Esztergom és Vidéke, 1935

1935-10-27 / 84.szám

2 ESZTERGOM Ss VIDÉKE 1986. október 27 Kizárólagos képviselete: JURACSEK FERENC Kossuth Lajos-utca 27. sz (A gimnázium mellett) erdőhöz való csatolás céljából terület vásárlási javaslatát íiolop Mátyástól. 1568 négyszögöl területet vesznek, a vételár megfelel. Ismertették az 1934 évi ünnepi hét elszámolását, melynél 243 P ráfizetés mutatkozik, ez azonban a különböző hozzájárulások folytán elliminálódik. Előre is szives elnézést kérek azoktól, akik nem barátai sem a politikának, sem a történelmi dolgoknak, hogy mégis egy kis politikai viszszaemlékezéssel kezdem Írásomat. Ott kezdődött a dolog, hogy gróf Szapáry Gyula miniszterelnöksége idején, 1892. május 25-én gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárult Irányinak a vallásszabadság törvénybeiktatását célzó határozati javaslatához. Szapáry, — miután pártjának, a szabadelvűpártnak egy része is ellenezte a javaslatokat, — csak fakultativ javaslatokkal akarta az egyházpolitikai reformokat, de emiatt összeütközésbe került pártja zömével s november 9-én kénytelen volt a kormányelnökségről lemondani. Szapáry bukása után a király Wekerle Sándor akkori pénzügyminisztert bizta meg a kabinetalakitással, ki 1893 áprilisában bejelentette a képviselőházban, hogy megkapta a király hozzájárulását az állami anyakönyvvezetés javaslatához, mire Wekerle még azon év őszén beterjesztette, 1894. év elején megindult szélesmedrű egyházpolitikai harc után meg is szavaztatta s 1895 október l.-i hatállyal életbe is léptette a polgári házasságról (a házassági jogról) szóló 1894. évi XXXI. és az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. tc-ket. * fiát politikából elég ennyi. Tudjuk most már, miszerint az ember gyarló földi életének három legfontosabb mozzanatát: hogy a világra jön, hogy (esetleg) megnősül s hogy meghal, — 1895 október 1. óta már két hivatal is nyilvántartja: az illetékes lelkészi s az állami anyakönyvi hivatal is. Negyven esztendő telt el tehát az állami anyakönyvvezetésről szóló törvény életbeléptetése óia s azóta Esztergom város anyakönyvi hivatalában is rigorózus pontossággal Tárgyalták Ammer József karnagy illetménymegállapitási kérelmét, melyet a közgyűlés v. Szivós-Waldvogel József javaslatában fogadott el, melynek értelmében módot keresnek arra, hogy az agilis karnagynak, aki különböző társadalmi egyesületeknél nagy és értékes munkát fejt ki, munkásságát valamikép honorálják. Nagyobb vita fejlődött ki Szabó Antal városi kertész illetmény rendezése ügyében. 18 P-ős javításról volt szó, melyet Tóth János képviselőtestületi tag félreértve kifogásolt. A képviselőtestület az eredeti javaslatot fogadta el. A kórház 1936 évi költségvetés tárgyalásánál Zwillinger Ferenc indítványt tett, hogy a város irjon át a megyéhez, hogy amennyiben a betegek illetőségét tekintve a kórházat kétharmad részben a kettős megyének tartják fenn, vagy vegye át, vagy pedig nagyobb segéllyel járuljon hozzá a fenntartásához. Az új költségvetés értelmében a kórházi ellátási dij 4 P 70 fillér. A városi toronyóra 2600 P-be került, a negyedik számlapot Király Mór adományozta abból az alkalomból, hogy negyven éve telepedett le a városban. Ismertették a földmivelésügyi miniszter leiratát, melynek értelmében a helybeli erdészeti szakiskolát alerdész szakiskolává szervezte át. Kisebb kérelmek tárgyalása után a gyűlés öt órakor befejeződött. A polgármesteri javaslattal lapunk következő számaiban bővebben foglalkozunk. beírják a nagy könyvekbe, ki mikor, hol s melyik órában látta meg ezt a szép világot, mikor s kinek esküdött örök hűséget az oltár zsámolyánál s ki mikor kocogott ki Szt. Mihály lován ebből a szép, de előbb-utóbb megunt árnyékvilágból. • Tisztelgő látogatást tettünk hát, mint jubiláris évforduló alkalmából illik, — a nagy