Esztergom és Vidéke, 1935

1935-10-17 / 81.szám

SZTERGftHÄKE ÖTVENHATODIK ÉVF. 81. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK. 1935. OKTÓBER 17 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. 53.000 kisgazda Á mult napokban jelent meg a kormány rendelete, amely végérvényesen rendezni akarja a kisgazda-adósságok kérdését. A védettség rendszere, a vé­dett birtokok létesítése csak ideiglenes megoldást hozott, csak egy időre hárította el ép­pen a kisbirtoka gazdatársada­lom feje fölül a közvetlen ve­szélyt. A mostani rendelkezés azonban végleges megoldást hozott számukra. A kisgazda megszabadul nyomasztó adós­ságaitól, elhárul róla a csődbe­jutás és elárverezés veszélye, újból fellélegzik, újból érdemes gazdálkodni, ime a termelés kifizetődik s meg lehet élni belőle. Nincs ugyanis kevesebbről szó, minthogy az ország 82.000 eladósodott kisgazdája közül 53.000-nek a helyzetét rendezte a kormány a jelen alkalommal. A többire későbbi időben ke­rül majd a sor. Ezt az 53.000-t azonban most mentette meg az eladósodottság fullasztó vesze­delméből s állította ismét talpra őket. Az előző kormányok földbir­tokreformja már megkísérelte a gazdakérdés megoldását, de az sehogyan sem sikerült. Göm­bös Gyulának és kormányának kellett jönnie, hogy tervszerű programmal necsak hozzányúl­jon a kérdéshez, hanem azt si­kerrel meg is oldja. A védettség kimondása meg­mentette a kisember kisbirtokát az elárverezéstől és pusztulás­tól. A kamatláb leszállítása je­lentékenyen csökkentette a ter­hek nyomasztó súlyát. A ga­bona árának felemelése nagyobb jövedelemhez juttatta a terme­lőket, a termelés eszközeinek olcsóbbá tétele pedig csökken­tette a gazdák termelési kiadá­sait. Most pedig azzal, hogy a kormány a gazdaadósságok egy részét teljesen átvállalja, másik részét pedig hosszú lejáratú és könnyebben törleszthető tarto­zássá alakítja át, ismét üzem­képessé és jövedelmezővé te­szi a kisbirtokokat s ezzel a kisgazdák tömegének boldogu­lását ismét biztosítja. Énnek folytatása lesz az az egészsé­ges földbirtokreform, amely vég­legesen megoldja ezt a részt is s amely a magyar földet an­nak juttatja, akinek kezébe az igazán való. A tervezet már erre is elkészült, nemsokára a megvalósítás elkezdésére is sor kerül. Minden említett lépés szerve­sen kapcsolódik egymásba s egyetlen nagy célt szolgál: a magyar kisgazdatársadalom talp­raállítását és megerősítését. Gömbös Gyula és kormánya nagyon jól meggondolta, ami­kor minderre elhatározta magát. Nagyon jól látta, hogy a há­ború é* az utána bekövetkezett idők mily nagy kárt okoztak a kisgazdatársadalomnak, annak a rétegnek, amely minden ál­dozatból amúgy is derekasan kivette a maga részét. Jól tud­ja a kormány emellett, hogy a magyar nemzet igazi gazdasági alapja a magyar kisgazda bol­dogulásával él vagy bukik. Ha a magyar gazda boldogul, meg­él az iparos és a kereskedő is, viszont a gazda romlása pusz­tulásba sodorja azokat is. Ezért volt az, hogy mások minden eddigi hiábavaló Ígér­getése és eredménytelen próbál­kozása utan Gömbös Gyula és a Nemzeti Egység kormánya alaposan hozzálátott a kérdés megoldásához és meg is találta a módot rá. A miniszterelnök ugyan kijelentette, hogy nem helyesli a tartozásoknak ily módon való rendezését, mert az az adómorál súlyos sülye déséhez vezet, de most az egy szer megteszi, mert a kénysze­rítő szükség sürgetően követeli ezt. Magyarország eladósodott kis­gazdái közül 82.000-en kérték birtokuk védetté nyilvánítását, ebből most 53,000-nek adóssá­gait rendezi a kormány. Ez több mint 50 százalék s any­nyit jelent, hogy Magyarország birtokosai közül több mint a fele rendezett anyagi viszonyok között láthat hozzá a gazdál­kodáshoz. Különösen nagy do­log ez mostanában, amikor más, győztes európai államokban ros­kadoznak a gazdák a közter­hek és magántartozások súlya alatt s amikor ott sorvad az ipar és bénul a kereskedelem. Nálunk pedig a megcsúfolt és legázolt kis nemzetben 53 ezer kisgazda megindult a ma­gyar feltámadás felé, a többi árva magyar pedig sugárzó arc­cal, bizakodó szemmel remény­kedve nézi őket 1 ... Kapuzárás a Szent István fürdőtelepen Amint a nap lebukik, — sajnos már délután >5 órakor — a párkányi tarlók mögött, savanyú szél kereke­dik a Duna túlsó oldaláról s a to­peka platánjairól sűrű egymásután­ban hull alá a rőt levél a Kisduna szennyesszürke vizébe. A sziget gesz­tenyefáiról egyhangú koppanással hull alá a kihámlott mag s kopo­gása olyan gyászos, olyan tompa, mint koporsószegen a kalapácsütés Bár még derűs és meleg déli órák napsütése aranyozza be bágyadt ve­rőfénnyel a város utcáit, meghalkult, meglassúbbodott a zajongó nyári élet a dunakorzó árnyas fái alatt. Elköltöztek nyári éneklőmadaraink, elbúcsúztak fekete frakkos csicseré­kelő fecskéink s hazautaztak kedves otthonaikba a fess, mosolygószemű nyaralóasszonyok, a vidám kacará­szókedvű, bájos kicsi lányok ... Itt az ősz, hajh ! — visszavonhat­lanul itt az ősz. Síró nyikorgással fordul sarkában a fürdőtelep rácsos vaskapuja is s a strandmedence zsi­lipjén surranva tódul ki a drága jó langyos fürdővíz a szabadba. Hát bezárták a strandfürdő kapuit is s valami olyan érzés fut át ez aktus láttán idegeinken, mint mikor egy kedves jóbarátunk sírjára rábo­rítják a nehéz kriptakövet.. A Szent István artézi fürdőtelep strandján és uszodáiban megszűnt a nyári, vidám fürdőélet élénksége, mozgalmassága s a csendes kabinfolyosók sikátorai közt halk őszi szél dudorász. Nincs már verejtékező, lihegő ember, ki sóvár vágyódással vesse magát az enyhülést kínáló kékesfehér víztü­kör puha, simogató karjaiba, honnan felfrissülve, megerősödve indulhatott ismét vissza az élet nehéz robot­jába, a kifáradt idegzetű és izmű gályarab,.. Valami csodásan megpihentető, megfiatalító, felfrissítő hatása van ennek a negyedfélszáz méter mély­ből nagy bőségben feltörő thermál­viznek, mely ritka adományként bu­zog fel itt a város közepén egész­ségesek üdülésére és betegek gyó­gyulására. Olyan ez a viz az egész­ségeseknek, mint a jó puha ágy a fáradt embernek s olyan a betegek­nek, mint a lágy anyai kéz csilla­pító, fájdalomoszlató simogatása. Azt mondják az idejáró neurasz­téniás betegek, — s jaj! annyi ma a neuraszténíás ember, — hogy az összes gyógytényezők között, me­lyet kipróbáltak, ez az esztergomi hévviz, a 29 C hőfokával a legha­tásosabb gyógyító eszköz neurasz­téniájuk ellen. A pihenés, a csend, a környezetváltozás, a könnyű szó­rakozás lehetőségei ugyanis másutt is megvolnának, nemcsak Eszter­gomban, de ez a 29 fokos viz, ez csak Esztergomban van meg. Ezek­nek a túlérzékeny betegeknek a Du­na és Balaton vize hideg, Hajdúszo­boszló, Debrecen, Buda hőforrásai melegek, de Esztergom vize mind­ezek fölött a legjobb. Es mennyi tömérdek viz! 200.000 hektoliter kénes, langyos, kristály­tiszta viz huszonnégy óra alatt. Hát minden fürdővendégre jut naponta vagy háromszáz hektoliter absolut­tiszta viz. Itt nem kell a vizet ká­dankint venni s félórákig várni az újabb kád vizre. Itt már az a tudat is felfrissítő és kedvderítő, hogy a fürdővízben, — mert a dunavizfer­tőzöttsége bizony köztudomású, — nincs csatornaszenny, állati hulla s korhadó növényi szerves méreg. Tiszta ez a víz, mint a havas hegy­csúcsok levegője, vagy mint a ba­zaltsziklából előtörő hegyi forrás vize. * * Esztergom idegenforgalmát törté­nelmi emlékeinek, Európa-hírű ba­zilikájának s páratlan fürdővizé­nek köszönheti. Ezzel a három ide­genforgalmi értékünkkel azonban úgy vagyunk, hogy aki érdekesetés művészit akar látni, az megnézi az esztergomi ásatásokat, meg a gyö­nyörű bazilikánkat egyszer, meg­nézi esetleg kétszer, de aki jól für­dött az esztergomi hévvizben s jól szórakozott a fürdőtelepen, az visz­szajön ide legalább is minden nyári vasárnapon, vagy minden évben né­hány hétre. És itt jutunk tudatára az eszter­gomi fürdőtelep nagy idegenforgal­mi értékének és itt kell vállvetve, közös erővel közreműködnie: fürdő­igazgatóságnak, a város vezetőségé­nek, sajtónak, szállodáknak, szállás­adóknak s minden esztergomi pol­gárnak, hogy ez az idegenforgalmi tényező megmaradhasson kedves és kellemes vonzóerőnek minden ide­gen szemében s ne válhassék az netán rideg üzleti objektummá, vagy esetleges magánérdekek ki­elégítő forrásává. Ennek a für­dőtelepnek felkarolása, jó hírének biztosítása, közkedveltségének, nép­szerűségének megőrzése minden esz­tergomi polgárnak eminens érdeke, mert ha ez a fürdőtelep bármi ok­ból egyszer megszűnnék s kapuit véglegesen kénytelen volna bezárni, akkor Esztergom igen-igen sokat veszítene a megszűnő, vagy csök­kenő idegenforgalom miatt, * Ettől azonban egyelőre nem kell félnünk. A fürdő vezetése a legjobb kezekben van, s gondos felügyelet, áldozatkészség és jóakarat biztosít­ják jövőjét, a mindegyre jobbban észrevehető konkurrencia, a szeszé­lyes nyári időjárás s — mondjuk, viszonylagos drágasága dacára is. A fürdő látogatottsága és forgalma az 1935. év szeszélyes nyarán is tel­jesen kielégítő volt. A fürdőző kö­zönség jól érezte magát itt s szíve­sen jött vissza többször is a már megszokott fürdőtelepre. Volnának ugyan apróbb kívánni valók a kö­zönség szempontjából, de ezekről most, kapuzárás után céltalan dolog volna beszélni. Majd a jövő idény megnyitása előtt talán lesz alkal­munk ezekre is kitérni. Ezek ugyan javarészt a fürdőigazgatóság inge­renciáján kivül eső dolgok, de a fürdőző közönség érdekében nehe­zen mellőzhetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom