Esztergom és Vidéke, 1935

1935-10-20 / 82.szám

és könnyebb boldogulási lehetőséghez juthasson, ami biztosíték a jól megválasztott tanári karnak kiváló és a kereskedelmi ismeretek minden ágára kiterjedő előképzettsége. *4 A magyar hadviseltekhez! A mélyen tisztelt szerkesztőség előzékenysége révén az elmúlt 6 év alatt több izben ismertettem e lap hasábjain az Országos Frontharcos Szövetség célkitűzéseit és munkásságát és e lap utján felkértem az országos vezetőség nevében és megbízásából a Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék területén lakó hadviselteket, hogy vallásra, anyanyelvre, foglalkozásra, rangra, politikai pártállásra, vagyoni helyzetre, iskolai végzettségre való tekintet nélkül jöjjenek mindnyájan a kibontott zászló alá, siessenek a frontharcos táborba. A folyó évi október hó 6-án megtartott országos találkozónak — hiszem — minden résztvevőt és nézőt lenyűgöző hatása alatt s a leglegszerencsésebb véletlen folytán átélt személyes élményemtől indíttatva újból megszólaltatom felétek ez igénytelen sorokkal a táborba hivó kürt szavát és meglobogtatom előttetek az annak idején irántatok való szeretetből kibontott és az értetek való becsületes munkától megszentelt frontharcos zászlót. Hogy milyen volt az országos találkozó, elegendőnek tartom, ha minden kommentár nélkül szószerint leközlöm a Kormányzó ur Őfőméltósága által a szemle végén országos elnökünkhöz intézett szavakat: „Gyönyörű volt. Hogy csináltátok ezt?!" Ez a legmagasabb helyről jött elismerés minden hangzatos szóvirágnál többet mond. A szemlén Őfőméltósága megtekintette a kivonult csapatokat s ez alkalommal egyedül csekélységem részesült abban a váratlan szerencsében, hogy megszólításával tüntetett kí. Őfőméltósága hozzámfordulva többek között ezeket mondotta: „Nektek nem szabad egymás között egyenetlenséget szítani, mert ez nem csak a Ti érdeketekbe, hanem az egyetemes közérdekbe is ütköznék, mely azt parancsolja, hogy a hadviseltek körében egyetértés és harmónia legyen. Ne politizáljatok a frontharcos szövetség keretében, ez a szervezkedés politikamentes legyen." Nemcsak az államfőnk iránti köteles hódolat és tisztelet, alattvalói ragaszkodás és hűség, hanem a fenti intelem értékéről és aktualitásáról való legmélyebb meggyőződés adja kezembe a tollat, hogy közvetítsem hozzátok kedves Bajtársaim ami legfelsőbb örökös Fővédnökünknek bár közvetlenül hozzám intézett, de természetesen minden magyar hadviseltnek szóló és mindnyájunkat kötelező intelmét és üzenetét. Bár érzem gyengeségemet mikor méltóan akarom megörökíteni e rám nézve oly felejthetetlen és az én csekélységemen keresztül minden magyar frontharcost megtisztelő eseményt, mégis megkísérlem ezt is a nyilvánosság előtt, mert azt hiszem, hogy a tartalmuknál fogva az egyszerű szavak is elég energiával adják vissza azt a szuggesztív erőt, amely Őfőméltósága szeméből és szavaiból felénk sugárzott. Ebben az ünnepélyes hangulatban nem óhajtok a részletkérdésekkel foglalkozni, hanem csak arra kérem a szövetségbe már belépett bajtársaimat, tartsanak ki hiven a frontharcos zászló mellett és dolgozzanak fáradhatatlanul az egyetemleges nemzeti és a speciális frontharcos céljainkért, akik pedig bármely okból is eddig még távoltartották magukat tőlünk, őket arra kérem, tegyenek félre minden bizalmatlanságot, közönyt, fásultságot, reménytelenséget, félreértés,t szuggesztív egyénérzést és felfogást, jöjjenek közénk és legyenek segítségünkre kitűzött nagy céljaink megvalósítására Esztergom, 1935. október 7.-én. vitéz Zsiga János dr, a frontharcos szövetség vármegyei szervezőtisztje Ahol kétszáz év óta sütik mindennapi kenyerünket... A világháború kitörése óta szaka datlanul tartó gazdasági pusztulás és összeomlás nemzeti vagyonban s magánértékekben statisztikaszerű számadatokban szinte ki sem fejezhető károkat és veszteségeket okozott s okoz ma is nemcsak a háborút vesztett, de a háborúban állítólag győztes, sőt a háborútól távolálló semleges államok közgazdasági életében is. Örök életűnek vélt iparvállalatok, kitűnően megalapozott gyárüzemek, horribilis tőkével s mammutvagyonnal rendelkező bankok om lottak össze hitvány kártyavárként a világértékek piacán s a börzék játékasztalán. Iparmágnások és pénzarisztokraták, hatalmas vállalatok igazgatói s hosszúkezű kartelek uralkodó-fejedelmei vonultak vissza riadtan a szegényházak csendes falai közé, vagy a revolvergolyó, — mint egy elhibázott életet befejező pont — mögé, a gazdasági világkrizis pusztításai elől. .. A nagyarányú iparvállalatoknál még szerencsésebbek voltak a kisebb, a családi kezekben lévő iparműhelyek, melyek kisebb méreteikkel, — akár csak földrengésnél a jól alapozott s gondosan falazott földszintes lakóházak, könnyebben kibírták a világgazdasági megrázkódtatások bomlasztó kilengéseit. Ilyen, a szolid gazdasági elvek talajára s a mérsékelt haszonszerzés fundamentumára épített iparműhely Esztergomban az Einczinger•-sütőház is, mely ez évben tölti be fennállásának s szakadatlan ipari üzemének kétszázadik esztendejét. Ritka évforduló még normális, megbízható, stabil közgazdasági viszonyok között is s igy fokozottan jelentősebb az írásom elején vázolt körülmények között, mert mint elsőrendű élelmiszert : a mindennapi kenyeret előállító nagyüzem, elképzelhetően sokféle és sokoldalú érdek ütközőterében végezte és teljesítette, különösen a háború alatt, fontos és közérdekű feladatát s teljesítette nehéz munkakörét: a közélelmezés egyik legfontosabb ágát, a kenyérellátást. De ha eltekintünk is a háború éveinek lehetetlen körülményeitől s csak a zavartalan békeévek gazdasági lehetőségeit nézzük, — nehezen találunk Magyarországon még egy iparüzemet, mely kétszáz év óta ugyanabban az épületben, mint családi házban s ugyanazon család fiutódai kezében tartja fönn, fejleszti s működteti üzemét, mint ahogy az esztergomi Einczinger-család 1735, tehát kétszáz év óta változatlanul ugyanabban a régi Határ-, később Német-, ma Szent Imre-utcai családi házban, minden időben a család közvetlen leszármazott fiutó dai kezében tartja fönn sütőműhelyét. S tegyük hozzá a krónikaíró tárgyilagosságával s becsületes kri tikájával:... tartja fönn sütőműhelyét a tisztes és becsületes munka s a város polgárainak osztatlan becsülése, rokonszenve, tisztelete mellett. Az Einczinger-ház, bár lakói, szülöttei nem benszülött őslakók, hanem beköltözött bajor polgárok voltak, szelid és rokonszenvet keltő magatartásukkal, tisztes üzleti elveikkel, hazafiúi s várospolgári kötelességeik kifogástalan teljesítésével megszerezték s kiérdemelték a város polgárságának barátságát s az elmúlt kétszáz év folyamán jóban-rossszban osztozván örömeinkben s bajainkban, teljesen beolvadtak részben itteni születésük, részben házassásjkö téseik kapcsán is a városfenntartó polgárság kötelékébe s a város társadalmi s kulturális életének folyamatába. A család két utolsó férfisarja : Einczinger Ferenc, az Esztergomi Takarékpénztár főtisztviselője, mint jeles festőművész, neves műgyűjtő s lapunknak is megbecsült tollú munkatársa s Einczinger Sándor, a sütőműhely jelenlegi vezetője, a mű veit, világlátott s utoljára hagyjuk a legszebb jelzőt : a régi tisztes tradíciók szerint gondolkodó ddték iparosmester, már izig-vérig a mi fiaink, a mi barátaink, a mi polgártársaink is. S itt áll utcasorunkban a kétszáz éves Einczinger-sütő ház is, mint a becsületes, kitartó, józan munka otthona, ahol kétszáz év óta sütik mináennapi kenyerün ket. Az Einczinger-ház jubileuma tejhát részben a mi ünnepünk is, de I ünnepe a magvar iparnak, a ma! gyar életrevalóságnak is s mindenekfölött tiszteletreméltó dátum és idő ! mindennapos kérészéletünk arasznyi ' arányai s méretei mellett... Ennek a több száz éves bajor, de kétszáz éve esztergomi családnak történetét irta meg most a nevezetes évforduló alkalomadtán Einczin ger Ferenc. A 32 oldalas füzet előszavában maga a szerző