Esztergom és Vidéke, 1936

1936-01-09 / 3.szám

— Annyit mindenesetre kijelent­hetek — fejezte be nyilatkozatát Berényi Róbert dr. —, hogy a vá­ros érdekeiért csendben, zaj nélkül dolgozó munkás tagja kívánok lenni a képviselőtestületnek. Természete­sen nekem is vannak terveim és elgondolásaim és mint gyakorlati jogász elsősorban a szabályrendele­tek egyes idejétmúlt rendelkezései­nek a mai kor követelményeivel : öszhangbahozását óhajtanám szor­jgalmazni és keresztülvitetni. Egy héttel a választás után lát­szólag ellentétek állanak fenn, re­méljük azonban, az ügy szereplői rövidesen magtalálják a közös platt­formot és az igaz együttműködés jegyében dolgoznak Esztergom érde­keiért- Pilcz László Mátyás király palotájának nyomai Visegrádon Jó egy éve annak, hogy Eszter­gomban megtalálták s azóta rész­ben ki is ásták III. Béla királyunk palotájának és házikápolnájának, majd az ezekre épített Vitéz János esztergomi érsek-féle templomnak csodálatos maradványait. Ma egy másik királyi palota meg­talált romjairól adhatunk hirt: Má­tyás királyunknak visegrádi mese­beli palotájáról, melyről az egykori irók úgy irtak, hogy valóságos „földi paradicsom". Tágas lépcsőze­tek, terraszok, utak, árkádok, függő kertek (lapos tetőzeten délszaki dísz­növényes, bokros, fáskertek), ra­gyogó kis templom, szinesüveges ablakok, kőcirádák, szobrok, szökő­kutak, szinek és formák tobzódtak a hatalmas, de szépen tagolt palo­tán. Akkora volt, hogy Mátyás egy­szerre négy királyt látott benne ven­dégül kíséretükkel együtt. S e gyö­nyörű épület ötödfél század alatt úgy eltűnt, hogy újra kellett meg­keresni. A mult hetekben akadtak rá. Visegrádon, lent a községben, a királyi vadászlak és a korona uradalmi erdőhivatal mögötti kertes térségen, a hegyre futó erdő szélén. Schulik János professzor-műépítész és Fischer József ny. erdőtanácsos ásatásaik alkalmával állapították meg a sziklákra támaszkodó falak nevezetességét. A szilváskertek és az erdő szélének füves, bokros ta­lajából kibúvó falakról ugyan so­A minőségi és mennyiségi szarvas­marha-tenyésztés nívójának emelése és gazdaságosabbá tétele céljából a vármegye közönsége szabályrendele tet alkotott, amelynek közérdekű rendelkezéseit az alábbiakban ismer­tetjük. Célja, hogy a vármegyénk kis­és törpebirtokosainak és állattenyész­tőinek szarvasmarha állománya el­érje azon szinvonalat, mely azt föld rajzi fekvésénél, közgazdasági adott­ságainál fogva megilleti. A tenyésztés rentabilitásának meg­teremtése és biztosítása révén a tenyésztők széles néprétege részére megépíti azt a szilárd bázist, amelyre állva a siker reményével dacolhat­nak a gazdasági krízissel és a me­zőgazdasági dekonjunktúrával. Hogy a fenti célt elérhessük, az első lépés, hogy feltétlenül jó bikák álljanak a köztenyésztés céljainak rendelke­zésére és a bikák beszerzése a tö­meges vétel és eljárási költség­mentes utánpótlás révén, a szak­közegek legintenzívebb közreműkö­dése melletti vétellel minél olcsóbb legyen. Ezért a jövőben csak törzs­könyvezett, a m. kir. földmivelésügyi minisztérium által hitelesített terme­lési és tenyésztési adatok alapján kiállított származási lappal ellátott bikákat vesz és oszt szét maga a vármegye. A vérfelfrissités követelményeinek figyelembevétele mellett a beszerzés lehetőleg a vármegye területéről tör­ténik s természetesen, ha lesz a kan tudtak, de senki sem fogott hozzá azok megvizsgálásához. Leg­följebb a használható kövek elhor­dása érdekelte az odatelepitett la­kosságot. A faltörmelékeknek akkora tömege halmozódott ott fel, hogy teljesen megakasztotta a föltárást. Bár csak kisebb területre terjedt ki az ásatás, a falaknak már is való­ságos labirintja tárul a szemlélő elé. Eddig közönséges fehér mészkő és vörös márvány faragványok, külön­féle színekben pompázó tetőfedő és padlóboritó cserepek és csempék kerültek felszínre. Mindezekből dr. Gerevich Tibor, a Műemlékek Országos Bizottságá­nak elnöke megállapította, hogy csak Mátyás király régen keresett palotája állhatott ott. A