy hangfelvételt tud keverni. Ez négy szinkron járó vetítőgépből áll, melyek mindegyike külön erősítővel és hangszóróval van ellátva. Az egyes gépekbe „befűzik" a kép, illetve a hangfelvételek filmszalagjait, s hangmérnök egyszerre látja a képet s hallja a hozzátartozó különféle zajt, beszédet és zenét. Ezeknek mind­egyikét külön-külön tudja halkítani vagy erősíteni, pl. a beszéd alatt a zenét letompítani, a zene végén a társalgás zaját erősíteni, tehát egyik hangot „átúsztatni" a másikba. Ez hangkeverés vagy mixelés. A film utolsó munkálatai a kész részletek összevágása, s a bevezető feliratok, az u. n. Vorspann hozzá­illesztése. A legjobb jelenetekből reklámcélokra összevágnak néhányat, hogy a premiermozik előre felhívják a közönség figyelmét a „magyar filmgyártás koronájára" vagy „min­den idők legnagyobb filmalkotására". Megindul a reklám s a film elindul hódító útjára, hogy mint a mai kor legnépszerűbb szórakozása, a művé­szet eszközeivel — vagy csak an­nak látszatával — két órára elfeled­tesse a nézővel, ami odakinn törté­nik, építsen vagy romboljon asszerint, amint alkotói művészek voltak, vagy csak üzletemberek. Vége. Kollányi Ágoston Bedgyaszay-dalesl / Korábbi igéretét váltja be Med­gyaszay Vilma, a nagynevű színmű­vésznő és« sanszon-énekesnő azzal, hogy augusztus hó 2-án, vasárnap esti 9 órai kezdettel a Fürdő Szál­loda kerthelyiségében sanszon-estet rendez. Medgyaszay szinipályáját a budai színkörben kezdte, játszott a Király Színházban, ahol mint a „János vi­téz" első Iluskája szerzett felejthetet­len hírnevet, majd a többi fővárosi színházaknál. Legnagyobb erőssége volt a híres Nagy Endre-féle kaba­rénak, mely egy időben az ő veze­tése alatt működött. Mint előadó és énekművésznő egyaránt kitűnt egyéni és jellemzetes stílusával s egyike a legnépszerűbb fővárosi színésznők­nek. Sanszon-estje, melynek műsora repertoirjának legjobb darabjaiból van összeállítva, vidéki turnéja leg­sikeresebb állomásának ígérkezik. A budapesti írói világ jelenleg vá­rosunkban időző több reprezentánsa kapcsolódott be a művésznő iránti tiszteletből a rendezőség munkájába s több fővárosi lapis közölte az ér­dekes esemény hírét. Az est a Fürdő Szálloda pompás kerthelyiségében fog teritett aszta­lok mellett lefolyni; belépődíj szemé­lyenkint egy pengő lesz. A rende­zőség gondoskodott arról is, hogy az est közönségének a műsor után a szálló terraszán táncra is alkalma nyíljék. Külön meghívók hiányában a rendezőség lapunk nyilvánossága útján adja közre a magas nivójú művészi esemény hirét. Csak a Pfaff varrógép jár 1 30—40 évig csendesen Javí­tás nélkül. — Egyedárasitó: SGHENKENOEL A. Esztergom

Next

/
Oldalképek
Tartalom