Esztergom és Vidéke, 1934

1934-12-23 / 99.szám

Esztergomi magángyűjtemények 1934-ben A gyűjtőket gyűjteményeik ismertetésére felkérte s azokat közli SZVOBODA ROMÁN Esztergom város ezeréves kultúrájának kőbe rakott, márványba vésett, freskókba örökített bizonyságait az elmúlt őszön ott ásták ki s hozták napfényre a várhegy bástyái között; az ezeréves magyar keresztény kultúra aranyba ötvözött, drágakövekkel ékített, selyembe szőtt dokumenlumait ott őrzik a főszékesegyház kincseskamrájában ; a több évszázados magyar keresztény művészet alkotásait pedig ott tárolják az esztergomi Keresztény Múzeum hűs termeiben. Van európaszerte híres főegyházmegyei könyvtárunk, van számottevő megyei történelmi múzeumunk, mert voltak minden időben neves és lelkes műgyűjtőink mind főpapi, mind polgári társadalmunk tagjai között. Igen, Esztergom elismerten magas régi kultúráját a királyi és érseki udvarokban, a főpapi testületben élő s működő tudós férfiak tudományos munkásságán kívül nagyrészt annak is köszönheti, hogy minden időben voltak olyan európai műveltséggel biró polgárai, kik egyéb tudományos elfoglaltságuk mellett legtöbbször tudományos célból összegyűjtötték s megőrizték az előttük fontosnak látszó tárgyakat. Voltak, kik könyveket, művészeti és műipari cikkeket s történeti ereklyéket, mások, akik természeti ritkaságokat, vagy közhasználati tárgyakat gyűjtöttek, mert a gyűjtés minden időkben annyira velünk született s művészi ösztönökből táplálkozó tudományszomj, sőt néha szenvedély volt, hogy a világ öszszes népei ennek a tudományos ösztönnek köszönhetik a nemzeti s egyetemes világkultúra fokozatos fejlődésének az utódok részére ily módon konzervált bizonyítékait: a tudományos gyűjteményeket. Esztergom jelenkori magángyűjtői, kiknek gyűjteményeit jelen cikkünkben óhajtjuk rövid interjú-sorozat keretében megismertetni, nagyon értékes szolgálatot tettek s tesznek városunk kulturális jó hírének fokozása körül. Gyűjteményeikben nem egyszer messze földön ritka értékeket találunk s míg ezek a laikus szemlélőt is tisztelettel teljes csodálattal töltik el, addig a szakértőket a legnagyobb elismerés és megbecsülés hangján hallottuk nem egyszer — például az esztergomi ünnepi hét, vagy a Faluszövetség kiállítása alkalmával is — nyilatkozni az esztergomi műgyűjtők érdemeiről s gyűjteményeik gazdagságáról. Az esztergomi nyilvános gyűjteményekről már több, könyvalakban is közreadott ismertenak látszik a perzsa bölcsesség: a világosság fejedelme küzd a sötétség fejedelmének uralma ellen. Simon Mágus, fiipokrates, Markion és a többi gnosztikus szellemi hagyományai kisértenek a Krisztus istenségét, isteni és emberi természetének egy személyben való egyesülését tagadó eretnekségekben. Érthető, hogy a vajúdó világ vallásos fanatizmussal ünnepli Rómában a december végén hosszabbodó nappalokat és dec. 25én zajos, fényes ünnepet ülnek a Napkirály tiszteletére. A vértanuk korának karácsonyi hagyománya azonban uj életre lendül. Az ember van veszélyben. Szegényes természetimádással nem lehet jól tartani. Lelke - igaz — napkeltét vár, ám olyan napfényt, mely le nem alkonyul, tartósan vigasztal, átsegít a nemzeti katasztrófákon s tartalmat visz bele az egyén erkölcsi életébe. Az Egyház uj ünnepet rendel. A dec. 25-iki Sol invictis pogány ünnepséget keresztény tartalommal tölti meg : a világra érkező Messiást, mint a világosság fejedelmét köszönti s Krisztus megjelenésében a világosság, igazság jó erkölcs, az isteni szépség diadalát üli a sátáni sötétség, a pogány hazugság, erkölcstelenség és eszmei zűrzavar fölött. A karácsony azonban még mindig nem az, mint ma. Díadalünnep, napkelte, harsonás Király érkezés csupán, de az ünnepi lélek úgyszólván egyedül győzelmi motívumokkal van tele, mint azt a karácsonyi szt. misék szövege is elárulja. Belenéz a Fiuisten születésének legmélyebb titkaiba, látja az Üdvözítőt, mint az Atya egyszülöttjét az Isten jobbján ülni, kit a hajnalcsillag előtt nemzett isteni Szülője, kezében az uralom kormánypálcájával, majd az „áldottat", ki az Ur nevében jön, fölségbe öltözve, mennyei erővel felövezve, végül mint kisdedet ugyan, ki megérkezett közénk, de akinek vállán mégis királyi hatalom nyugszik. A föld határai pedig látják szabadító megjelenését s az országok ujjonganak az Istennek, mert megismertette az Ur az ő szabadítását: megmutatta a nemzetek előtt igazságát (3 mise graduáléja.) A karácsony lelke, tehát mint látjuk, a keresztény ókorban a theologia és filozófia magaslatán járó lélek. Telve erővel, győzelmi öntudattal, de biz csupán az elmélyedő, tanult fő kapta meg belőle az ünnepi táplálékot. Ha szabad mondani: a karácsony gondolatának népszerűsítése a középkor érdeme. A középkori korszakig a társadalom ezerféle nehézséggel küzd. Az Egyház, mint uj Krisztus jár körül, hogy az isteni Fölséget evangéliumi egyszerűséggel vigye a hadakozó, erdőt irtó, irni-olvasni tanuló uj népek közé. E kor később nagyszerű filozófiai tartalommal tölti meg műveltségének alapformáit, de tömegeinek naiv hite, örök reménysége tulajdonképpen mindig a legegyszerűbb s legkézzelfoghatóbb igazságok köré csoportosul: a keresztre feszitett Krisztus és a jászolban fekvő kis Jézus emberi problémájának, az érdemszerző szenvedésnek szimbólumai köré. A szépségesen egyszerű és példaadásban fölséges karácsonyi evangéliumi részleteket épp ezért a középkor élte át legjobban s a legevangéliumibb módon. Assisi szt. Ferenc állit először jászolt s karácsony naptés jelent meg, de a magán" gyűjteményekről, hogy ilyen közlés megjelent volna, arra nem emlékszünk. Ez indított bennünket arra, hogy lapunk minden nemes és tanulságos esemény, vagy mozzanat iránt érdeklődő olvasóközönségének nevében megkérjük kitűnő gyűjtőinket: nyilatkozzanak gyűjteményeik anyagáról, azok terjedelméről, darabszámáról s gyűjteményeik legérdekesebb, legkiválóbb példányairól lapunk számara. Neveik betűsoros rendjében legelőször is Bauer Imre műgyűjtőt, a Gazdasági Bank főkönyvvezetőjét kerestük fel, kinek értékes bélyeggyűjteménye az esztergomi ünnepi hét kiállításán már nagy érdeklődést váltott ki. Bauer Imre a közeledő évvégi bankzárlat folytán felhalmozódott sok munkája dacára is a legnagyobb szívességgel adott felvilágosítást kiváló gyűjteményéről. — Egy nálunk nagyon elhanyagolt gyűjtési ágat kultiválok nagy örömmel — mondotta —, mely a kisigényű gyűjtő minden művészeti igényét kielégítheti. Nem adatott meg, sajnos, mindenkinek, hogy nagynevű mesterek kitűnő meglátású és egyéni kivitelezésű kompozícióit gyűjlheti, s így meg kell elégedni a grafikai művészet mostoha gyermekeivel: az ex-librisszel, amelyeknek tudatos és rendszeres gyűjtésével a legszebb grafikai alkotáso ján a hótól fehér erdő csillogó fái közt köréje gyűjti a falu népét. A nép pedig nem elégszik meg azzal, hogy csupán a szt. misében hallja a karácsonyi jó hirt, hanem pásztorjátékokban éli át Üdvözítője születését, kedves melodiáju meleg érzelmekkel átszőtt karácsonyi énekek keletkeznek ajkán s a középkor vége felé már egészen kialakulva áll előttünk az uj karácsonyi lélek, mely egyszerű, csendes boldogsággal, a betlehemi pásztorok erős, keresetlen hitével vigasztalódik és gyönyörködik a szegényes pólyákba takart isteni kisdedben, ki mindenben hasonló azokhoz, akikért emberré lett, kivévén a Szüzet. Ez az uj karácsonyi psyche századok folyamán elmélyült. Nem lett belőle olyan ragyogó esemény, mint az ókoriból, de varázsereje praktikusabb és szélesebbkörü amannál. Amilyen mértékben a rationalisztikus, modern, mesterkélt eszmeirányok, a fejlődő materialis kultúra, a forradalmasított társadalmak uj meg uj veszedelmekbe sodorták a vallásos lelkületet, ugyanolyan intenzitással meneküit koronként a a betlehemi jászol elé, hogy az egyszerű, sőt emberi értelemben sze gény Fölségben meglelje az ideált, mely az abszolút igazsághoz, a boldog békességhez és az igazi szépséghez vezet. A folyton kételkedő, kutató, nyugtalan újkori lelkület ösztönszerűen érzi, hogy egyetlen orvosszere a szent, igaz, csendes, kedves, áldozatos, szociális karácsonyi lélek. St. kat szerezhetjük fnég magunknak. Ebben az ágazatban megtaláljuk a legegyszerűbb typográfiai megoldástól kezdve, a litográfián, linóleummetszet, fametszet és rézkarcon keresztül az összes értékesebb technikai eljárást. Csere útján, ha megfelelő csereanyaggal rendelkezünk, szép kollekciót hozhatunk össze még a legkiválóbb mesterek munkájából is. Ex-libris gyűjteményem ezídőszerint cca 7000 darabból áll és képviselve van benne a háború előtti idők nagynevű alkotóitól, a rhai modern kor legnevesebb grafikusáig mindenki, aki ezen művészeti ág végtelen sokoldalú lehetőségeiben munkálkodott, vagy munkálkodik. Gyűjteményem legértékesebb darabjainak természetesen a grafikai technika legnemesebb eljárásával — rézkarctechnikával — készült lapjaimat tartom, mely bői cca 1000 metszetem van. A külföld és bélföld mesterei egyformán jól vannak ezekben képviselve. A gyűjtésben egyetlen vezetőgondolat van: a rendszer. Rendszer nélkül jóformán csak kapkodás a gyűjtés és ezért fejlődött ki a legtökéletesebb gyűjtési ággá a bélyeggyűjtés. Szinte elképzelhetetlen, hogy bélyeget rendszertelenül gyűjteni tehessen, s ha mégis akadna ilyen is, úgy az csakhamar felhagy ezzel a gyűjtési lázzal. Itt önként adódott, hogy először csak a hazai bélyegek gyűjtésével foglalkoztam s csak ezen gyűjteményem lapjainak megtelése után terjeszkedtem tovább. Kezdetben az utódállamokra és később több európai államra. Itt azonban azt tapasztaltam, hogy a most annyira divatossá és egyes államokban fix jövedelemforrássá lett bélyeginflációval lehetetlen lépést tartani és ezért a gyűjtési terrénumot épp most kezdem leépíteni. Gyűjteményem cca 10.000 darabból áll, melyből a magyar rész áll legközelebb szivemhez. Legértékesebb része talán az 1871-ben kiadott magyar bélyegsor, a hires „kőnyomatos

