Esztergom és Vidéke, 1934

1934-10-21 / 82.szám

ESZnRfilMJ/IDfM ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 82. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1934. OKTÓBER 21 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. bányász az igazán kemény, nagyon sok­szor életveszélyes munka hőse. Mindig nagy tisztelettel gondol­tam rá és ugy érzem ez a tisz­telet és megbecsülés kijár neki az egyetemes társadalom részé­ről is. A kétkezi munkások közül a bányász az első sorokban áll s ugy tudom — ez bizonyítja a munkaadók respektusát vele szemben — a régi jó időkben a bányászok bére is magasabb volt, mint az ipari munka sok más vonásában alkalmazottaké. Ezek után mélyen gondolko­dóba kell esnünk, ha felállítjuk a tételt: a háború előtt jóval olcsóbb volt a szén ára, mint most, viszont a bányászok bére jelentősen magasabb volt a mainál, ma drágább a szén, sokkal drágább s a bányász bére mégis meg sem közelíti a bé­kebeli nivót. Mi lehet ennek az oka ? Ez elsősorban azok a szeren­csétlen, csontig lesoványodott, agyongyötört emberek kérdezik, akik egy héten át folytatták az éhségsztrájkot lent a pécsi szénbánya fekete mélységében s csak azt kérik, hogy a nap­számot, amit a száraz kenyér értékéig lesróíoltak már, lega­lább a hét minden napjára ad­ják meg, ne csak kétszer egy­héten. Nem tudjuk, a bányavállalat igazgatóinak, vezér és aligazga­tóinak milyen mértékben csök­kentették a fizetését, csak arra volnánk kíváncsiak, hová lesz, mi lesz azzal a különbséggel amivel a mostani szén drágább, mint a békebeli s tetejébe azzal a sokezer pengőt jelentő dife­renciával, amivel a mostani bé­rek alacsonyabbak a hajdan való béreknél? Megmagyarázhatják ezt az illetékesek a konjuktura válto­zásával, a szénpiac helyzetével, a „gazdasági viszonyok" lerom­lásával, de a kegyetlen igazsá­got, amely az éhségsztrájk út­jára sodorta a pécsi bányászo­kat, mindez nem indokolhatja, esak egy, a szociális érzés hiá­nya, hogy ha a tőke csorbitat­lanságát meg kell őrizni, ez mindig az ember, a szerencsét­len munkás bőre, élete rová­sára történik. Az államnak, amely üzemei, vasútja révén a legnagyobb szénfogyasztó, joga van lezárni a sorompókat a külföldi szén konkurrenciája előtt, de ezt a jogát ne csak a bányatársasá­gok nagyobb profitja, hanem az aknák mélyén görnyedő vá­járok kenyere érdekében is cse­lekedje, mert a munkás és bá­nyaigazgató egyformán polgára ennek az országnak. Végeredményben megjósol­hatjuk mi lesz a pécsi éhség­sztrájk eredménye. Felemelik a szén árát, fel az egész vonalon s azzal az indokolással, hogy Pécsett egy falattal nagyobb, vagy puhább kenyeret kapnak a munkások, a mindössze havi 4—5 ezer P-s többkiadás fede­zetére a kalkuláció 40—50 ezer, esetleg 400—500 ezer pengős bevételi többletet irányoz majd elő s ilymódon a szerencsétlen munkások éhségsztrájkja csak arra volt jó, hogy a fogyasztó­kat megvámolják, korántsem az éhező munkás, hanem a bánya­tulajdonos nagytőke javára. Sk. nmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm „Szerény, de tartós megtestesítése szeretetünknek ez a pad .. mondotta Frey Vilmos dr. alispán a Palkovics-pad szer­dai felavatásán Egy pillanatra előbújt valahonnét a hegyek közül az októberi nap­sugár. Ezüstös fénnyel vibrált sze­münk előtt és lassan elpihent a volt alispán emlékpadján. Csak egy pil­lanatra simogatta végig. Félénken, alázkodón, októberi délelőttön. Ez az egy pillanat ezüstös ragyogásba borította a padot, az öreg Duna el­pihentető susogása visszaidézte e helyre Palkovics László szellemét egy röpke pillanatra .. . Az emlékpad felavatásához nagy tömegben zarándokolt ki Estergom­Komárom megyék emlékező társa­dalma. Az ünnepelt családja, bará­tai, mindenki, aki csak ismerte, látta, ha csak egyszer is beszélt vele. A vármegyei tisztviselői kar Frey Vilmos dr. alispánnnal az élén. A város tisztviselőit Glatz Gyula pol­gármester vezette. A főkáptalan ré­széről Lepold Antal dr., Meszlényi Zoltán dr. és Drahos János dr. pre­látus-kanonok jelentek meg. Az ün­neplő közönség soraiban volt vitéz Szivós-Waldvogel József tábornoki díszben, Csanády László bányataná­csos, gróf Eszterházy Móric v. mi­niszterelnök, Péntek Pál országgyű­lési képviselő, Réhling Konrád bá­nyaigazgató, Kolozsváry Kálmán földbirtokos, Lingauer Sándor dr. ny. főispán, Reviczky Elemér esztergomi, Reviczky István dr. tatai, Mihályi