Esztergom és Vidéke, 1936

1936-01-12 / 4.szám

nitotta s akadályozta az országos és helyi kormányzásra hivatott szervek törvényhozási s közigazgatási funkcióit. Törpe pártok és klikkek uralma, ellenállása, obstrukciója, örökös ellenzékieskedése természetesen megfelelő ellenintézkedéseket, házszabályszigoritásokat váltott ki a mindenkori kormányok részéről, hogy biztosítsák a tárgyalások nyugodt menetét, ezek az ellenintézkedések azonban természetszerűleg bizonyos fokig kedvét szegvén a mindenkori ellenzéknek, lassan-lassan halkulni, csittulni kezdett a törvényhozás termeinek hangja s ebből a csendből lassan kinőtt bizonyos fokú elkedvetlenedés, közöny, apathia, következményes állapota. Erre aztán megállapították a parlamenti „szakértők" fentemiitett „tanulmányaikban" a parlamentarizmus haldoklásának vélt eshetőségeit .. , Ami azonban egyelőre még nem vált valóra, mert a mostani törvényhozási rendszernek mégiscsak világszerte legmegfelelőbb s legbeváltabb formája, a jóslások dacára továbbra is a népparlament marad ... A községek kis-pariamentje. fiát mindaz, amit fentebb a képviseleti rendszerről röviden összevonva elmondottunk, csak afféle elméleti affektálás, amit korántsem szabad a tárgyhűség mértékével mérni. Csak azt akartuk előtérbe állítani, hogy a képviseleti rendszer, mint Európában általában dívó tör vényhozási forma az ellenvélemé nyek dacára is él és uralkodik. Él és uralkodik nagyban az országgyűlési képviselőválasztás rendszerében s él kicsinyben a községi (városi) képviselőtestület tagjainak gyűlé sén: a községek kis parlamentjében. Láttuk a legutóbb is, a közelmúlt ban Esztergomban lezajlott városatya-választásoknál, fiárom évenkint ugyanis kissé fölfrissítik a testüle tet, mert megesik, hogy vagy a vá lasztók válnak hűtlenné képviselő jükhöz, vagy a képviselő választói hoz, sőt néha kölcsönösen is egymáshoz, igy hát szükségessé válik néha a differenciák bölcs és tapin tatos kiegyenlítése . . . „Választanak tehát a népek kép viselőket", — akiknek az a hivatása hogy szépen eljárjanak a városi közgyűlésekre, ott meghallgassák a különböző előterjesztéseket s azokat megbízóik nevében elfogadják, vagy elvessék. Igy: rendesen, okosan és jó szándékkal a szegény adófizető nép s a közigazgatási hatóságok iránt. Ez az igazi „népképviselet" s a nép maga is úgy érzi, hogy higgadtan, okosan és jó szándékkal tárgyaló képviselőtestület közelebb áll a szivéhez, mint a mindenben akadékoskodó, minden fejlődést és kultúrát ellenző, hangoskodó és elégedetlenkedő képviselő. Ez a há borúelőtti tipus már — úgy látjuk — teljesen kihalt, s az esztergomi nép szereti és megbecsüli mostani képviselőit. Mi is a képviselő első feladata ? Képviselő urak a zöld asztal mel lett gondolkodtak-e már azon, hogy mivel s hogyan érdemelhetik ki mégis legjobban s legbiztosabban megbízóik, a nép, — Esztergomban a „nemzet" — szeretetét és becsülését? Azzal, ha minél nagyobb érdeklődést tanúsítanak a közügyek iránt. Mert Esztergomban is, - akárcsak másutt, — régente az volt a divat hogy a képviselők nem jártak el a vá rosi. közgyűlésekre s megelégedtek azzal, hogy a képviselői cimet viselhe tik, ellenben a megbízatásukkal járó feladatok elől kitértek olyformán, hogy a képviselőtestületi gyűléseken egyszerűen nem vettek részt. Mi most természetesen a régmúlt idők ilyen képviselőiről beszélünk. Voltak ugyan akkor is tiszteletreméltó kivételek emberekben s esetekben, mert ismertünk tisztes számmal képviselőket, akik ebbeli megbízásukat mindenkor lelkiismeretesen teljesítették s ismertünk eseteket, például egy-egy tisztviselőválasztási aktust, amikor még a betegeket is elhozták a szavazásra, de bizony láttunk már fontos és közérdekű programpontokat, amelyekre — előterjesztetvén a bizottsági határozat, — bizony elég gyér számú testület mondotta ki az: igent. Ez lett volna talán a népképviselet csődje?Nem ez csak egy-két.képviselő egykedvűsége, nemtörődömsége, kényelemszeretete volt, mint meg nem bocsátható negligálása — persze már a választás után — a választók bizalmának. Vannak a városi képviselőknek természetesen fontos