11

. Legérdekesebb része pedig a magyar, valamint a külföldi repülőpostával továbbított levelek, melyek között megtalálható a magyar oceánrepülés alkalmával a »Justice for Hun°ary

u-val hozott levelezőlap és még sok egyéb kuriozitás. Ezután a'bankszakma másik gyűjtője Einczinger Ferenc, a Takarékpénztár Rt. főtisztviselője, volt szives úri otthonában kiváló műizléssel elrendezett gyűjteményeit bemutatni s megmagyarázni. Kollekciója tüzetes átvizsgálásához több napra lenne szükség. Legszívesebben könyvtárát mutatja be, melynek közel 3000 kötetéből legjelentősebb rész a képzőés iparművészet. A majdnem teljes magyar publikációk mellett a külföld jelentős képzőművészeti irodalma is képviselve van. Folyóiratok, monográfiák, művészet-esztétikai művek teszik a gyűjteményt változatossá. A tudományos irodalom sorozatában történelmi régészeti munkák szerepelnek. Sok régi esztergomi nyomtatvány, a régi magyar nyomtatványok, több kötet Auróra, Honművész, Uránia és Magyar Könyvház (1783.) A szépirodalmi rész 1200 kötet; külön érdekessége, hogy a mai modern írók könyvei a tulajdonos nevére szóló dedikált példányokban szerepelnek. A könyvtár maga a a nagy szoba mennyezetéig terjed, melynek emeleti erkélyére lépcsős feljáró vezet. Képzőművészeti gyűjtemény il80 Jrb kül önféle művész eredeti művé-