Esztergom és Vidéke, 1934

1934-07-05 / 52.szám

Vida Jenőt, a MÁK vezérigazgató­ját, Csanády László tokodi bánya­igazgatót, Etter Ödön és Gróh Jó­zsef bankigazgatókat, Glatz Gyula és Alapy Gáspár polgármestereket és sok tekintélyes törvényhatósági tagot láttunk a közgyűlésen. Kánya Kálmán külügyminiszter kíséretében vitéz Marton Béla, Zsigmond Gyula dr., Schandl Károly, tiéjj Imre, Sza­bóky Jenő, Hackenberger Konrád, Szinnyei-Merse Jenő, Szűcs István, Csikvándy Ernő, Kocsán Károly, Brandt Vilmos és Brogli Jenő or­szággyűlési képviselők jelentek meg. A Hiszekegy elmondása után Kar­csay Miklós vármegyei főjegyző üd­vözölte a megjelenteket, elsősorban Kánya külügyminisztert. Az üdvöz­lés után Reviczky Gábor II. főjegyző felolvasta a miniszteri leiratot Ra­dócsay László kinevezéséről. Ezután Jeszenszky Kálmán prelátus veze­tésével küldöttség ment az uj főis­pánért. Reviczky Elemér központi főszolgabíró jelentette Radócsay László belépését. Karcsay Miklós alispánhelyettesi minőségben mondott üdvözlő szava­kat. Olyan férfiút üdvözölnek a fő­ispáni szék elfoglalásakor Radócsay Lászlóban, aki megértéssel és meg­becsüléssel viseltetik az autonómia iránt, akit puritánság, egyszerűség és pártatlanság vezet. Az az óhaj­tása, engedje meg a Mindenható, hogy az elveszített túloldalnak is fő­ispánja legyen Radócsay László. E hivatalos üdvözlés után az új főis­pán letette az esküt, majd nagy él­jenzés közben elfoglalta a főispáni széket. Reviczky Elemér, Reviczky Isván, Mihály Géza és Thaly Dezső főszolgabírók emelték fel háromszor az új főispánt. Nagy figyelem közben kezdte szék­foglaló beszédét Radócsay László. Első gondolata az volt, hogy a Min­denható adjon erőt kötelességtelje­sitésében. Mélységes hódolattal em­lékezett meg a kormányról, köszö­netét fejezte ki a kormány bizalmá­ért, majd azért a kitüntetésért, hogy a külügyminiszter a beiktatáson megjelent és ezzel az ünnepség fé­nyét és jelentőségét emelte. A tör­vényhatóság minden egyes tagját magyar testvéri szeretettel köszönti. Székfoglalójának vezető gondolatai azok voltak, hogy mindenek előtt hiven és odaadással kívánja szol­gálni azt a politikát, melyet Göm­bös Gyula miniszterelnök képvisel. Ennek a politikának helyességéről és szükségességéről a legmélyebben van meggyőződye. A cél: mindent a nemzetért. Ezt a gondolatot min den emberbe bele kell plántálni. Ta gadja azt a tételt, hogy a magyar nem tud összefogni, a turáni átok is csak jelszó, mert nem lehet el taszított az a nemzet, melynek Nagy boldogasszony a pártfogója. Lehet a magyar kisebb kérdésekben más és más véleményen, nagy kérdésekben azonban egységes. Egyek vagyunk igy a hagyományok tiszteletében, a magyar szent korona erejében, egyek vagyunk abban is, hogy a magyar igazságot diadalra kell vezetni, hogy a kormányzó iránt hódolattal és hű­séggel viseltetünk (nagy taps) és mindazokban a nagy kérdésekben, melyek Magyarország életét és ere iét jelentik. Ezután a nemzeti egység gondo­latát fejtegette az új főispán. Taps kisérte szavait, amikor azt mon dotta, hogy a hivatalának az ajtaja és a szive mindenkor nyitva van felekezeti, társadalmi és pártkülönb ség nélkül, kis ember és nagy em ber előtt egyaránt. Különös gondja lesz arra, hogy a szegényebbek tá mogatásban