Esztergom és Vidéke, 1934

1934-10-04 / 77.szám

ESTTRf.ftH c/mC KF ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 77. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. OKTÓBER 4 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A Krisztus után a kilencedik században nyugat felé rohanó barbár népáradattól üldözötten, felgyújtott erdők füstjében legyengült erővel, foszladozó hittel, utolsó vérét és erejét pazarolva, tanácstalanul állott a vizközök mentén a magyarság. Már-már ugy látszott, hogy a népvándorlás végtelen seprője maradéktalanul szétszórja a hét törzs egyenetlen, szerteszakadt sorait, amikor a magyar történelem fordulópontján, isteni titánok akarattá őrölt szent titkaként előrobogott a fehér ló és megújult erőre talált a magyarság, zárt sorokban indul .meg a ló és lovasa, Árpád fejedelem nyomán, hogy vérével, vasával elfoglalja és örök időkig megőrizze őseinek örökét, Etele földjét, a négyfolyam és hármas halom országát. Ezer év folyamán sokszor megismétlődött a népvándorlás korabeli romlás, de az utolsó pillanatban mindig elővágtatott a hófehér táltos és hős lovasa. Egy bátor és eszes király, egy bölcs és hős vezér ismét zárt sorokba tömöritette a tanácstalan népet és életrehivta az erőt jelentő magyar egységet. A fehér ló és lovasa mindannyiszor kivezették a nemzetet a megpróbáltatások poklából. A világháborút követő országveszejtő vörös forradalom idején ismét elsötétült a magyarság büszke sarja. A vörös vérzivatar szétrombolta a magyar egységet, felforgatta a nemzet alapjait, a határmenti rablócsordak felidézték a népvándorlás barbár korszakát és megszállották, kifosztották a belső erejében mesterségesen legyengített ezer éves országot. Mindenki tehetetlenül és tétlenül nézte az ország pusztulását. S ekkor, az utolsó pillanatban, most 15 eve, 1919. év őszén megismétlődött az etelközi szent csoda és a DunaTisza közéről, a felszabadulásra sóvárgó magyar szivek millióinak mélyéről elővágtatott a történelmi nevezetességű fehér ló és megmentette az országot a végső romlástól. A csodatevő fehér táltos és gazdája 15 év óta áll a magyarság élén. A tizenöt év alatt eltakarította a romokat, egy táborba irányította a szétzüllesztett testvértelen magyarságot. A magyar nemzeti érzés, a magyar erő, a magyar öntudat és a magyar munka nagyarányú kifejlesztésével ismét a számottevő népek sorába vezette a magyart. A fehér ló és a bölcs lovas bevonulásának és előretörésének tizenötödik évfordulóján a magyar történelem szavaival élve, ismerjük el, hogy „az okossággal, tanáccsal és vitézséggel tündöklő" lovas hősies viselkedésével, példás, hazafias tetteivel, bölcs előrelátásával, kiváló jótanácsaival, céltudatos irányításával, munkás életével örök hálára kötelezte nemzetét. Nagybányai vitéz Horthy Siklós fővezér megbízatásának történetét mondja el vitéz SzivósWaidvogel József ny. tábornok Akkor is ősz volt. De a vándorsereg már korán elhagyta a mi vidékeinket és az utakat messze betemette a bronzszínű, halkan hulló falevél. Az idő nem volt olyan szép, mint a mostani napsugaras ősz, de sokkal tragikusabb, végzetesebb helyzetben volt az ország és a véráztatta magyar földet sűrűn öntözte az állandóan hulló őszi eső. Ebben a miliőben indult honmentő útjára a Nemzeti Hadsereg élén nagybányai vitéz Horthy Miklós fővezér, s ennek tizenötéves évfordulóját nagy lelkesedéssel ünnepelte az ország a Munkahét vasárnapi megnyitásán. A fővezéri megbízatásról informálja lapunk olvasóit vitéz SzivósWaldvogel József ny. tábornok, aki egyik parancsnokló tisztje volt a Nemzeti Hadseregnek. — 1919 kora tavaszán Aradon megalakult egy kormány, melynek elnöke Károlyi Gyula gróf volt — mondotta a tábornok —- és a kormány a vörös uralmat akarta letörni. — A kormány a román megszállás miatt Szegedre költözött. Itt Gömbös Gyula, jelenlegi miniszterelnök közvetítésével felkérték Horthy Miklós flottaparancsnokot, lépjen be az új kormányba és vállalja el a honvédelmi tárca vezetését. Horthy ekkor kenderesi birtokán visszavonulva élt. A meghívást a hazája iránti kötelességből és nagy szeretete miatt elfogadta és Szegedre érkezett. Mikor az ő kormánybalépése közismertté lett, a kormány is komoly tényezővé vált. Ekkor kezdődött meg az ország különböző vidékein táborozó katonák Horthy seregeibe való gyülekezése. Később Horthy szereplése nem tetszett a franciáknak és különösen a szerbeknek, visszaemlékezve a matrózlázadásnál tanúsított határozott fellépésére, mikor is sok lázadó szerb matrózt elitélt. Ily körülmények között szervezték meg a fővezéri állást, amely a franciák és szerbek szemében már nem volt túlságosan veszélyes. — A Szegeden alakuló nemzeti hadseregben a szegedi gyalogezred megmaradt részein kivül az első alakulat a tiszti zászlóalj volt, amely augusztus 10-ig körülbelül 1600 főből állott, parancsnoka pedig én voltam. Ebben a minőségben voltam első izben a fővezérnek, illetőleg a későbbi kormányzónak közvetlenül alárendelve. A szegedi had sereg augusztus első felében a Dunántúlra indult, Pécsett egyesült a gyülekező részekkel, majd a báró Lehár ezredes parancsnoksága alatt álló, Ausztriából Nyugat-Magyarországba nyomult hadosztály is a fővezér rendelkezése alá került. Ekkor indult meg a románok által megszállt dunántúli részek felszabadítása két fázisban. Az első október közepén Győr—Komárom— Esztergom útirányában Pilismarót— Csaba—Bia—Érd vonaláig, míg a másik a Duna túlsó oldalán. A román katonaságot Szolnokig szorítottuk vissza és november 12-én bevonultunk Pestre. Ennek a bevonulásnak tizenötéves évfordulóját ünnepeljük most. Most is ősz van. De szép napsugaras nyárutó. Mintha szimbólum lenne. Mert a vezér rendet teremtett a szétdúlt országban és jelenleg a volt fővezér, Horthy kormányzó irányítása mellett Magyarország egyik legnyugodtabb állama Európának. A fővezér kivezette népét a romokból, új hont alapított. Ezért ünneplünk ma, ezért hódolunk nagy egyénisége előtt. Ő pedig a tizenötéves munka nagyszerű eredményével most is ott áll a parancsnoki hídon ... miwmm$mtvmmiwmmmmm*mmmmmm* Betegek, poéták, bölcsek menedékét... Épitik a Nagydunaparton a Palkovics padot. Ahogy nézem a munkások ütemes, jószándékú, tempós munkáját, a fejem fölött rezgő, ezüstös levelű nyárfák susogásába belevegyül az öreg Duna habjainak halk csobbanása. Hangulatos, andalító, langyos szeptemberi délután van s hosszú fehér fonalakban úszik a levegőben az imbolygó ökörnyál s a búcsúzkodó nyár hervatag pompájába stílszerűen vegyül bele a sziget fáinak s bokrainak rőt lombozata. Hallgatom a csendet s eszembe jut egy régi-régi versnek két sora : „Szeretem a csendet, szeretem a békét, betegek, poéták, bölcsek me ne dékét..." * Néhai Palkovics László alispánt is a csendnek, a békének, a nyugalomnak a szeretete hozta ki szép nyári s őszi napnyugtakor erre a helyre, mert Palkovics László beteg volt, poéta volt s bölcs ember volt: Trianon betege, a természetrajongás poétája s az élettapasztalatok bölcse. Nem a nagy koncepciók, a légvárépítők, a demagógia embere volt, hanem a finom, megfontolt, ésszel indulj, okkal járj tipusú életbölcsek halk szavú, úri tónusú egyénisége. Rajongója volt virágnak, madárdalnak, zenének, csodálója a szálló felhőnek, szerelmese a csendnek, a békének, a magábamélyedésnek. Régi tipusú úr volt a gavallérok külső megjelenésében. * Vagy 45 évvel ezelőtt együtt koptattuk az esztergomi főgimnázium kőküszöbét. Nem voltunk osztálytársak, csak kcnskolárisok, iskolatársak. Magas hivatali pozíciójában is szerette, megbecsülte gyermekkora ismerőseit. 1926 őszén éppen olyan gyönyörű, hangulatos, andalító, napsugaras délutánok jártak, mint ezidén. Arrajártomban egyszer szives gesztussal odatessékelt maga mellé a pacira. Elbeszélgettünk a „régi szép időkről", amikor még nem volt Trianon, nem volt határátlápési igazolvány, nem volt Csehszlovákia, hanem Párkány, Köbölkút, meg Muzsla, meg a többi túlsójárási falu a mienk volt s ő volt ennek a párkányi járásnak igazán közkedvelt, megbecsült, bölcseszű és biztoskezű úri főszolgabirája. Kiéreztem minden szavából, mennyire szerette ezt a járását, hivatalát s mennyire fájt magyar lelkének, hogy ezt a szép darab földet elrabolták tőlünk. Palkovics halála órájáig a trianoni békekötés lelki betege volt s ez a pad volt fájó szivének, lelkének a beteg ágya .. . Palkovics László poétalelkű em, bar volt s 1927 január 26-án n

Szi. geti padomon" cimen verset is ír. Október hó 4.-én csütörtökön, 7 és 9-kor Nagy látványos, táncos, zenés revűattrakció BAN