Esztergom és Vidéke, 1935

1935-05-02 / 35.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1935. április" 28 beriségnek megtartani ezt a nemzetet" s ezért teljes meggyőződéssel vallotta és hirdette minden magyar testvéri összefogásnak feltétlen szükségességét a nemzeti erő gyarapítása céljából. A Nemzet egységét állította politikája tégelyébe, még pedig nemcsak az akkori rendi nemzetét, hanem a közjogi rendeken ki vül álló jobbágyságét is, melynek felszabadításáért nagy lelkének nemes hevével a végsőkig küzdött. És mégis ma, amikor ismét oly kevesen vagyunk, hogy „az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani", mit látunk a magyar közéletben? Azt, hogy amikor egyes államférfiaink Széchenyi szellemében teljes hittel és meggyőződéssel, becsületesen megvalósítani igyekeznek ezt a nagy magyar összefogást, azt az egységet, amelyre ma még nagyobb szükség van, mint Széchenyi idejében, hogy „az emberiségnek megtarthassuk ezt a nemzetet", vannak magyarok, akik ugyancsak Széchenyi követőinek gondolják és vallják magukat mégis mindent elkövetnek, hogy ez az összefogás ne jöjjön létre, vagy legalább is ne legyen teljes és tökéletes ; nem azért mintha nem volnának ők is meggyőződve arról, hogy ez az egység most a Nemzet létkérdése, hanem azért, mert egyes részletkérdésekben nem tudnak a politikai pártok egyetérteni. Mintha a Nemzet volna a politikai pártokért és mintha nem élni kellene előbb, hogy azután filozofálhassunk, — a latin közmondás szerint 1 Széchenyi István a hazafias áldozatkészségnek valóságos megtestesülése volt és örök időkre mintaképe marad. Vagyonát és munkáját, tudását és egészségét s az Ő lángoló, nagy lelkét meggondolás és korlátozás nélkül örömmel vitte áldozatul a Haza oltárára. Vájjon követjük-e ebben mindnyájan, mi, késői utódok, akik szívesen valljuk magunkat az Ő követőinek ? Vagyoni áldozatkészségről nem akarok beszélni, hiszen többé-kevésbé szegények vagyunk valamennyien s ehhez a szegénységünkhöz képest nagyjából elég bőkezűek vagyunk. De szólnom kell a munkakészségről szólnom kell a munkában való kötelességteljesítésről és elszomorodva kell megállapítanom, hogy e tekintetben messze mögötte maradunk annak, amit Szécsenyi szelleme követel tőlünk. Még mindig vannak olyan magyarok, akik nem képesek vagy nem akarják belátni, hogy a munka a nemzet legfőbb erőforrása és legnagyobb értéke s hogy ma minden magyarnak kötelessége három ember helyett dolgozni a Nemzetért. De nemcsak kitérnek ez elől a fokozott munkateljesítés elől, hanem lekicsinylik és elég gyakran kigúnyolják az áldozatkész, hazafias munkát. Olcsó elmésségekkel, gyenge élcekkel illetik különösen a közéleti férfiak áldozatos munkakészségét és — sajnos — van közönségük, amely tapsol nekik. Nem egyéb ez, mélyen tisztelt Uraim, mint elszomorító léhaság. S ha valaki azt mondaná: „kemény beszéd ez", — beismerem, hogy igen, kissé kemény beszéd, de viszont mindenkinek el kell ismernie, hogy igaz beszéd és hogy nem magamért mondom. Széchenyi emlékének nem azzal hódolunk igazán az 0 szellemében, ha évről-évre egyszerűen csak megújítjuk az Ő nagyságának dicsőítését, hanem azzal, ha komoly, férfias elhatározással igyekszünk az Ő lelke szerint élni. Mert a Hazáért nemcsak meghalni kell tudni, hanem tudni kell a Hazának élni. S ha minden magyar megtanulja, hogyan kell Széchenyi szellemében a Hazának, a Nemzetnek élni, akkor — nincs kétségem, — nem azoknak lesz igazuk, akik ma is, mint Széchenyi korában „azt gondolják: Magyarország volt", — hanem be fog teljesedni uj ezer évre az Ő prófétai jóslata : Magyarország lesz! Alázatos lélekkel hódolok Széchenyi István emlékének, amikor a szebb magyar jövendőbe vetett rendületlen hittel emelem magasra ezt a serleget. j Leikes tapsok között fejezte be ! magasszárnyalású ünnepi beszédét a ! főispán, mely után a Kaszinó elnöke ' üdvözölte őt meleg szavakkal, j A kitűnő vacsora megrendezése ' Heischmann Ferenc háznagy érdeme. ! A vacsorát a Martini-étterem szol! gálta fel. Tudományos orvosi előadások F. hó 24-én tartották az esztergomi orvosok újabb tudományos összejövetelüket, melyen az esztergomi orvosok és gyógyszerészeken kivül számos vidéki orvos is megjelent, bizonyságul annak, hogy az előadások mindinkább nagyobb érdeklődést váltanak ki és jelentőségük is egyre fokozódik. Külön érdekessége a mai összejövetelnek, hogy a vidéki orvosi kar is belépett az előadók sorába, mégpedig olyan tárgykörrel, mely rávilágít arra a küzdelmes mun kára, melyet az egészségügyi intézményektől távolabb eső vidéki orvosi kar a mai nehéz viszonyok mellett is nagy önfeláldozással fáradságot nem ismerve végez főleg a közegészségügy terén. Az első előadó dr. Tulassay József piszkei körorvos a diphtéria prophilaxisáról tartott előadást. Vázolta, hogy milyen komoly probléma a diphtéria elleni védekezés. Igaz ugyan, hogy a gyógysavó ke zelés bevezetése a diphtériás halálozások számát körülbelül 25% al csökkentette, mégis főleg a háború utáni években nagy számmal fordul tak elő megbetegedési esetek, melyek a gyógysavóra, az úgynevezett diphtéria szérumra alig. vagy egyáltalában nem reagáltak. Miután a pre ventiónak, a betegségek megelőzésének gondolata mindenütt tért hódi tott, hatványozott mértékben fordult a kutatók figyelme a diphtéria elleni egyéni védekezés megvalósítása felé, mivel a hatósági védekezés a jelenlegi gazdasági viszonyok között egyelőre megvalósíthatatlan. Az egyéni védekezés megvalósítása a diphtéria anatoxin védőoltásokkal történik, amikor a diphtéria bacillusok által termelt toxint különböző eljárásokkal méregtelenitve injekció alakjában viszik, be a szerve zetbe, hogy ott ellenanyag termelést kiváltva immunizálják, azaz védetté tegyék a szervezetet a diphtéria bacilussal szemben. Csonkamagyarországon már tiz törvényhatóság területén van kötelezővé téve az anatoxin védőoltás, egyesitett vármegyénk az elsők között volt, amely azt a gesztesi járásban végzett oltásoknál szerzett tapasztalatok alapján már az 1930. évben kötelezővé tette. A védőoltások kb. 98% ban mentesitik a szervezetet a betegséggel szemben, a megbetegedések száma az oltások óta 30—40% al apadt és közli az előadó saját eredményeit, melyek szerint a védőoltások előtti 4 évben a piszkei orvosi körben 34 megbetegedés fordult elő 2 halálozással, mig az oltások bevezetése óta eltölt 4 évben 18 megbetegedés volt halálozás nélkül. Újabban igyekeztek a védőoltást egyszerűsíteni és ezért előállították a koncentrált anatoxint, az úgynevezett anatoxin praecipitátumot, melyből egyszeri oltás elegendő, szemben a régi háromszori oltással. Az anatoxin védoltások a gyakorlatban annyira beváltak, hogy Amerikában a diphtéria kérdést már elintézettnek tekintik. A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz többen szóltak hozzá, igy dr. Stockinger János vm. tiszti főorvos, ki mint a gesztesi járás akkori tiszti orvosa ismertette az oltások körül szerzett tapasztalatait, majd dr. Mohácsi Alajos az egyesitett vár megyére vonatkozó statisztikai adatokat közölte a hallgatósággal. A következő előadó dr. Juhász Sándor tokodi bányaorvos volt, aki az ankylostomiasisról, egy bélélősdi által okozott megbetegedésről, a bányászaszályról tartott rendkívül érdekes és magasszinvonalú előadást. A megbetegedés kérdésének a felvetését az a körülmény tette aktuá lissá, hogy a bányahatóságok által elrendelt ezirányú vizsgálatok az Esztergom-vidéki bányatelepek munkásainál is több esetben pozitív eredménnyel jártak. Behatóan ismerteti a betegségnek a kulturterületeken csak szórványos, a tropikus és subtropikus területeken azonban nagy mértékben való előfordulását, a betegség kórokozójának egy bélféregnek tulajdonságait, fejlődési mozzanatait, életfeltételeit, a fertőzés módját és lehetőségeit, az okokat, hogy nálunk miért fordulhat csak a bányászoknál, téglaüzemi és alagútmun kasoknál elő, ezzel szemben az emiitett területeken az elmaradt hygienikus viszonyok és kulturálatlanság miatt miért olyan elterjedt és j pusztító népbetegség. Tüzetesen ismerteti a betegség jellegzetes tüneteit, melyek legfontosabb ismertetői a nagyfokú vérszegénység, gyomor-bélpanaszok, fokozatos elerőtlenedés és gyengeség. Beszámol arról, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya tokodi bányatelepein az összes földalatt dolgozó bányamunkásoknál milyen eredménnyel jártak a vizsgálatok. A továbbiakban ismerteti a betegség gyógyításának modern gyógyszereit, ismerteti azokat a rendszabályokat és eljárásokat, amiket a tokodi bányatelepeken foganasitottak a betegség esetleg újabb fellépésének megelőzése céljából és azokat a nagymérvű anyagi áldozatokkal járó intézkedéseket, amelyekkel