részesüljenek. Vezérelve lesz az is, hogy szociális igazságo kat érvényesítsen, de megköveteli mindenkor az erkölcsi alapot, mert erkölcsi élet nélkül jogrendet fenn tartani nem lehet. Boldog lesz, ha segítségére lehet mindenkinek. Szív­beli ügye az ifjúság nevelése is. Az az óhajtása, hogy a felekezetek kö­zött harmónia legyen, hogy a tár­sadalmi béke mindenkor éltesse ezt a vármegyét. Minden lehetőt elkö­vet, hogy gazdasági téren javulás következzék be a vármegyében és hogy harmóniába hozza a gazda­sági ágak érdekeit. Nagy taps fo­gadta Radócsay László szavait akkor is, amikor azt mondotta, hogy sze­reti a vármegyét, szereti különösen a modern vármegyét. Tiz éves köz­igazgatási mult áll mögötte, köz­gazdasági téren igen sok tapaszta­lata van, így arra kéri a törvény­hatóságot, hogy ne tekintsék ide­gennek és legyenek hozzá bizalom­mal. Egy kötelessége lesz: a vár­megye javát szolgálni. A Mindenható nevében foglalja el főispáni székét. Percekig tartó lelkes taps fogadta a főispán beszédét. A törvényhatóság részéről Gróh József dr. és Löke Károly üdvözölte Radócsay Lászlót. Szép és tartalmas beszédjüket jegyzőkönyvileg meg­örökítették. A tisztviselői kar nevé­ben Divéky István főügyész köszön­tötte az új főispánt. Ezzel véget ért az impozáns fő­ispáni installáció. Radócsay László ezután következő sorrendben fogadta, a küldöttségeket: A katolikus Egy­ház küldöttségét Lepold Antal dr. prelátus-kanonok vezette, a ref. egy­házét Löke Károly felsőházi tag, az ág. h. ev. egyházét Kovács Sándor lelkész, egyetemi tanár, az izr egy­házét Spiegel Ármin dr. főrabbi. Majd sorban tisztelegtek a katonaság, a a hatóságok, állami hivatalok, tár­sadalmi egyesületek stb. küldöttsé­gei. A katonaság küldöttsége vitéz Lánghy Emil alezredes vezetésével, Vitézi Szék és Frontharcos Szövet­ség vitéz Pongrácz Bartha Ede ez redes és Makay Gyula ny. ezredes vezetésével, a társtörvényhatóságok Fáy István főispán vezetésével, a vármegyei és városi tisztikarok és közönség Karcsay Miklós h. alispán vezetésével, az Államrendőrség Hor­váth György dr. rendőrtanácsos ve­zetésével, az állami hivatalok Czir­ják Mihály kir. pénzügyigazgató, a községi jegyzői kar Halmos Antal tóvárosi községi főjegyző vezetésé­vel, a Nemzeti Egység Pártja Perger Kálmán ny. rendőrfőtanácsos veze­tésével, az ipari üzemek képviselői Réhling Konrád igazgató vezetésé­vel, a Stefánia Szövetség Hamza József dr. főorvos vezetésével, a Gyümölcstermelők Egyesülete Szla­bey ny. ezredes vezetésével, a pénz­intézetek Etter Ödön elnök-vezér­igazgató vezetésével,' a társadalmi egyesületek és testületek vitéz Szivós­Waldvogel József ny. tábornok veze­tésével. Délután 2 órakor nagy bankett volt a Fürdőben. Mintegy három­százan jelentek meg az ebéden. Az első beszédet Radócsay László fő­ispán a kormányzóra, Karcsay Mik­lós a külügyminiszterre, Lepold An­tal dr. prelátus az új főispánra és Mike Lajos közjegyző a vendégekre mondotta. Beszédet mondott még Marton Béla orszgy. képviselő is. Lepold prelátus beszéde óriási el­ismerést váltott ki. Valóban szép és nagy tudásról tanúskodó beszédet mondott. Az esztergomi főispáni állásra vonatkozólag azt mondota, hogy ne legyenek vándorfőispánjai Esztergomnak. Azt szeretnők, ha állandóan itt lakna a főispán, igy könnyebben