Esztergom és Vidéke, 1934

1934-12-23 / 99.szám

Párezer „választási megbízott" dönti el: kik legyenek a képviselők Közvetett képviselőválasztás. — Részletek az új választójogi törvényjavaslatból A választójogi törvénytervezetről, melyet Keresztes-Fischer Ferenc bel. ügyminiszter terjesztett Gömbös miniszterelnök elé, nem igen szivárog tak ki részletek. Csak annyit tudhatni a javaslatról, hogy a tervezetet a miniszterelnök a törvényjavaslat „gerincéül" elfogadta. A letár. gyalt törvénytervezetet sokszorosították és tanulmányozás céljából megküldték az egyes minisztereknek és a kormánypárt vezetőségének, Igy vált lehetővé, hogy a javaslat alapelvéről tudomást szerezzenek a kormánypárt vezetőségéhez és a kormány tagjaihoz közelálló politikai té nyezők. A közvélemény nagy többsége abban a feltevésben van, hogy a kor mány javaslata az általános titkos, kerületi választási rendszere alapján készült. Ez nagyjában megfelel a té nyéknek, de tartalmaz a törvénytervezet meglepő intézkedést is : a kormány ugyanis az új választójogi törvényben nem a közvetlen választás rendszerére helyezkedik, hanem a közvetett választásra. Ezt Európában egyedül Franciaország honosította meg a szenátor, vagyis a felsőházi tagválasztásoknál és ezenkívül csak az amerikai Egye sült Államokban van érvényben. Ha tehát az új törvény megvalósul, a választópolgárság nem közvetlenül választ képviselőket, hanem választási mebizottakat, akik eztán hivatva lesznek a képviselőket megválasztani. A törvénytervezet szerint egy egy megye választókerületeinek választói megválasztják a „képviselőválasztásra jogosított megbízottakat", még pedig titkosan és kerüíetenkint a választói jog bizonyos megszorításával. Ezek a megszorítások az egyhelybenlakás időtartamának felemeléséből és a választási korhatár valamelyes kitolásából állanak. A szavazással megválasztott „képviselőválasztó megbízottak" azután vármegyánkint a megyei kerületek számának megfelelő képviselőt választanak. A tervezet szerint csökken a képviselőház tagjainak száma és megszűnnek a csonka választókerületek, amelyek azonban nem egyedül adják majd a képviselőház tagjait, hanem csekély számban a törvényhatóságok, illetve a vármegyék is beküldenek a képviselőházba képviselőket. A törvénytervezetnek ez a rendelkezése még nem talált teljes mértékben elfogadásra és lehetséges, hogy ez a szakasz kimarad. Arra hivatkoznak, hogy a törvényhozás felsőházába a vármegyék úgyis küldenek tagokat, nem volna tehát célszerű, hogy kettős joggal éljenek. Figyelembe kell ennél a pontnál venni azt a mozgalmat is, amely nem akar egyebet, mint a felsőháznak, a képviselőházzal való teljes egyenjogúságát, amelyet az országgyűlés visszaállításáról szóló törvény nem adott meg teljesen, hiszen a felsőháznak nincs meg a költségvetés megváltoztató joga. A képviselőválasztásnak itt közölt új szervezete tu'ajdonképen azt célozza, hogy általános titkos választójog bevezetése ne vonjon maga után megrázkódtatásokat, a titkosságnak legyen afféle „szűrője", mely a radikális és szélsőséges irányzatok esetleges előretörését megakadályozza és megvédje az országot a szélsőséges törekvések uralomrajutásától. Szépen sikerfiit karácsonyi ünnepélyt rendeztek a turisták Pilismaróton Az Országos Turista Szövetség szokásos karácsonyfaünnepélyét ezidén Pilismaróton tartotta meg f. hó 16 án, vasárnap. Az ünnepélyen a Szövetségnek mintegy 80 tagja je lent meg és azon az esztergomi tu ristaosztály is több taggal képisel tette magát. A vármegye részéről Reviczky Elemér főszolgabíró jelent meg. Az ünnepély délután 2 órakor az Orbán féle nagyvendéglőben a Himnusszal kezdődött, melynek elhangzása után Kuchta János plébános üdvözölte meleg szavakkal a megjelent vendégeket, a Turista Szövetségnek pedig hálás köszönetét nyilvánította a szép ünnepély megrendezéséért. Ezt követte a Turista Szövetség kiküldöttének üdvözlő beszéde, melyben ismertette a Szövetség hagyományos karácsonyfa-ünnepélyének célját, majd az összetartás és az egymást megértés fontosságát hangoztatva, a Központ üdvözletét tolmácsolta. A beszédek elhangzása után Müller Ilona VI. o. t. Tábori Piroska : „Karácsonyi legenda" cimű versét adta elő mély érzéssel, a ref. iskola tanulói pedig Kuthy Ferenc : „Gyermekek könnye, nagyok bűne" cimű színdarabját dicséretes összjátékká