Géza dr. komáromi főszolgabírók, vitéz Lánghy Emil alezredes a hely­őrség küldöttsége élén, Reviczky Gábor vm. másodfőjegyző, Alapy Gáspár komáromi polgármester, Perger Kálmán dr. ny. rendőrfőtaná­csos, Horváth György dr. rendőr­tanácsos, vitéz Szabó István ku. tanfelügyelő, a kettős vármegye jegyzői kara, az ipartestület, gazda­körök képviselői és igen sokan Esz­tergom közönségéből. Frey Vilmos dr. alispán mond költői szárnyalású avató beszédet: — Emlékezni jöttünk ide, meg­ingathatatlan szeretettel. Ez a pad is szeretetünknek emléke, szerény, de tartós megtestesítése. Ez a sze­retet, ez az emlékezés megilleti azt a férfit, aki egész életét a köznek szentelte. Azért áll e helyen ez a pad, mert itt pihent meg az ő gon­dolkodó, alkotó szelleme, valahány­szor belefáradt a szürke napok küz­delmeibe. — Kedves Laci barátom, mi, akik itt maradtunk, ugyanazon gonddal, fáj­dalommal, vággyal terhelten, melyek oly hamar megdermesztették meleg szived dobogását, eljöttünk ide ma, és eljövünk ide még igen sokszor erőt meríteni nehéz munkánkra. Itt vagy közöttünk. Ne hagyj el, erő­síts, buzdíts, bátoríts; a Te szelle­med eszközölje ki az Istennél, hogy az öreg Duna mielőbb csak magyar partot moshasson és mi boldogan adhassunk hálát az Istennek, hogy teljesíteni engedte e helyen szőtt álmaidat . . . Megőrzésre és gondozásra átadta az emlékpadot Glatz Gyula polgár­mesternek, majd a következő szavak­kal avatja fel az emléket: — Legyen ez a pad csendes pi­henteíője az életben elfáradtaknak, a sorsüldözötteknek, a bánkódóknak, erősítője, tanítója az ifjúságnak, ke­gyeletes gondozója a megértésnek és barátságnak. Glatz Gyula meleg szavakkal em­lékezik meg az emlékpad megterem­tőjéről, vitéz Szivós-Waldvogel Jó­zsef ny. tábornokról, a kezdeménye­zés és megteremtés sohasem csüg­HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Goring, Hitler képviselője, Buda­pesten keresztül repült a belgrádi ki­rálytemetésre. — A pécsi sztrájkoló bányászok istentisztelettel ünnepelték visszatérésüket. — Debrecenben 112 százalékos az adóhátralék. — Kiu­tasították Rhomberg kékfestőgyá­rost nemzetgyalázásért. — Bölönyi­né Tisza István unokájára hagyta nagy vagyonát. — Deák Ferenc ed­dig még ismeretlen kéziratgyűjtemé­nyét a parlamenti múzeumnak aján­dékozták. — Kispesten egy nyugal­mazott alezredes agyonlőtte felesé­gét. — Fürdővárost épitenek a Gellérthegy belsejében. — Egyesi­tik a budapesti gáz- és villamos­üzemeket. — Ausztria nem akarja átvenni a kikötött magyar lisztmeny nyiséget. — Hatalmas gyógypark lesz a budapesti Tabán helyén. — A Kúria 10 hónapi börtönre szál­lította le Trettina büntetését. — Za­laegerszeg 70 ezer pengőt költ in­ségmunkára. — Német Istvánt fel­szentelték görögkeleti püspökké. — A főváros 20 ezer pengőt ad a Rá­kóczi-szoborra. — Apor Gábor báró vette át a bécsi követség vezetését. — A legitimista néppárt elutasí­totta Eckhardt választójogi terveze­tét. — Kiss Menyhért, az ismert nevű költő meghalt. KÜLFÖLD Nagy pompával temették el a meggyilkolt szerb királyt. — Hat­százhatvan lengyel munkást utasí­tottak ki Franciaországból. — Fuad király meggyógyult. — Tizenötezer új tisztviselőt alkalmaztak Olaszor­szágban. — Észak-Japánt éhség fenyegeti. — Földrengés pusztított Délkaliforniában. — Hatezer letar­tóztatás történt Belgrádban. — Uj ból fellángolt a harc a spanyol As­turiában. — Poincaré, Franciaor­szág háborús miniszterelnöke meg­halt. — Csökkentették a szén árát Lengyelországban. — Németország­ban menekülnek a márkától. — Ki élesedtek a bajor egyházpolitikai harcok. — Macedón terrorista volt a szerb király gyilkosa. — Uj nem­zeti szocialista szervezkedést leplez­tek le Bécsben. — Starhembérg her­ceg megkapta a legmagasabb olasz kitüntetést. — Záptojással dobálták meg az angol földmivelésügyi mi­nisztert és feleségét. — Spanyol­országban öt haditörvényszék dol­gozik. — Ki na megnehezíti az ezüst kivitelét. — Behozzák az agglegény­adót Lengyelországban. — Olcsó cigarettát kapnak az osztrák kato­nák. — A francia alkotmányt mó­dosítják. — Román orosz gazda­sági közeledésről tárgyalnak. — A Fülöp-szigeteken borzasztó tornádó pusztított. — Megfojtottak egy al­sóausztriai polgármestert. ••T^ini^^fiivririTriTTfwi^ i Z20S21 Ha én szabad volnék 7 és 9-kor 3,5,7 és 9-kor és „Az igazság bajnokai" BAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom