Esztergom és Vidéke, 1934
1934-04-01 / 26.szám
oszlopok alatt reflektorfényben hatalmas szavalókórus, a Magyar Sionról szaval. (Majd Magasi Artúr megírja az ünnepi ódát.) Piros színbe változik a világítás, nagy énekkórus áll fel. Válogatott régi magyar énekeket adnak elő. Rádióközvetités. Minden magyarnak meg kell hallgatnia ezeket az énekeket, itt az országban is, és a megszállt területeken is. A külföldön élő magyaroknak kiskarácsonyt kell érezniök. De vájjon Nagymagyarország egységét csak a magyar nyelv jelenti? Nagymagyarországnak németajkú lakossága is van jelentős számban. Ismét változik a szin, fehér szinben az oszlopcsarnok, német kórus áll fel. Sváb községeink egy összeállitott kórussal szerepel. Gyönyörű német templomi énekek zsonganak. De sok szép német egyházi ének van, ezek közül „gyöngyös bokrétába" kell szedni a legszebbeket. A rádió hallgatóinak száma százezrekkel növekszik ezekben a percekben. Mi több, nemzetközi bekapcsolást lehetne létesíteni. Nagyboldogasszony országa magában foglalja a tótságot is. Szabad-e kihagynunk a Szűz Máriát különösképpen tisztelő tótokat? A német énekkórust tót énekszámok váltják fel. Zöld szinben világit az oszlopcsarnok. Az egyszerű, kétszólamú, összhangos ének imádság Nagyboldogasszonyhoz. Ezek itt csak szavak. Hiányzik a kép, a zene, az áhítat, a hatás, a mozgalmasság. A valóságban van ennek a tervnek az ereje. Az ünnepséget főpapi beszéd fejezné be. Végül a Szózat. Részletkérdéseket, rendezést itt nem lehet tárgyalni. Attól nem kell félni, hogy a rádióközvetités csökkentené az ünnepi előadás látogatottságát, nem, mert az esztergomi ünnepi estet látni és hallgatni kell egyszerre. A délelőtti felvonulás megmaradna természetesen, de az ünnepi est vonzóereje feltétlenül megszaporítaná a közönség számát. Most húsvét van. Idejekorán láthatnánk az ünnep előkészítéséhez. Úgy tudjuk, az idegenforgalmi bizottság kebelében külön szentistvánheti-bizottság alakult az ünnep megrendezésének intézésére. E cikket tehát egyenesen ehhez a bizottsághoz címezzük. Nem tartunk a kritikától, mert Nagymagyarországért akarjuk igy megrendezni a Nagyboldogasszony ünnepi estjét. A hatás kétségtelen. Arra az esetleges kifogásra, hogy igy nem lehet megrendezni az ünnepet, mert Nagyboldogasszony napja magyar ünnep, már előre válaszolunk. Jönnek ide magyar, német és tót zarándokok is. Nagyboldogasszony napján az összes katolikus nemzetiségek ünnepelnek. Ilyen testvériségben szállhat igazán erővel az ének : „Boldogasszony, Anyánk ... ne feledkezzél meg szegény magyarokról." Szeő Demeter Esztergomban Akik figyelemmel kisérik Esztergomban a magyar irodalom új terméseit, azok bizonyára emlékeznek a mult év őszén megjelent „Zsidó vagyok" c. könyvre, melynek Szeő Demeter az irója. Amikor a könyvet ismertettük, megírtuk, hogy Szeő Demeter Esztergomból elszármazott író, egy jónevű esztergomi család tagja. A országban nagy feltűnést keltett a könyv. A fővárosi lapok nagy teret adtak a kritikának. A „Magyarság" például három hasábos cikkben méltatta a könyv nagyszerűségét. Szeő Demeter a héten két napot rokonai látogatására Esztergomban töltött. Nem áruljuk el most sem Szeő Demeter igazi nevét, maradjon csak az író ebben az eredetiségben. Alkalmunk volt hosszabban beszélni Szeő Demeterrel. Először afelől érdeklődtünk, hogy hogyan fogadták irodalmi körökben a könyvet? — Nagyon örültem, amikor Pintér Jenő, a jeles irodalomtörténész véleményét hallottam. Igen nagy elismeréssel nyilatkozott. Érdekes viszont, hogy Méhely professzor nincs teljesen megelégedve könyvemmel. Azt mondja, hogy nem elég antiszemitizmussal írtam meg a munkát. Sőt úgy találja, hogy nem is antiszemita irányú. Itt kis eszmecserét folytattunk Szeő Demeterrel. Közös a véleményünk, hogy a „Zsidó vagyok" c. könyvben valóban nincs is antiszemitizmus. Ezt nem is akarta kihozni az iró. A református életet is megrajzolta karakterisztikusan Szeő Demeter. Könyvét elküldötte Balthazar püspök nek, de a Református Szemle jobbnak gondolta