Esztergom és Vidéke, 1935

1935-02-14 / 13.szám

A reáliskola ém Trianon A szomorú világháború és a sok I Hisz ezek a hangok kétségbeejtenék véráldozatot kivánt önvédelmi har-I odaát magyar véreinket!! cunk súlyos veszteséget hozott ha zánkra. Ellenségeink és árulóink aknamunkája hazánk megcsonkítá­sát eredményezte, amit csak az el­kerülhetetlen kényszerhelyzetben tud­tak ránkerőszakolni a páriskörnyéki boszorkánykonyhán kitervelt gonosz — a világtörténelemben példa nél­kül álló — békeparanccsal! De ezt a gyalázatos állapotot sem mi, sem unokáink nem fogadhatjuk el örök­életűnek, mert ez számunkra a ha­lált jelentené. Mi pedig élni akarunk, élni egy olyan életet, amelyhez ezer éves történelmünk és dicső multunk jogot ad, sokkal inkább mint bár­mely nemzetnek Erópában, mert mi a nyugati műveltség kapujában őrt állva: küzdöttünk, véreztünk nehéz harcokban és ontottuk vérünket éppen azok védelmében, azok békés fejlődéseért — egész Európa civili­zációjáért, a török és tatár hordák­kal —, akik most a történelmet meghamisítani igyekeznek és hazán­kat megcsonkítva, világcsúfjává akar­ják tenni és azt akarják, hogy fájdal­munkban szégyenünkben, nyomo­rultan, lassú halódással, de kérlel­hetetlen bizonyossággal elpusztul­junk és Európa térképén még a nyoma se maradjon a dicső magyar nemzetnek! Látjuk ezt, de keservesen érezzük is. Ma itt, holnap ott sorvad el egy­egy régi, kultúrintézményünk. És ha szegény hazánk megcsonkítása az egész hazug-határvonalon fájdalmas volt és fájó ma is — nekünk mégis legfájóbb és legigazságtalanabb vár­megyénk megcsonkítása, mert leg­közvetlenebbül érezzük a hegedni nem akaró sebek kínzó, gyötrő fáj­dalmát. Nem csoda l Hisz kíméletle­nül nemcsak fő-, éltető erőnket vág­ták el testünktől, városunktól, a túlsó járás elcsatolásával, megbé­nítva piacunkat, iparunkat és keres­kedelmünket, de elszakították a túlsó fél tanulni vágyó színmagyar ifjú­ságát is középiskoláinktól. íme, ma arról tárgyalnak, hogy a hetvenöt éves, mindig katolikus és hazafias szellemben működő reál­iskolánkat megszüntessék, mert — kevés a tanulója. Esztergom város hazafias polgársága már a romboló trianoni békeszerződés első napjá­tól meghozta áldozatát, hogy az igaz­ságtalan szerződés okozta tanuló­hiány miatt az intézet fenntartását a revízióig biztosítsa, mert mi vá­runk, visszavárjuk magyar véreinket a revízióval, vissza az apák pad­soraiba . . . De gondolkozóba ejt minket az igazság és a revízió eszméje... ha a jövő nemzedékünkre és a hetvenöt évvel ezelőtt atyáink által letett reál­iskola alapkövére gondolunk és egy tiltó tollvonásra, mely megszüntetné az intézetet, csak azért, mert kevés a tanuló. Nem helyes ez igy. Tessék idejönni a végvárrá lett Esztergomba és mielőtt ledöntenék az apák által alapított és dédelgetett reáliskola alapkövét, csak egy pillantást tessék vetni a gyermekbőségben áldott Kis­magyaralföldre és bizonyára más meggyőződésre jutunk. Vagy talán nem bizhatunk a ma­gyarság feltámadásában ? Mi eszter­gomiak ne remélhessük azt, hogy ameddig elhallik a Nagyboldogasz­szony nagyharangjának hangja, leg­alább is addig vissza ne csatolják színmagyar területeinket az anya­vármegyéhez? Nem várjuk-e biztos otthonnal ifjú magyar véreinket soha meg nem szűnő reménnyel is­koláinkba vissza ? Szabad-e ezt megtudni a megszállt terület ma­gyarjainak, hogy itt Esztergomban, Szent István városában bezárni akarják a reáliskola kapuit... örökre? Nem. Mi nem mondhatunk le! Hinnünk kell és remélnünk! Remél­nünk az igazság győzelmében és visszavárnunk a Kismagyaralföld magyar diákjait iskoláinkba. Szere­tettel, tárt karokkal; ide, a magyar­ság történelmi levegőjű ősi városába, hadd szívják magukba a magyar mult dicsőségét, őseink erőt adó példáit, magyar kultúránkat. Nem, mi nem hagyjuk bezárni iskolánkat, mert várunk titeket ma­gyar ifjak, akik most hiányoztok és tudjuk, hogy jöttök, érezzük veletek együtt, hogy jönni íogtok, hogy el­foglaljátok atyáitok helyét a reál­iskolában, amely ismét népes lesz, mint volt a világháború előtt. Ezt kell éreznie minden esztergomi polgárnak! Frontharcos színdarab és táncmalatság Az Országos Frontharcos Szövet ség esztergomi főcsoportja f. évi február hó 24 én, vasárnap délután 3 órai és este 8 órai kezdettel a Magyar Királyban megismétli a „Vén bakancsos és fia a huszár" cimű népszínmű előadását, amelyet a fő­csoport szentgyörgymezői műkedve­lői oly nagy sikerrel mutattak be február 2 án Az előadáson közre­működik az Ammer József karnagy vezetése alatt álló frontharcos da­lárda is. A színielőadás betanítását és rendezését Nyári József tanitó vállalta. A délu'áni előadást elsősorban a tanulóifjúság részére rendezik 20 fii léres rendkívüli olcsó helyárakkal, a 8 órai előadásra az egységes be lépőjegy 80 fillér, mely egyúttal az előadást követő táncmulatságon való részvételre is jogosít. A tánchoz a zenét Bangó Lajos hét tagból álló zenekara szolgáltatja. A főcsoport vezetősége felkéri a főcsoport tagjait, azonkívül a többi hadviselteket is, hogy rokonaik és ismerőseik körében csináljanak kellő propagandát a frontharcos estélynek, melynek célja nemcsak a tisztes szórakozás, hanem a frontharcos szo­lidaritás megnyilvánitása és a fő­csoport anyagi megerősödésén ke­resztül a szövetség karitatív tevé­kenységének előmozdítása. Akik je­gyeket előzetes árusítására vállalkoz­nak, azon szövetségi tagok f. hó 23 ától kezdődőleg bizományba ve­hetnek át jegyeket a főcsoport pénz­tárnokától, Szavalóverseny a Bslv. Olvasókörben Raáocsay László dr. eddigi rövid főispánsága alatt már megnyerte a kettős vármegye osztatlan megbe­csülését és szeretetét. A Belvárosi Olvasókör az elmúlt vasárnap ünnepélyes kulturest kere­tében üdvözölte saját otthonának falai között dr. Radocsay László fő­ispánt, dr Frey Viimos alispánt Glatz Gyula polgármestert és vitéz^ Szabó István kir. tanfelügyelőt, akik­nek megjelenése meleggé felemelővé avatta az ünnepséget. A tagok lent fogadták a magas vendégeket Felber Gyula dr. plébá­nossal az élükön. A díszteremben Frey Vilmos dr. alispán üdvözölte a főispánt, mint az Actio Catholica egyik vezetője és a népjóléti bizott­ság elnöke. Utána Felber Gyula el­nök üdvözölte a főispánt és a magas vendégeket meleg szavakkal. Radocsay László dr. főispán szép beszédben válaszolt az üdvözlésekre. Hangsúlyozta hogy eddgi műkö­dése alatt már megismerte a ma gyar gazdatársadalmat, főispánsága alatt pedig az esztergomi gazdák nemes lelkét is kiismerte. Épp azért szeretettel jött a körükbe. Ismeri a gazdatársadalom komolyságát, mely őrizkedett és távoltartotta magát minden káros befolyástól. A továb­oiakban hangoztatta a lélekművelés fontosságát és a vallásos magyar lelkület nemzeti jelentőségét. Balogh Albin dr. a bencés gim­názium tudós igazgUója a régi Esz­tergomról tartott nagyszabású elő­adást. Ismertette a római alapítású város történetét az őskortól kezdve a hún—avar világot érintve Szent István idejéig, majd az Esztergom körüli falvak történetéről is megem­lékezett. Borz Lajos segédtanfelügyelő a Pragmatica Sanclio ról tartott elő­adást. A két előadás között a Szt. Margit leányiskola növendékei ked­ves tündérjátékot mutattak be. Azután szavalóverseny volt, me­lyen a lányok közül az első dijat Vehovszky Anna, a másodikat Erős Irén nyerte. A fiúknál első Mis­kolczi Ferenc, második pedig Búzás Kálmán lett. Dijat nyertek még Deés Ernő, Juhász József, Gerendás Juci, Bábszky Boriska, Marschalek Magda és Sááli Juci. Elismerő oklevelet kaptak: Meszes Gyula, Nickmann Ferenc, Neumann Gizi és Nyári Ró­zsi, ifjúsági, illetőleg leány egyleti tagok. A dijak közül hetet a várm. népművelési bizottság, kettőt Felber Gyula dr plébános, elnök és egyet Burány Ferenc igazgató tanitó aján­dékozott. A műsor, bár hosszúra nyúlt, de lelkes hangulatot varázsolt a nagyszámú, hálás hallgatóság szi­vébe. Szombaton ismét három bál és több tea-estély volt városunkban Alaposan benne vagyunk a farsang­ban. Ennek bizonysága, hogy majd­nem minden szombaton két-három — esetleg négy vagy több — bál, vagy más társas összejövetel van a városban. Az elmúlt szombaton az Eszter­tergomi Református Ifjúsági Egyesü­let tartotta