Esztergom és Vidéke, 1934

1934-04-22 / 32.szám

Az „Esztergom és Vidéke" körútja a vármegyében VI. KIRVA - ÚNY - DÁG ország a szabadság klasszikus hazája, Az utcán megkérdeztünk egy német embert, amikor a plébániára igyekeztünk, hogy tartanak-e a községben hazafias ünnepélyeket? — Azt nem, de magyar ünnepély volt már. Mi az a hazafias ünnepély? — kérdezi. Mi az a hazafias érzés ? — kérdezik magukban. Mi itt a hazafias érzés ? Keressük a magyarázatot, de csak az jut az eszünkbe, hogy a közigazgatási bizottságot nemzetnevelési bizottsággal kellene kibővíteni. Tudja egyáltalában a közigazgatás, hogy milyen problémák vannak e körül ? Egy nagy érzés hatalmasodik el bennük. Sovinizmussal, hangos hazafisággal nem lehet célt elérni kissebbségi községeinkben. De sem ilyen téren. A revíziónál sem. A nép lelkéhez kell lenyúlnunk. Az nem eredmény még, ha egy német vagy tót községben magyar hazafias vers vagy ének hangzik el. El a külsőségekkel! Az érzelmek útjait kell keresni. Azért is kell keresnünk ezeket az utakat, mert először sok, nagy tapasztalatokat szerzünk, másodszor pedig tanulunk — a németektől. A plébánosnál sok mindenről beszélgetünk. Nagy szeretet, hivatásérzés nyilvánul meg népe iránt. Különösen a népnevelésről esik szó. Ezt egy igen aktuális kérdéssel fejezzük be. Budapesten most sokat irnak az új iskolareformról és ezzel kapcsolatban az iskolai büntetés visszaállításáról. Általános az az irányított vélemény, hogy nem szabad a fenyítő büntetést alkalmazni az iskolában. Hát nem veszik észre, hogy ez teljesen szabadkőműves állásoont? Hová fog a szabadszellem hatása vezetni? Kinek akarnak itt jogot adni és kitől akarják azt elvenni ? Nem elég fásult ez a nemzedék? Mi itt a cél? Az iskolatörvénnyel kapcsolatban a falu érdekében szóvá kell tenni az évvégi vizsgát, a szünidő kezdetét. Tudja a pap is, jegyző is, tanitó is, hogy májusban'már alszanak a gyerekek az iskolában. Ne a paragrafus irányítson, hanem az élet. Falun a falu élete, városban a város

r élete. Átmegyünk Únyra. Két templomot látunk az országútról. Katolikus és református. A nép színmagyar. A község régi letelepedés. Uny forrást jelent. Se postája, se iskolája. Hiányzik a könyvtár is. Ez nagyon kellene. Itt is a tejrendelet miatt pa naszkodnak a legjobban. Mivel Bendessy Béla főjegyzővé nem beszélhetünk, így csak Kovács János plébánossal tudunk beszélni Az ismert panaszokon kivül alig hallunk újat. A plébániával szemben áll a templom, körülötte öreg sírkeresztek. Itt nyugszik nagy sirkő alatt Andrássy Mihály Esztergom vármegye első alispánja és országgyűlési követe. 1861-ben halt meg. Egy imára megállunk. Aztán elolvassuk a sirkő feliratot: Szerette hazáját, szerette királyát híven, becsülettel. — Hangzatos szavakra nem nyitotta száját. Beérte tettekkel — nem hajolt... Sokáig állunk némán a sirkő alatt . . . Dág is olyan kicsi k.zség, mint Kirva vagy Úny. Itt németek és tótok laknak. A plébános Jerney István. Mikor elindultunk Esztergomból e három községbe, azt mondták, hogy feltétlenül keressük fel Jerney Istvánt. Hogy rendkívüli ember és igen értékes. Meg is látogattuk. Valóban kiváló ember. Több nyelven beszél. Hatalmas könyvtára van. Csakhogy nem egy értékes embert találtunk, hanem kettőt. A kirvai plébános is az. Kár, hogy a falu világta anságába vesztek. Jerney büszkén beszél községéről. Dágországnak hivja. Ha irni akarnánk Dágról, akkor a cikket elülről kellene kezdet. . . Az esztergomi gyárak, ipartelepek ós üzemek mai helyzete Három kis községbe látogatunk egyszerre. Nagyon nehéz feladat előtt állunk. Az irnivaló egy községről kevés, de három községet összefogva is zavarban vagyunk. Több kényes pontba ütközünk. Miért nem lehet mindent a maga valóságában megírni? Sokkal jobban tudnák a bajokat orvosolni. A kényes pontok körül a politika forog. Egy kis közigazgatás is. Ne arra gondoljunk, hogy nincs elég sajtószabadság vagy bátorság a kényes pontok megvilására, semmikép sem emiatt vagyunk óvatosak, hanem tisztán a meggondoltság vezet — megfontoltságra. Diplomatáknak kell lennünk. Kezdjük mindjárt Kirván. 