Esztergom és Vidéke, 1934

1934-04-22 / 32.szám

Csak őszre választ alispánt a vármegye gróf Eszterházy Móric feltűnő felszólalása tető műszer csillog az üvegszek­rényben. A drogok raktára pedig fűszeres bolthoz hasonlít. Az egész falon végigterjedő faállvány tele fel iratos fiókokkal, amelyek a világ legkülönbözőbb részeiből összevásá­rolt drogokat és növényeket tartal­mazzák. Feltűnik egy hordó citrom héjszerű tartalmával. Ez a holland gyarmatból érkező curacao-héj, ami­nek párlata adja a közismert Triple Sec zamatát. Megtekintjük még a préselő helyi séget, hatalmas hydralikus présével. Ez azonban csak gyümölcsszüret idején van üzemben. Ez a prés 300 atm. nyomást képes kifejteni; itt préselik a meggyet, málnát, cseresz­nyét stb. Eszünkbe jut a Városházán néhány éve elhangzott interpelláció, hogy Esztergom speciális éghajlata és földrajzi helyzete nem szőlő-, ha­nem a gyümölcstermelést teszi in­dokolttá. Futólagos betekintést nyerünk az irodában az Amerikával folyó üzleti levelezésbe is. Új levegőt hoztak ezek a levelek az évek óta egyhangúirodai életbe. Most tudjuk meg, hogy a cégfőnök angolul is tud. A távirat­váltás megolcsóbbitására a Code­könyvet használják. A Code-könyv egyes tárgykörök szerint alfabetiku­sán csoportosítva tartalmazza az összes előre látható üzleti kifejezé­sek és ténykedések. Egy-egy néhány chiffre-szó egész mondatot jelent. Pl. Oneraire: „Rendelésük mindaddig nem foganatosítható, mig teljes ösz­szegig meg nem hiteleztek bennün­ket." A Code tehát jelen esetben kerek 10 szóval rövidítette meg a kábelt és igy kerek 20 pengő meg­takarítást jelent. Nagy megelégedéssel távozunk a gyárból, örülünk, hogy egy kis vér­keringés, egy kis idegen pénz kerül városunk ipari és kereskedelmi éle­tébe. Még csak annyit jegyzünk meg, hogy a vállalat különös elismerés­sel nyilatkozott arról az előzékeny­ségről és megértésről, amelyet a pénzügyi hatóságok részéről tapasz­talt. Ez annál is fontosabb, mert a további rendszeres exportra is ked­vező kilátásai vannak a vállalat­nak. Mi*TiifTi*hifiiiirrf>tiii'Tni rntMtimJMfti^trflIMM^t Bosco stent János ün­nepe Budapesten A magyar Szaléziánusok e hó 29 én tartják Budapesten a Szent 1st ván Bazilikában rendalapitójuknak : Bosco Szent Jánosnak ünnepét. Az ünnepélyes pontifikális nagy­misét dr Serédi Jusztinián biboros hercegprimás fogja mondani. Az ün nepi szónok P. Z dravetz István v. tábori püspök lesz. A zenét az esz­tergomtábori polgáriiskola és az in­tézet növendékei fogják szolgáltatni, megerősítve a budapesti szent István bazilika énekesei egy része által. Az istentiszteletet a rádió is közvetíti 10 órai kezdettel. A Máv. Igazgatósága erre az al­kalomra külön kulturvonatot enge­délyezett, 66 % os kedvezménnyel Esztergom és Budapest között, mig Nyergesujfalu és Budapest között a rendes reggeli vonatra az ünnepélyre felvonulók számára 50 %-os ked­vezményt ad. Felkérjük Don Boscó minden tisz­tel tjét, de különösen a polgári isko­lát látogató gyermekek szüleit, hogy minél nagyobb számban csatlakozza­nak Don Bosco magyar fiaihoz, hogy rendalapitójukat méltóképen ünne peljék meg Magyarország fővárosá­ban. A résztvenni óhajtók jelentkezze nek az esztergomi Idegenforgalmi Hivatalban (Kossuth Lajos u. 25., telefon : 44. szám), ahol felvilágosí­tást szívesen adnak a vonat indulá­sát, stb. illetőleg. Gróh József dr. és Mozgalmas nap volt csütörtökön délelőtt a vármegyeházán. Féltizen­egy órakor kisgyűlés, tizenegy óra­kor rendkívüli törvényhatósági köz­gyűlés megtartását jelezte a vár­megyeház kapujában kifüggesztett tábla. Az utcán hosszú autósor, két oldalt sürfi csoportok tárgyalták a várható eseményeket. Féltizenegy órakor Lingauer Sán­dor dr. főispán elnökletével a kis­gyűlés teljes számban együtt volt. A főispán üdvözölte a megjelente­ket, majd röviden ismertette a rend­kívüli kisgyűlés célját. Köztudomású ugyanis, hogy a rendkívüli törvényhatósági közgyűlés összehívását 185 bizottsági tag kérte, de ugyanekkor kifejezetten arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az alispáni állás ne a tavaszi, hanem az őszi közgyűlésen töltessék be. Budapesten, az Országos Kaszinóban külön összejövetel volt a kérdés alapos megvitatására és akkor dön­töttek egyhangúlag az alispáni vá­lasztás ügyében. A megjelentek igen nagy elismeréssel és megelégedés­sel nyilatkoztak, hogy sikerült a vármegye autonómiájának tisztelet­ben tartásával és alkotmányosan a nem éppen könnyű kérdést meg­oldani. A 185 törvényhatósági tag irásos kérelmét Reviczky Gábor II. főjegyző ismertette. Az indítvány igy szólt: Mondja ki a kisgyűlés, hogy az alispáni állást nem a ta­vaszi, hanem az őszi köz­gyűlésen töltik be. — Helyes, úgy van! — kiáltottak a teremben. — Ezzel szemben — folytatta Reviczky Gábor — Karcsay Miklós alispánhelyettes külön indítványt terjesztett be. Feszülten figyeltek a kisgyűlés tagjai. Karcsay azt kérte, hogy az alis­pánválasztás a tavaszi közgyűlésen legyen. Az elhalasztás sérti az au­tonómiát. A miniszter határozott Ígéretet tett, hogy az állás tavasszal kerül betöltésre, de ígéretet tett a miniszter, hogy Karcsayt fogja tá­mogatni. A 185 aláirás nem fogad­ható el teljesen, mert sokan félre­vezetés folytán irták alá. Egyszerre nagy mozgás támadt. De felállt Gróh József dr. a kisgyű­lés nagy meglepetésére és várakozó figyelem közepette és határozott hangon azt mondta, hogy nagy meglepetéssel hallotta az alispánhelyettes indítvá­nyát, annál is inkább, mert hiszen 185 törvényhatósági tag kérte a válasz­tás elhalasztását, a törvényhatóság tagjainak mintegy 90 %-ának kíván­sága ez. (Helyes !) Az alkotmányos szellemnek ilyenképpen való meg­nyilatkozásával szemben is tisztelet­tel kell viseltetni. Az alispánhelyet­tesi indítványnak és a törvényható­ság tagjainak az indítványa között összhangnak kell lennie. (Ugy van! Természetes ez !) Indítványozza Gróh, hogy a közgyűlés a 185 törvény­hatósági tag kérelmét tegye magáévá és az állás csak ősszel töltessék be. Ez az intézkedés felel meg legjob­ban az önkormáuyzat szellemének. — Helyes, elfogadjuk. Eszterházy élesen szembehe­lyezkedett Karcsay indítványával. Azt mondta, hogy ő is volt olyan állásban, ami­kor súlyosabb viszonyok között és nagyobb hatalommal szemben kellett megvédeni az önkormányzatot. A vármegye autonómiáját a törvény­hatóság óhajtása teljes mértékben biztosítja. Ezt igazolja, hogy 230 tag közül 185-en kérik a választás elhalasztását. Nem lehet tehát azt mondani, hogy itt sérelem éri az autonómiát. Ha a két indítvány kö­zött kell választani, illetőleg véle­ményt mondani, akkor ki kell jelen­teni, hogy a 185 törvényhatósági tag kérelme és állásfoglalása áll közelebb az alkotmányossághoz és az önkormányzathoz, az alispán­helyettes indítványa pedig inkább ön­kinevezést céloz mint választást. Nagy hatást váltott ki Eszterházy gróf beszéde. Karcsay állt fel most. Azt mondta, hogy az aláírók legtöbbje nem volt tisztában a helyzettel, amikor a be­adványt aláírták. Ezt számtalan le­A kisgyűlés után rajokban 'jöttek a törvényhatóság tagjai. Már sok népes vármegyei közgyűlést láttunk, de ilyen nagy mozgalmasság még nem volt itt a nagyteremben. Mint a méhkas zúgott a terem. A papság megjelenése különösen kiemelte a gyűlés jelentőségét. Itt volt Macho­vich Gyula dr. általános érseki hely­nök, Fehér Gyula dr. nagyprépost, Túri Béla, Drahos János dr. és Lepold Antal dr. prelátus-kanonokok, eljött Budapestről Kemenes Illés dr. tanker, kir. főigazgató és Mattyasóvszky Kasz­szián dr. c. főigazgató, Mátéffy Viktor orsz. gyűlési képviselő, Számord Ig­nác tb. kanonok és a vidéki plébá­nosok közül többen. A karzaton egymás hátán álltak az érdeklődők. Nagyon sok volt a hölgy. A belépő Lingauer Sándor dr. fő­ispánt hatalmas éljenzés fogadta. Már ez a spontán megnyilatkozás eldön­tötte az alispánválasztás ügyét, azon­ban mégis érezhető