1

. Rendezőjét: Virág Jenő ref. kántortanítót fáradságáért dicséret illeti. Majd Pap Mária elemi iskolai tanuló szép szavalatának és Kertész József tanuló prológjának ügyes elmondása útán Poócs Mária oki. tanitónő ez alkalomra irt „Örömhír" cimű szindarab következett, melyet a rk. elemi iskola tanulói adtak elő ügyes játékkal, a szerző rendezésével. A színdarabja a turisták mostani karácsonyfaünnepélyével volt kapcsolatban, amit a jelenvoltak nagy tetszéssé- fogadtak és elismeréssel adóztak a szerző rendezőnek. A műsor lezajlása után az ajándékok kiosztása következett. A Turista Szövetség 218 tanulót ajándékozott meg külön-külön előre elkészített névszerinti csomagokkal. A rászorultak cipőt, ruhaneműeket, iskolaszereket, játékokat és édességeket kaptak. öröm volt nézni a mosolygó gyermekarcokat. A turisták kitettek magukért. Az ajándékok értéke több száz pengőre becsülhető. Az ajándékokat a gyermekek nevéoen Balog Tibor tanuló, a község nevében Bády Ferenc főjegyző köszö ite meg. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal kiemelni a Magyar Turista Szövetség áldozatkészségét. Nagy örömet szereztek a pilismarótiaknak ka rácsonyfaünnepélyük megrendezésével. A legnemesebbet cselekedte* akkor midőn a nehéz életkörülmények között nevelődő szomorú gyermekarcokat felvidították. A karácsony lelke Mindennek van lelke Nem olyan, mint az embernek, önálló, halhatatlan, de mégis olyasféle, amely megadja mindennek szinét, izét. formáját és hangulatát. Lelke van a virágos rétnek, a hullámzó Balatonnak, az ősi erdőnek; lelke van a hófödte síkságnak, a téli elhagyott berkeknek, a hóbuckák közé ékelt fenyvesnek. Más a lelke Hellasz lankásainck, Athénnek, mint a Hadrian római császár világának, bár gazdája a görög eszményekért rajongott. A genius loci más és más alakban jelenkezik a magyar városok árnyékában és a Rajna melléki várak omladozó falai között. Az időnek is van lelke. De anynyira más hangulatban ringat bennünket a ravennai székesegyház pompás mozaikos Krisztus arca az apsis boltozatán, mint a középkori Grál legenda meséje, vagy a reneszánszkori műtermek játszi, szines, tarka környezete! A katakombák levegője egészen más, mint Alverna hegyének szent ferences szelleme, vagy a klasszicizáló német kulturmegujhodás lelke Salzburg palotái között. A szent idők és ünnepek lelkülete is kicserélődik koronként. Nem mintha uj eszményeket ünnepelnénk. A történelmi Krisztus egyszer élt, de ugyanazokból a szent és fölséges üdvtörténeti eseményekből a különböző korok fiai mást és mást tudnak kiolvasni. — Azt, ami nekik való, amiből élnek, amitől lángot vet a lelkük. A korszakok^lelke színezi, értékesiti az ünnepek természetfölötti szent, állandó, isteni gondolatának tartalmi mélységeit. A keresztény kulturvilág ősidőktől fogva megünnepli a Messiás születését. Am milyen különböző módon ünnepel! A görög római korszak, a vértanuk kora, a felszabadult kereszténység a hanyatló római birodalom ölén, a középkor mély és naiv hite, végül a modern problémákkal küzködő újkor másként és másként örül a betlehemi csendes, de világot fordító szent eseménynek. A kat. Egyház misekönyve olyan mint egy karácsonyi képeskönyv. Minden miseszövegnek különös jellernző szine és gondolata van : mesteri módon festi annak a kornak a gondolatvilágát, ízlését, imádságos lelkét, legmagasabb és legmélyebb problémáit, amelyben a szöveg keletkezett. Sokszor egy-egy misének textusa egész gondolatvilágokat tár elénk, mint a geológiai rétegződések : aki járatos a