Esztergom és Vidéke, 1934

1934-10-04 / 77.szám

kedves pihenőhelyéről s e versnek egy példányát a családok között fennálló régi barátság révén az esz tergomi Andrássy-családnak is meg küldötte. Andrássy József ny. csen­dőrszázados most hozzánk is eljut­tatta ezt a hangulatos, szép költe ményt. Kár, hogy a három ívoldal­nyi verset teljes egészében nem ad­hatjuk, de idejegyzünk belőle néhány kiragadott sort. „ Gyönyörködni a le­nyugvó napban, felkeresem magá­nyos padom, távol itt a kisvárosi zajtól, újra derül fáradt homlo kom ..." Szerette nézni a lenyugvó napot, de fájt neki az alkonyodó magyar nap : „El veletek, lenyugvó nap, sötét alkony képe, megpihenni jöttem ide, nem a kesergésre. .." Pedig nem tudott hazafiúi magyar lelke a szigeti csendes padon sem megpihenni: Káprázzon bár ezer szin pompája, a napnyugta nem le­het a végh . ." Mert törhetlenül bí­zott abban, hogy: „ Sötét éjszakából hajnal pirja támad: fölkelő nap, ez a mi napunk, ragyogyja be újra szép hazánkat s legyen ura újra a fajunk..." S ahogy nézi, nézi az indulásra készülő fecskerajt: „Te­kintetem visszaszáll a jöldre s gond üli meg újra homlokom, szemben, ott a Duna túlsó partján, fájón int a régi otthonom..." Mondom, Pal­kovics László Trianon lelkibetege s Trianon mindig szomorú poétája volt.. . * „Beatus ille, qui procul negotiis ..." Boldog az, ki távol a világ za­jától, elvonulva ott a szigeti padon, magyar hazafiúi fájdalmának szen­telhet naponta néhány percet, né­hány költői gondolatot, mert ez a szentelt fájdalom konzerválja a lel­két, munkakedvét, hivatásszeretetét a közjavára s megacélozza, megtisz­títja, megnemesiti judiciumát ugyan csak a köz javára. Palkovics Lász­ló beteg volt, poéta volt s bölcs ember volt, azért „szerette a csen­det, szerette a békét, betegek, poé­ták, bölcsek menedékét." Az ő me­nedéke a szigeti pad volt, — pro­cul negotiis... * Ez a pad hát nem is a hangos­kodók, a tereferélők, a megalkuvók, a görnyedezők, a léhák padja lesz, hanem a lelkibetegeké, a szenvedő­ké, a természetimádóké s a távolba­nézőké, akik szeretik a csendet, sze­retik a békét, akik szeretik a tiszta levegőt, a verőfényes látóhatárt s akik a lenyugvó napba azzal a re­ménnyel néznek bele, hogy az más nap reggel újra s biztosan fel fo^í kelni, szóval akik biznak a termé­szet erejében s akik hiszik, hogy a haldoklás után biztosan elkövetkezik a magyar feltámadás. Ezek üljenek csak bátran oda arra a padra s gon­doljanak őszinte és tiszta kegyelettel Palkovics Lászlóra a nevéről elke­resztelt padon s áldozzanak emléké nek néhány szives, meleg gondolat­tal . .. Andrássy százados úgy gondolja, hogy Palkovics László „Szigeti pa dómon" c. verséből néhány odaillő sort, valami viharálló fémtáblába be vésve, rá kellene erősíteni erre az emlékpadra úgy, mint az em­lékkőre a sírverset. Nagyon helyes a gondolat: ez a pad lesz Palkovics László nyilvános emlékműve, a köz becsülés állította sírköve. Hadd hir­desse, hadd őrizze emlékét, hadd ápolja az emléke iránt táplált kegye­letet, ez a szerény, de bensőséges szeretet alkotta emlékmű itt a tria­noni határon, az ezüstös nyárfák ár­nyában, a csendesen, a szivünk üte­mével egyszerre dobbanó csobbanó öreg Duna pázsitos partján. Sa. R. Megtartják-e mégis Esztergomban a szabadtéri előadásokat? Lapunk ezévi szeptember 8.-Í szá mában már bővebben ismertettük ezt az ügyet. Arról van szó, hogy külföldi tőkével szabadtéri játékokat akarnak rendezni Esztergomban Rein­hardt rendezésében, Darvas Lili s egy sereg világhírű művész vendég­szereplésével. Mint akkor hirül ad­tuk, a világraszóló szabadtéri játé­kok terve meghiúsult, mert a kul­tuszminisztérium művészeti osztálya, hová az ügyet Esztergomból szak­vélemény adása céljából áttették, a tervet nem tartotta kivihetőnek több okból. Ezek között szerepelt a bazi­lika oszlopcsarnokának rossz akusz­tikája, a csarnok előtti tér meg nem felelő lejtése, a Várhegyen tapasz­talható állandó széljárás s mint legfontosabb: a több ezernyi láto­gató elszállásolásának megoldhatat­lan kérdése. Ezen s egyéb okok miatt a minisztérium művészeti szak­osztálya nem javasolta az előadások megtartását. De halljuk, mit mond ez ügyben a budapesti szinházi hetilap leg­utóbbi száma, mely a kérdést leg­először nyilvánosságra hozta s pro­pagálta. „A nagyszabású esztergomi sza­badtéri játékok létrehozói már a ter­minust is kitűzték. Sok hetes lázas munka állott már mögöttük. Az esztergomi városi tanács is meg­tette az előkészületeket. Számoltak, terveztek és azon gondolkoztak, hogy a szabadtéri játékok idején még valami attrakciót kellene nyúj­tani, hogy az idecsődült külföldiek a szabadtéri játékokon kivül is kap­janak valamit. Táviratok jöttek, táviratok men­tek a külföldi világnagyságok vár­ták a szerződéseket, terminus után érdeklődtek. Levelek jöttek, levelek mentek és egy levél Esztergomból is elindult Budapestre. A levél közli, hogy az esztergomi szabadtéri játékok még­sem valósulhatnak meg, mert Bu­dapesten az erre illetékes hely vétót emelt. Az illetékes ügyosztály nem engedélyezi az esztergomi játékokat. Hogy miért nem, azt rnár nem írták meg, de megokolásra talán nincs is szükség. Tény az, hogy a világra­szóló eseményt, amelyhez egymillió francia frank tőke állott rendelke­zésre és amely egy hétre, vagy két hétre, vagy talán egy egész hónapra is Európa kulturközpontjává vará­zsolta volna Esztergomot, nem va­lósulhatott meg." Tehát — mint a szinházi lapban olvassuk — a szabadtéri előadáso­kat nem lehet megtartani. A szinházi lap azonban nem nyug­szik meg a döntésben, amint azt a továbbiakban irja: „Reinhardt, Tauber, Bruno Walter. Darvas Lili, Bartók, Klemperer, Furt­wängler és a legnagyobb magyar színészek azért mégis fognak Esz­tergomban szerepelni. De Stein ban­kár úr egyelőre visszament Francia­országba. És gondolkozni fog azon, hogy miért vannak akadályai az esztergomi szabadtéri játékoknak, amelyekkel játszva le lehetett volna pipálni Salzburgot. De az illetékes hely nem akarja lepipálni Salzburgot. Lehet, hogy nagyon elégedettek az idegenfor­galommal. Szerencsére akadt egy befolyásos tényező, aki kezébe vette az észter gomi szabadtéri játékok ügyét és aki most ujabb beadvánnyal fog az illetékes helyhez fordulni. Az illető személye garancia arra, hogy az en­gedély rövidesen megérkezik és 1935-ben mégis megvalósul az esz­tergomi „Festspiele". Az újságolvasó közönség most már lázas érdeklődéssel várja, lesz­nek-e Esztergomban szabadtéri játé­kok, vagy nem? Hiszen, ha a lehetőségei megvol­nának, Esztergom mindenesetre csak örülhetne, ha a szabadtéri játékok révén európai érdeklődés központ­jába kerülhetne, de hogy már most az „illetékes hely", vagy a „befo­lyásos tényező" akarata valósul-e meg a jövő nyárra tervezett előadá­sok rendezésében, az még a jövő titka. lózsef Ferenc főherceg és francia kép­viselők az esztergomi ásatásoknál Az esztergomi ásatások nemcsak hazánkban, hanem európaszerte nagy érdeklődést keltettek. Ennek egyik legékesebb bizonyítéka Józsej Ferenc főherceg péntek délutáni látogatása volt. A királyi herceg kíséretével Nikássy Lajos restaurátor és ifj. Toldy János, az ásatásokat vezető mérnök kalauzolása mellett bejárta a feltárt részeket. A vezetők elma­gyarázták az eddigi eredményeket és a terveket. A főherceg a legnagyobb tetszését fejezte ki és kijelentette, hogy figye­lemmel kiséri az ásatásokat a napi­lapok útján és jelentést is fog kérni, sőt még egyszer ellátogat Eszter­gomba. Vasárnap a „Magyarság" rende­zésében előkelő közönség csodálta meg a feltárt emlékeket. A déli órákban érkezett három autóbuszon az érdeklődő társaság. Két órakor Lax Kálmán dr. tanár vezetésével Csányi Károly dr. művészettörténeti nyilv. rendes tanár, európahirű szak­értő, Rados Jenő dr. a középkori építészet adjunktusa és Kádár Le­vente belügyminiszteri államtitkár tekintették meg az ásatásokat, négy órakor pedig a francia képviselők és archeológusok mintegy százhúsz főnyi csoportja járta végig a feltárt részeket és figyelte Lepold Antal dr. prelátus-kanonok szakszerű, francia nyelven tartott előadását. Elismerték az ásatások világraszóló jelentősé­gét, különösen a kápolnabejáratot csodálták hosszasan. Gyönyörköd­tek a mesés kilátásban, a cseh ha­tár lehetetlenségén pedig elszörnyül­ködtek, igazságtalanságát hangoz­tatva jegyzeteket készítettek ma­guknak. Az ásatásokat Alaxa Kálmán tá­vozásával ifj. Toldy János mérnök vette át, aki époly szakértelemmel és lelkesedéssel vezeti a munkála­tokat, mint elődje. Az ő számára is nagyon értékes részek feltárása ma­radt és a további munkálatok — amig csak engedi az idő — nagy lehetőségekre biztatnak. Nikássy Lajos, a Műemlékek bi­zottságának kiküldött kiváló restau­rátora is megkezdte munkálatait. Jelenleg a képek lekötését és a baktériumok kiölését végzi, a restau-' rálásra csak később kerül a sor. Az épülethez tartozó minden legkisebb darabot összegyűjtenek, a kiásott földben pedig eddig is sok értékes dolgot találtak. Értesülésünk szerint a további munkát csak a rossz idő beállása akadályozhatja meg. (—.) wmmmmmmmmmmmmmmmmmfiífmíwimwmrimmmmm Kosztics Milán földbirtokost jelölték a dorogi mandátumra Szerdán d. e. 11 órakor a Magyar Királyban tartott értekezleten nagy­számú választó gyűlt egybe, hogy megejtsék a dorogi kerületben meg­üresedett mandátumra a hivatalos jelölést. Az értekezleten megjelent dr. Frey Vilmos alispán, Reviczky Elemér fő­szolgabíró, dr. Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos, Csanády László] bányaügyi tanácsos, Eggen­hofer Jenő gyárigazgató, Kosztics Milán földbirtokos, dr. Vécsey Kál­mán főispáni titkár, dr. Pékh Gyula tb. főszolgabíró, a kerület jegyzői kara és választói mintegy száz­negyvenen. Schmidt Sándor dr. üdvözli a megjelenteket, majd dr. Frey Vilmos alispán köszöni meg az iránta tanú­sított bizalmat és kéri, hogy ugyan­olyan bizalommal, szeretettel fogad­ják az ő utódjelöltjét, Kosztics Milánt. Utána Schmidt Sándor a Nemzeti Egység Pártjának álláspontját ismer­teti, a miniszterelnök azon paran­csát, hogy ebben a választásban tel­jes erővel támogassák a Keresztény Gazdasági Párt hivatalos jelöltjét,! Kosztics Milánt. Többen fölszólaltak még, így; Bolczer Mihály eddigi szociáldemo­rata is, aki támogatását ígéri Kosz­tics érdekében. Végül Kosztics Milán köszöni meg a bizalmat, majd röviden vá­zolja programmját, melynek homlok­terében a gazdasági problémák meg­oldása és a titkos választójog áll. Reviczky Elemér főszolgabíró emel­kedett ezután szólásra. Kéri a jelen­levőket, hogy támogassák Kosztics Milánt megválasztásában, hogy meg­felelő munkatársat kaphasson az új képviselőben, akinek eddigi közéleti szereplése mindenképpen garancia arra, hogy benne meg is fogják ta­lálni azt a képviselőt, akit a kerü­let vár. Közben küldöttséget menesztettek a főispánért, aki rövidesen meg is jelent az értekezleten. Amint belép a terembe a főispán harsány éljen­zés zúg fel. Radócsay főispán egye­nesen az elnöki asztalhoz megy, ahol helyet foglal. Az ováció elcsendesü­lésével szólásra emelkedik, öröm­mel veszi tudomásul a jelölést és teljes támogatást igér és kér a Nem­zeti Egység szervezeteitől is. Mint a múltban is igen szépen megfért a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt a Nemzeti Egység Pártjával, a jövőben is együtt dolgozik a ma­gasabb nemzeti szempontok ér­dekében. Senki se gondolja, hogy a Nemzeti Egység Pártja feladta eszméit, de biztosítva látja azokat az új jelölt személyében. A jelölt élte­tésével fejezi be szavait a főispán. Frey Vilmos dr. alispán üdvözlő táviratban tudatja a miniszterelnök­kel Kosztics Milán jelölését és üd­vözlő táviratot küldtek a Keresztény Gazdasági Párt országos vezetősé­gének is. Schmidt Sándor bányaügyi főtaná­csos záró szavaival ért véget az értekezlet, a jelölt lelkes éltetése közben. Kézimunka és fonalak dús vá­lasztékban Keménynél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom