Esztergom és Vidéke, 1936

1936-01-12 / 4.szám

ESTERGOMIlfliE ÖTVENHETEDIK ÉVF. 4. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. wnmmmmmmummmmtmmm VASÁRNAP, 1936. JANUÁR 12 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Szervilizmus ? Valóban elérkeztünk volna oda, hogy a magyar társadalom lelkében a tekintélytisztelet helyett a tekintélyfélelem vert tanyát ? Ott tartunk-e már, hogy a kemény gerincű férfinak pusztulnia kell, akinek van bátorság szembehelyezkedni a nyájtermészetű emberekkel, arra pereatot kiáltanak, s tabut jelent-e ebben az országban mindenki, akit jószerencséje embertársai fölé emelt ? Mert tagadhatatlan, hogy az idők kedveznek itt-ott a szerencselovagoknak. Éppen azért elmélkedünk el a hercegprimás karácsonyi szózatán s tesszük fel a kérdést: a sima modorú, ügyes parkettember boldogul-e első sorban, azé az embertípusé-e az élet sok-sok haszna, amelyet Komáromi János énekelt meg, mondván : volt egy politikai barátja, aki a forradalmak idején tagja volt c. szociáldemokrata és radikális pártnak, aztán rövid ideig a keresztény politika dicséretét zengte, majd bevonult az egységesbe, hogy ugyanakkor tántoríthatatlan hűségéről biztosítsa a legitimistákat és szabadválasztókat egyaránt, szimpátiáját nem egyszer juttatta kifejezésre Rassay felé, hogy végül ismét a többségi párthoz csatlakozva, annak az árnyékában húzódott meg, hogy tovább űzhesse politikai mesterkedéseit. Ámulva kérdezzük : azok tudnak-e csak boldogulni, akik az egyéniséget jellemző férfias helytállást és elvhűséget, mint rozzant csatabárdot elásták, akik páratlan művészei a bóknak és hízelkedésnek, akinek szemmértéke nem tart tovább saját, kis piszkos egyéni érdekénél, akiben a magyar önérzet halvány olajos mécse pislákol csakmár s nem azoké a szabad magyaroké-e a jelen és jövő, akikről Gömbös miniszterelnök annak idején Szegeden beszélt s akik férfias önérzettel, minden külső befolyástól mentesen, szabadon nyilvánítják világnézeti kérdésekben éppen úgy, mint az élet mindennapi problémáiban véleményüket ? És kérdezzük tovább : a mindenható protekció a legfontosabb tényező-e, vagy a tehetség, tudás, avagy rátermettség az emberek kiválogatásánál s akad-e hivatal és hivatalfőnök, aki ne testvért lásson a fölemelt homlokú és egyenes gerincű magyarban. — Pokolbéli káprázat, el veled ! — hördülünk fel Madáchcsal. Nem ! Ilyenekről nem lehet szó Magyarországon. S ha volna is, csak egy százalékban, azt ki kell irtani könyörtelenül. A mai történelmi idők nem lakájokat, hanem egész férfiakat követelnek. Nem szájhősöket, hanem akik áldozni is tudnak és akarnak a Honért. Nem politikai nagyságokat, akik ma a vörös világnézet virányain tévelyegnek, holnap pedig az oláh királyt süvegelik meg. Nem politikai kaméleonokat és nem az átnyergelés művészeit. Nem olyan hősöket, akik a harctéren nem ismerték s ha ismét elérkezik a mi időnk, nem fogják ismerni ennek a szónak magasztos jelentőségét. Nem kellenek a politikai szolgalelkek, s nem a görnyedő természetűek. Nincs szükség gerinctelen puhányokra és világnézeti bambákra. Mi sem áll távolabb Gömbös Gyula miniszterelnöktől, minthogy ilyenekben találja kedvét. Nagy történelmi feladatokat szolgalelkű néppel megoldani nem lehet. A nyájtermészetekből hiányzik a vonzó és taszító erő. Ezekből tizenkettő van egy tucatban. Ma reád esküsznek, hogy holnap másnak zászlóját lengessék, Mint az egykori mungók, csak élősdiek, közéleti haszonélvezők, vagy jámbor fantaszták. Akár igy, akár úgy, csak akadályai az egészséges jövő kialakulásának. Ezért hirdetünk tehát — vizsgálva a magyar élet horoszkópját — harcot a szervilizmus ellen, még ha egy százalékban is lelhető fel társadalmunkban. A magyar Sión ormáról elhangzott szózat gondolkozásra kell, hogy késztesse az illetékeseket. Az ország első zászlósura jól tudja, miért kellett megtennie kijelentéseit. Az ő szózata tanulságot kinál mindazok számára, akiket sorsunk az élre állított. Képviselő urak a zöldasztal mellett... Egy kis visszapillantás. A népképviseleti rendszer — mely a törvényhozás mai rendjének leginkább divó s mondhatni általánosan elfogadott formája — nem tekinthet vissza, legalább hazánkban, történelmi korok hosszú századaira. A népképviselet úgy az ókorban, mint a középkorban teljesen ismeretlen volt, ez a rendszer az újabb államelmélet szülötte. Angliában ugyan már a XIII. században találkozunk a képviseleti rendszer nyomaival, de ott is tulajdonképpen csak a XVI. és XVII. századokban erősödött meg a parlamentarizmusnak ez a formája. Magyarországon a rendi képviseleten alapuló alsó tábla (a Karok és Rendek) az 1848-i V. tc.