Esztergom és Vidéke, 1935

1935-01-06 / 2.szám

De a fejlődés egészen 1820 ig lassú tempóban haladt, mert az esztergomi érsek és a káptalan csak 1820-ban költöztek vissza Esztergomba. — Elfogulatlan idegennek bizvást az ítéletére bizzuk az egyház és a város alkotásait az utolsó évszázadban. Az egyház olyan épületeket emelt, amelyek méltán megállják a versenyt a világ olyan püspöki városaival, ahol megszakítás nélkül virágozhatott a kultúra évszázadokon át. Esztergom egyházi múzeuma, könyvtára, levéltárai páratlan értékűek. — A város polgári civilizációja és kultúrája sem marad el egyetlen hasonló nagyságú városétól. Modern közművek : világítás, vízvezeték csatornázás mellett a városnak 22 km. kövezett és hengerelt útja van, sétányai és parkjai gondozottak. A Kis Duna melletti topeka-sétány és a szigeti gesztenyesor-sétány a legszebbek közé tartozik. Az utak és terek tisztántartására, valamint a nyári locsolásra a város különös gondot fordít s ezt éppen az teszi könnyebbé, hogy — a cikkíró állításával szemben — a legújabban keletkezett városrészek egy-két utcájának kivételével jóformán nincs is burkolattal el nem látott útja. — Komikusan hat a csodálkozás, hogy a város a melege jorrásvizet fürdésre használja. Hiszen a meleg fürdők Esztergom drágakincsei és az egyházművészeti kincsek mellett a város legnagyobb vonzóerői. — Aki annyira átlátszó tendenciával akar egy sokat szenvedett várost leszólni és a szemmel látható tényeket tudatosan letagadja, nem árthat Esztergomnak, amelynek szépségéről már annyi külföldi és magyar látogató az elragadtatás hangján szólott. A város vezetősége egyébként most módot keres arra, hogy a német sajtó s német külképviseletünk útján is a német közvélemény előtt a kellő értékére szállítsák le a cikk értékét. A Szent Benedek-rend újra birtokába vette Balatonfüredet tiszta. Az emberek, amennyiben nem éheznek, csupa vidéki unalomból olyan mértéktelenül teletömik magukat a jó, de túlságosan fűszerezett nemzeti eledelekkel, hogy Magyarország adja Karlsbad fürdőven dégeinek legmagasabb kontingensét. Esztergom város egy különleges kénforrását, amellyel senki sem tud mit kezdeni, úszómedencének használják. A németeket különösen akkor kényszerítik nevük megmagyarosítására, ha történetesen a háborús kitüntetések nosztrifikálásáért és az ezzel kapcsolatos vitézi cim adományozásáért folyamodnak. Itt mindenki hazafi, de semmiképpen sem feltétlen hive a főhercegeknek, akikről tiszti körökben is a legkülönbözőbb anekdoták keringenek..." A durva hangú cikkben még a főkáptalan tagjait, a hercegprímást, sőt az ország kormányzóját is aposztrofálja a fentiekhez hasonló stilusban és szinte minősíthetetlen modorban a német újságíró. A cikkre most Glatz Gyula polgármester a következő, részben történelmi megállapításokra, részben a mai állapotok kézzelfogható valóságára támaszkodó nyilatkozatot adta a fővárosi lapoknak: — A Berliner Tageblatt-ban megjelent cikk irója Esztergom történetét és népesedési viszonyait nem ismeri, jelen állapotát pedig tudatosan hamisan irja le. Szándékos förmedvény, amellyel komolyan foglalkozni alig érdemes. A tudatlanságból és rosszhiszeműségből eredő állitások cáfolatára csak a következőket válaszoljuk : — A németek Esztergomot Grannak hívják. De a név nem német. A Duna Esztergommal szemben beömlő mellékfolyójának Garam, görögül granónusz, latinul granua, granum nevéből ered. Esztergomot nem németek alapították, lakosságának zöme soha német nem volt s a németek a város kortnányzatában és fejlesztésében irányító szerepet nem játszottak. A németek, a latinok, magyarok és szlávok mellett jelentékeny kisebbségben voltak. Már a XIV. században határozottan magyar jellegű volt a város s az maradt 1543-ig. A török uralom idejében szétszéledt a régi lakosság. Elhagyott helyükön törökök, szerbek és zsidók telepedtek meg. Amint a város 1683 ban a török iga alól felszabadult, a vár és a vele kapcsolatos Víziváros német katonai kormányzás alá került ugyan, de az autonom város lakossága túlnyomó részben magyarokkal egészült ki, mint ezt a fennmaradt adólajstromok is mutatják. Kétségtelen, hogy a törökök kiűzése után német kereskedők, iparosok, sőt földmivesek is bevándoroltak Esztergomba és a körüle elterülő községekbe, amelyek később a városba olvaszttattak. Bár a német lakosság a várparancsnokság részéről privilégiumokat élvezett, a városban a magyar többség folyton növekvő százalékkal gyarapodott s a német kisebbség természetes folyamatban asszimilálódott. — Amíg németül beszélő lakosok voltak, a város német iskolát is tartott fenn s a Vízivárosban német istentisztelet is volt. Ez önként megszűnt, mikor már az egész város lakossága magyarul beszélt. Tervszerű vagy éppen erőszakos magyarosítás Esztergomban a mesék világába való a múltban, s jelenben egyaránt. — Az igazsággal hadilábon áll az az állítás is, hogy a város állítólagos elmaradottságának oka a németek elmagyarosodása. Esztergomot a török tette tönkre, 1711 óta vett a város újabb lendületet. A Szent Benedek-rend január elsején újra birtokába vette Balatonfüred gyógyfürdőt. Ismeretes, hogy a rend, mint a fürdő, birtokosa és a fürdőt bérlő részvénytársaság között több évig tartó pereskedés folyt, amelyben a Kúria legfelsőbb fokon az időközben bekövetkezett gazdasági változások miatt teljesen értékét vesztett eredeti bérösszeget a mostani viszonyoknak megfelelő méltányos összegre emelte fel, de egyben feljogosította a részvénytársaságot a szerződéstől való elállásra. A részvénytársaság ezen az alapon a bérleti szerződést 1934 december 3"i-ére tényleg fölmondta. A felmondás következményeképen a bérlő társaság kedden átadta a fürdőt a Szent Benedek-rend és a tihanyi apátság képviselőinek. BalaA mult és jövő év határmesgyéjén, 1934. év december 30-án tartotta negyvenéves újjáalakuló közgyűlését az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" a tagok nagyszámú részvétele mellett. Negyven év előtt Récsey Viktor bencéstanár, régiségtudós bontotta ki a társulat zászlaját. Első elnöke a nagynevű történettudós, Knauz Nándor dr., c. püspök volt, első igazgatója pedig Walter Gyula dr., akkori képezdei igazgató, később prelátus-kanonok, v. püspök és nagyprépost, aki szintén mint a társulat elnöke halt meg néhány évvel ezelőtt. Első muzeumőre Némethy Lajos vízivárosi plébános volt, aki nagy buzgalommal vásárolta és szedte össze a régiségeket, melyek a mai gazdag gyűjtemény alapját képezik. Az egyesület negyven év előtti másfélszáznyi tagjai közül, sajnos, ma már csak Fehér Gyula dr. nagyprépost, Krammer György dr. prelátus-kanonok, Keményfy Kálmán Dániel vízivárosi plébános és Brenner Ferenc ny. bankigazgató vannak életben. Utóbbi a társulat II. titkára volt; I. titkára, Récsey Viktor eltávozása után Rózsa Vitái bencéstanár lett, aki mint zalaapáti perjel fejezte be életét. A társulat és múzeuma negyven év alatt, különösen a világháború tonfüred életében ezzel új korszak kezdődik, amely — régi tulajdononosainak hagyományos buzgalma következtében — nagyarányú új fej lődést ígér. A fürdőn nemrégiben, mint jelentették, újabb szénsavas forrásokat tártak fel. Ezeket a forrásokat most szintén bekapcsolják a fürdő üzemébe. A most megépített forrásvizvezetéket a gyógyintézet valamennyi szobájába bevezetik. Korszerűen átalakítják a Stefánia-szállót is, amelyet nem régen vásárolt meg a rend. Általában a rend mindent elkövet, hogy a fürdőt, amely az or*szág legértékesebb gyógytényezője és ezidőszerint egyedüli természetes szénsavas fürdőhelye, európai színvonalra emelje és annak látogatottságát a legteljesebb mértékben biztosítsa. és forradalmak idejében sok viszontagságon ment keresztül. A tisztviselők fizetéseinek ismételt redukciója folytán a tömeges kilépés miatt válságosak voltak az utóbbi évei is, amin csak új tagok gyűjtésével és az egyesület reorganizálásával lehetett segíteni. Ez elég jól sikerült. Jelenleg a társulatnak 30 alapító tagja, 130 helybeli, 28 vidéki rendes, összesen 188 tagja van, akiknek lelkes közreműködésével kezdte meg újévkor az ötödik évtizedet. A közgyűlés legfontosabb tárgya a hontalanná vált, jelenleg ideiglenesen a Bíbliothekában lévő társulati múzeum sorsa fölött való határozathozatal volt. Egyhangúan határozatba ment, hogy a mintegy harmincezer pengő értékű régiséggyűjtemény tulajdonjogilag az Esztergomi Főszékesegyházi Keresztény Múzeumnak engedtetik át, amelyneki régiség-anyagával kiegészítve később a

r várban, a most napfényre került Árpádkori királyi palota földszinti termeiben nyerne elhelyezést. Az egyesítéshez a bíboros Hercegprímás, mint a társulat fővédnöke is hozzájárult. Ezzel a társulati gyűjtemény élete örök időkre biztosítva van. A múzeum átengedése nem jelenti egyúttal a társulat működésének ' megbénítását. Az a kitűzött céljának megfelelően továbbra is Esztergom város és vármegye régészeti és történelmi múltját kutatja, kiterjeszkedvén annak néprajzi, geográfiai, földrajzi, természettudományi és műtörténeti szempontból való megismerésére is, hogy ilymódon megfelelő anyagot gyűjtvén, idővel Esztergom város és vármegye nagy monográfiájának megírásához is foghasson. A megváltozott viszonyok az alapszabályok módosítását is szükségessé tették. A közgyűlés által elfogadott újabb alapszabályok szerint történt a tisztújítás is a következőképen : A társulat védnöke Serédi Jusztinián dr. bibornok, hercegprímás, esztergomi érsek, Esztergom vármegye örökös főispánja. Tiszteletbeli tagok: Fehér Gyula dr. nagyprépost, Machovjch Gyula dr. érseki helynök, gróf Esterházy Móric volt miniszterelnök, Frey Vilmos dr. alispán, Glatz Gyula polgármester, Reviczky Elemér főszolgabíró, Schmidt Sándor dr. bányaügyi főtanácsos, Csanády László bányatanácsos, Etter Ödön takarékpénztári elnök-vezérigazgató. A társulat elnöke: Lepold Antal dr. prelátus-kanonok, a Szent István Akadémia rendes tagja. A régészeti osztály elnöke: Balogh Albin dr. gimnáziumi igazgató, a történelmi osztály elnöke Zákonyi Mihály dr. főegyházmegyei könyvtáros. A társulat igazgatója: Sinka Ferenc Pál, pénztárnoka Mátray Gyula, ügyésze Gróh József dr., számvizsgálók : Brenner Ferenc és Einczinger Ferenc. A társulat választmányi tagjai: Blaskovics Placid, Brenner Antal dr., Divéky István dr., Etter Jenő dr., Stabetler Ipoly dr., fíomor Imre, Keményjy Kálmán Dániel, Klinda Károly, Kórnhaber Samu, Laiszky Kázmér, Lippay Lajos dr., Major Ödön dr., Marczell Árpád dr., Mesz- < lényi Zoltán dr., Nádler István, Reusz Ferenc, Reviczky Gábor dr., Rosta József, Rudolf Béla dr., Sántha József dr. Serédi Dénes, vitéz Szabó István, Szölgyémy Gyula és Zwillinger Ferenc. A városháza nagytermében tartott közgyűlés az elnök éltetésével ért véget. Meghalt Aulai Géza dr. dunántúli ref. püspök Nagy gyász érte a magyar protestáns világot. Felsőgelléri dr. Antal Géza dunántúli református püspök, felsőházi tag, december 30-án hoszszabb betegeskedés után 69 éves korában elhunyt. A püspököt már évek óta két súlyos betegség, cukorbaj és fehérvérűség gyötörte. Szive nehezen tudott ellentállni a két rendkívül súlyos betegségnek. Az utóbbi hetekben állapota súlyosra fordult s néhánynapos agónia után, vasárnap éjjel féltizenkét órakor meghalt. Antal Géza Tatán született, régi nemesi családból származott. Apja ügyvéd volt Pápán. A teológiát Pápán kezdte tanulni, itt is szerezte lelkészi oklevelét, majd a bécsi egyetemen szerzett bölcsészetdoktori diplomát. 1888-ban a pápai református gimnázium tanára lett, 1899 ban pedig a pápai teológián nyilvános rendes teológiai tanár lett. 1905 és 1906-ban a református egyetemes konvent megbízásából hosszabb tanulmányutat tett az Egyesült Államokban, ahol felkereste a református gyülekezeteket. 1910-ben Pápa város országgyűlési képviselőnek választotta. Az elhunyt püspök, ki egyházi ügyekben városunkat is többször Az Esztergom vidéki Történelmi Társalat újjáalakulása