elkerülhetők a félreér­tések és eredményesebb lenne a közvetítés a vármegye és az állam­hatalom között. Nagy taps kisérte Lepold Antal szavait, amikor a tit­kos választásról beszélt. Semmi sem fontosabb mint, hogy a főispán a főispán a nép között legyen és a népet érettségben nevelje. Mindenki azzal az érzéssel távo­zott, hogy Radócsay László főispán­ságában senki sem fog csalatkozni. Állandó nagy érdeklődés mellett folynak a Katolikus Nyári Egyetem előadásai Az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem előadásai iránt napról­napra fokozódik az érdeklődés és mind többen jelennek meg az órá­kon. Anélkül, hogy bármelyik előadó előadásának értékét csökkentenénk, azt mondhatjuk, hogy Angyal pro­fesszor után Tóth Tihamér előadá­sai kötötték le legjobban a hallga­tóság figyelmét. Legutóbbi számunkban közöltük Tóth Tihamér előadásait, most még néhány befejező gondolatot hozunk. Azt mondotta Tóth Tihamér, hogy a sterilizációt három ok miatt veze­tik be; 1. a házassági tilalom, 2. eugénikai szempont és 3. büntető célzattal. Mit szól ehhez az egyház? Na­gyon világos a felelet. Kárhoztatja, elitéli az egyéni szabadság jogta­lan korlátozását. Az emberek nem elsősorban a földnek születnek, ha­nem az égnek. A fenti pont szerint/ ha terheltek, betegek kötnek házas-' ságot, az egyház azt mondja, hogy ez a házasságkötés harmóniát, lelki megnyugvást jelenthet és elősegít­heti a mennyei boldogságot. Tehát nem állít házassági tilalmat eugé­nikai szempontból. Ha a terheltek gyermekeire gondolunk, nem azt mondhatjuk kontraképpen, hogy nagy embereknek értéktelen gyermekei szü­letnek? ! A büntető célzattal (gyilkosok, gonosztevők) történő sterilizációval szemben szemet huny az egyház. Annál határozottabb az eugenikus sterilizáció ellen. Azt mondja, hogy nincs joga az államnak, hogy népe­sedési feladatokat természetjog el­len oldjon meg. Ha bevezették volna az eugenikus sterilizációt, kérdezni lehet, hogyan születhetett volna egy Perikies, aki púpos volt, egy Gounod, aki béna volt, egy Dickens, aki paralizisben szenvedett, egy Verlain, aki szintén nyomorék volt, egy Napoleon, aki mindössze 152 cm „magas" volt? Ezeknek nem lett volna szabad meg­születniük? Nem áll meg az a mon­dás, hogy ép testben ép lélek! Ha ez igaz lenne, akkor a legjobb Íróink­nak akrobatáknak kellene lenniök és a Petőfi-társaság tagjai csupa tornatanárokból kerülne ki. összegezve tehát a kérdéseket, az egyház elitéli az eugénikai steri­lizációt, mert azt tartja, hogy maga a természet végzi a legjobb sterili­zációt. Tóth Tihamér előadásait nagy elismeréssel fogadta a közönség Befejezte előadásait Huzella profesz­szor és asszisztense, Lengyel Julia is. Előadásuk az eugénikai kérdé­sek természettudományi alapját adták Hétfőn új előadók következtek. Gimesi Nándor, Kecskés Pál, Koudela Géza és Ábrahám Pál, akik a kedd, szerda és csütörtöki tanrendet egé­szen kitöltik értékes és tanulságos előadásaikkal. Gimesi Nándor „Be­vezetés az örökléstanba" cimű elő adását kezdte meg hétfőn, amelyet pénteken fejez be. Kecskés Pál az „Egyén és közösség a fajkérdésben" c. igen érdekes előadásával vonzza hallgatóságát, Ábrahám Ambrus „A származástan és a mai biologiá"-ról tartja előadásait, melyeket ma, csü­törtkön fejeznek be. Koudela