Esztergom és Vidéke, 1934

1934-04-26 / 33.szám

ESZTERGOHJflIEKE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 33. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. ÁPRILIS 26 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Uj politika kialakulásának lehetőségét álla­píthathatni meg abból az érté­kes és tartalmas beszédből, ame­lyet. Gömbös Gyula miniszter­elnök mondott a képviselőház pénzügyi bizottságának ülésén. Nagy érdeklődés és megértés kiséri a miniszterelnök kijelen­téseit. Mindenki érzi egy új po­litika szükségét és azt, hogy a magyar egység teljességéhez meg néhány kezdeményező lé­pésre volna szükség. A minisz­terelnökben úgylátszik meg van a hajlandóság talán inkább, mint az őt támogató párt egyes ár­nyalataiban. A sajtó is élénken foglalkozik az új politikai irányt sejtető beszéddel. A Nemzeti Újság „Kezdje el a miniszterelnök" cimű vezér­cikkeben helyesléssel fogadja a miniszterelnöknek a külpolitikát! érintő kijelentéseit. A belpoliti-j kát illetőleg azonban megálla­pítja a cikkíró, hogy a minisz-! terelnök rosszul kezdte, amikor! a nemzeti egység munkálását, az általa is érzett és helyesen értelmezett fogadalmat egy párt zászlajára irattá. Majd utal arra, hogy Gömbös Gyula hatalmon van, módjában van, alkalmat találhat bármelyik percben an­nak a kijelentésére, hogy nem tűri a kicsinyes pártpolitikai szempontoknak az érvényesíté­sét akkor sem, ha ezek a szem­pontok a nemzeti egység párt­jának a javát szolgálják. Végül megállapítja, hogy nem játsszák a durcásat. Vannak komoly és alapos panaszok, amelyeket or­vosolni kell még akkor is, ha néhány túlhangos pártember ál­dozatul eshetik az orvoslásnak s néhány nagyranőtt remény befagy és néhány helyen gyö­keres lesz a változás. Igy meg lehet teremteni az igazi egység előfeltételeit. A „Magyarság" vezércikke az „Uj politika felé" cimet hordja az élén és Milotay Ist­ván állapítja meg, hogy Ma­gyarország az elmúlt tizenöt év alatt lélszázadot késett az új kor szellemével és szükségletei­vel szemben. Azt is megálla­pítja, hogy a miniszterelnök az átalakulás szükségét érző nem­zeti reformszellemű ellenzéki pártokban majdnem több meg­értéssel, legalább is több vára­kozásra talált, mint saját párt­jában. Végül oda konkludál, hogy a miniszterelnök és a nemzeti ellenzék legerősebb pártja nem szövetkezhetik arra, hogy az egyik a hatalom, a másik a népszerűség birtokában közösen elalkudja saját prog­rammját. Csak arra szövetkez­hetnének, hogy megegyezzenek azokban a nagy elvi dolgokban, azokban a döntő kérdésekben, amelyeket a közel jövőben meg kell oldanunk, ha a mai holt helyzetből ki akarunk mozdulni. A „Budapesti Hirlap" vezető cikke „Belső revizió" cimmel azt irja, hogy nem topoghatunk egy helybén. Sok és mélyre­ható reform megvalósítását nem halaszthatjuk. A középeurdpai káoszból való kivezető út meg­jelölésénél nagyon aláhúzta a miniszterelnök a nyugodt, ki­egyensúlyozott és megértő bel­politika szükségét. Az ország jövőjének megalapozásáról van szó, ahol az összes erőknek egy ponton, a tekinteteknek pe­dig egy úton kell találkozniuk. De valamennyi fővárosi lap az egységes közszellem vágyá­val eltelve tárgyalja a minisz­terelnök beszédét, amelytől egy új politikai irány felé való el­indulást és annak megvalósu­lását várják. Az alispánválasztás margójára Fájdalmas érzéssel figyeltük azt a harcot, amely Karcsay Miklós vár­gyei főjegyző fellépésével támadt az alispáni szék betöltésével kapcsolat ban, A harc hullámai csapkodták a vármegyeház nagyterméneb falait a mult heti rendkívüli közgyűlésen, amikor azért jöttek össze a kettős­vármegye törvényha'ósági bizottsági tagjai, hogy eldöntsék az alispáni kérdést, helyesebben, hogy békét te­remtsenek a vármegyében. Köztudomású, hogy Karcsay már az ősszel fellépett, mint a'ispánjelölt és mindenki tudta, hogy van joga az alispáni állásra. Akkor igen nagy bi­zalom nyilvánult meg vele szemben. Az első pillanatban nem is volt sem­mi ellentét, de a helyzet komoly mérlegelésével, a helyzet megisme­rése folytán lassan-lassan kialakult a szilárd meggyőződés, hogy nem Kar­csay Miklóssal kell betölteni az ősi Esztergom alispáni székét, más, ma­gasabb érdekű megoldást kell ke­resni a kettős, ideiglenesen egyesített vármegyék alispáni kérdésében. Nagyon helyesen mondta dr. Gróh József, akinek beszéde osztatlan el­ismerést és nagy hatást váltott ki, hogy a két különböző érdekű vár­megyének az érdekei olyan alispán ban kell ta'álkozniok, aki a kettős érdekek megoldásával hosszú időre a békét biztosítja. Távolabbi érte­lemben nem érinti ez a trianoni hely zetet, mert hiszen a trianoni béke­szerződések megváltoztatásával nem­csak alispáni kérdésekben, hanem ál­talános nagy viszonylatokban is tör­ténnek akkor változások. Ha rövide­sen, a "megválasztott alispán ideje alatt jönne a felszabadulás, annál in­kább kell hangsúlyoznunk, hogy olyan alispánt kell megválasztanunk, aki akár az ősi Esztergomban, akár Komáromban lesz, mindenféleképen biztosítéka legyen az autonómia, az alkotmányosság szabad akaratának és szellemének. Karcsay Miklós mögött 35 éves működés áll. Fél év múlva minden­képen nyugdíjba menne. Mindenki elismeri Karcsay kiválóságát és köz­igazgatási tudását, érdemes munkás­ságát, de — mint a közgyűlésen hal­lottuk — a kiváló képességű és szak­tudású embereket, akik fölött az idő már eljárt, az új országgépités munkája könyörtelenül felment a szolgálat alól, hogy új embereknek adjon helyet. Igen, sok fájó sebet ejt ez az intézkedés, de azt kell csak tekintenünk, hogy ez az intéz­kedés országos érdekeket szolgál és igy sem személyi érdekeket, sem fájó sebeket nem szabad figyelembe vennünk, mert mindennél az orszá­gos megújítás a fontosabb. Karcsay Miklós nem abban hibá­zott, hogy szem előtt tartotta jogos­ságát az alispáni állásra, hanem ab­ban, hogy a saját személyében látta az alispáni kérdés megoldását. A szem é!yén, saját, mondjuk egyéni érdekén kereste a célt, holott az egyetemes magyar érdekeket, a ket­tős vármegye, a törvényhatóság ér­dekét kellett volna keresnie. Ez okozta pályafutásának a ránézve fájdalmas végét, ránknézve pedig a vár negye életének egy napra való harci hullámát. Hála Istennek csak egy hullámlökésben jelentkezett a harc, egy erős, magyaros összecsa­pásban, de aztán, ahogy jött, úgy el is csendesedett és ismét békésen pihen a vármegye hajója. Nem számolt Karcsay azzal sem, hogy a törvényhatóság 95%-a akarja, hogy ne most, hanem csak ősszel, amikor Karcsay nyugalomba vonul, töltessék be az alispáni szék. Nem vetíe észre Karcsay — talán csak az utolsó percekben, hogy az egész törvényhatósággal áll szemben. Na­gyon fájdalmas volt az exponálása, igaz, keményen, magyarosan állta a harcot, de végeredményben mégis csak rá kellett volna eszmélnie, hogy a törvényhatóság akarata dönt és a törvényhatóság akaratának kell ma­gát alávetnie. Azt reméltük, hogy Karcsay, ha előzőlég nem is mér­legelhette a törvényhatóság inten­cióit, de annak félremagyarázhatat­lan megnyilvánulásakor mégis be­látja a helyzetet és visszalép. Való­ban ekkor- tette volna fel eddigi mun­kájára és érdemeire a koronát Kar­csay Miklós. Sajnos ez nem követ­kezett be és most már a számára nem lehet más, mint, hogy utó­lag vonja le a konzekvenciákat. Nem vezettek itt senkit sem félre, ez a beállítás minden alapot és igaz­ságot nélkülöz. Itt az az igazság, hogy Karcsay elvesztette a gyűlésen ítélőképességét és nem tudta meg­őrizni ismert higgadtságát. Ez igen latba esik érdemeinek mérlegelésénél, de kihatással van tekintélyére is. Ezek után azt kell mondanunk, hogy ha nem is nyilvánult meg Kar­csay részéről a közgyűlés előtt és alatt a helyes ítélőképesség, ez most, a közgyűlés után semmiképpen sem maradhat el és nincs más hátra, mint a konzekvenciák szigorú le­vonása. Ismételjük, ha a történtek ellenére is értékeljük és nagyra becsüljük Karcsay Miklóst, mégis a tapaszta­latok azt mutatják, hogy arra a jó­zan belátásra kell jutnunk, amelyet Gróh József igen bölcsen és vas­logikával kifejtett: a vármegye bé­kéje és érdeke az első. Felhívás a lakástulajdonosokhoz! A közeledő weekend- és nyaralási évad a magánháztartásoknak lehető­séget nyújt, hogy a városunkba ér­kező weekenrtező és nyaralóközön­ség elhelyezésével és ellátásával a szállásadók jövedelemhez jussanak. A fizető vendég ellátására való be­rendezkedés a vele foglalkozóknak már eddig is számottevő mellékke­reseti lehetőséget nyújtott. A szab. kir. város Idegenforgalmi Hivatela már ezúton is felkéri a la­kástulajdonosokat, hogy a nyaralási idényre bérbeadandó lakásokat Kos­suth Lajos-utca 25. szám alatt a hi­vataltan saját érdekükben bejelen­teni szíveskedjenek. Tungsram villanyégőket és az összes villanyszerelési anyagokat leg­olcsóbban vesz MAROSI vaskeres­kedésében Esztergomban. Azsur, piissé, endlizés, előnyom ­tatás, gombkészités Keménynél. IKS ápr. 28-án és 29-én szombat, vasárnap 7 órától folyt. 3, 6 és 9-kor Viktor vagy Viktoria A KULTUR Kacagtató énekes, zenés, vígjáték szenzáció. MOZGÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom