Esztergom és Vidéke, 1935

1935-03-10 / 20.szám

Óriási sikere volt a „Betyár-bái"-nak öregcserkészeink minden évben valami különleges jellegű jelmezes bált rendeznek a farsang végén s ezek a mulatságok egyre látogatottabbak, egyre kedélyesebbek lesznek. Ezidén a TESz által propagált „magyar bál" gondolatát egyeztették össze a nehéz gazdasági viszonyokkal s magyaros jellegű „Betyárbált hirdettek. A gondolat kitűnő, a megvalósítás pedig várakozáson felülien pompás volt. A Fürdő Szálló sárga-termét valóságos népművészeti múzeummá varázsolták dr. Katona Sándorné színpompás és művészi szőtteseivel, a már kiveszett gelencsérek remekbe készült köcsögeivel és tányéraival s neves művészek magyaros tárgyú festményeivel. Az előkelő s városunk minden cserkészetet támogató s jókedvű közönsége azonban alig gyönyörködhette végig a pompásan diszitett termet, Bárdos Miklós gatyás kisbíró máris közhírré tette, hogy fittyet hányva az „impulenciának", a betyárok bálját, íme, megnyitják egy szines felvonulással. A tarka jelmezek sorát a mulatság legötletesebb jelmeze, a félig nő-, félig férfiruhás magyar — Math Mandi — nyitotta meg, mögöttük lépegetett a „magyar nemes kiasszony" — Orbán Klári — és a legsikerültebb férfijelmez, az eredeti „horto bágyi csikós" — dr. Katona Gábor .—; őket követték az ötletesnélötletesebb pettyes jelmezek és népviseletek; különösen szépek voltak Szabó Mici, Burány Istvánné, Háber Gabriella, Murányi Vali, Sztabey Vali, Mack Juci stb. Az egyéb jelmezek közül igen szép volt Michalik Erna „Schrank: Meggylelke", Mike Mária „Péter", dr. Mailász Tiborné „tiroli leány" jelmeze, de ezenkívül minden jelmez olyan szép és ízléses volt, hogy valamennyit egyenkint kellene felsorolnunk, ha teljesen igazságosak óhajtanánk lenni. De okvetlenül meg kell említenünk a Bádi-Könözsi-párt, akik kártyavető cigánypár maszkban keltettek nagy derültséget, amit csak fokozott az, hogy a „more" tragacson tolta be kócos élete párját a parkettre. A látványos és sok tapsot aratott felvonulás és a megnyitó csárdás után a kisbíró ismét megpergette dobverőit, hogy közhírré tegye a beharangozott meglepetést. Szétnyílt a függöny és két édes kis piros csizmás magyar lány — Fuchs Emmi és Loosz Loncy — pazar magyar táncrühában stilizált magyar táncot lejtettek. A meglepetés sikere megérdemelten hatalmas volt. A két táncosnő olyan művészi táncot produkált, hogy a közönség nem győzte tapsolni és újrázni őket. Ezután a házizenekar, a „Betyárjazz" muzsikájára elkezdődött a farsang leghangulatosabb mulatsága, ám a meglepetések sora korántsem ért véget. Hamarosan megnyílt újra a függöny s a színpadról egy tökéletes „ Kutyakaparó csárda" petroleum lámpái pislogtak hívogatóan a táncolók felé. Megvolt itt minden csárdabeli különlegesség a Mózsi korcsmárostól a kecskelábú asztalig és a „fütyülő"-ig, amelyből nagy élvezettel szívogatták a betyárok az itókát, volt Petőfi-kép és virágos tányér, kármentő és benne szárazkolbász, szóval a csárda tökéletes és hajnalig igen látogatott volt. Ugyancsak nagysikerű meglepetés volt, amikor megjelent a bálozok között egy kitűnően elkészített pólyásbaba jelmez száraz-dadájával — Schweinitzer-Sombor Egon és Szölgyémy Ernő —, akik hosszú ideig tartották derültségben a maszkokat és a nézőket. A legszebb jelmezek értékes dijakat kaptak, mialatt szünetelt a hólabda-csata s a záróra még a legvidámabb hangulatban találta a nagy számú betyárnépséget, akik egy feledhetetlen éjszaka emlékével búcsúztak a kedves és fáradhatatlan öreg Hollóktól. Jó szerencsét! Schmidt Sándor dr. dorogi bányaigazgatónak fáj a szive, sír a lelke, mert ezernél több bányamunkást kellett a napokban elbocsátania. Ezernél több erőben teljes férfi kopogtat majd reménykedve a munka ajtaján. Ezerrel több lesz a munkanélküliek száma, ezernél több családanya lesz kénytelen az adósság fekete lisztjét kenyérré dagasztani s a nincstelenség, reménytelenség könnyeivel azt megizesiteni. Még szerencse, hogy a magyar Kánaán felett már a tavaszi zefír lengedez s talán nyújt a bányásznak „jó szerencsét" a föld felett. * * * A szén fekete porától megtisztultan, ünnepi ruhában, hangtalanul, türelmesen vár egy kisded csapat a bánya urának ajtaja előtt. Bebocsátást kérnek a minden panaszt megértő szívvel meghallgató és a kérges tenyerű munkásság örömében is együttérző főtanácsos elé. Ezek a jó emberek ezelőtt úgy hatvan évvel Jtt születtek a bánya környékén. Életük egyharmad ré- j szét a sötét föld alatt töltötték. Kivájták, szállították a meleget, a vi- j lágosságot, az éltet adó fekete gyé-1 mántot. A szén életet ad másoknak, j de a bányásszal szemben kő a szive, i „kő"-szén a szó legszorosabb értelmében. Lecsalja, magához szívja a sötét, bizonytalan mélységbe s boszút vesz az öt évezredes nyugalmában háboritó bányász-emberen. Oda kell a szén után menni, ahová a nap sohasem süt, ahol a karbid-lámpa piciny lángja jeizi csak hogy van élet. Megőrlődik itt a test betegesen halvány lesz az arc. Harminc éven keresztül szálltak le a mélybe . . . Harminc évig keveset látták a nap világát, alig érezték annak melegét, nem csoda, hogy szeretnék még a hátralévő néhány évüket az örök tűz aranyos sugaraiban füröszteni. Ünnepi a ruhájuk, ünnepélyes a tartásuk, meghatódott a várakozásuk, megindult a hangjuk . . . búcsúzni jöttek. Elhagyják a bányát. Az iramot, a versenyt nem bírják a fiatalokkal, a munkából a részüket már kivették, egész életük áldozatos szorgalmával gyarapították a tőkét. Megszolgálták, hogy megérdemelt nyugdijukat békében, csendben, gyermekeik, unokáik körében, derűs lélekkel töltsék el. A búcsúzás pillanata megindító. Az irányító hatalmas szellemi erő melegen szorítja meg a durva, reszkető munkás kezet. A nagyúr elismerően köszöni meg a hűséges szolgálatot. S ezzel vége a szolgálatnak s s megszűnik már minden kapocs és viszony, kötelezettség és teljesítés a munkaadó és munkás között?? Nem. Dorogon a hűséges, harminc éves szolgálatot 5000 pengő jutalom kiséri, csinos házat vehet birtokba a pihenőre menő, megkapja részét a tőkéből, amelyet harmincévig szakadatlan szorgalommal életerejének feláldozásával növelt, gyarapított. A „kő"-szén gyémánttá változik. Aki a szenet már nem vágja, aki őt harminc év után elhagyja, arra meleg sugarát árasztja a „dorogi szén". Az öröm közé azonban üröm is vegyül. Kedves olvasóm, boldogabb embert nem láthattál, mint a pihenőre vonuló bányász, vájár-munkást. A megelégedés, a jól végzett munka, a kötelességteljesítés nyugodtságával ballag haza. Lelkét önérzet tölti el. A főtanácsos kijelentette, hogy a jutalmat hűséges szorgalmával érdemelte meg s ezenfelül derűssé teszi homlokát a tudat, hogy ezentúl minden hónapban jár a nyugdija, amiből arra is telik, hogy unokáinak kenyerére vajat is kaphat. A család előre örvendezve várja a nyugdijesedékesség első napját. Ha üröm nem volna, az öröm állandósulva meg is maradna A nyugdíj helyett az OTl-ba központosított bányanyugbér-alap felhívása érkezik meg, mert aki nem töltötte be még hatvanötödik életévét, ha nyugdíjra igényt tart, orvosi felülvizsgálaton kell megjelenni s ott mondják ki az ítéletet, ki mennyit bírna még a termelési iramból. S aki még bírná a felét? (Meg kell várnia a hatvanötödik életévének betöltését s ezen időpontig dijat fizet, hogy igényét fenntartsa, biztosítsa.) Ha nem tudnád, kedves olvasóm, elmodom, hogy a dorogi bányászoknak nem régiben még önálló nyugdíjintézményük volt, amelynek alapszabályai szerint a megrokkant munkást a munkaadó és a bányászbizottság közös megegyezéssel bocsátotta pihenőre. Nem volt tehát probléma az érdemesek nyugdíjazása a termelési rend szempontjából sem. Ma azonban súlyos terhet ró Schmidt Sándor dr. vállaira minden egyes szanálás. Minden egyes munkás elbocsátása felelősséggel járó kötelezettség, amelyet a főtanácsos akként teljesít, hogy biztosítja a termelési rendet, a teljesítmény maximumát s emellett a pihenésre vágyó vájár sem csalatkozik reményében Jó szerencsét! M A hires „Honti kopogós"-t mutatták be a Turista Dalárda és a Polgári Egyesület farsangvégi mulatságán Az idei farsang utoisó nagy mu latsága hétfőn, március 4 én folyt le a Magyar Királyban a Turista Dalárda és a Polgári Egyesület rendezésében. A műsoros mulatságot — mint lapunk legutóbbi számában már említettük — különösen érdekessé tette a Turista Dalárda női és vegyeskarának első nyilvános felépése amely lyel városunk társadalmi életében új szép, művészi mozgalom lesz állandóvá. Az a lelkes, kitartó kulturmunka, amely a Turista Dalárdában már közel negyedszázad óta folyik, a fejlődés uj magaslatára jutott a női- és vegyeskar megieremtésével. Erről a hétfői műsoros est nyújtott sokat igérő biztatást. Szóljunk először a gazdag műsor művészi énekszámairól I A Turista Dalárda férfikara elsőül Huber „Cserebogár" kezdetű népdalegyvelegét adta elő pompás betanultsággal. Az aránylag nehéz da rab szép lendületes részeket tartalmaz. A nehézségeket a férfikar fö lényesen gyŐ2te le, a lendületes, csárdásütemű részeket látható élvezettel énekelte. Nagy várakozással tekintettünk a női kar első énekszáma elé. Hajnali Kálmán karnagy Schubert egy bajos dalát („Mily szép az éj . . .") választotta erre a nevezetes alkalomra, amely finomságot, érzést, szebb után való vágyakozást, hangulatot teremtett a hallgatóság lelkében. Az énekszám hatalmas sikert aratott, meg Kellett ismételni. Utána a vegyeskar állott a pódiumra Harmat Artúr nagyszerű népdalegyvelegével („Jaj, de hangos a Becsali csárda") h modern átiratú, hatásos darabot színién meg kellett ismételnie az énekkarnak olyannyira szép volt. Igen, ilyen nagyszerű élvezeteket fog ezután nyuj tani a Dalárda hangversenyein, ha megérti és pártolja Esztergom közönsége. A férfikar ezután ismét egy szép Schubert dallal jutalmazta a hálás tapsokat, majd a műsor végén a „Gondűző" c. bordal zárta az énekszámok sorát. A műsor azonban nemcsak énekszámokból állt, mert két kacagtató egyfelvonásos vígjátékot is láttunk Kemény Miklós rendezésében. A „Narancs" c. népies darab főszereplője maga Kemény Miklós volt. Mondanunk sem kell talán hogy nagyszerű alakítása volt. Rosznáky Nelly a feleség szerepében nyújtott elsőrendű játékot. Wassel Buci az eladó leány, Vértes Gusztáv pedig a vőlegény szerepében jeleskedtek. Mitter Kató a vőlegény anyjának szerepében, Erős György és Szölgyémy Imre pedig mint vőfélyek voltak igen jók. A másik darab címe az „Érdekházasság* volt. Ebben Peternák Gábor, ifj. Környey Lásaló és Vértes Gusztáv a férfiszerepekben, Szabó Nyuszi, Kicsindy Bözsi és Mitter Kató a női szerepekben rutinos játékot mutattak be a közönség szűnni nem akaró kacagása kézben. Valamennyien megérdemelték a percekig tartó tapsokat. Jedlicska István kétizben is fellépett helyi kupiéival az est műsorán s mindig kacagást és tapsokat aratott. Legutoljára hagytuk a műsor legfelejthetetlenebb számát, a hires „Honti kopogós" bemutatását, melyet négy magyarruhába öltözött szép pár lejtett Vargha Jolánka tanítónő zongorakisérete mellett. E hires szép régi magyar tánc valósággal a szenzáció erejével hatott. Betanítása Gáráonyi Sárika érdeme. E táncot Domaniczky Rózsi, Gáráonyi Sárika és Valéria, Varga Ilike, ifj. Környey László, Maros János, Szölgyémy Imre és Vértes Gusztáv lejtet é<. A nívós műsort reggelig tarió tánc követte. Missió a szentgyörgymezői templomban A szentgyörgymezői plébánia-templomban március hó 10—17-ig szent misszió lesz a következő sorrenddel : 10- én, vasárnap: este 6 órakor ünnepélyes megnyitás, szentbeszéd és litánia. 11- én hétjőn: reggel fél 7 órakor szentbeszéd és szentmise. 9 órakor gyermekek tanítása és gyónása. Este ö órakor szentbeszéd, litánia és áldás. 12- én, kedden: reggé! fél 7 órakor szentbeszéd, szentmise és a gyermekek áldozása. 9 órakor a felnőtt leányok oktatása és gyónása. Este 6 órakor szentbeszéd, litánia és áldás.