szebb tárgyakat a Salamon­toronyban helyezték el. Innen szárma­zik az esztergomi primási múzeum­ban őrzött, vörösmárványból való u. íi. visegrádi Madonna is. Minthogy egyelőre nincs pénz a további feltárásokra, a kiásott fala­kat újra be fogják a törmelékekkel takarni, hogy megóvják a falakat s az azokon megmaradt itt-ott festett vakolatot, főleg a téli pusztulástól. S ha majd rendelkezésre fog állni egy nagyobb összeg, újra hozzá­fognak a munkálatokhoz, melyek lehet, hogy hasonló meglepetésben részesíthetnek, mint az esztergomi ásatások. Horváth A János. IlUHMIMHHHIIllillliM-M r követelményeknek megfelelő anyag, a kistenyésztőktől is. Előnyben ré­szesülnek azon tenyészetek, amelyek igazoltan gümőkórmentesek és jár­ványos elvetélésben nem szenved­nek. A bikák elhelyezéséről, tartásáról, gondozásáról és gyógykezeltetéséről továbbra is az eddigi apaállattartó közületek, községek, legeltetési tár­sulatok gondoskodnak a saját költ­ségükre. A balesetbiztosítást a vármegye közönsége vállalja. Fentiek megvalósithatása végett vármegyei állattenyésztési alap léte­sül, amelyhez évenkint cca 5000 pengővel a m. kir. földmivelésügyi minisztérium és 7000 pengővel a vármegyei ebadóalap, 500 pengővel a két város ebadóalapja járul hozzá és ezen kivül minden anyaállat (te­hén és egy féléven felüli üsző) tu­lajdonos darabonkint és évenkint 3 pengő fedeztetési dijat fizet. Ezen utóbbi összeg lényegesen kevesebb, mint amennyit az állattartók ezidő­szerint fizetnek a bikabeszerzés és biztosítás költségeire. A javaslat, amelyet a gazdák hi­vatalos érdekképviseleti szerve, a vár­megyei mezőgazdasági bizottság már októberi, s a törvényhatósági bizott­ság decemberi közgyűlésében elfo­gadott, anyagilag jól meg van ala­pozva, mert bizton lehet számítani a m. kir. földmivelésügyi kormány fenti anyagi támogatására, az ebadó­alapnak egyenesen rendeltetése az állattenyésztés támogatása, viszont az is kétségtelen, hogy a haladni vágyó és a hatóságok és szakköze­gek iránti bizalomtól áthatott gazda­közönség megismerve és értékelve a javaslat célját, szintén készségesen megfizeti a fedeztetési pótdijat. A javaslat másik bázisa az er­kölcsi alap, amelyet a gazdatársa­dalom józan belátása, higgadt meg­fontolása s az intéző körök korrekt­ségébe vetett bizalma, a bikák gon­dozásával megbizandók lelkiismere­tessége és kötelességtudása s a bikák beszerzésével megbízott szak­közegek szaktudása és megbízható­sága jelent. E kettős szilárd alap méltán jo­gosítja fel a vármegye vezetőségét azon optimizmusra, hogy a törvény­hatóságiig jóváhagyott rendszer le fogja küzdeni a kezdet nehézségeit s maradéktalanul beváltja a hozzá fűzött reménykedést s ezzel egy téglaköve lesz a magyarság, a ma­gyar állam és haza nagy és erős épületének. örömmel üdvözöljük a fenti gon­dolatot és olvasóközönségünk nevé­ben köszönetet mondunk mindazok­nak, akik az eszme fölvetésében, a javaslat előkészítésében, kidolgozá­sában és megvalósításában részt­vettek. Névmagyarosítás a műhelyeiben A szerszámok nevének és általá­ban az ipari műszavaknak megma­gyarositása terén az utóbbi évtize­dekben nagy haladás mutatkozik, de a gyárakban és műhelyekben még mindig túlontúl sok az idegen, főképpen a német elnevezés. A nyíregyházi iparoskongresszu­son ez ellen hívta fel mozgalomra a mátészalkai ipartestület az iparos­ságot, s most az újpesti ipartestület a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium figyelmébe ajánlja a kérdést abból az alkalomból, hogy az ipar­oktatás éppen most került az ipar­ügyi minisztériumból ennek a mi­nisztériumnak hatáskörébe. Ezzel az üggyel sokat foglalkozott a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi osztálya, amely 1882-ben elhatározta, hogy a mes­terségek műszavainak birtokában lévő gyűjteményét kiegészíti. Felhi­hivást intézett az ipartestületekhez, hogy a régi mesterszókat gyűjtsék össze. A felhívásnak nem sok ered­ménye volt, mindössze negyven vá­laszban talált becsesebb anyagot Freeskay János, aki az Akadémia megbízásából nekilátott a magyar mesterszók összeállításának. Több­ször maga is bejárta az országot s nagy munkával összeállította a mes­terségek szótárát, amely minden iparágra kiterjed. Az Akadémia mozgalmától számí­tott harminc év múlva 1911-ben jelent meg a munkája, amely a szép magyar elnevezések egész sorával ajándékozta meg nyelvünket. Sok magyar műszó át is ment a gya­korlatba, de még mindig lépten­nyomon találkozunk az iparban az idegen, gyakran torz elnevezésekkel, olyan esetekben is, amikor jól hangzó; találó magyar szó áll rendelkezésre. Igy nagyon helyénvaló az újpesti ipartestület figyelmeztetése, amely az iparoktatás feladatává akarja tenni a magyar műszavak használatára való nevelést. bapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. HliEK Az új sajtófőnök. Antal István dr. utóda a sajtó­főnökségen Mikecz Ödön dr., Sza­bolcs és Ung megye főispánja lett, miniszteri osztályfőnöki cimmel. Az új sajtófőnök, mint előde, még fiatal ember. 1894-ben született Nyíregy­házán, olyan családból, amely a magyar közéletnek sok ki­tűnő férfiút adott. Atyja, Mikecz Dezső, az ország egyik leghíresebb közigazgatási vezetőférfia, aki alispáni működésében tette nevét emlékeze­tessé és a felsőház tagja. Mikecz Ödön középiskoláit Nyíregyházán végezte, ahol kitüntetéssel tette le az érettségit. Jogi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudomány­egyetemen, a heidelbergi egyetem jogtudományi karán és a debreceni egyetemen folytatta, jogi szigorlatait is kitüntetéssel tette le. 1916-ban Szabolcs vármegye közigazgatási gyakornoka, 1917-ben a nyíregy­házai ügyvédi kamaránál ügyvéd­jelöltként jegyeztette be magát. A következő évben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kötelékébe lépett, ahol a jelzálogosztályban, mint jog­ügyi előadó működött. 1921-ben a svájci kereskedelmi kamarához lépett titkári minőségben és ebbeli minő­ségében szolgálatát túlnyomórészben Zürichben teljesítette. 1923-ban ügy­védi oklevelet szerzett és Budapes­ten, majd Nyíregyházán folytatott ügyvédi gyakorlatot mindaddig, mig 1932 november havában, nyomban a Gömbös-kormány hivatalbalépése után Szabolcs és Ung vármegyék főispánjává nem neveztetett ki. Főispáni minőségében az általa vezetett vármegyék közönségének szeretetét és becsülését vivta ki ma­gának pártatlanságával, nagy mun­kateljesítményével és különösen vár­megyéje gazdasági érdekeinek erőtel­jes szolgálatával. Az újabb politikai nemzedék egyik legképzettebb tagja és mindenki, aki ismeri, a legnagyobb bizalommal tekint új állásában való működése elé. Farsangi naptár. Január: 12-én Esztergomi Ipartestület műsoros tánc­mulatsága a Fürdőben. 18- án MOVERO bál a Fürdőben. . Február: 1- én Öreg Cserkészek műsoros táncestélye a Fürdőben. 1 én Frontharcosok műsoros estélye a Ma­gyar Királyban. 2- án Kat. Legényegylet műsoros táncesté­lye saját helyiségében. 8- án A Női Kereskedelmi műsoros „Fehér­rózsa* estélye a Fürdőben. 9- én Ref. Ifjúsági Egyesület műsoros tánc­estélye a Fürdőben. 15-én Vitézek bálja a Fürdőben. 19- én Cigánybál a Rákóczi vendéglőben. 22- én Öreg Cserkészek jelmez-estélye a Für­dőben. 23- án Kat. Legényegylet jelmez-estélye sa­ját helyiségében. 24- én Polgári és Turista Egyesület farsang­záró estje a Magyar Királyban. Serédi Dénes c. igazgató. A kormányzó a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter előterjesztésére Serédi Dénes bencéstanárnak a közoktatás­ügy terén szerzett érdemei elisme­réséül a gimnáziumi igazgatói cimet adományozta. Serédi immár 48 éve működik a tanári pályán, s ke­ze alól igen sok diák került ki, kik mindig hálával gondolnak vissza a kiváló pedagógusra. Kitüntetése nemcsak növendékei között, ha­nem a szülők és a város társadal­mának széles rétegeiben is áltatános örömet keltett. Halálozás. Groszner Berta papir­üzlettulajdonos f. hó 4-én rövid beteg­ség után 66 éves korában elhunyt. A vármegye szabályrendeletet alkotott a szarvas­marbatenyésztés nívójának emelése érdekében

Next

/
Oldalképek
Tartalom