Esztergom és Vidéke, 1936

1936-06-04 / 45.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 45. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. JUNIUS 4 Előfizetési ár 1 hóra: 1 oengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. 1920. jún. 4. TRIANON Tizenhat éve, hogy a történelmi Magyarország évezredes határait rosszakaratú és tudatlan kezek összetörték s erre a romboló munkára rátették a koronát a trianoni szerződésben. Ez a tizenhat év nekünk magyaroknak a keserű kálváriajárás ideje volt. Nem hallgatták meg szavunkat, nem törődtek kérésünkkel, amit az objektiv érvek tömegével tudtunk alátámasztani. Hogyan is lehetne várni a gyűlölettől elvakult emberektől, hogy az objektiv igazság szavára hallgassanak ? A történelem — keserű elégtétel ez nekünk — bennünket igazolt. Európának és az egész világnak azóta nincs békéje, nyugalma, amióta Parisban megkötötték lelkiismeretlenül es gyűlölettől elvakuiva a békediktátumokat s köztük is a legigazságtalanabb és legbotorabbat: a trianoni békediktátumot. Ahogy azonban az élet úrrá lesz a halálon s a békés fejlődés a történelem folyamán az az erőszakon, éppen úgy remélhetjük mi is, hogy a magyar kálváriajárásnak is vége szakad. Ha visszagondolunk arra a világközvéleményre, ami 1920ban és ma uralkodik, akkor máris öröm tölti el a lelkünket. Igaz, hogy sokszor meg félénken, de egyre erősebben átjárja az az óhaj, hogy az igazságtalanságok s elsősorban Magyarországgal történt igazságtalanság jóvátétessék. Lehet, hogy addig még román, cseh és szerb megszállás sok magyar falut fog feldúlni az elszakított részeken. Sok ártatlan testvérünk életével fizeti meg azt, hogy magyarnak született, ezek az erőszakoskodások azonban csak siettetni s nem pedig megakadályozni fogják a magyar igazság diadalát. Magyarország köröskörül van véve hősök sírjaival, akik az ezeréves haza védelmében haltak meg, a korhadt, gondozatlan fakeresztek arról beszélnek nekünk, hogy eljön még a magyar feltámadás napja, akármilyen földi hatalom is akarná megakadályozni eljövetelét. Ez a tudat kell, hogy lelkesítsen és kitartásra buzdítson bennünket a mai trianoni évfordulón. Lelkes hangulatban tartotta meg Tát község kettős zászlószentelöjét Pünkösd hétfőjén avatták fel Taton az új ország- és frontharcos zászlót, a magyar élniakarás ezen két új szimbólumát. A borús időben megtartott ünnepségen megjelent a falu apraja és nagyja, hogy hitvallást tegyen őszinte szívből fakadó magyarsága mellett és tiltakozzon a trianoni békediktátum ellen. Az ünnepély Urmánczy Nándor, az Országzászló Bizottság elnökének fogadtatásával kezdődött, a táti vasútállomáson, akinek egy táti fehérruhás kislány csokrot nyújtott át. Nemsokára érkezett az ünnepségre Reviczky Elemér főszolgabíró fióka Imre dr. vízivárosi plébános kíséretében. Ott láttuk az ünnepségen továbbá az esztergomi Frontharcos Főcsoport egy szakaszát vitéz Zsiga János dr. vezetésével. Az előkelőségek megérkezésük után a templomba vonultak, ahol fióka Imre dr. ünnepi szentmisét mondott. A szentmise után a templom mögötti téren gyülekezett a közönség, hogy jelen legyen az országzászló ünnepélyes feavatásán. Urmánczy Nándor volt az ünnepség első szónoka, aki a tetterős magyarságról beszélt. — Nem várhatjuk — mondotta — ölbetett kézzel, hogy sült galamb módjára újra visszakapjuk az elszakított területeket, ez az országzászló neveljen bennünket tettekben megnyilvánuló hazaszeretetre, mert ez az út, melyen keresztül remélhetjük csak Magyarország feltámadását. Az ünnepély következő szónoka fióka Imre dr. vízivárosi plébános volt, aki nagyhatású, hatalmas be- ! szédében a következőket mondotta :' — Az ország egy nagy sírgödörbe zuhant bele, de amióta Krisztus feltámadott, azóta tudjuk, hogy a sírból is van feltámadás és onnét vezet az út egy szebb, boldogabb jövő felé. Legyen az országzászló az öregek múltjának, az ifjak jövőjének boldogító zászlaja. A Boldogságos Szűz, Magyarország pátronája áldja meg ezt a zászlót, hogy hamarosan magyarul dicsérhesse és áldhassa a Kárpátok ormán elszakított magyar testvéreink éneke Szűz Mária segítő kezét. Az országzászló felszentelése a Hymnus eléneklésével ért véget. Az ünneplő közönség ezután a Hősök szobrához vonult át, ahol a Táti Frontharcos Csoport zászlaját avatták fel. Halmay Antal főjegyző üdvözölte a frontharcosokat a község nevében és kérte őket, hogy zászlójuk az emlékezet szimbóluma legyen, a zászló vésse tudatukba azt, hogy a háború sok könnye, sok szenvedése nem volt hiábavaló, mert az Isten