és kiváltságos feladataik, melyeknek teljesítése együttjár a képviselői megbízás elfogadásával, de hogyan teljesítse szép és tiszteletreméltó megbízatását a városi képviselő, ha még a közgyűléseken résztvenni sem hajlandó? ímhol, a szavazóknak a választások, sőt a jelölések alkalmával kellett volna már erre figyelemmel lenni s az akkori fáradt képviselőket a további megbízatás alól véglegesen fel kellett volna menteni. Csőd helyett szívbéli egyezség. Ne beszéljünk hát a népképviselet csődjéről, mert a magyar ember ősi természetében benne van a közügyek irányításában való részvétel vágya s a köz igazgatása iránti becsületes érdeklődés. Csak meg kell válogatni az erre hivatást és kedvet érző embereket. S hogy megmentsük helyi parlamentünket is a népképviseleti rendszer falra festett „csődjétől", azért kötünk képviselőinkkel szívbéli egyezséget: jó szívvel hívta meg a közgyűlés nagytermébe Esztergom választópolgársága minden eddigi képviselőjét, méltán kérhette tehát tőlük, hogy megbízatásuknak jó szívvel is feleljenek meg, legalább azzal, hogy a közgyűlésen való mindenkori pontos megjelenésükkel honorálják választóiknak beléjük helyezett bizalmát. A közelmúlt napokban újjászervezett testület kétségtelenül ebben a szellemben fogja funkcióit teljesíteni „szeretett városunk s a köz javára ..." Adja Isten, hogy békés és megértő összefogásban valóban „a béke jegyében munkálkodjanak a képviselő urak a zöld asztal mellett ebben a borúsan induló új esztendőben. Jövőnk útjai (Túri Béla legújabb könyvéről) INGATLANFORGALOM és haszonbérletre kiadó villák, telkek üzletek gyárakról érdeklődni leheí HALMAY GYULA ny. közs, fojegyső ingatlanforg. irodájában Esztergom, Széchenyi-tár 24. szám alatt. (Foglalkozását a m. kir. Földmivelésügyi miniszter e:-.ge,'é!ye alapján gyakorolja.) A közelmúltban egy nagyon figyelemreméltó könyv hagyta el a sajtót és keltett élénk érdeklődést nemcsak a csonka haza határain innen, hanem azokon messze túl is. Ez a könyv méltán tarthatott számot erre a feltűnésre. Nemzetünk életének legalapvetőbb problémáival foglalkozik: történeti adottságaiból származó kötelességeivel; jelen helyzetével, különösen a kisebbségi kérdésre való tekintettel; viszonyával a szomszéd államokhoz, azok helyzetének és érdekeinek vizsgálata alapján ; végül nemzetünk beleilleszkedésével a nagy európai együttesbe. Külön súlyt és érdekességet ad ennek a könyvnek, hogy nem éri be a diagnózissal, hanem a multat és jelent szervesen tovább fejlesztve keresi a jövő lehetőségeit és útjait Központi tengelynek ebben a trón betöltésének kérdését, a királykér dést, a Habsburg restaurációt teszi, ekköré csoportosítja azokat a szempontokat, amelyek a nagyobb egy ség, a Dunamedence egyensúlyát, nyugalmát és jobb életlehetőségeit szolgálnák. Az irója pedig ennek a könyvnek múltjánál, jelen munkásságánál és egyéni értékeinél fogva egyike azoknak, akik a legiletékesebbek ehhez hozzászólni. Igy teljesen érthető az érdeklődés, amelyet keltett és az a komolyság, amellyel róla szólnak. A könyv címe: „Külpolitika és királykérdés." Szerzője: Túri Béla. A Stephaneum-nyomda adta ki ízléses kivitelben. Túlnyomó részben azokat a beszédeket adja, amelyeket az illusztris szerző a parlamentben elmondott; összeállításuk és kiegészítésük azonban egységesés befejezett gondolatmenetet nyújt. Történelmi visszapillantásában kifejti, hogy a magyarság már a honfoglaláskor belekapcsolódott az európai keresztény kulturközösségbe és annak ezer esztendőn keresztül lelkes harcosa volt. Trianon széttörte ezt a helyzetet és egyúttal széttörte azokat a történeti erőket is, amelyek eddig hatottak s ezzel feldúlta a Dunavölgy életét, békéjét, gazdasági prosperitását. Ezt egész Európa érdekében reparálni kell és ezt Magyarország nélkül nem lehet megtenni. Igy a magyar kérdés — Túri Béla könyve szerint — középeurópai kérdéssé vált és vele szorosan öszszefügg a trón betöltésének ügye, a királykérdés is. Részletesen sorra veszi azokat a valóságokat, amelyekkel jelen helyzetben számolni kell, majd rámutat a kisebbségi kérdés fontosságára és sürgősségére. Negyven-ötven milliónyi kisebbségről van szó, ezek sorsa nem lehet közömbös. Kell, hogy a mi revíziós törekvéseink fundamentuma is azon kötelezettségek betartásának követelése legyen, amelynek betartására kötelezték azokat az államokat, amelyekbe magyar kisebbségek elszakittattak. A másik oldala pedig ennek a kérdésnek az, hogy igyekezzünk meggyőzni mindenkit, mennyire jobb sorsot tudnánk más nemzeti kisebbségnek biztosítani, mint azon államok, amelyekben élnek. Ezért számon kell tartani a magyar kisebbségek sérelmeit, annál is inkább, mert köztudomású, mennyire kijátsszák őket az iskolázás, állampolgárság elismerése és a nyelvhasználat terén. Ápolnunk kell emellett a társadalmi, szellemi és kulturális integritást és itthon jó kisebbségi politikát folytatnunk. Ennek külföldi hatása a legjobb propaganda számunkra. Ezt a kisebbségi intézet felállításával érhetjük el, eredménye pedig egy új Középeurópa és benne egy ú^ Hungária kialakulása lenne. Ebben Szent István gondolata is benne van, mert „birodalma nem kisebbségé, nem is többségé, nem magyaroké csupán, hanem mindazoké, akiknek ősei a Kárpátok ölén nyugosznak, akik véreztek, vagy izzadtak ezért a földért s akiknek a nagy világon e kivül nincsen számukra hely. Ez a felfogás mindkevésbbé érzi immár az ellentéteket, amelyek a magyart, a horvátot, a tótot, az erdélyi románt elválasztják egymástól és mindinkább látja, hogy e népek szenvedéseiket csak egymás keblén pihenhetik ki és problémáikat csak egymás támogatásával oldhatják meg." Részletesen fejtegeti azután a könyv, mennyire kiélezetten dúlnak itt a Dunamedencében a nagyhatalmak érdekellentétei és mennyire egymásra vannak utalva Magyarország, Ausztria és Csehország. Ehhez a tömörüléshez még Lengyelország és Németország is csatlakozhatnék és hatalmas erőtömeget jelentene Középeurópában. Ez megoldaná az Olasz—Francia ellentétet is és természetesebb tömörüléshez segítené Romániát és Jugoszláviát. Minden más megoldási kísérlet — és ezeket is sorraveszi — csak félmegoldást nyújt, vagy újabb, még nagyobb bajok forrása lesz. Ennek a nagy integrálódási folyamatnak a legalkalmasabb kiindulópontjaként a magyar királyságot tartja, amely egyrészt történeti és közjogi vonatkozásival nagy vonzóerőt gyakorol a a szomszéd népekre, másrészt a legalkalmasabb arra, hogy Magyarország függetlenségét megóvja. Túri Béla könyve ennek a feltételeit is megjelöli. A csoportosulás csupán egyenlő erőtényezők között mehetne végbe, természetszerűen azzal, hogy a színtiszta nemzetiségi és nyelvterületek a saját államhoz csatoltassanak vissza és a kisebbségi jogok feltétlenül tiszteletben tartassanak. A szlovák teljes autonómia is magától értetődő szükségesség lenne, valamint az is, hogy minden tagot a belső ügyekben teljes önállóság illetne meg. Mindez elsősorban gazdasági kapcsolatokon épülne fel, de természetes továbbfejlődési lehetőségei hamarosan érvényesülhetnének. Ennek az egész folyamatnak természetes kiinduló és továbbfejlesztő sarkpontjaként a királykérdés rendezését kívánja, ami az alkotmány sérelme nélkül, sőt annak szellemében teljes megnyugvással megoldható. Ez szükséges, mert ha ez a folyamat máshonnan, vagy másként indul ki, ugy abból ránk ujabb hátrány és kár származhat. Túri Béla könyve kell, hogy minden olvasójára a meggyőzés erejével hasson, annyira higgadt, tárgyilagos és világos okfejtésű. Minden mondatából kitetszik a pártatlanságra való törekvése, amely egyedül a nemzet jólétét tartja szem előtt és még ilyeneket is mondat vele: „Nem szívügyem nekem a Habsburgok ügye. Én inkább támasztanám fel a kriptából az Árpádokat. . ." (68. oldal.) Ha nem is fogadja el mindenki a könyv érveit és beállítását minden részletében, de elfogultsággal nem fogja senki sem vádolni és mindenkire mélyen hat az a sok komoly históriai, politikai gazdasági társadalmi és erkölcsi megállapítás, — a sok tudáson és sok bölcsességen alapuló — amely benne olvasható. Nincs itt mód és alkalom arra, hogy részletesen foglalkozzunk ezzel a könyvvel, két szempont mégis erőteljesebb kiemelésre kívánkozik nem szólva arról, hogy e terv meg-