nem irni róla. — És a katolikus lapok ? — érdeklődünk. — Egyik-másik röviden irt. Nem támadtak és nem is dicsértek. (Aj „Korunk Szava" legutóbbi számai hosszabban méltatja és igen elisme-' rőleg ír róla. Szerk.) — Nem fordítják más nyelvre a könyvet ? — De igen. Most van német fordítás alatt és már tárgyalok is német kiadókkal. Azzal végződik beszélgetésünk, hogy még beszélni és irni fogunk a nagyszerű könyvről. Lesz abból még film vagy szindarab. Szeő Demeter kedvesen mosolyog. Az Esztergomi Hajós Egylet évadnf ilása A jó idők beálltával megnyíltak a primás-szigeti regattaház kapui, hogy befogadják azokat, akik a sportszerű evezésben keresnek testet edző, lelket erősítő szórakozást. A város közönsége előtt jól ismertek azon körülmények, amelyek az egylet célkitűzései elé akadályokat gördítenek s amelyekkel az egylet agilis vezetősége már hosszú évek óta szinte heroikus küzdelmet folytat. A szezon kezdetén felhívja az egylet az érdeklődők figyelmét azon < /' / /7 ,'///', II bofdcKj nanguCatál áí!and!ó$üja otiho- • / nában a / 11 \ 1 73 14 3«,1 CSÖVES / 00 ÍSAVSZUR03 előnyökre, amelyeket az egylet biztosit és nyújt tagjainak. Ugyanekkor bizalommal hívja a város intelligenciáját, hogy belépésével az egyletet támogassa célkitűzésében. A klubház felépítése és berendezése, drága csónakok beszerzése aránylag magasnak tetsző tagdijak kirovását teszik indokolttá és szükségessé, viszont a tagdíj minimális, ha az egylet által nyújtott bénékhez viszonyítjuk. Rendes működő tagok évi 96 P, rendes tagok 40 P, pártoló tagok 12 P-t fizetnek, egyetemi hallgatók 50 °/o kedvezményt kapnak. Csak a két nyári hónapban nem állandóan itt lakók 20—25 P ellenében lehetnek idénytagok. Felhívjuk az érdekeltek figyelmét arra, hogy idegen csónakok elhelyezését is vállaljuk évi 36 P, gumi csónakot 24 P ellenében. Bővebb felvilágosítást az egylet titkára (v. Zsiga János vármegyeház) ad, akinél ajánlatos mielőbb bejelenteni, ha valaki be akar lépni tagnak vagy csak a csónakját akarja a klubházban elhelyezni. Ojtóviasz. ojtógumi ojtópamut, és ojtókés olcsón. Schwachnál. Kelengye vásznak siffonok a legkiválóbb minőségben és nagy választékban kapható Illés cégnél. Bosco Szent János. örvendezzünk az Urban ezen a szent napon, mert ő teremtette a számunkra I Igen, örvendezzen ma minden hivő, mert ma támadt fel Krisztus, ma győzte le a halált, ma bizonyította be kétségbevonhatatlanul istenségét, ma lépett ki győzedelmesen sírjából a keresztre feszitett Krisztus, ma vezeti be dicsőségesen az ószövetség szentjeit a Mennyországba, ma látjuk tényekkel is bebizonyítva, hogy van feltámadás, hogy mi is feltámadunk. Minden hivő lélek ma megilletődve áll a Jeruzsálemi szent Sir előtt, amelyből kikelt az Ur, hálát rebeg ajkuk, hogy ilyen hatalmas és ilyen nagy Mestert adott nekik az Atya 1 Ma záródnak be Rómában a szent kapuk, melyeken keresztül a hivek sok ezrei léptek be a földi misztikus Jeruzsálembe, hogy leróják hálájukat az isteni Megváltó iránt a megváltás kimondhatatlan munkájáért. Az Egyház mint a leghűségesebb jegyes és legszeretőbb édes Anya itt is, mint mindenütt, ahol jegyesének, Krisztusnak dicsőségéről van szó a legelső helyen áll. Hála san vezeti Krisztus elé azokat a hő söket, akik életüket, becsületüket, kényelmüket, mindenüket Krisztusért áldozták fel, bemutatja Neki mint az Isten igazi gyermekeit, a szenteket. Ime ezek mindenben a Te nyom dohaidon haladtak, a Te dicsőségedért dolgoztak, a megváltás művét fohtatták az által, hogy lelkeket mentettek meg. Az Egyház az elmúlt szentévben szép csokrot tett Jézus lábaihoz, nagyszámú h^st emelt a szentek sorába. A szenttéavatás min dig egyike volt a legünnepélyesebb egyházi ténykedéseknek, mert megnyilvánul ebben az Egyház tévedhetetlensége. A mai szenttéavatást emeli még az is, hogy olyan egyént emel az oltárokra az Egyház, akiről Krisztus helytartója mondja, hogy még a nagy szentek között is a legnagyobbak közé sorolandó, de meg az is, hogy Don Boscoval, mondhatnánk személyes barátságban, állott