Esztergom és Vidéke, 1934

1934-01-14 / 4.szám

Szabályozták a tűzoltók jogviszonyait Régi óhaja már az ország tűzoltóságának, ugy a hivatásosaknak, mint az önkénteseknek, hogy jogviszo nyaikat egységes szabályzatba fektessék le. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a tűzoltók jogviszonyai hatvan és egynéhány különféle rendeletben elszórva vannak felemlitve s adott esetekben még a szakértőknek is súlyos gondot okoz a megfelelő paragrafusokat megtalálni. Az immár több évtizedes mozga lomnak, melyet azért indítottak, hogy szabályozva legyen a tűzoltók jogviszonya, végre eredménye lett. A belügyminisztériumban végre elkészült a tűzoltók egységes szervezeti szabályzata, amely már a jövő év elején életbelép. Mikor hire járt a tűzoltóság körében, hogy a belügyminisztériumban készül a szabályzat, egy időben egy riasztó hir is szárnyra kelt. Ugyanis többen azt hitték, hogy az új szabályzat erősen megnyirbálja a szerzett jogokat, különösen a megyei városok hivatásos tűzoltóságának pa rancsnokai járnak rosszul. A hir nem volt alap nélküli, mert eredetileg úgy tervezték az illetékesek, hogy a tűzoltófőparancsnokok csak törvényhatóságoknál, törvényhatósági joggal felruházott városokban lehetnek, mig a megyei városok tűzoltótisztjei csak tűzoltópaEsztergom, 1934. január 12-én Ezt a cikket nem azért írom, mert lapunk legutóbbi számában jó embereim nekem köszönetet mondottak a félvizdij-kedvezmény kivívásáért, hiszen az tévedés, hogy ez nekem köszönhető, én csak egyik mozgatója voltam többek között ennek az ügynek; tulajdonképpen azért irom ezt a cikket, mert naponkint többen keresnek fel s kérnek tőlem felvilágosítást a vizdijra nézve. Oly sokan jönnek, hogy időm sincs az útbaigazítás megadására. Jobbnak láttam tehát e lapban közölni a tájékoztatást. Midőn ezt teszem, egyúttal felhasználom az alkalmat, hogy vízvezetékünk fennállásának 7. évére kissé tüzetesebben visszapillantsak. Így t. olvasóim előtt is világosabb lesz a vízvezeték egész ügye. Éppen ma hét éve, hogy a vízvezeték ellátja városunkat kitűnő vizzel, de ez a hét esztendő sem tudta megnyugtatni a polgárság egy részét, amely, ha nem is itta, mégis keserű izét érezte ennek a víznek, mert nagy terhet rótt rá. A nyugtalanságot és bizonyos fokú izgalmat az váltotta ki, hogy a vizdij kivetésénél nem tettek különbséget azok között, akik már bekapcsolták a vezetéket — annak minden előnyét kihasználják — és azok között, akik annak semmi előnyét sem élvezik, mert még nem is vezették be, hanem vert kútjuk jó vizét használják. Ezek a háztulajdonosok sokszor megkísérelték kieszközölni a fél-vizdij kedvezményét Elsősorban a városhoz fordultak; ez akkor kereken elutasította. Majd a vármegyéhez folyamodtak ; kihallgatáson jelentek meg a belügyminiszternél ; memorandumot nyújtottak be az „Esztergomi Keresztény Szociális Városi Párt" elnökségénél. Ezektől legfeljebb szép ígéreteket kaptak, de teherkönnyitést nem. Legtöbb sikert ért el a bibornokhercegprimásnál 1928. húsvéthétfőjén tisztelgő földmives küldöttség, mert Oeminenciája valóban szót emelt a szegény nép érdekében. Az 1930. évben nagy mozgalom indult meg. Háromszáz háztulajdorancsnoki rangot érhetnék el, mint legmagassabbat, tekintet nélkül szol gálati éveikre és szaktudásukra. Ez pedig azt jelentette volna, hogy a megyei városok tűzoltóparancsnokai megálltak volna a tizedik fizetési fokozatnál, mig a törvényhatósági városok tűzoltóságának vezetői előtt nyitva állott volna az út a főpa rancsnoki rangig, mivel a nyolcadik fizetési osztályra előirt illetmények járnak. A megyei városok hivatásos tűzoltótisztjei ebben az ügyben városközi mozgalmat indítottak s elhatározták, hogy eljárnak a belügyi kormányzatnál s kérik, hogy tekintettel az egyenlő minősítésre ne tegyenek külömbséget köztük és a törvényhatóságok szolgálatában álló bajtársaik között. Erre a lépésre azonban nem került sor, mert illetékes helyről megnyugtatták az érdekelteket, hogy az új egységes szervezeti szabályzat nem érinti a szerzett jogokat, hogy a megyei városok hivatásos tűíoltó ságának parancsnokai szintén elnyerhetik a főparancsnoki rangot s ezzel bejuthatnak a nyolcadik fizetési osztályba. Ez a bejelentés általános megnyugvást okozott s most már örömmel várják az ország tűzoltói a szabályzat mielőbbi életbelépését. nos által aláirt fellebbezésben a Szabályzat XXX. szakasza H. pontjának olyértelmű módosítását kérték, hogy akiknek házába be nem vezettetett a vízvezeték, a vizdij felét tartozzanak fizetni. A város, a megye ezt is elutasította és most már 3 éve ott nyugszik a belügyminisztériumban; pedig személyesen is eljártam és közvetítéssel többször kértem a határozathozatalt, még sem történt döntés. A fellebbezés alaposan meg volt okolva azzal, hogy minden üzemnél az a helyes elv, hogy amily mértékben használja és élvezi valaki az üzem előnyeit, javait olyan arányban járuljon a terhek viseléséléséhez is. Már most azok a polgárok, akik eddig még nem építették be a vízvezetéket — nem használják és nem élvezik annak vizét — igazság szerint nem is kötelezhetők a vizdij terhének viselésére; olyanformán, mint aki nem fogyaszt bort, nem fizet borfogyasztási adót, aki nem használja a villamos világítást, az nem terhelhető meg a villamos világítás költségeivel. Továbbá a Szabályzat XXX. szakaszának K. pontja szerint „a bejelentett üres bérlakások és üzlethelyiségek után egy hónapnál hoszszabb időre, valamint a csak nyáron használt lakások (nyaralók) után a vízdíjnak csak fele összege fizetendő". Ez helyes intézkedés. Ilyen kedvezményben, részesülhetnének azok is, akik nem vezették be a vízvezetéket, ők sohasem használják a vizét. iiabár hat éven át nem is nyertük meg azt, amit kértünk, vagyis a félvizdij-kedvezményt, de azért volt eredmény is. Igy nagy hálával vettük a város azon intézkedését, hogy azoktól a szegény háztulajdonosoktól, akiknek 1 szobás, 1 konyhás lakásuk van, a vízdíjnak csak a felét követeli. Ezt a kedvezményt meg is kell adni mindazoknak, akik erre érdemesek; ezt a belügyminiszter is hangsúlyozta a városhoz intézett 47036/1930 sz. rendeletében. Továbbá az is előny volt, hogy az állatok után kivetett vizdij 1929. jan. 1-től kezdve megszűnt. Mindezek dacára a legfőbb kérdést, a be nem vezetők féldijkedvezményét tovább is felszínen tartottuk, mert meg voltunk győződve, hogy az igazságnak előbb-utóbb győznie kell. Erre ösztönzött a fentebb már említett jogi felfogásom, hogy mindenki olyan mértékben viselje valamely üzem terhét, amilyen mérvben élvezi annak előnyeit: de leginkább sarkalt a nép nagy nyomora, elkeseredése. E tekintetben nekem bőséges tapasztalatom van, hiszen közte élek. Ha azt kérdezem magamtól, hogy manapság mennyi egy esztergomi f Idmivesnek és iparosnak évi keresete, a válasz csak az lehet, hogy ez bizony vajmi kevés. S ebből a kevésből 30—60 P-t kell vizért fizetnie, ha nem is használja azt. Mivel pedig sokan nem képesek fizetni a hátralékot, a város betábláztatta házukra s ez a betáblázott adósság pár év múlva túlhaladja ingatlanuk értékét. Konkrét esetet hozok fel. A Major-utcában 50 sz. alatt van egy szerény 1 szobából és 1 konyhából álló ház, amelyre már 200 P vizdij volt betáblázva. A tulajdonos, hogy ezt kifizesse, eladta szántóföldjét s annak vételárát lefoglalták a 200 P vizdij fejében. Mások is hasonlóképen jártak. Városunkban vannak 1000 P-nél kisebb értékű házak: ezeknek szegény tulajdonosai nagyon könnyen meghallhatják az árverési dob szavát. Ez igen szomorú állapot. Addig, amig a polgárság, ha nehezen is, de mégis évi jövedelméből, keresetéből meg birja fizetni köztartozását, rendén van a dolog; de ha ingatlanát kénytelen eladni a vízdíj törlesztésére, ez már nagyon veszedelmes. Esztergomban pedig sokan vannak ilyen helyzetben. Azért is keseregnek igy: „Eddig attól féltünk, hogy az árvíz viszi el házunkat, most majd a vezeték vize süllyeszti el azt!" Ne feledjük el azt sem, hogy 1927. február hó 1-én, amidőn a vízvezeték használatba vétetett, 50 kg. buza ára elég volt egy helyiség vízdíjának kifizetésére: mig ma 125 kg. termény szükséges erre. Azt a véleményt, hogy azok, akik még nem kapcsolták be házukba a vízvezetéket, a vízdíjnak csak felét fizessék, az a körülmény is támogatta, hogy a vízmű létesítésének kezdetén nem mondatott ki annak kötelező volta. Érdekesek az ezen ügyben tartott közgyűlések. 