150 éves német telepítés. Azelőtt magyar volt a község, hasonló névvel. A török időkben teljesen elpusztult. Minden bizonnyal a honfoglalás előtt is volt kisebb település itt. Kirva tulajdonképpen szláv szó és hepe-hupát jelent. Szorgalmas, jóravaló, tiszta nép lakik Kirván. Rendkívül öntudatos. Ennél az öntudatnál csak önérzete nagyobb. Teljesen német szellemben él. A pángermán agitáció ide is elér. Álljunk meg ennél a sokszor hallott pángermán agitációnál. Lehet-e egy nép lelkületét, érzelmi világát megmásítani? Leset! Példa rá Kesztölc, hol egynéhány tősgyökeres magyar teljesen eltótosodott. Csak a magyar változik meg, formálódik át szellemében és érzésében? Hát igen, ekörül bajok vannak. Többet kell törődni a néppel, jobban meg kell ismerni lelkületét és gondolkozását. Heroikus munkát végez a falun a pap, tanitó és jegyző. Mindegyiknek szobrot kellene emelni. Ezek végzik a legnagyobb nemzetépítő munkát. Tisztelettel és megbecsüléssel kell kiejteni nevüket, támogatni és megkönnyíteni kell munkájukat. Még akkor is, ha itt-ott hibák, gyarlóságok mutatkoznak is. Ne a külsőségekből Ítéljük meg munkájukat, hanem a külsőségek mögött az igazi értéket keressük. Kirván a plébánossal beszélgettünk hosszabban. Klíma István itt a plébános. Tizenhat év óta él a községben. Egyszerű, puritán ember. Zárkózottnak gondoljuk. Erre a zárkózottságra ugyanis sok az ok. A község életéből indulunk ki. Nagy nehézséget okoz a lakóságnak, hogy a község messze van Esztergomtól és Dorogtól. Kirva kizárólag a földmivelésből él. Nincs se bányája, se ipartelepe. Itt a tengődés oldja meg a munkanélküliséget. A tej hoz csak valami kis pénzt a faluba. De a messze tinnyei állomásra kell gyalogolni, az asszonyok szánalmas módon cipelik a nehéz kannákat. Télen is. Az út pedig csak a járás határáig jó. Azontúl Tinnyéig rossz. Két vármegye a gazda. A pesti tejrendelet miatt súlyosbodott a helyzet Elvették a nép kis keresetét. Most bujkálva viszik a tejet. Mit tehetnek mást? Kulturélet? Iskola? Ne beszéljünk a kulturéletről. Az iskola rossz állapotban van a tanítói lakásokkal együtt. Annál derekabb munkát végeznek a tanítók. Hivatásuk magaslatán állanak. Erről talán nem hallottak még az illetékesek? Felhívjuk rá a Thaly-bizottság figyelmét. De előbb a végzett munka mélyére kell tekinteni. Községháza nincs a faluban. A jegyző önyon székel. Voltunk Unyon is, sajnos, azonban Budapestre utazott a jegyző. Mondják, hogy kitűnő ember. A nép szabadon élhet a német szellemben. Kis német sziget. MagyarMár rég tollra kívánkozik az esztergomi gyárak, ipartelepek és üzemek mai helyzetének ismertese. Tudjuk, hogy a helybeli iparos és kereskedőtársadalom keserű szájvonással gondolkozik el ezen, mert rettenetes a helyzet Esztergomban ipari és kereskedelmi téren egyaránt. Ha rettenetes is a helyzet, azért mégsem szabad közömbösséggel és nemtörődömséggel elhallgatni az esztergomi gyárak, ipartelepek és üzemek életét. Ha bármilyen mostohasorsban, tengődésben élnek is, foglalkoznunk kell velük, feléjük kell* fordítanunk a közfigyelmet. Az esztergomi gyárak, ipartelepek és üzemek életében a közelmúlt napokban két örvendetes jelenség mutatkozott. Az egyik, hogy a híres Schrank likőrgyár az ame rikai szesztilalom megszűnése folytán nagy, megrendelést kapott az Egyesült Államokból, a másik, hogy a Komáromy-íéle faipari telep rakterületére olyan nagy faszállitmány érkezett, aminőt csak a boldog békevilágban láttunk. Ez a két örvendetes jelenség adja nekünk az alkalmat, hogy foglalkozzunk az esztergomi gyárakkal, ipartelepekkel és üzemekkel. _ Elsősorban a Schrank Béla és Ödön, cs. és kir. udvari szállítók likőrgyárába látogattunk el. Az amerikai megrendelések hatását már a belépéskor érezzük. Az udvaron nagy a sürgés-forgás. A gyár teherautója szalmatokokkal magasan megrakva éppen a kapu alatt áll. Ezekkel burkolják a szállításra kerülő likőrpalackokat. A kötegeket egy soroksári cég szállítja. Itt önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy miért nem készíthetik el ezeket Esztergomban ? Mi, sajnos mindenről lemaradunk! Az egyik helyiségben egyforma exportládák alkatrészei