Géza „A katolikus egyházi zene" korszerű kérdéseit adja elő igen élvezetes elő­adásokban s ma, csütörtökön fejezi be azokat. Társadalmi kérdések szempontjá­ból érdekes és tanulságos előadása volt Koudela Gézának. Ebből az elő­adásból igen sok tanulságot von hattunk le. Ezeket a tanulságokat a magyar Sionban különösen érvénye­síteni kell. Azt mondja Koudela, közhangulatot kell kitermelni, meg kell nevelni a közönséget, hogy mi­lyen igényű legyen az egyházi zené­ben. Az egyházi muzsika elsősorban szent, igaz művészet és egyetemes legyen. A szövegre is nagy súlyt kell helyezni. Ehhez sem szabad nyúlni profán kézzel. Nagyon megszívle­lendő, hogy nem helyes és nem szép, ha a templomban sok a latin ének, ha a kántor gyakran szólózik. Sok gondot kell arra fordítani, hogy a templomi ének hasson, hogy fel­emelje a lelkeket. Szólott Koudela arról is, hogy Magyarországon nagyon sok a nagy­mise és alig veszik valamibe a kis­misét. Nagymisét csak akkor tart­sunk, amikor az egyház előírja. A mult heti előadásokból ki kell emelni Lepold Antal dr. prelátus­kanonok előadását az esztergomi vár és a bazilika történetéről. A hallga­tóság mindvégig nagy figyelemmel hallgatta a szrp és sok történelmi érdekességet tartalmazó előadást. Áz előadások sorrendje: Csütörtökön : 9—10 óráig Gimesi Nándor: Bevezetés az örökléstanba­10— 11 óráig Kecskés Pál: Egyén és kö­zösség a fajkérdésben. 11— 12 óráig Ábrahám Ambrus : A szár­mazástan és a mai biológia. 5— 6 óráig Koudela Géza : A katolikus egyházzene. Pénteken • 9—10 óráig Gimesi Nándor: Bevezetés az örökléstanba. 10— 11 óráig Ibrányi Ferenc dr: Prohászka Ottokár. tl—12 óráig Ábrahám Ambrus: A szár­mazástan és a mai biológia. 5—6 óráig Ibrányi Ferenc dr.: Prohászka Ottokár. 6— 7 óráig Gereuich Tibor: Egyház­művészet. Szombaton: 9—11 óráig Dudich Endre : Az ember származása. 11— 12 óráig Bartucz Lajos : Az ember­fajták és a magyarság faji össze­tétele­5— 6 óráig IbrányiFerenc dr.: Prohászka Ottokár. 6— 7 óráig Gereuich Tibor: Egyház­művészet. Vasárnap tartották meg a Sobieski evezős-emlékversenyt Vasárnap délután, igen kedvező időben folyt le a Magyar-Lengyei Egyesület rendezésében Sobieski Já­nos lengyel király esztergomi győ­zelmének emlékére megtartott eve­zős-emlékverseny az Esztergom— budapesti Duna-szakaszon. A Serédi-parkban felállított So­bieski szobor előtt álltak fel startra az evezősök s bár ez az esztergomi közönség számára nem igért nagy látványosságot, mégis szép számú érdeklődő közönség jött össze az indulás megtekintésére. A város képviseletében Brenner Antal dr. fő­jegyző jelent meg. Ott láttuk vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábor­nokot, Horváth György dr. rendőr­tanácsost, Keplinger Géza rendőr­felügyelőt és másokat. Félkettőkor volt a start. Tizenhat csónak indult. Az indításra nagy lendülettel kezd­ték meg a küzdelmet, amely mind­végig lankadatlan erővel folyt. A verseny célja Budapesten, az Erzsébet-hidnál volt, ahol 4 óra táj­ban már nagy tömeg gyűlt össze és várta az érkezőket. Nem kellett soká várni. 4 óra 38 perckor futott be az emlékverseny győztes csónakja, amelyben Fischer Zoltán, Lajos és Gubliánszky Zoltán foglalt helyet (Danubia csónakház). Utána 200 méterrel futott be a má'

Next

/
Oldalképek
Tartalom