1925. év július havának 7-én volt az első közgyűlés, amelyen, miután az előadó tájékoztatta a nem nagy számban megjelenteket a vízvezeték előnyeiről, egyik képviselő azt a kérdést intézte az akkori elnöklő polgármesterhez, kötelező lesz-e a bevezetés, mert a leszegényedett lakosság nem birja a vízdíjat fizetni. Az elnök elhárította az egyenes és határozott választ, és azt felelte, hogy most erről nincs szó, hanem a képviselőtestületnek arról kell elvileg dönteni, hozzájárul-e a vízvezeték létesítéséhez. Minthogy a vízvezeték ellen senkinek sem volt elvi kifogása, csak a kötelezőséget ellenezték, azért 37 képviselő elvileg elfogadta a vízvezeték létesítését, 7 képviselő azonbar, tartva a közkötelezettségtől, nem szavazta meg. Négy hónap elteltével, november 6-án tartatott a vízvezeték ügyében a második közgyűlés, amelyen már a kiírási műveletek elfogadása felett kellett határozni. Ezen a közgyűlésen ugyanaz a képviselő ismét megkérdezte az elnököt, kötelező lesz-e a bevezetés. Az elnök ismét kitért az egyenes válasz elől s azt felelte, hogy a közkötelesség kimondása nem lényeges, majd a „Szabályrendelet" fog erről intézkedni. Valószínűleg azért járt el így az elnök, mert tudta, hogy az akkori képviselőtestület nem fogadja el a kötelező bevezetést. íme, tehát a két közgyűlés egyike sem mondotta ki a közkötelezettséget és csak egy év múlva, 1926 október 15-én, fogadta el azt a szabályrendeletet, amely szerint a vízdíjfizetés kötelező. Ar.nak feltüntetésére, hogy miért drága nálunk a vezeték vize, szólhatnék bővebben arról, hogy a vízvezeték munkálatainak vállalatba adása nem volt szerencsés, a költségek magasak voltak. Más városokban sokkal kedvezőbb áron történt a bevezetés. Erre azonban hosszasabban nem terjeszkedem ki, úgyis szinte hallom ezt a vádat: Minek ezekkel most előhozakodni ? De én ennyit jónak láttam megemlíteni, hadd legyen e tekintetben is világosság. A hetedik esztendő szerencsésebb volt. Ebben az évben jobb belátásra jutottak az illetékesek; a polgármesternél s a többi tisztviselőnél sok jóakaratot tapasztalhattunk. Többszörös megbeszélés után hajlandóság mutatkozott bizonyos kedvezmény megadására árnak az ötszáz polgárnak, akiknek a házába még nincs bevezetve a vízvezeték. Előnyére vált a vizdijreviziónak a Speyer kölcsön kötvényeinek kamatcsökkenéséből rendelkezésre álló több ezer pengő. Miután tehát már fedezet is állt rendelkezésre, a pénzügyi-, majd a vízügyi bizottságban abban történt megállapodás, hogy bizonyos feltételek mellett a vízdíjhátraléknak 50 °/o-a elengedtetik azoknak, akik még nem vezették be a vízvezetéket és eddig nem is használták, de öt év alatt bekapcsolják azt. A bizottságok javaslatának tárgyalása az utolsó rendes közgyűlésen (dec. 21-én) teljesen simán folyt le, a képviselőtestület egyhangúlag fogadta el azt. Itt közlöm a közgyűlés határozatát hivatalos szövegében, mint cikkem legfontosabb részét. „1. Azon háztulajdonosok, akik házukba a vizet 1934. és 1935. években bevezetik, visszamenőleg 7 évi vízdíjukból nyernek 50 %-os kedvezményt abban az esetben, ha a vízdíjukból megmaradó részt már kifizették. 2. Azok, akik a vizet 1936. év folyamán vezetik be házukba cs vízdijhátrc lékukat fenti módon rendezték, visszamenőleg 6 évi vízdijukból nyernek 50 °/o-os kedvezményt. Akik 1937-ben vezetik be a vízmű vizét, már csak 5 évi, akik pedig 1938-ban, 4 évi vizdijhátralékukból nyernek 50 °/o os kedvezményt. 3. Akik 1938 december 31-ig sem vezetik be a házukba a vizet, többé kedvezményt ezen a cimen nem nyernek. 4. A visszamenőleges kedvezmény elsősorban a hátralékokból iratik le. Amennyiben pedig hátralék nem volna, vagy pedig kevesebb, mint a jóváírt összeg, az illető fél a becsatlakozás után is fél vízdíjat fizet mindaddig, amig a vizdij másik felét a jóváírt összeg fedezi." Ez a határozat szakembereknek elég világos, mégis megjegyzem, hogy az 1. pontnak ezt az utolsó mondatát: „ha a vízdíjukból megmaradó részt már kifizették", igy kell érteni: a kedvezményen felül lévő részt már kifizették. A4, pontot példával iparkodom világosabbá tenni. N. N. lakására 1933. dec. 31-ig ki volt vetve 300 P vízdíj; ha ebből az összegből semmit sem törlesztett, a kedvezmény vagyis 150 P levonása után marad fizetni valója 150 P. Az esetben, ha az illető lefizette már a 300 P-t, akkor 150 P beszámittatík neki a jövőre, ha 200 P-t fizetett le, akkor 50 P számíttatik neki az 1934. évre. A vizdijrevizió