könyveknél. Szép sorjában ott állanak egy szekrény öblében a polcokon, számra nézve 46 vaskos kötet: a születés, a házasságkötés és a halál csendes, néma nyilvántartói. Megférnek bennök vallás- és rangkülönbség nélkül, ifjak és öregek, hires nagyságok és szürke földönfutók, bölcsek és gyámoltalanok nagy-nagy békességben. A könyvek sarkán egy-egy évszám, vagy betű, táblájukon vékony porréteg. A mulandóság hirdetője, a földi hiúságok szemfedője ... Mennyi öröm, mennyi remény, mennyi csalódás és mennyi bánat egy-egy könyv néma rubrikái között!. .. Rózsásarcú kicsi babák, boldog ifjú párok, üveges szemű, csendes halottak, a véges emberi sors hordozói apró betűk rideg, katonás soraiban. A bejegyzéseket eszközlő anyakönyvvezetők soraiban: Maiina Lajos, Vimmer Imre, Antóny Béla dr. Glatz Gyula polgármesterek, Rothnagel Ferenc, Osváth Andor, Brenner Antal dr. városi főjegyzők, Haán Rezső, Fekete Rezső, Pisúth Aladár, Sántha Kamii és Polczer István anya könyvvezetők. 18 kötet születési, 17 halotti, 11 házassági anyakönyv és 2 kötet hadifogoly-halálozási nyilvántartás sorakozik a polcokon a sok-sok egyéb nyomtatvány között. Minden könyvet folyószátnoznak s minden könyvet az alispán hitelesít. Az anyakönyvvezetés tökéletes figyelmet és pontosságot követel. Fontos minden ékezet, minoren betű. A legkisebb hibát is csak a legszorgosabb eljárás után helyesbítik. Minden könyvről egy pontos másolatot felküldenek a megyének is s igy eltulajdonítás vagy tűz esetén egy pontos másolat van a megye levéltárában az eredeti kötetről. Megnézzük hát a komoly könyvek első kötetének első lapjain, kinek nevét jegyezték be 40 év előtt elsőnek a nagy könyvbe. A születési anyakönyvvel határozottan nincs szerencsénk. Az első bejegyzés: egy cseléd törvénytelen kislánya, a második egy halvaszülött, a harmadik már jó: 1895 október 5-ről Rauch István földmives fia : István. A házassági anyakönyv első lapján 1895. október l-én házasságot kötöttek: Etter Dezső kir. törvényszéki albiró és Kruplanicz Aranka. A halálozási anyakönyv 1. száma alatt 1895. okt. l-én elhunyt Juhász Mária 24 napos. S ahogy tovább lapozgatjuk, csupa ismerős név, itt-ott rokonok, jóbarátok, egykor irigyelt, majd elfeledett emberek. 1927 július 27.-Í bejegyzés: dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás, egy rovattal alább SzabóSóki József vasúti málházó. „A gyenge és erős, félékeny és a hős meghal egyaránt..." Igy szépen egymás mellett, a természet örök és megfellebbezhetetlen törvénye szerint. De a legszomorúbb kötet a viErről a kérdésről rendkivül érde kes fejtegetést közöl dr. Varga István egyetemi magántanár kitűnő tol Iából Béla Henrik kiváló publici stánk lapja a „Világgazdasági Szemle". Varga István cikke, amelyet itt csak igen vázlatosan ismertetünk, bizonyára tágkörű közérdeklődést von magára. Máltán. A viszonylag kedvező konjunkturájú 1927—28. években — irja Varga István, — még inkább a megelőző és az azóta eltelt évek során, állán dóan hallottuk és halljuk, hogy a nyomor nagyobb, mint a világháború előtt volt, hogy szegényebbek lettünk, rosszabbul élünk. Objektiv, statisztikailag igazolható adatok azonban ezt megcáfolják. Csonka-Magyarország nemzeti jövedelme a háború előtt per capita 405 pengő volt, most is ugyanannyi. Az utolsó években általános a panasz a drágaság miatt. Többnyire ^ragadott példákra hivatkoznak, lehetőleg olyan cikkek áralakulására, amelyek a közelmúltban valóban drágultak. Azzal nem szoktak törődni, nogy e cikkek ára az áremelkedés ellenére is, még mindig olcsó lehet, akár a külföldhöz, akár pedig valamivel régebbi időhöz viszonyítva. A létfentartási költségek indexszáma 5 százalékkal alacsonyabb, mint a háború előtt volt (de rövid idővel ez előtt még 10 százalékkal volt alacsonyabb.) A válság éveiben — 1932— 33 — bizonyos fokú