Esztergom és Vidéke, 1935

1935-01-06 / 2.szám

ESZTERjGOHJ/nCKE ÖTVENHATODIK ÉVF. 2. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, I935. JANUÁR 6 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Három király járult kétezer év előtt a Béke Fejedelmének jászola elé, hogy szívben megnyugodva s örvendezve hódoljanak a lelkek békéjét hozó égi kisded előtt. Ma is, kétezer év multán a Fejedelmek s Nagyurak légiói járják Európa városait s vágyó lélekkel keresik, kutatják a béke bölcsőjét, de nem találják. Nem találják, mert a betlehemi angyal a földi békét a „jóakaratú embereknek" igérte, ma pedig, ha három király találkozik a béke bölcsője előtt, bizonyos-e hogy mind a háromban megvan a jóakarat a béke iránt? Mert egy legalább biztosan van köztük, aki a békét csak a maga részére szeretné biztosítani, de nem hajlandó a béke áldásait megosztani többi társával is. Ezt hívják emberi Önzésnek : ' csak nekem s másnak semmit, vagy: csak én, a másik sorsa pedig nem érdekel. Ez az emberi önzés, ez az önös érdekhaj hászás az egyik legfőbb oka a háború utáni békétlenségnek s nyomorúságnak. A tömeg pedig, mely félti a Béke életét Heródes tőrétől, ámulva figyeli a genfi nagy mozivásznon pergő világfilm jeleneteit: megtalálják-e a béke bölcsőjét, benne van-e még a világot megváltó kisded, s ha megtalálják, megmentik-e, vagy megölik ? Olyan az egész, mint egy nagy detektivdráma; minden néző bízik az ő Serlock Holmesében, hogy ügyesebb lesz-e, mint a másik fél Nick Kartere, s végre mégis csak győzni fog egyiknek, vagy másiknak az ügyessége, leleményessége. De az ilyen nehéz esetek megoldásához is inkább jóakarat kell, mint leleményesség. Leleményesség dolgában nincsenek kétségeink, de jóakaratot keveset látunk éppen azok részéről, kik ^legártatlanabb arccal hirdetik békevágyukat. Láttuk Géniben a legutóbbi hetekben. Ha mi meg nem mentjük alázatos szívvel ott a kisdedet, az elleniéi kész lett volna megölni őt. A békét ott mi mentettük meg, mi voltunk a jóakaratú emberek, aminthogy mi húsz év óta jászándékot tanúsítottunk s jóakaratot hirdettünk mindig, minden alkalommal, valahányszor a világbéke biztosításáról volt szó. De mit ér a mi jóakaratunk, a mi jószándékunk, ha Heródesék uralmukat féltik a Béke bölcsőjében fekvő kisdedtől s ezért minden áron el akarják pusztítani őt? A három király boldog volt, mert hitt az égi szózatnak, mely az Isten dicsőségét s a lelkek békéjét hirdette s mert igaz szívvel, alattvalóik boldogításának önzetlen vágyával járultak a betlehemi jászol elé s mert ajándékaikkal tanúságot tettek áldozatos készségükről is. Hát mi is hoztunk már elég áldozatot, adtunk aranyat, tömjént, mirhát, emberéletet, nyugalmat, országrészeket, szenveseinket, üldözöttségünket, megaláztatásunkat, — mit adjunk még, hogy csakugyan jóakaratú embereknek tartsanak bennünket? A városról-városra utazó Nagyhatalmak, a Napnyugati Bölcsek bizony hiába keresik a Béke jászolát, nem találják meg azt a békét, azt a megnyugvást, amit a Három Királyok, a Napkeleti Bölcsek megtaláltak Betlehemben. Nem találják, mert mindig akad közöttük egy Heródes is, aki tőrt rejteget a tógája alatt. A tőr pedig nem a jóakarat, a jószándék eszköze. Majd ha ők is arannyal, tömjénnel, mirhával, — áldozatos es önzetlen szívvel, — s őszinte jóakarattal keresik a béke-bölcsőjét, akkor meg is fogják találni a világ békéjét, a lelkek békéjét, melyet az angyal csak a „jóakaratú embereknek" hirdetett karácsony éjszakáján. „Berliner Tageblatt" Esztergom-gyalázó cikkére nyilatkozik a polgármester Lapunk legutóbbi számában helyszűke miatt csak röviden emlékezhettünk meg a „Berliner Tageblatt"nak a nemzetközi hírlapirodalom történetében szinte példátlanul álló tapintatlan és Ízléstelen támadásáról, melyet a nevezett lap december hó 19-én megjelent számának „Deutschtum in Ausland" című mellékletében intézett Magyarország, a primási város, a Magyar Hiszekegy s egyébb nekünk kedves, megbecsült s értékes dolgaink, intézményeink stb. ellen. A cikk állításainak helytelenségét, mint lapunk legutóbbi számában már említettük, a város polgármestere részben a fővárosi napilapokban, részben német külképviseletünk útján a német lapokban közzétett nyilatkozat, illetve cáfolócikk keretében mutatja ki. A német lapban megjelent cikket rövid kivonatban itt ismertetjük olvasóinkkal : „Esztergom Magyarországon" főcím alatt a következőket írja Alfred Endler úr, a jólértesült és tárgyilagos német: — Régente Grannak hívták és német volt. Az óriási bazilikában Liszt alkotta műveit. Itt, ezen a szigeten, amelyet hóolvadáskor a fák koronájáig elönt az árviz, már a XVI. század korai évtizedeiben játszódtak le a török háborúnak előzményei ... ... Ez az egész valószínűtlen kis város a Duna partján, amelyet félig agyonnyom a bazilika, a Vaskapu és a Pilis- és Vértes-hegység vulkanikus eredetű sziklakúpjai: ez a különös, szélesen elterpeszkedő falu, a „Víziváros"' a nagyvárosiasán tágas utcáival, amelynek agyagos sarába szinte belefúl az ember, a fehér házak, amelyeket mór stílusú kockás alakú lőrésekkel csipkézett falak bástyaszerűen zárnak körül... ... Itt mintha megállt volna az idő. Régi Habsburg-korabeli egyenruhák futkosnak szerteszét, csupán hogy épen barna patinaréteg bontja őket ... nézik a trianoni emiékutat, amely a Kálvária-hegy körül húzódik ... Ott ismét a katolikus papnövelde húzódik el, alakok, mintha Stendhal „Vörös és fekete" cimű művéből léptek volna elő. A sziget fáit meggörbítette a szél, mindenütt méter magas a sár. Télen csak úgy ropognak ott a Duna jégtorlaszai, és mindenekfölött a régi harangjájáték, Magyarország mélabús rádiójelzése csendül minden kis parasztházból ; antenna áll a tetejükön még akkor is, ha nem telt villámhárítóra. Egyes házakban Ottó főherceg kivilágított szobra, vagy az imádság: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában ..." ... Az utca képéhez tartoznak a fekete viganós parasztasszonyok, a fekete rendőr (a régi osztrák vasutasok egyenruhájában), az urasági kocsis, fején magas prémkucsmával (aki egyszer abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Ferenc József császár sajátkezűleg kegyeskedett elpáholni), a fehér magyar igásökör szélesen szétágazó szarvaival és egyes kutyák, amelyek az útszéli árokban rothadnak. A bazilika-hegygyel szemben lévő hegyen elterülő munkásnegyed olyan, mint valami elsáncolt cigánytábor. Csatornázás nincs, a szennyvizet közvetlenül a meredek szikla szerpentin útjára öntik, télen minden megfagy és az ember megoldhatatlan probléma előtt áll, miképen mássza meg az üveghegyet. A munkások oly igénytelenek, amennyire csak lehet. Megtörténik, hogy 12 fokos hidegben is az utcán látni őket ebédelni. Minden harmadik ember spiriHETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Eckhardt Tibor a választójog kérdésében megegyezett Gömbössel. — Felbomlott Rassay Károly szegedi szabadelvű pártja. — Újpesten a mult évben 34 új gyárengedélyt adtak ki. — Elfogták a budapesti bankrablókat. — Pethő Sándor lett a „Magyarság" főszerkesztője. — Egy rendőr önvédelemből agyonlőtte Mándoky többszörös birkózóbajno • kot. — Sanomhegyen másodszor is beérett az őszi árpa. —