nagy bálját a Fürdő­szállóban, tánccal reggelig. Ezen a bálon is, mint eddig minden alka­rnál, jelenvolt az előkelőség élén Radocsay László dr. főispán, Frey Vilmos dr. alispán, Glatz Gyula polgármester. A táncestélyt műsor vezette be. • üdvözölte a megjelenteket, majd több bohózat, tárogató és végül tánc következett Strubel Valéria tánctanárnő betanítása és zongora­kísérete mellett. A tánc a reggeli órákig tartott." A Magyar Királyban az Eszter­gomi Önkéntes Tűzoltó Testület tar­totta nagysikerű családi összejöve­telét reggelig tartó tánccal. Itt volt a Turista Dalárda ismer­kedési teaestélye is. A vegyeskar hetven taggal, ebből huszonnégyen a női karból, igen kedélyes és me­leg hangulatban voltak együtt so­káig. A Turista Dalárda ugyanis az ifjúságának több tagjával kibővült és vegyeskar, sőt külön női kar ala­kult kebelében. Ez alkalomból tar­tották fényesen sikerült ismerkedési estjüket. Az új tagok bemutatkozását Szil­veszter-estére tervezi a Dalárda, ad­dig pedig szorgalmasan készülnek, hogy városunk közönségét meglep­jék alapos készültségükkel. A Kaszinóban teaestély volt tánc­cal. A kitűnő úri dzsesz muzsikája mellett nagyszerű hangulat uralko­dott, később aztán Balog Jancsi szolgálta a zenét. Az Iparoslányok Mária-Kougreqá­ció batyubálja a Kat. Körben folyt le kedélyes hangulatban. Vacsora után rögtönzött színpadon sikerült kabarét rendeztek, melynek szereplői közül kitűntek Putz Ilonka, Fleischer Bözsi, Mojzes Ilonka, míg kisebb szerepeikben Fleischer Ilonka, Blaskó Mária, Szilveszter Matild arattak tet­szést. A megrendezésért elismerés illeti fíajnattné Vitái Irma, Meszéna Jolán, Vezér Mária és Zséger Gyu­láné tanítónőket, hogy ily kedves estét szereztek a kongreganistáknak. Még egy kis táncra is jutott idő, csak az volt a kár, hogy hamar el­jött az éjfél — és haza kellett menni. De igy is szép volt és feledhetetlen a kedves kis batyubál. Makár János ref. hitoktató lelkészi utóbbi időben városunk diplomás Cserkészbeszámoló a beocésgimnázinmban Vasárnap délután tartotta a ben­césgimnázium 14. „Holló" cserkész­csapata táborozási beszámolóját, ősz ­jjSzekötve Mattyasóvszky Kasszián c. főigazgató nagyvonalú előadásával, „Cserkésszemmel Délamerikában" cí­men. Az ünnepséget a fuvóskar vezette be. Kárpáthy Péter „Őrségen" cimű szavalata után dr. Monsberger Uírik bencéstanár, a gimnáziumi cserkész­csapat működéséről és nyári táboro­zásáról számolt be vetítettképes elő­adás keretében, melyen megeleve­nedtek az elmúlt napok kedves em­lékei. Tábori jeleneteket mutattak be a cserkészek és cserkésznótákat éne­keltek, majd cserkészügyességek kö­vetkeztek. A cserkész előadások befejeztével dr. Balogh Albin igazgató meleg sza­vakban emlékezett meg az eszter­mi cserkészet megalapítójáról, dr. Mattyasóvszky Kassziánról, majd pe­dig köszönetet mondott dr. Mons­berger Ulrik cserkészparancsnoknak fáradhatatlan munkásságáért, kiemel­ve különösen dr. Saly Arnulf volt cserkészparancsnok érdemeit, ki más elfoglaltsága miatt ezen tisztségétől megvált, s aki Mattyasóvszky főpa­rancsnok Budapestre távozásával vette át a cserkészcsapatot és fen­tartotta annak továbbra is országo­san ismert hírnevét. A közönség lel­kes ovációja közben pedig egy kis cserkészemlékkel kedveskedett a nép­szerű bencéstanárnak. Azután tartotta meg dr. Mattya­sóvszky Kasszián beszámolóját. Köz­vetlen előadásában ismertette az ame­rikai útját, megemlékezett az eucha­risztikus kongresszusról és több ké­pett mutatott be, melyen Horváth Anzelm bencés tanár is szerepelt. A közönség meleg ovációval tüntetett a gimnázium volt kedves bencósta­nára mellett. Lelkes tapsokkal köszönték meg a mindvégig lebilincselő előadást a je­lenvoltak, majd egy 1 felvonásos cserkészvigjáték és a fúvószenekar indulója fejezte be a műsort. A gimnázium hatalmas dísztermét ezalkalommal zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség, akiknek so­raiban ott láttuk dr. Radocsay László főispánt, dr. Frey Vilmos alispánt, Glatz Gyula polgármestert, dr. Re­viczky Gábor vm. főjegyzőt, Reviczky

Next

/
Oldalképek
Tartalom