kifürkészhetetlen útjai csak üdvére válhatnak az egész emberiségnek. Vitéz Zsiga János dr., az Esztergomi Frontharcos Főcsoport és az Országos Frontharcos Szövetség nevében üdvözölte a tátiakat és figyelmeztette őket arra, hogy e zászló alatt csoportosulok között széjjelhúzásnak helye nem lehet. Itt mindenkinek egyesülni kell a hazaszeretetben. Az ünnepi beszédek elhangzása után vitéz Rónay Aladárné zászlóanya avatta fel a zászlót, majd utána a különböző testületek képviselői verték be a zászlószegeket. Az ünnepség véget ért, a közönség oszlani kezdett, nekünk is búcsúznunk kellett Tattól, ahol ismét meggyőződtünk arról, hogy milyen nagy szükség van ilyen szívből fa

T kadó megnyilatkozásokra, mert ezek azok a momentumok, amelyek a nemzetben a hazaszeretetet ébren tudják tartani és ébren is tartják ... Pénztári orvosok kirándulása és értekezlete a gyönyörű Tóvároson Lapunkban mindig örömmel és büszkeséggel adtunk helyet azoknak a tudósításoknak, melyek az esztergomi orvosok nemes együvétartozását, tudományos további önképzésüket bizonyították, az őszi és téli hónapok baráti értekezletein. Itt mindig komoly dolgokról volt szó, az orvosi tudás elmélyítését szolgálta a különféle szakok, betegségek és gyógymódok ismertetése és komoly megvitatása. Ezt a nagyszerű gondolatot Horetzky Géza OTI főorvos vetette fel, munkájának legnagyobb elismerése az esztergomi orvosok impozáns összetartása. Az esztergomi értekezletek folytatása volt Tóvároson, kirándulás keretében rendezett pénztári-orvosi értekezlet, melyen mintegy ötven orvos vett részt. Esztergomból külön autóbusz indult, Stockinger János vezetésével Horetzky Géza dr.. Eggenhoffer Béla dr., Oravetz Gyula dr., Rogrün Jenő dr., Darvas Géza dr., S. Kovács Mária dr. orvosok, Kerscbaummayer Ödön gyógyszerész, Zachár Gusztáv dr. OTI ügyvezető és családtagjaik vettek részt az értekezleten és kiránduláson. Tóvároson Reviczky István tatai főszolgabíróval élen az összegyűlt orvosi kar és Bartusek Géza, az Idegenforgalmi Szövetség kiváló vezetője, fogadták az esztergomi vendégeket. Üdvözlés után a községháza hatalmas tanácstermében kezdődött meg az értekezlet, melyet Stockinger János dr. vármegyei tiszti főorvos nyitott meg, üdvözölve Reviczky István dr. főszolgabírót, aki a magyar közegészségügy iránti érdeklő désének ismét tanújelét adta megjelenésével. Előadásában a közegészségügy és magánorvosi gyakorlat összetartozásáról beszélt. Kitért egyes mulasztásokra, melyek különösen a fertőző betegségek bejelentése terén történtek. A diagnózis biztonsága érdekében a váladékvizsgálat hatósági ellenőrzését és a törvényes rendelkezések pontos megtartását ajánlja az orvosi kar figyelmébe. Kitért a fertőző betegségek elleni oltások nagy fontosságára, melyek kötelezővé tételével a számuk már eddig is csökkent. A fertőző betegeknek a kórházba utalásához a főszolgabíró, illetőleg a polgármester beutalása szükséges. Szülésnél a mentőautó használatára vonatkozólag a legkörültekintőbb eljárást kéri az orvosok részéről. Kéri továbbá a bábalapoknak pontos kitöltését, az új bábalapok kezelésére vonatkozólag kioktatásra kötelezi az orvosokat. Előadása végén kéri az intézetek támogatását és nem legtöbbször indokolatlan bírálatát. Zachár Gusztáv dr. OTI ügyvezető a Társadalombiztosító keretében működő orvosok teendőit ismerteti, azon gyakorlati jogszabályokat, melyekkel az orvosi gyakorlatot szeretné megkönnyíteni. Részletesen tárgyalta Sürgős szükségesség, a Munka-próbálkozás, Keresetképtelenség, Gyógyszerrendelés és öregségi stb. biztosítási járulékok kérdését, megmutatva az utat, amelyen az orvostársadalomnak ezekben a kérdésekben az egyes esetek előfordulása esetén haladmok kell; ismertette az irányelveket, amelyek szerint dönteniök kell. A vezérelv mindig a közegészségügy szolgálata. Paletta Viktor dr., a tatabányai kórház igazgató-főorvosa, egészségügyi tanácsos három és fél évtized tapasztalatait szűrte le élvezetes előadás keretében. Érdekesen fejtegette, hogy a manuális, elméleti és tudományos orvosi szakok között határvonalat vonni szinte lehetetlen. A régi orvosképzést a mostaninak eléje helyezi, mert — mint mondja — a laboratóriumi munka háttérbe szorítja a gyakorlatot. A specializálódásnak csak központokban van helye, ahol erre megfelelő betegállomány áll rendelkezésre. Je/em Aladár dr. fogorvos a gyökérkezelésről beszélt, ismertette a fogműtétek történetét, majd 267 műtétének konklúziójaként kimondotta, hogy műtétet csak ott kell alkalmazni, ahol ez feltétlen szük-