volt az izgal­mas esemény bekövetkezése. Reviczky Gábor dr. ismét ismer­tette a törvényhatósági tagok bead­ványát és felolvasta, most már a kisgyűlés határozatát. Az ismertetés után Karcsay Miklós odaszólt Re­viczkynek, hogy az ő indítványát is olvassa fel. A főispán észrevette ezt és határozottan igy szólt: — Itt én elnökölök, tudom, hogy mit kéTl tennem. Intett és Reviczky felolvasta Karcsay indítványát is. A főispán feltette a kérdést, de Szíjj Bálint szólásra jelentkezett. A 185 aláíró között ő is szerepel és szintén résztvett a budapesti érte­kezleten. — Amikor Budapesten összejöt­tünk, úgy állították be a kérdést — mondotta, — hogy a helyettes alis­pán nyugdíjba vonul és azzal érvel­tek, hogy kár a közgyűlést kitenni két alispánválasztás izgalmai­nak. A teremben kitört a zúgás, csat­togtak a közbeszólások. — Nem áll, le vele — kiáltották többen. — Hát kiskorúak maguk? — hangzott másfelől. De jött a közbeszólások nagy­ágyúja ! — Lehet félrevezetni egy felső­házi tagot? — Koccintás előtt irta alá. Szíjj: Kérem a főispán urat, hogy engem és többeket az aláirás alól felmenteni szíveskedjék. Félrevezet­tek minket. Tessék szabad folyást engedni. véllel tudja igazolni. Azt hiresztel­telték, hogy ő félév múlva nyug­díjba megy, ez nem felel meg a valóságnak. Gróh József és Eszterházy Móric felszólalása után Karcsay felszóla­lását most már erőfeszítésnek látták. Zsongott a kisgyűlés. A főispán ez­után feltette a kérdést, hogy kíván-e még valaki a tárgyhoz szólni. Senki sem jelentkezett. A főispán a kér­dés "eldöntését kérte most, vájjon a kisgyűlés az előadói, illetőleg Gróh József indítványát, vagy Kar­csay beadványát fogadja el. A kisgyűlés egyhangúlag az alispánválasztás Őszre való elhalasztása mellett döntött. Karcsay fenntartotta indítványát. A kisgyűlés döntését odakünn a folyosókon élénken tárgyalták a tör­vényhatósági tagok. — Nem áll, nem áll — zúgott a törvényhatóság. A főispán csengetésére csak las*, san ült el a zaj. A főispán: Ki kíván még felszó­lalni ? Gaál Endre ref. lelkész áll fel. Szintén azt hangoztatja, hogy félre­vezetés történt. Kéri a főispánt, se­gítse elő, hogy az ügyet nyugodtan megtárgyalhassák. Vitéz Szivós-Waldvogel József: Olya­nokat mondanak, hogy nem lehet nyugodtan hallgatni. Gaál: Ugy állították be a kérdést, hogy Karcsayt semmiféle sérelem nem éri, viszont Karcsay azt irja körlevelében, hogy az elhalasztás igenis sérelmes rá. Itt egy erkölcsi probléma előtt ál­lunk és ezt tisztázni kell. — Szavazzunk ! — kiáltották töb­ben. Tomanóczy József áll fel szólásra. Azt mondja, semmiképpen sém tör­tént itt félrevezetés, mert hiszen a törvényhatóság 95 %-ának határo­zott óhajtása, hogy az alispánválasz­tás csak októberben legyen. Itt csak egyet kell keresni. Mi volt az ok, hogy 185 törvényhatósági tag a vá­lasztás elhalasztását kérte? Semmi más, mint a vármegye békéje. Hangsúlyozza, hogy ez az intenció nem érinti Karcsay személyét, mert a döntés után is megbecsülik Kar­csayt és munkásságát. Ma, amikor annyira küzdelmes az élet, egzisz­tenciális szükség, hogy béke legyen a vármegyében. Ha kenyértörésre kerül a sor, a béke felborul és an­nak a levét a köz és a kisemberek isszák meg. Az a meggyőződése, hogy Karcsay nem lenne tényle­ges alispán, mert rövidesen nyugdíjba vonul. Sem Karcsanak, sem nekünk nem lenne jó, ha most választanánk al­ispánt. Karcsay nyugdíjba menne és mi itt maradnánk felborított béké­vel. Ha azonban Karcsay nem megy nyudijba, akkor van rá mód, hogy az ősszel fellépjen. Ez a becsületes álláspont. — Ugy van, éljen! Karcsay hosszabb beszédben vála­szol. Mindenki azt várja, hogy vissza­lép, de kijelenti ismét, hogy százszá­zalékig állja körlevele minden sza­vát. A belügyminiszter kijelentette, hogy az alispánválasztás tavasszal lesz és megígérte, hogy őt fogja tá­Karcsay Miklós harca 13 hive élén a törvényhatóság ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom