Esztergom és Vidéke, 1936
1936-01-09 / 3.szám
rszTi lei/ifKE Szalmaszál-gondolat Ismerni, sóvárogni a tiszta levegőt és mégis ólomkamrák fullasztó gőzében tántorogni, a tavasz szerelmét hordozni örök hómezők önkéntes száműzetésében, a gazdag életet hinni, vágyni, imádni és mégis gyújtott-kanócos, puskaporos hordó tetején aludni több mint ostobaság, több mint őrültség. Ma mégis ezeknek a többminteknek sötét rabja egyén, nép, nemzet. Ezeknek tömlöcöltje az egész fegyverkező, gyilkoló és gyilkolásra készülő világ. Az emberi elme káprázatos diadalútja évszázadunk. Szinte naponta robbannak ki elképesztőbbnél-elképesztőbb felfedezések és találmányok. Repülőgépek hasogatják az étert, a levegőég láthatatlan hullám-drótjain szavak és képek röpködnek sarkoktól sarkokig. Városok úsznak tengereken. A föld felett és föld alatt gépek milliói ontják a kincseket. Az elhasznált emberi életeket újabb évtizedes használatokra foltozza az orvosi tudomány. A rotációsok a betűk milliárdjaival meghintett papiros-katakombákban okádják a tudást és kultúrát. Minden szép, gyönyörű, sőt káprázatos. A Homo sasapiens legyőzte csaknem minden ellenfelét. Az azonban mégis szégyenletes, hogy a leggyengébbet : önmagát, önlelkét nem tudta legyőzni, meghódítani. Az — mint évezredek csökevénye — alig változott. Szenved és hazugságok jármában törten vonszolja örök ostobaságának véres-könnyes igáit. Még nincs két évtizede, hogy az isteni korbács figyelmeztetve suhogott a világ felett. Még nincs két évtizede, hogy háború, döghalál és forradalmak szörnyetegei marcangolták a tömegeket, döntögették a trónokat sepertek el birodalmakat. Az elfutott esztendők alatt a világ urai mégsem az emberiség boldogításán, békéjén, de a rabolt zsákmány fegyveres biztosításán s a lélek-rabszolgaság tökéletesítésén mesterkedtek. Mit sem használt a szörnyű verés, a rettenetes lecke. Szeretet, megbékélés, engesztelődes, megértés, tapintat és méltányosság mind hazug maszlagnak bizonyultak s alattuk szuszogott a gyűlölet és hegyezte az Istenkorbács új szögeit. Ma, a szörnyű gazdasági dögvész után, az új esztendő, új háború és új szenvedések rémével fenyegeti a világot. Döbbenten figyelünk fei a világsajtó jelentéseire és úgy kérdezzük: itt megakadt az emberi elme ?... Az Ember, aki gépével a felhőkbe szállt, lelkével nem tud az énekes madarak magasságába emelkedni ?... Nincs lángelméjének találmánya, amellyel békés fejlődését, szaporodását boldogságát biztosítani tudná? ... Mert, ha minden felfedezését állati ösztöne: a gyilkolás szolgálatába állítja, akkor jobb lett volna az őserdő fáin ugrálni és tiz körömmel és fogakkal gyilkolni! De nem igaz az, hogy az ember még mindig állati ösztöneinek játékszere. A tömegeket csak ostobák és őrültek, vagy a nyomor és a packázások fanatizálhatják, vagy brutalizálhatják vissza az őserdők lelkiségébe. A huszadik század embere boldog szeretne lenni és békében szeretne élni. Boldogságának előfeltételét már Platón felfedezte. „Mindaddig nem lesz vége az államok és bennük a polgárok nyomorúságának, — amig a bölcselők királyok nem lesznek, vagy amig a királyok igazán és mélységesen filozofálni nem fognak." A megoldás egyszerű, mégsem lehet több jámbor óhajnál, gyenge, utolsó szalmaszál gondolatnál. ... Ha már a krisztusi szeretetet az államok átszabatták feltételes szeretetté, a világbéke hazug progagandája helyett valami nagy emberi és eszményi szövetkezéssel világszerte szorgalmazni kellene, hogy politikusok helyett bölcsek intézzék az emberiség sorsát... Egy better a képviselőválasztások után Alig mult egy hete, hogy a meglepetést hozó képviselőtestületi tagválasztás megtörtént, de az izgalmak még nem csittultak el teljesen. Éppen vasárnapi számunkban hoztunk egy nyilatkozatot, melyben Szentgyörgymező egyik képviselője tiltakozik az ellen, hogy ő nyilaskeresztes ... A választásnak kétségtelenül voltak meglepetései. Ezek közé tartozik Darvas Géza dr. kiesése és Berényi Róbert dr. győzelme a második kerületben. Berényi Róbert dr. a hivatalos listán első póttagként szerepelt, a választás előtt azonban két nappal kilépett a pártból és ezzel szabadkezet nyert. Erről a fejleményről beszélgettünk Darvas Géza dr.-ral, aki az ügyre vonatkozólag a következőket mondotta lapunk munkatársának. , — Mi igaz a petícióból és mi az álláspontja, doktor úr, a választások után egy héttel a történtekről — tettük fel a kérdést. — Még nem tudom - kezdte nyilatkozatát Darvas dr. — hogy megpeticionálom-e a választást, melynél a titkosságot csúnyán megsértették. A választás ideje alatt a jelöltek, azok megbízottai a szavazóhelyiség előtt befolyásolni igyekeztek a választókat, kivették kezükből a szavazócédulát, nem egy esetben ki is cserélték. A törvény és — például a budapesti gyakorlat szerint is — a választás idején a szavazóhelyiség ötvenméteres körzetében tartózkodni nem szabad. — Ami Berényi Róbert dr. eljárását illeti, az hűtlenség a párttal, annak határozatával szemben. — Külön pikantériája az ügynek, hogy a pártválasztmány értekezletén, melyen a hivatalos jelölés történt, maga Berényi Róbert dr. jegyzőkönyvben örökítette meg, hogy aki ezt a határozatot megszegi, az vét, hűtlenséget követ el a pártfegyelemmel szemben és ezek után ő volt az, aki személyesen és bizalmi embereivel akciót indított, mindent elkövetett megválasztása érdekében. — Nem tudom — folytatta — lépésének konzekvenciáit levonta-e a párttal szemben, ha nem, én teszek lépéseket a magam részéről egy indítvánnyal. Annyi azonban bizonyos, hogy a NEP-nek ez az akció nem vált előnyére. Nem tudom, volt-e ezzel valami célja, egy biztos, céljának elérésében egy lépéssel sem jutott előbbre. — Nekem a képviselőtestületi tagsággal egyéni céljaim nincsenek, amit eddig is tettem, az a város, a köz iránti szeretetem megnyilatkozása volt. önzetlenül dolgoztam, sokbeszédű ember — igaz — nem vagyok, de annyit mondhatok, ha kicsi mértékben is, de részese vagyok Esztergom fejlődésének. — Még nem tudom, hogy alakul a jövő, de ha még egyszer tagja leszek a város képviselőtestületének, ugyanazokkal az elvekkel, célkitűzésekkel fogok dolgozni, mint eddig. Vannak új gondolatok, a haladás ezt megköveteli, új tervek, melyek érés alatt állanak, ezekről beszélni — egyenlőre nem aktuális. — Berényi Róbertben, aki egyik legjobb barátom volt, csalódtam... A nyilatkozat után felkerestük az ügy másik szereplőjét is, hogy nyilatkozatot kérjünk. Berényi Róbert dr. többszöri kérésünkre a következőkben szegezte le álláspontját. — Nem szívesen nyilatkozom — válaszol kérdésünkre Berényi Róbert dr. ügyvéd —, mert a feltűnést lehetőleg kerülni óhajtom. Mivel azonban semmi titkolni valóm nincs, megmondhatom, hogy én valóban már két nappal a választások előtt ajánlott levélben bejelentettem a NEP városi elnökének kerületi elnöki tisztemről való lemondásomat és a pártból való kilépésemet. Nem akartam u. i., hogy a párt bármi tekintetben is feszélyezve érezze mamagát amiatt, hogy én nem — mint a hivatalos listán volt — póttagként, hanem rendes tagként szerepelek a választáson. Ennek következményeit magamra nézve ebben a formában kívántam levonni. Bár jól emlékszem rá, hiszen nem is olyan régen volt, a megyebizottsági tagválasztások idején, hogy éppen Darvas Géza dr. lépett fel a hivatalos lista ellen (bár nem választották meg), azonban tudtommal senkinek sem jutott eszébe, hogy Darvas Géza dr. fellépéséből bárki bármiféle konzekvenciát vont volna le, ő azóta is tagja, sőt egyik alelnöke a NEP-nek. — fiogy most kimaradt a képviselőtestületből — folytatja Berényi Róbert dr. —, kétségtelenül nagy veszteség a városra és a képviselőtestületre is s ezt én magam sajnálom legjobban, dehát a választás, különösen a titkos választás eredménye előre nem látható. Énrajtam semmiesetre sem múlott, hogy ő nem került be, mert hiszen én nem csináltam titkot abból, — száz és száz tanú megerősítheti, — hogy én nem az ő megüresedett helyére kívántam bejutni a képviselőtestületbe. Éppen ezért egyáltalában nem helyénvaló, hogy emiatt köztem és közte egyesek mesterségesen ellentétet akarnak támasztani, a fentebb mondottakon kivül már csak azért sem, mert hiszen nem ő volt az egyetlen hivatalos jelölt (a nemhivatalosakról nem is beszélve), és viszont nem én voltam az egyetlen, akit a 11. kerületben megválasztottak. Arra is kell gondolnunk, hogy ha én nem veszek részt a választási küzdelemben, nem bizonyos, hogy Darvas Gézát megválasztják és más is bekerülhetett volna. — Mi volt az érzése, Doktor úr, az eredmény kihirdetésekor ? — Igen — feleli a kérdésre —, igen örülök neki és büszke vagyok rá, hogy ilyen sokan tiszteltek meg bizalmukkal, tessék megírni, hogy ezúton köszönöm meg a választópolgároknak és polgárnőknek az előlegezett bizalmat. A II. kerületben Összehasonlíthatatlanul a legtöbb szavazatot én kaptam, mert amig az első helyen megválasztott Nelhiebel Antal 139 szavazata a leadott szavazatoknak csak mintegy egyharmada, addig én a póttagi 109 szavazattal együtt 241 voksot kaptam. Tehát a leszavazott választók mintegy hatvan százaléka akarta, hogy igy, vagy úgy, de bekerüljek a képviselőtestületbe! Pedig én nem vettem részt személyesen abban a küzdelemben — sőt azt is mondhatnám közelharcban —, ami a választóhelyiség folyosóján a szavazók kapacitálása érdekében folyt, amelyben pedig a jelöltek nagyrésze (vagy talán minden jelölt?) tevékenyen közreműködött,