történelemben a, kiolvashatja belőlük, hogy a mise különböző részei miféle korszakokban, miféle lélekből* keletkeztek. A karácsonyi misék annak a történelmi kornak szülöttei, mely még kitárt karokkal, egészen égbenéző lélekkel imádkozott. És folyton várt. Az apostolok lelkének elrejtett reményei közé is odatartozoit egy nagy titkos gondolat, melyre ugyan Krisztus nem tett Ígéretet, de amelyet bőségesen táplált a hőn áhított rajongás: bár a szabadító Krisztus itt volna közöttünk ! Hittek abban, hogy a Megváltó nemsokára visszatér, hogy uj országot alapit, amelyben nem lesz szenvedés és ahol soha többé el nem hallgat az Istent dicsérő ének. A 300 éves üldözések kegyetlen megpróbáltatásai elégséges psychologiai alapot szolgáltattak az eféle reményekhez. S az a világ, mely borzadva látta, hogy bár mint Tertulián irta: „a bakók kardjának éles éle elcsorbult a vérontásban" és mégsem szűnik meg a vérebek lihegése az ártatlan vér pazarlásában, vájjon nem várhatta-e teljes joggal a szabadító Király érkezését ? Mikor karácsonyt ünnepelt, evvel a gondolattal állta körül az oltárt s mikor életét százféle veszély fenyegette: megnyílni látta az eget, ahonnét figyel és dicsőséggel érkezik a Csodálatos, Isten, a béke Királya, a jövendő Atyja: „és országának vége nem lesz." Történeti adatok szerint az első három század folyamán a Megváltó születésének titkát a kereszténység tulajdonképpen Vízkeresztkor ünnepelte, a három királyok érkezésére való emlékezéssel együtt; a dec. 25-iki külön karácsony ünnepről csupán a IV. sz. elején történik említés egy e korból származó római kalendáriumban, de aki ismeri az Egyház okos s mélyrelátó pedagógiáját, mely lassan, fokonként készíti elő ünnepeinek és az ünnepek tárgyát képező hittitkoknak ünneplését s aki a karácsonyi misék szövegét figyelemmel tanulmányozza, melyekben oly kitörő örömmel üdvözli az Egyház a földkerekségét megerősítő Ur érkezését: természetesnek fogja találni, hogy a mártírok korának lelkülete készítette elő a külön karácsonyi ünnepet. A vértanuk lelke szorongásai ellenére is énekes lélek volt. Mennyei fényességek árnyékában élt Szent Lőrinc diakónus kinzatásának éjjelében is égi fényt látott. E kor fia Krisztust glóriával veszi körül s mikor várja: földi reményeket ugyan nem helyez beléje: dicső séges, királyi érkezés neki azért kell, hogy az evangélium igazát huzza vele alá s örök reménységeit igazolja. Lám a keletkező, a külön karácsonyi ünnep lelkének ez az alapvonása : az első századok megnyílni vélik az eget és a vérpadok és égő máglyák fölött, a zűrzavar és állatias kegyetlenségek, a szörnyű erkölcsi téboly éjjelében a megjelent —előttük — Üdvözítő Istenünk kegyelme arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget ... várva a boldog reménységet s a nagy Isten Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét". (Szt. Pál, az éjféli mise leckéje.) A V. és VI. század a dekadens római birodalom haldokló időszaka. A barbárok szorongatják a világ királynőjét. Halálra vált, de nagyon finom világ! A római márványpaloták nagy műveltségű matrónái seregestül vonultak a Szentföldre, vagy zárkóznak el házaikba, hogy Szent Jeromos eszményei szerint rendezzék be hátralévő napjaikat. A vezető egyéniségek a Szt. Ambrusok és Ágostonok homlokán ott ül a haza sorsa felőli fájdalom boruja, ám egyetlen kiutat tudnak a veszedelemből: az Egyház hajója a szirtek közt is kikötőre talál! Mennyi gazdag, művelt lélek merül el a theologi'a kihutathatatlan mélységeiben, a templomok visszhangoznak a jámbor énekektől s Damasus, Szt. Leo, utóbb N. Szt. Gergely pápa fényes liturgiája káprázatos pompába öltözteti az újonnan épült remek bazilikákat. Az imádság és istenszolgálat a legerősebb fegyvernek bizonyult a barbárok kegyetlenkedései és a keletről importált filozófia ragyogó tévelyei ellen. Ebben a küzködő és haldokló világban azonban még mindig sokak előtt természetes igazság-