Esztergom és Vidéke, 1935

1935-12-01 / 94.szám

$ZTFMW«VIDÍA ÖTVENHATODIK ÉVF. 94 SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1935. DECEMBER 1 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Advent a humanizmus századában A XX. századot is a humanizmus i hozók, kórházak és templomok, laszázadának szeretik nevezni s — j boratóriumok és gyártelepek, iskonemde, jól jött? — hogy éppen aj Iák és börtönök, mind az ember humanizmus századának elején dúlt} boldogulását szolgálják. végig a művelt, a humánus, a felvilágosult Európán a történelem legvéresebb, legádázabb, legszörnyűbb háborúja. De, — a célkitűzéseket s azok eredményeit nem szabad összetéveszteni. Más a humanizmus és más a háAz ádventi Krisztus-várás eme napjaiban is, mikor egy másik világrészen a humánus ember által gyártott fegyverek ezrei ontják a halált a rabszolgaságban sínylődő fekete faj felszabadítása s az elhelyezkedésre váró sok milliónyi fehér emberború, más a két dolog külön-külön j fölösleg exisztenciájának biztosítása az egyes ember, s más a nagy em- j érdekében, akkor a békét élvező berközösség szempontjából. A háború j fehér népek minden igyekezete azon ugyan az egyes ember felfogásában [ van, hogy e kettős célt — persze szörnyű igazságtalanságnak látszik, viszont a nagy emberközösség, például a rabszolgaság nézőszögéből a mostani keletafrikai felszabadító háború humánus dolognak van az emberi szolidaritás prizmáin át beállítva ... Mondjuk: a humanizmus az egyes ember javát szolgáló jóléti eredmé nyéknek a legmagasabb fokban való, összhangzatos kifejlesztése, a háború pedig ezeknek az eredményeknek egy újabb emberboldogitó cél elérése érdekében való megsemmisítése. Szóval a kettő egymással ellentétben így: circtilus vitiosus, elferdített alapon felépített, körbenforgó, részben hibás következtetés. Minden háború végső célja mégis egy-egy nemzet, vagy ország erkölcsi, vagy inkább anyagi jólétének erőszakos eszközökkel s humánusnak igazán nem nevezhető módon való biztosítása az emberi sorsközösség s a szent szolidaritás nevében s érdekében. A cél — úgy tanultuk az iskolában — szentesíti az eszközöket. A humanizmus arany keretébe ezúttal egy vérrel rajzolt kép van belefoglalva ... De a humanizmus-adta boldogság áldásaira vágyódtak kétezer év előtt legmohóbban, hosszú négyezer éves advent után a világ népei is, akik a próféták jövendöléseiből tudták, hogy a barbarizmus fékevesztett kegyetlenkedéseinek megszüntetésére jönnie kell valakinek, aki az emberiesség törvényeit és uralmát fogja hozni a szenvedő, remegő emberiségnek. Az akkori négyezer éves advent idején, amikor a jog és igazság uralma helyett az ököl és az erő szak hatalma volt a cézárok uralma nak egyetlen bázisa, érezték a világ népei, hogy az emberi lélek tökéletes életéhez s az ember földi rendeltetésének eléréséhez az eljövendő Üdvözítő tanításai s erkölcsi törvényei fogják meghozni az emberiesség emberboldogitó lehetőségeinek feltételeit. S az emberiség négyezer éves álma, a hosszú advent hívőinek sóvárgása beteljesült, mert Krisztus csakugyan meghozta a humanizmus tanítását, alapelveit, erkölcsi törvényeit, melyek nyomán kivirágzott a keresztény kultúra minden áldása. Ma már a keresztény kultúra nyomán a művelt népek minden törekvése, az államhatalmak minden rendelkezése, a törvény minden betűje az emberiesség, a humanizmus céljait szolgaija. Tudósok és törvényezt is a humanizmus nevében — lehetőleg békés úton oldják meg a nemzetek nagy fóruma, a népszövetség asszisztenciájával. Érdemes ezen gondolkodni a humanizmus századának harmincötödik adventjén és sóvárgó lélekkel hivni, várni s fogadni az eljövendő Urat, Ki minden évben — mint betlehemi kisded, — újból eljő közénk, figyelmeztetni a feledékeny emberiséget, hogy úgy az egyes ember, mint a nagy emberközösség boldogságát egyedül s kizárólag a krisztusi tanokon felépült humanizmus tudja csak kielégítően s megnyugtatóan biztosítani. Sz. R. Admont s az admonti codex m. A códex már régebben ismerős volt. Wilhelm Wattenbach, a híres történettudós, a berlini egyetem neves tanára fedezte fel 1846-ban. Szorgos munkával gyűjtögette a né met történelem elszórt kútforrásait. Kutató munkája közben elkerült az admonti apátság híres könyvtárába is. Itt talált rá az első magyar törvénykönyv legrégibb kéziratára. A códex nyolc levél terjedelmű, a XII. századból származó hártyakézirat. A jelek szerint Magyarországon írták. 188x139 mm. nagyságú, nem magában szereplő munka. Egy nagyobb, 712-es számmal ellátott códex levelei közé volt fűzve, mintennek 119—126. levele. A könyvtárba vezető előcsarnok baloldali könyvszekrényében őrizték 1934-ig. Milyen módon került ez igazán érdemes őrzőhelyre a magyarság ezen ősi kincse, ma már szinte lehetetlen hitelesen megállapítani. Emlegetik II. vagy Vak Béla magyar király leányát, Zsófiát. E szerint e kis királyleánnyal került ide a códex, abban az időben, amikor a királyi hercegnőt, mint III. Konrád kis fiának jegyesét az admonti apácakolostorba hozták nevelésre. Ez azonban csak találgatás! S bár határozott veszteség a könyv hátterében meghúzódó homályosság, örömünket meghalkítani ez sem képes! Tény az, hogy a magyarságnak az európai kulturközösséggel kötött eljegyzési irata itt fekszik előttünk és sugározza az országalapító Szent királynak népéért izzó szeretetét, népe fennmaradását hirdető hitvallá sát. Mint ahogy a gyémánt ragyogásából szól felénk sok ezer esztendő titkos üzenete, megszűnt világok melege, éppúgy ragyog a két könyv ötven pontjának holt betűi mögül Szent István király apostoli arca, izzó hite, minden nehézséget legyőző eleven ereje. Neki le kellett számolnia a primitív törzsi rendszer sokszor nagyképű szólamaival. Az Európa kapujába dobott magyarság sűrűvérű ereibe a nyugati keresztényközösség vérét kellett átömlesztenie. A felülről jövő „forradalom"-mai el kellet oltania az egyedül üdvözítőnek hitt csillagnézés pogány mithoszának csapkodó tüzeit, amely vérbeborult szemmel sírta, átkozta a nyugati keresztény kultúra véráramának az ázsiai erekbe való felszívódását. Mennyi megszívlelésre méltó figyel meztetés még a ma magyarságának is. „Ha valaki nem törődve a kereszténység megtartásával, hanyagságában és ostobaságában elbizakodva ellene vét . . Zuhognak a szavak, mint ahogy egykor Urunk lépései koppantak Lázár sírboltjában, melyek az élet közeledését vitték a háromnapos halotthoz! Milyen atyai jóságos szív! Egy félig-meddig még rakoncátlanul vad, nomád világban parancsszavával oltalmat nyújt a védtelennek! Mint a sas királyi hangja süvít bele a felelőtlenül harsogó, értelmetlen madárzajba: „Istenhez méltó s az embereknek igen jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét." Királyi rendelettel végzésbe hozza: „Senki se merészeljen szabad embert szolgaságra vetni." Ismerte az embereket, meg fajtáját is! Államférfiúi bölcseséggel gátat emel az ármánykodásoknak, fondorkodásoknak, tudván, hogy a családok között a társadalmi élet, ezen keresztül az állam alapja az igazság: „fia valaki hamis tanúságot vagy fondorkodó beszédet hánytorgat fel valakik ellen — s kéri őket, hogyarról