1 Mécs László irodalmi estéket tart Parisban és Londonban. — A Hungária súlyos vereséggel fejezte be külföldi útját. — Félmillió pengő jött össze a jugoszláviai menekülteknek. — Kelemen Kornél lett ismét öt évre OTT elnöke. — A fizetésképtelenségek száma az elmúlt évben emelkedett. — A Kúria elutasította Littkéné kártalanítási igényét. — Ezerkétszáz budapesti ügyvédet fenyeget a kamarai törlés veszedelme. — Egy szociáldemokrata párttitkár botrányt rendezett a szentesi főispán betegágyánál. — Összehívják az egyetemes tanitógyűlést. — Bercsényi ereklyéket találtak Pöstyénben. — Megsemmisítették a budapesti cipészipartestület elnökválasztását. — Győrött jogerősen felemelték 7 százalékkal a pótadót. — Török diákok csoportja érkezett Budapestre. — Kész a kormány terve az érdekképviseletekről. — Beiktatták Budapest uj polgármesterét. — Másfélszáz magyar iparvállalat élvez jelentős állami kedvezményt. KÜLFÖLD Téli hőhullám van Angliában. — Roosevelt fiát autóelgázolás miatt letartóztatták. — Bourne westminsteri angol bíboros megialt. — Alfonz spanyol exkirály Rómában telepedett le. — Lengyel munkásokat utasítottak ki újból Franciaországból. — Meghalt Calice Károly gróf, volt budapesti osztrák követ. — Ezredessé nevezték ki Pál szerb régensherceget. — A horvátok új bánt kaptak. — Ausztráliában megnyitották a cserkész világjamboreet. — Lengyelországban uj alkotmány és uj választójog készül. — Benest meglátogatta az osztrák pénzügyminiszter. — Laval francia minisztelelnök Rómába utazott. — A francia bank uj kormányzót kapott. — Olaszország nem köti le magát revizióellenes politika mellett. — Saar-vidéken január 13-án lesz a népszavazás- — Ausztria hivatalosan tiltakozott a kisantant gyámkodása ellen. — Admirálissá, tábornokká és pilotamarsalté nevezték Hi a walesi herceget. — Óriási fensikot fedezett fel Byrd kapitány a déli sarkon. — Ötezer mázsa a világ gyémámkészlete. — Külön ille téket kell fizetni Franciaországban a külföldi munkások után. — A Zeppelinek elhurcolkodnak Friedrichsna fen bői. — Vilmos császár elvesztette 1.700,000 pengős perét. — A fagyhullám 262 embert megölt Amerikában. — Zinovjevet és Ka menevet Sztálin egy magános szigetre száműzte.