Esztergom és Vidéke, 1934
1934-04-19 / 31.szám
ivti RfiftH«,/mthE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 31. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. m CSÜTÖRTÖK, 1934. ÁPRILIS 19 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Varsó felé A békeszerződések aláírása 1 követő esztendőkben Andrássy Gyula gróf több cikkben vetette fel annak szükségét, hogy a revízió érdekében történelmi kapcsolatainkat a lengyelekkel újra felvegyük. Sürgette ezt különösen azért mert ugy látta, ho^y Franciaországot ügyünknek csakis a lengyelek utján nyerhetjük meg. Indoklását, ha ma olvassuk, csodálattal gondolunk a tragikus sorsú nagy államférfiura, aki előre érezte, hogy a ö5 millliós lakosságú lengyel állammal létesítendő közös határ helyreállításának eszméje szolgálhat elsősorban alapul a trianoni bilincsek szétzúzására. Tizenötévvel a nemzeti gyász után a magyar földmivelésügyi miniszter az elmúlt nyáron a Báthory-ünnepségeken Varsóban megjelent magyar küldöttséggel rendkívül szívélyes fogadtatásra talált és ünnepélyes nyilatkozatok hangzottak el a Magyar—Lengyel barátságról. Azóta földmivelésügyi miniszterünk ismét tett látogatást Varsóban a lengyel köztársasági elnök meghívására. A tavaszi mezőgazdasági kiállításunkon pedig több napon át vendégünk volt a Kallay Miklós kollégája, aki nagy elismeréssel nyilatkozott hazánkról és fontosnak tartotta mindkét országra nézve a politikai és gazdasági viszonyok egymásközött leendő további fejlesztését. Hangsúlyozni kell, hogy Lengyelország az utódallamok és Franciaország többszöri sürgetésére sem csatlakozott az kisantanthoz, mert ezt Magyarország elleni szövetségnek tartj •. Ujabban pedig általános feltűnést keltett a Lengyel—Német megegyezés megkötése, amely a Németország és a dunavölgyi államok körüli gyürü lényeges lazítását eredményezte. Viszont a lengyel sajtó szerint a Mussolini—Gömbös—Dollfuss kormányfők által történt megállapodások Varsóban nagy benyomást keltettek. Minket különösen érdekelhet római tárgyalások, egyezmények és ezt követő cseh nyilatkozatok alkalmával megjelent lengyel sajtóközlemények, melyek szerint Franciaországnak határozott szemrehányást tesznek, hogy fontos kormányválságai és a csehekkel fennálló makacs és egyoldalú lekötöttsége teljességgel megakadályozza Magyarország, de útjában van Ausztria talpraállásának és a dünamedencei válság javulásának, valamint az általános európai helyzet szanálásának is. De nem szabad figyelmen, kivül hagynunk, hogy az eddigi tartózkodó és óvatos lengyel sajtó — a hivatalos is — most már erőteljesen sürgeti, hogy azok, akik a volt osztrákmagyar monarchiát olyan nagy szakértelemhiánnyal feldarabolták, hozzák mielőbb helyre a hibákat. Természetes, hogy ez a szemrehányás elsősorban Franciaországra és Angliára vonatkozik. Ugyancsak a lengyel, közvélemény többségének ad kifejezést, mikor megállapítja, hogy a kibontakozás főakadálya a kisantantnak Benes diktálta magyarellenes, sőt magyart gyűlölő politikája. Miután pedig a lengyel közvélemény meggyőződését fedi Mussolini dunavölgyi politikája, nagyon is érthető, hogy mikor ma Lengyeiországban a régi Magyar—Lengyel barátság őszinte örömünkre újraéledt, ugyanakkor állandóan nő a csehellenes hangulat, amelyet táplál a csehellenes hangulat, amelyet táplál a csehek kisebbségüldöző politikája, lévén ők különösen a tescheni testvéreik révén érdekelve. A kormányhoz közelálló legelterjedtebb varsói újság azt irja, hogy a lengyel hivatalos köröket különös öröm tölti el Mussolini beszédjének Ausztria függetlenségére és Magyarország megsegítésére, de főként utóbbinak a magyar területek visszaadására vonatkozó része, mert ők is elismerik, hogy ezek területrablások voltak. Nem kevésbé érdekes egyes lengyel újságok állítása, melyek szerint Benes cseh külügyminiszter a párisi Grand Orient szabadkőműves páholy képviselője és ez magyarázza meg a katolikus lengyelek és magyarok továbbá osztrákok elleni aknamunkáját. Legutóbb a lengyel lapok már felvetették a rutének Magyarországhoz való visszacsatolását, továbbá — s ez márnagyon biztató ránk — szükségesnek tartják, hogy Lengyelország foglaljon állást olymódon a revízió kérdésében, hogy Csehországtól vétessék el a lengyelek és magyarok közé beékelt terület, miáltal végig magyar-lengyel közös határ létesülne. A lengyeleknek irántunk fel ébredt barátságát most már hivatalosan is fel kellene használni. Ha sikerülne a lengyeleknek Olaszország, Magyarország és Ausztria iránt most megnyilvánult rokonszenvét értékesíteni, s a római egyezményt aláíró három államhoz Lengyelországot megnyerni, 95 millió lakosból álló nemzetek szövetsége biztosithatná végre a népek részére az uj jövendőt. Nem is szólva arról, hogy e szövetséghez csatlakozna Németország is. (Z.) Elismerőleg irt az „Osservatore Romano" Turi Béláról Az Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja, abból az alkalomból, hogy Turi Béla prelátus-kanonokot, az öttevényeí kerület országgyűlési képviselőjét, Őszentsége, XI. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta, igen melegen ir Turi Béláról. — Munkássága — irja az Osservatore Romano — nagyban hozzájárul a magyar katolicizmus lelki és kulturális emelkedéséhez. Több, mint harminc esztendeje áll a magyar katolikus újságírás első csatasorában, szerkesztője volt az Alkotmánynak és a Nemzeti Újságnak, amelynek ma is népszerű főmunkatársa s cikkei az egész országban nagy befolyást gyakorolnak a közvéleményre. Történelmi és irodalmi tárgyú kritikái eredeti meglátásúak, sok információt adnak és annyira eredetiek szempontjaikban, a forrásmunkák alapos felhasználásában, a megírás módjában, hogy igy válnak további forrásmunkákká. A lap ezután ismerteti Turi Béla parlamenti jelentőségét és kiemeli, hogy rendíthetetlen harcosa az Egyház jogainak, akit a parlamentben mindig a legnagyobb figyelemmel hallgatnak meg, mert a legnehezebb problémákról igazságosan és mély logikával beszél. Arra is rámutat a lap, hogy a politikai élet terére csak a háború után lépett azért, hogy a krisztusi világosság fényében igyekezzék népének sötét problémáit megoldani. örömmel közöljük az Osservatore Romano cikkéből e szemelvényeket, melyek Turi Béla munkásságát ily nagy elismeréssel honorálják és a világ minden tája felé viszik hirét annak a lelkes munkának, amelyet Turi Béla úgyis mint publiciszta, úgyis mint politikus, de-legfőképpen mit pap végez a katolikus Egyház érdekeinek szolgálatában, és hogy „a krisztusi világosság fényében igyekezzék népének sötét problémáit megoldani." örömünk pedig annál nagyobb, mert Túri Béla az esztergomi székesfőkáptalannak tagja, igy az őt ért elismerés a Magyar Sionnak is szól, ahonnan mint ifjú levita* útra kelt, s ahová díszes stallumába visszatért — nem pihenni, de tovább dolgozni, a munkához erőt meríteni a krisztusi eszmék diadalra juttatásához: a színtiszta, becsületes sajtóban és a politikában egyaránt. Mert e két helyen küzd ellentmondást nem tűrő bátor harckészséggel a közélet megtisztításáért Turi Béla. Adjon Isten az Egyháznak sok ily tudós, bátor, harcos papot! Törvényjavaslat a vasárnapi munkaszttnetröl Fabinyi Tihamér már a mult évben kezdte tanulmányozni a külföldi vikendrendszereket és igyekezett megtalálni a módját, hogy azokat a hazai viszonyokra alkalmazhassa. A kereskedelmi miniszter máris elkészített egy törvénytervezetet, amely előírja az általános vasárnapi munkaszünetet és amely módot ad a hétvégi szünet ügyének rerdezésére. A törvény értelmében vasárnap minden üzletet, még az élelmiszerüzleteket is zárva kell tartani Az é'elmiszerboltok szombaton este 9 óráig lehetnek nyitva. A törvény felhatalmazza a kormányt, hogy a vikendszünet idejét az egyes foglalkozási ágak számára rendeleti úton állapítsa meg. A törvényjavaslat nemsokára a képviselőház elé kerül és az uj intézkedéseket még a nyári hónapok előtt életbe akarják léptetni. Ápr. 21-én és 22-én szombat, vasárnap 7 és 9 órakor 3, 5, 7 és 9-kor Severin A szabadság és szerelem felemelő, gyönyörű eposza MOZGÓBAN