az aki ma Krisztus helytartója, aki akkor még egyszerű fiatal pap volt, aki akkor még nem sejtette, hogy az isteni gondviselés mily nagy, világraszóló szerepet adand neki, Don Bosco életében. Ma valóra vált az a tudat, amely lelkünk mélyén már rég gyökeret vert hogy Don Bosco szent 1 Ezért is örül ma az egész Egyház, mert egyik leghűségesebb fia iránt rója le háláját, olyan fia iránt, aki mindenét érte az Egyházért az Egyház tekintélyéért, a lelkekért áldozta fel. örüljön minden hivő lélek is, mert látja, hogy az Egyház még ma is oly termékeny szentekben mint volt az apostolok és a vértanuk korában mert ma is állanak Krisztus szavai: „Én veletek vagyok a világ végezetéig " Ma ünnepélyesen halljuk az Egyháztól, hogy Don Bosco neve be van írva az élet könyvébe ez pe dig biztató jel nekünk Őt követőknek, mert ez által biztosítva vagyunk, hogy a munka, melyet végzünk ked ves Isten és az Egyház előtt. Negyvenhat év telt el Don BJSCO halála óta, ezen negyvenhat év alatt az Egyház tüzetesen megvizsgálta vájjon méltó-e Don Bosco a mennyei szent birodalom kitüntetésére ? Ugy találtak, hogy igen, hogy megvan rá minden jogcíme. Meg volt a szegénysége. Szegénynek születetett, szegényen élt és szegényen halt meg. A gazdagság, me lyet az isteni gondviselés gondjaira bízott, nála csak mint eszköz szerepelt, hogy minél töob jót tegyen és tett is igen sokat minden rendű és rangú egyénnel kiknek az a szerencse jutott, hogy Vele érintkezhettek. Meg volt Benne a hősies szeretet. Ebből a szeretetből fakadtak azok a könnyek, melyeket az erkölcsi züllés veszélyében forgó sok gyermek láttára ontott. Innen volt meg benne az a határtalan és meg nem alkuvó és senki előtt meg nem hajló mondhatnánk papiság, melynél fogva min den körülmény között és mindenkivel szemben síkra mert szállani az Egyház jogainak védelmében. Hogy ezt kellőképen megértsük, gondoljuk meg hogy Don Bosco az egységes Olaszország megalakítása idején élt, amikor a szabadkőművesség volt az ur Európa összes államaiban. Papi mélt ,'ságjról sohasem feledkezett meg ez pedig tiszteletet hozott számára még legádázabb ellenfeleinél is, mert mindenkivel szemben igazságos volt, amint saját számára is csak az igazságot követelte. Don Bosco szerette a keresztet, szerette a szenvedést, az üldözést. Ebből is kijutott neki bőségesen. Nem csak azok üldözték, atíik ellenfélként léptek fel ellene, hanem még azok is, akiknek egyébbként kötelességük lett volna művében segítséget nyújtani, akik Istentől nyertek erre megbízatást, hogy az Isten műveit kifejlődni segítsék, ép ők voltak azok akik nem tudva megérteni Don Bosco szellemét mint rebellist állították Róma elé, aki azonban ismerve a szellemet, mely Don Boscot vezette, semmibe sem vette az áskálódást, az ellene indított kegyetlen harcot. Ez a harc tartott másfél évtizedig és soha senki, még legmeghittebb gyermekei sem hallották őt ezen hajsza ellen panaszkodni, mindent az istenre bízott, és az Isten Őt igazolta. Ellenfelei elmultak, Őt pedig az Egyház ma ünnepélyesen szentjei közé iktatja. Legyen áldott az Ur neve I Negyvenhat esztendeje, hogy Don Bosco megszűnt dolgozni az Ur szőlőjében, az általa megkezdett munkát folytatják lelki fiai és minél hűségesebben iparkodnak Rendalapitójuk sze'lemében dolgozni. Ma 718 intézetben igyekeznek lelkeket megmenteni Don Bosco fiai, a Szaléziánusok, mig a Segitő Szűz Mária leányai 714 hatalmas intézetben teszik ugyanazt a leánygyermekek lelkével. Hozzávetőleg csak a Szaléziánusok 100.000 gyermeket gondoznak intézeteikben. 46 Rendtartományban 10.448 rendtag dolgozik. Van egy biboros érsekük, és 20 püspökük. Don Bosco fiainak a dicsősége azonban nem itt van, hanem abban, hogy ők, akik a legfiatalabb egyházi intézmények között vannak, szent és magasztos munkájukban iparkodnak megközeliteni azt a nagy munkát, melyet évszázadokon át más hatalmas Rendek oly nagy- önfeláldozással végeznek hogy ezáltal bizonyságot tegyenek Rendalapitójuk életszentségéről, mert a fiak dicsősége az Atyáé is.