fejti ki legkifejezőbben a kis mű életrehivásának okát : n Kicsiny, jobbsorsra hivatott város életéből szakitok ki itt egy töredéket és lepergett kétszáz esztendejének takaró fátyolát kívánom meglebbentem. Éz a város mindenkor a polgárság városa volt. Kispolgárok öszszessége adta egész létezésének hangsúlyát századokon keresztül. Nekem pedig egy polgárcsalád, — az én családom — rirka évfordulója adja kezembe a tollat az iráshoz. Az Einczinger-család elhelyezkedésének körülményeit, rövid történetét, feledésbe hajló adatait akarom röviden vázolni abból az alkalomból, hogy az idén tölti be alapításának kétszázadik esztendejét az Einczinger-sütőház." Az Einczinger család történetének megírásával tehát a szerző egy lapot kivánt belefűzni a város polgártársadalmának több évszázados történelmébe. S ezen a lapon az Einczinger család történetét tényleg többször csak keretnek használja a város fejlődéstörténeti adatainak elhelyezéséhez, mit a krónikairó, — tőle elvárt s nála ismert — alapossággal tesz is meg. A polgárság települési s elhelyezkedési lehetőségeinek történetéhez sok értékes adatot s autentikumot szolgáltat. Ezek az adatok s a városfejlődés szempontjából történelmileg is becses kritériumok a könyv értékmeghatározói s ezek mellett a család történetére vonatkozó feljegyzések viszont a XVIII. század iparostársadalma súlyának bizonyítékai az ország népe fokozatos polgáriasodásának szempontjából. A füzet három részben : „ Esztergom kétszáz év előtt", — „Az Ein czmger-család származása" s az „Einczinger-család Esztergomban" c. fejezetekben kronologikus sorrendben mondja el a család útját, történetét, leszármazását 1240től, az ismert első eseménytől, mirffagyar gyártmány • Bayer-kereszBel Gyógyszertárakban kapható. kor Gerold von Éyzing, a család legrégebbről tudott őse elhagyja a Salzach melletti bajor Burghausen várát, máig, mikor Einczinger Sándor, a pékiparos, villamos erőművi gépekkei felszerelt sütőműhelyében, mint a mai modern kor embere sütteti embertársai számára az örök ember pótolhatatlan s nélkülözhetetlen életajándékát: a mindennapi kenyeret. .. Ezt tették kétszáz éven át a mostani cégtulajdonos ősei is, persze eleinte primitívebb eszközökkel. A család története azonban hozzánőtt ennek a szép és tiszteletreméltó iparágnak folytatásához és művelőinek nyugodt megélhetést, a családnak pedig tiszteietet és becsülést szerzett. A család kétszáz éves történetét komoly és rokonszenves hangon ismerteti a szerző s írásának minden sorát az alaposság teszi értékessé. „Századok előtt élt nagyok hirét nevet a krónikások feljegyezték, — Írja befejező soraiban a szerző — de a városi kispolgárok késői krónikásának, nekem már igénytelen morzsák maradtak ... 1735-től 1935 ig jóban rosszban hét nemzedék állta meg helyét, apáról fiúra szállt kitarlással a hetedik ős nyomában. Munkájuk ugyan nem hagyott hátra maradandó emléket, de életük tiszta volt és nyugodt lelkiismeretet adó fáradozásban telt el." Maradandó emléket ? — kérdezzük mi, kik úgy gondoljuk, hogy egy iparoscsalád történetében nem keres senki maradandó emléket, de teljesen kielégíti a család történetét olvasó mai kor emberét az a megállapítás, hogy: .életük tiszta volt és nyugodt lelkiismeretet adó fáradozásoan telt el." Ez a mondat az Einczinger-család történetének egyik legszebb része. A füzetet érdekes képekkel tarkította a szerző, melyek között legfigyelemreméltóbbak Einczinger Ferenc és vitéz Holló Kornél a család történetére vonatkozó két freskójának fényképmásolatai. A füzetet az esztergomi Laiszkynyomáa állította ki a fővárosi legelső műnyomó intézetek kiadványaival azonos művészi és modern kiállításban. A füzetet a szerző a család ismerőseinek és jóbarátainak szánta jubileumi emlék gyanánt. Sz. R. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelŐ m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó iroáája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel- mint külföldön.