rosszabbodás köveikezett be. De a válság legmé lyebb pontján is jobban éltünk, mint a háború előtt, még pedig azért, mert az átlagos jövedelmek emel kedtek és nem a vagyonból él a társadalom, hanem az évenkint ujraprodukált nemzeti jövedelemből. A lakásszükséglet ellátása terén, például, maidnem fantasztikus méretű javu lás következett be. 1920 és 1930 között Magyarországon az épületeknek száma 23, a lakások száma 20 százalékkal emeL kedett, Budapesten az emelkedés aránya még ennél is nagyobb volt. Azóta pedig az emelkedés tovább tart. A lakások számának növekedése sakkal nagyobb, mint a népszaporulat. Lakásszükségletünket tehát jóval lágháború folyamán a kenyérmezői fogolytáborban elhunyt s 1918-ban bejegyzett 2122, majd 1919-ben pótlólag felvett 166 hadifogoly. A legutolsó 1926 december 20.-án elhunyt, ittmaradt szerb katona: Pajkics Milán, fiát ezeket a szegény halottakat még csak nem is a hazai föld öle ringatja a nagy leszámolás, a végső kiegyenlítődés, — az utolsó ítélet — napjáig, hanem nekik idegen ország földje... Az anyakönyvi hivatal egyébként most, csaknem a jubileumi évforduló napja óta árva. Legutóbbi vezetője Polczer István kedves, öreg barátunk, ki csaknem két évtizeden át annyi pontossággal s lelkiismeretességgel vezette a könyveket, maga is letette a tollat s megtért azok közé, kiknek életmozzanatait egykor bejegyezte oda a nagy könyvek lapjaira. Az anyakönyvvezetés életbeléptetésének 40. évfordulóján meghalt a hivatal érdemes vezetője is. De néhány hét múlva jön majd az új utód s folytatódik tovább a negyven év óta szünet nélkül folyó munka, a születés, a házasság, a halálozás bejegyzése, aminthogy világra jövünk, élünk, vergődünk s egyszer csak mi is meghalunk egy felsőbb Törvényhozó által hozott törvények megmásíthatatlan, évmilliók óta érvényben lévő örök rendelkezései szerint. SB. R. tökéletesebben elégítjük ki mint a háború előtt. Emellett a lakások minősége is javult még a falvakban is. A városokban elterjedt a külön villákban való lakás, ami a közlekedési szükséglet emelkedésével is jár. Ez minőségi javulást jelent a mennyiségi javulás mellett. Emellett számtalan új igény jelentkezett, amely megfelelő kielégítésre talál: telefon, gramofon, rádió, a strandolás, hétvégi üdülés utazgatás. Mennyivel többen jártak közülünk Parisban, Londonban, tettek tengeri utat meg, mint a háború előtt, mozi, a hölgyek selyem fehérneműi és harisnyái, kozmetika, a gyorsabb közlekedéssel járó kiadástöbblet, autóbusz autótaxi, stb. E felsorolást úgyszólván vég nélkül lehetne folytatni. Egész apróságokra is gondolhatunk, arra például, hogy a háború előtt a férfiak nem igen manikűröztették borbélyüzletekben a körmeiket, mig most némelyek hetenkint megteszik ezt. A hölgyek ezt többnyire maguk végezték el, most idegen segitséget vesznek igénybe. A mindennapi fürdő is jóval általánosabb szokássá vált. Felületes számítással is állitható, hogy a havi 400—500 pengő jövedelmű családnál, ezek a háború előtt nem ismert igényét? havi 100 pengőt, vagyis a jövedelemnek 20—25 százalékát emésztik fel. A háború előtt a megtakarítás érthetően bizonyos megnyugvás érzetét keltette a családokban, tudták azt, hogy váratlanul jelentkező szükségletek fedezésére, rossz napokra van tartalékuk. Ez az, ami ma hiányzik, ez az, ami ma a legtöbb családban a nyugtalanságnak egy bizonyos érzetét kelti, ez az aminek következtében szubjektive úgy érezzük mindannyian, hogy rosszabbul élünk, mint a háború előtt, noha általánosságban és átlagosan jóval magasabb az élet szinvonalunk, mint amilyen a háború előtt volt. iiiiiiniiiiiiiiiiiiiniiiit P

Csak a Píaíf varrógép jár 30—40 évig csendesen javítás nélkül. — Egyedárnsitó; SCflENKENÖEL A. Esztergom AHWIMMWHMMMMMM^ Látogatás a negyven éves polgári anyakönyveknél Rosszabbá! élünk-e, mint a háború előtt?