-kel alakult át a népképviselet alapján választott törvényhozó testületté — képviselőházzá s ezt a népképviseletet a községi (városi) önkormányzatban tételesen tulajdonképpen a korábbi törvények helyébe lépett 1886. évi XXII. tc. vezette be. Azóta számtalan újabb rendelkezés szabályozta az önkormányzatok jog- és hatáskörét, de a képviselőtestület, mint a város lakosságának, polgárságának önkormányzati szerve, többkevesebb változtatással máig is fennáll s teljesiti közigazgatási feladatát. Beválik-e a népképviseleti rendszer ? A háború utáni években különböző államelméleti tanulmányokban, inkább újságcikkekben, sok szó esett a népképviseleti rendszer, a parlamentarizmus mai formájának mindinkább észlelhető lazulásáról, tarthatatlanságáról, sőt — úgy mondották — esetleges csődjéről. Úgy vélték egyesek, hogy a kormányzati rendszer messzelátó célkitűzéseit a népképviseleti forma nehézkes teljesítőképessége, aktivitásának kötöttsége erősen hátráltatja s a háború után minden közcél iránt mindinkább terjedő közöny, a közigazgatás, az önkormányzat szándékai s tervei iránt mutatkozó általános apathia erősen béHETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Mikes János gróf szombathelyi püspök betegsége miatt lemondott méltóságáról. — A Kúria elnöke sikraszállt a teljes birói függetlenségért. — Keresztes-Fischer Ferenc ny. belügyminisztert nevezték ki a Pénzügyi Központ elnökévé. — Viharos tüntetést rendeztek a munkanélküliek Székesfehérvárott. — Budapesten minden negyedik ember szívbajban hal meg. — Meghalt Géczy István, „A gyimesi vadvirág" szerzője. — 25 éves a budai Jánoshegyi Erzsébet-kilátó. — Petroleumnyomokra akadtak Szilaspatakon. — Nikién megtalálták Berzsenyi Dániel könyvtárát. — Strázsa György, az utolsó 48-as honvéd 118 éves korában Déván elhunyt. — Megbüntetik Debrecenben a szavazástól távolmaradt választókat. — Ötvenezren kérték az OTI tartozások elengedését. — Megpeticionálták a szombathelyi városi választásokat. — Amerikai diákok almát kértek Debrecentől. — Háromszázhat új ügyvéd kapott diplomát az elmúlt évben. — Huszonnégymillió pengő volt novemberben eu állami közigazgatás bevételi többlete. — Megállapították Tildy Zoltán magyar állampolgárságát. — Az elkobzott csempészetből 20 mázsa vajat osztott szét a főváros az szegényeknek. KÜLFÖLD Spanyolnátha pusztítja az esz* kimókat. — Olaszország visszautasította Amerika beavatkozását. — 800 milliós kölcsönt ad Franciaország a Szovjetnek. — Amerika 2660 ponttal nyerte meg a bridzsvilágbajnokságot. — Japán panaszkodik a Szovjet propagandája ellen. — Katasztrofális arányokat ölt a franciaországi árviz. — Influenza járvány pusztit a francia hadseregben. — Naponta kétmillió példányban jelenik meg az angol Daily Express. — Anglia teljesiti Egyiptom követeléseit. — Véres munkanélküli tüntetés volt Lengyelországban. — Kairóban tüntettek Olaszország elten. — Spanyolországban visszaállították a szabadságjogokat. — Beállt az esőzés Abessziniában. — A görög kommunisták hűséget fogadtak a királynak. — Harminc és fél milliárd Amerika államadóssága, — 25.000 lengyel zsidó kivándorolt Palesztinába. — Amerika nem ad fegyvert Olaszország ellen. — Jugoszlávia kárpótlást kap a szankciók miatt. — Páncélerődbe szállították az Egyesült Államok arany j tartalékát. — Lengyelzsidó üldö zés van PalesztinaOan. — Négyszázezerre becsülik az amerikai gangszterek számát. — Nagy károkat okoz az angliai árviz. — Négyes ikrek születtek Németországban Ma