a bánya egész fertőzött területét eredményesen sikerült assanálni s amelyek eredményeképen ezt az esetleg veszedelmessé és nagymértékben elterjedhető betegséget sikerült teljes mértékben veszélytelenné tenni. A ritkán [hallott tárgykörből vett igen értékes^ adatokat tartalmazó előadás nagy sikert aratott és a hozzászólók mind kiemelték az előadó nagy készültséggel és szakértelemmel végzett munkáját. Az előadást követő társas vacsorán több aktuális kérdés megvitatása után az orvosi kar még sokáig együtt maradt. A balneológnsok vasárnapi kirándulása jelentős fürdővárossá avatta Esztergomot A balneologiai egyesület kongreszszusának tanácskozásait a mult héten tartották Budapesten. A tanácskozásokon felvetették a magyar fürdőügy szempontjából fontossággal biró problémákat. Vasárnap délelőtt az egyesület egy nagyobb csoportja, mintegy hatvanan, Vámossy Zoltán dr. elnök, egyetemi tanár, Barla-Szabó József dr., OTI főorvos, Szviezsényi Zoltán dr. miniszteri tanácsos, a gyógyszerészbizottság elnökének vezetésével Esztergomba jöttek, ahol a helyi viszonyokat tanulmányozták. Délelőtt 10 órakor három hatalmas IBUSz-autóbuszon érkeztek a városháza elé, ahol Glatz Gyula polgármester, Brenner Antal főjegyző, a helybeli orvosok és gyógyszerészek élén várta a vendégeket. A polgármester üdvözlő szavaira Vámossy Zoltán dr. elnök válaszolt, hangsúlyozva, hogy az egyesület a 470 magyar fürdőhellyel igyekszik fenntartani a kapcsolatokat a meglévő energiák felhasználására. Ép azért örömmel jöttek Esztergomba is, kivánja, hogy mielőbb jelentős szerepet vívjon ki magának a város a fürdőhelyek között. Az üdvözlések után a Várhegyre mentek, ahol megtekintették a ba zilikát és a kincstárt. Az ásatásokat Lepold Antal dr. prelátus-kanonok mutatta be, és az ő ismertetése mellett járták be és csodálták meg a feltárt részeket. Déli 1 órakor a fürdőt nézték meg, ahol Darvas Géza dr. ismertette a fürdő történetét és szakszerű magyaráza tokkal szolgált az érdeklődőknek. Az előadás után kilencven teritékes bankett volt a Fürdő terraszán, ahol Brenner Antal dr. fő jegyző üdvözölte a vendégeket és köszönte meg, hogy kirándulásukkal megtisztelték a várost. Vámossy Zoltán dr. köszönte meg az üdvözléseket, a magyaros vendéglátást. Kijelentette, hogy olyan szép és remek dolgokat látott itt, hogy Esztergom a mai napon a fürdővárosok egyik tényezője lett. Délután sétát tettek a városban, utána a legkellemesebb hangulatban voltak együtt 6 óráig, amikor Glatz Gyula polgármester búcsúztatta el a vendégeket, akiket a város és a Takarék együttesen látott vendégeket. Bánlaky, a Gellért-szálló és fürdő igazgatója nagy elismeréssel nyilatkozott az ellátásról, a Fürdő kiszolgálásáról. A balneologiai egyesületen kivül több kiránduló látogatója volt Esztergomnak az elmúlt vasárnap folyamán. A Fürdő-szálló előtt egy CD és egy DT budapesti jelzésű autó is állt'. Az egyik a kormányzónál akkreditált francia követség autója volt, af*másik pedig magyar diplomata-kocsi. Csakhamar felfedeztük a társaságot, Kosztics Milán v. országgyűlési képviselő, földbirtokos társaságában elegáns hölgyekkel jelentek meg a franciák budapesti képviselői. Délelőtt folyamán az előkelő vendégek ugyancsak megtekintették a bazilikát gazdag kincstárával, valamint az ásatásokat. A vasárnapi vendégeink között volt Biedermann budapesti bankár is. A Fürdő terraszán Csonka Gábor kitűnő cigányzenekara szórakoztatta az előkelő vendégeket. Tanítógyűlés Az Esztergom vidéki Róm. Kat. Népnevelők Egyesülete május 13 án, hétfőn délelőtt fél 11 órakor az esztergomi érseki tanítóképző intézet dísztermében tartja meg ezé vi rendes közgyűlését, mely előtt fél 10 órakor ünnepélyes Veni Sanctét mond Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok, egyesületi elnök a tanítóképző internátusának kápolnájáoan. A közgyűlés tárgysorozatában a hivatalos jelentéseken kivül két előadás is szerepel. Az egyik Czuczor János dr., az esztergom-tábori Kat. Patronage igazgatójának előadása Bosco Szent János nevelési módszeréről, a másik pedig Hajnali Kálmán tanító, a bencés gimnázium énektanára és a Turista Dalárda kiváló karnagyának az elemi iskolai kétszólamú énektanításáról szóló elméleti előadása gyakorlati bemutatással, A. bemutatásra kerülő énekeket az esztergomi Szent Margit leányiskola növendékei éneklik.