hallgassanak, hogy ily módon ördögi ravaszsággal meghasonlást idézzen elő közöttük, —- fizesse meg kétszer hamis nyelve váltságát a hazugság bűnéért, fia csak egynél fondorkodott, veszítse el nyelvet." Be jó, hogy e fegyelmezett emberekre veszélytelen törvény hatályát vesztette. Különben az ország mennyi falvára, városára szakadna rá a karthausi kolostorok komor, ünnepélyes csendje! Szól a szent király Európa lelkiismeretéhez is! Törvényben biztosítja az idegenek jogait, a peremnépek életét. Ezer év története mutatja, sikerrel! Hol lesz ezer esztenő múlva a magyarság, ha fennmaradása a genfi zsákmánybiztosító társaság „szent" tanácsának szemforgató méregkeverőitől függ? Ma a magyar törvénytár hatalmas, boltozatos kupolája alatt talán szerényen, de alapvetően csendülnek meg a szent király törvényei. Hangjuk úgy zendül, mint régmúlt katasztrófák idején tenger mélyébe sülylyedt ezüst harang csodás kongása! Megszólal, ha pusztító tengerár fenyegeti a tengerpart lakóit. Mint HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Tóth István híres nőgyógyász meghalt. — A kúria is halálra itéjte a három fővárosi bankrablót. — Kőszeghy Teréz elégtételt adott Radnai Miklós emlékének. — Zavadowski Alfréd, a legfőbb állami számszék elnöke meghalt. — Csoportos fürdőutazások történnek a jövő hónapban Angliából és Hollandiából Budapestre. — Felavatták Budapesten 1530 olasz hősi halott temetőjét. — A szegedi egyetem tantermeiben kifüggesztették a kettőskeresztes magyar cimert. — A főváros drákói intzzkedésekkel fenyegette meg az élelmiszerdrágítókat. — Eldöntetlent (2 : 2) ért el a magyar futballcsapat az olaszok ellen. — Nagyváradon a pincéreknek sem szabad magyarul beszélni. — A vidéki körorvosok az államosítást követelik. — Megvonták a temesvári piarista gimnázium nyilvánossági jogát. — Százötven szünetelő mozit nyitnak meg a vidéken. — Az OTI a jövő évben 7 millió pengőt fordít házépítésre. — Gömbös Gyula miniszterelnök Kánya külügyminiszterrel Bécsbe utazott Schuschnigg kancellár meglátogatására. — Berzeviczy lemondott az Akadémia elnökségéről. — Kemény küzdelem után győzött a magyar futballcsapat Svájc ellen (5 : 2). KÜLFÖLD Földrengés pusztított Hawai-szigeteken. — A meisseni püspököt devizakihágásért százezer márkára büntették. — Hopei, északkinai tartomány proklamálta függetlenségét. — Anglia és Amerika francia frankot vásárol. — Uj kormánya van Bulgáriának. — Romániában maximálják a liszt árát. — Husz új bíborost nevezett ki a pápa. — A japánok megszállták Peking és Tiencsin pályaudvarát. — A Szentszék nem ellenzi a szentélyek kincseinek felajánlását Olaszország céljaira. — Közkegyelmei kaptak a politikai bűnösök Görögországban. — Kifosztották a prágai szovjetkövetséget. — Katonai lázadás tört ki Brazília fővárosában. — Ki na és japán szö/etségre lép a szovjet ellen. — Megkezdte működését az új angol parlament. — Délszláv kommunisták szervezkedését leplezték la Zágrábban. — Rómát nem szabad átrepülni. — Tejtúltermelés miatt százezer tehenet levágnak Hollandiában. — Lidzs Jasszu volt abesszin császár meghalt. — Vit' mos volt német császár súlyos beteg. — Huszonhatezer bányász sztrájkol Sziléziában. — Hétmilliós bankbukás történt B.rünnben. — A hazatérő görög királyt káprázatos pompával fogadták Athénben. — A fáradtság ellenszerét feltalálta egy amerikai tudós. —• Sztálin szovjet diktátor megnősült. — Masaryk lemond elnöki állásáról. — Pusztító viharok és árvizek dúlnak Portugáliában és Délolaszországban. — Angol és zsidóellenes összeasküvést fedeztek fel Palesztinában,