vannak felhalmozva. Mellettük már kész ládák tornyosulnak, minden oldalukba más-más angol szöveg és számok vannak beégetve. Megtudjuk, hogy a gyönyörű egyforma ládákat a cég idehaza állíttatja össze és az égetés is ugyanittt, egy speciális sütőgépen történik. Az amerikai behozatali törvények értelmében ugyanis pontosan deklarálni kell a láda külsején az előállító gyár cégjelzését, a gyártmányok származási országát, a küldemény címzettjét, a címzett behozatali engedélyének számát és a láda pontos tartalmát az amerikai űrmértékek szerint. Az exportra vonatkozó felvilágosításokat Schrank Ödön adja meg. Az első likőrvagón már Amerikában van és minden percben várják a küldemény átvételéről szóló kábelt. A második küldemény, amely az előzőnek kb. kétszerese már, most van munkában. Az első küldemény Hamburgon keresztül indult el a „Deutschland" nevű postagőzössel Philadelphiába. A Schrank-likőrgyár az első magyar cég, amelynek sikerült felújítani tengerentúli békebeli összeköttetéseit, amiket pontosan húsz évvel ezelőtt a háború, majd az amerikai szesztilalom szakított meg. A gyár most felfokozott üzemmel dolgozik, úgy hogy a munkások létszámát a háromszorosára kellett felemelni. Az export nem csupán a világhírű „Meggylelke" kivitelére szorítkozik, hanem mintegy tizenötféle likőrfajtát ölel fel. A cég bizonyosra veszi, hogy gyártmányai a világpiacon, mint az a békében is volt, fényesen megállják majd helyüket mind a minőség, mind a külső kiállítás tekintetében a holland és francia versennyel szemben. Ezek között is első helyen állanak a tipikuk magyar gyümölcslikőrök, melyeknes összehasonlíthatatlan zamatú nyersanyagát a magyar föld termi. Ilyen pl. a meggy, barack, málna, cseresznye stb. A likőrön kivül sikerült a cégnek nagyobb mennyiségű szilvóriumot és konyakot is elhelyezni, amelynek feldolgozása ugyancsak most van folyama ban. Végigsétálunk a gyárban. Először a finomító helyiséget tekintjük meg. Itt történik a párlatok előállítása. Sistereg a gőz, átható köményszag csapja meg az orrunkat és a 40 fokos hőséget ruhában nehezen álljuk. Varjas Rudolf, a gyár vegyésze, éppen köménymag lepárlását ellenőrzi. Más készülékben kakaót digerálnak, ennek szubtilis aromáját azonban az átható köményszag csaknem elnyeli. Innét az exporthelyiségbe kerül a párlat, ahová azonban nem mehetünk be, mert a jelen pillanatban ott munka nem folyik és igy annak ajtaján hivatalos pénzügyőri ólomzár lóg. Megtudjuk, hogy a gyártás minden mozzanata a legszigorúbb pénzügyőri felügyelet mellett folyik és ezért állandóan két-három pénzügyőr tartózkodik a telepen Az udvaron áthaladva, folytatjuk utunkat az emeleti töltő és palackozóhelyiség felé. Az udvaron élénk mozgás : szorgos munkáskezek csomagolják ki a Tokodi Üveggyárból épp most érkezett tömérdek palackot, amelyek nagy halmokba rakva elfoglalják az udvar tekintélyes részét. A palackozó helyiségben történik a likőrök töltése, a palackok dugaszolása, címkézése, kupakolása és selyernpapirba csomagolása. Minden munkát részben villany, részben kézierőre berendezett gépek végeznek. Terjedelmes munkaasztalokon különféle szinekben csillogó rengeteg megtöltött likőrös palack. A munka asztalok mellett lányok sürögnekforognak; egyik csoport tölti, másik címkézi, kupakolja, harmadik tisztítja és csomagolja a megtöltött palackot. Kezünkbe veszünk egy megtöltött palackot és elragadtatással] szemléljük annak előkelő és Ízléses kiállítását. Vérbeli művész kezére vall a magyaros motivumú címke, amely egy cikós sziluettjét ábrázolja. Más címkéken viszont Esztergom művészi beállítású Bazilikás látképe ragadja meg a szemlélőt. rtthaladunk a készárúraktáron, ahol egymás fölött, négy sorban, katonás rendben hatalmas kőkorsók sorakoznak, amelyek a legfinomabb, likőröket rejtegetik öblös hasukban. Innen nyílik a laboratórium, majd a

% drogok raktára. A laboratórium a* likőrgyár boszorkánykonyhája. Itt születnek meg az új likőrök, itt folynak az egyes gyártmányok javítását célzó kísérletek. Mindenféle finom műszer, desztilláló készülék, preciziózus mérleg, mindenféle üveglombikok és más, patikára emlékez-