Esztergom és Vidéke, 1933

1933-03-02 / 18.szám

fSMRfi m m ke ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 18. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 2 Előfizetési ar 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Madách tizenöt szinbe sűrítette az emberiség több ezeréves tragédiáját, de a békekötést követő tizenötesztendőről, az emberi gonoszság gigantikus méreteiről újabb és megrázőbb drámai költeményt lehetne irni. Mint az őserdő éhségétől megtébolyult vadállatja viaskodik embet-ember ellen, a világnak hol déli, hol északi sarkán lobban föl a gyűlölet lángja s az emberi üvöltés és halálhörgés túlharsog már minden más hangot. És a művelt Európa cinikus fecsegői, milliók sorsának lelkiismeretlen intézői, akik a béke, a megértés, a nemzetek egymáshoz való közeledéséről hazudoznak sátáni szemforgatásai, a valóságban egyre mélyebbre sodorják a világot az enyészet örvényében. Másfélévtizede hangoztatják a lefegyverzés szükségét, a gazdasági és szellemi kapcsolatok kiépitését s azalatt otthon őrült iramba fegyverkeznek s készülnek még a világháborút is felülmúló embermészárlásra : a földön, vizén és levegőben. Az emberi agynak és izomnak a csúcsteljesítménye tizenöt év óta a halálgázak, a hadihajók, az ágyúk, mindent lehengerlő tankok teljesítőképességének maximumra való fokozásában merül ki. A háború ütötte sebek még sajgón lüktetnek, a mankók hiába kopognak a süket füleknek, az özvegyek, árvák könnyei még nem száradtak fel, az erkölcsi és gazdasági lerongyolódás aléltságából még fel sem tápászkodhatott a művelt fehér ember, de már az európai közvéleményt átitatták egy újabb világháború szükségességének gondolatával. A tájékozottak, a kávéházi stratégák, a hadseregszállitásra éhes sakálok, mint a világ legtermészetesebb dolgát emlegetik az elkerülhetetlen háborút. Az emberiség szociális nyomorúságának csökkentésére, az éhezők és rongyosok kínjainak enyhítésére, a munkanélküliség leküzdésére nincsen pénz, mert minden fillért a „védekezésre" kell fordítani. A . franciák roppant költséges légvédelmi gyakorlatokat tartanak északi határaik mentén a feltételezett angol légitámadás kivédésére. Az angolok barátságos ellengyakorlatokat tartanak, akik viszont a délről jövő légitámadás kivédésével próbálkoznak. A jóbarátok, a szövetségesek íme ennyire bíznak egymásban, az adott szóban és a diplomaták nagyképű szerződéseiben. Németországnak a világháború egy hónapja anynyiba került, mint az egész 70—7l-es német—francia háború. Legközelebb egy nap alatt sikerül elérni ezt a fényes eredményt. A vérszomjas aggastyánok, a hadiipar kegyelmes vigécei újabb tömegmészárlással akarják bebizonyítani hazafiságukat s a fiatal generáció sorsáért való aggodalmukat. Az emberi szellem pedig döbbenetes bárgyúsággal szemléli az erkölcsi és gazdasági csőd borzalmas elmélyülését, anélkül, hogy komoly elszánt kísérletet tenne a milliók életéért. Minden energiát — tudást, akaratot pénzt — lefoglal a háborús készülődés és az emberirtás technikájának tökéletesítése. Hol a demokrácia, — kérdezhetnénk — amely állítólag mindent a népért s a néptömegek érdekeiért cselekszik, s amelyre olyan büszke a huszadik század felvilágosult modern embere ? Ki üzi ezt a kegyetlen játékot a milliók életével ? Ki járatja a világgal ezt a véget érni nem tudó haláltáncot? Szegény emberiség, mely zseniális messzelátóival a csillagok egész világát fedezi fel s az égitestek ezreit elemeire tudja bontani, vakon ténfereg a földön. Nem látja, hogy spekulánsok játékszere, hogy a háborús nehéz ipar, az ágyútröszt, a salétromkartel, a gázmaszkinternacionálé és a szuronygyáros világszövetség szánalomra sem méltó, hitvány és állati butaságba sűlyedt rabszolgatömege lett. Ne hazudjunk önmagunknak, a háborút nem a népek akarják, a nyomort, nem a gazdasági élet törvénye zúdítja ránk, hanem az embervérre szomjas, gyikos uzsorások. Az a pogány, istentagadó kapzsiság, amely nem engedi, hogy jóllakjon minden ember a földön, ahol pedig megterem az élelem, ruha, lakás mindenki számára. HB immmmmmmmmmmmmmmmmmmmimwimmmmmwm Az esztergomi idegenforgalom és a jövő Hogy a helyi sajtó hasábjain ma már — hat év sok sok munkája, cikke, propagandája után — szinte állandó refrénként jelentkezik az idegenforgalom kérdése; — hogy ezt a legkülönbözőbb érdekű, szándékú, tudású, tapasztalatú és műveltségű emberek egyértelműleg közérdekű kérdés nek tartják és ezért jó és rossz tanácsokkal, praktikus és kivihetetlen ide ákkal akarják ellátni azokat, akiknek az idegenforgalom élénkítésére valamelyes ingerenciájuk van, ez mind csak azt bizonyítja, hogy mi is el érkeztünk lassan, komótosan, szinte delizsánczon oda, ahová a művelt nyugati államok legtöbbje már talán egy évszázad előtt eljutott. Riviera, Karlsbad vagy akár a Wight sziget lakói már százéves időszakokkal mérhető múltra tekinthetnek e téren vissza s nem egy kis ország (Svájc, Stejer) pedig úgyszólván egész létét erre alapozta s fényesen meg is él belőle ! Ma már tehát kis városunkban sem mosolyogják le többé az idegenforgalom gondolatát, de hogy mégis igen sokszor nem szerencsés módon foglalkoznak vele, arra példa az „Esztergom és Vidéké "-nek 16 ik számában megjelent cikk. Kétségtelen, mint a cikk is megállapítja, hogy Esztergomnak két nagy kincse van : a bazilika és a strandfürdő. Ezek látogatói alkotják az esztergomi idegenforgalom oroszlánrészét. Ha tehát az idegenforgalom jövőjével foglalkozunk, ebből a tényből kell kiindulnunk s azt kell vizsgálnunk, kikből áll és honnan indul ki a felénk áramló idegenforgalom. A bazilika és a műkincsek bármennyire is csodásak és szépek legyenek is, a külföldi (olasz, francia) hasonló látnivalók mellett nagy szerepet nem játszhatnak, a strandfürdő sem olyan, hogy direkt emiatt a messze vidékről tömegesen jöjjenek Esztergomba. Az Esztergomban megforduló idegenek túlnyomó részben Pestről kiránduló középosztálybeliek és kispolgá rok. Budapest a forrás tehát, mely az idegenforgalmunkat táplálja, erre kell tehát alapozni a jövő feladatait s olyan intézkedéseket kell tennünk, amelyek révén a budapesti kiránduló publikumot ide irányíthatjuk, az itt megforduló idegent pedig igényeinek és ízlésének megfelelő berendezésekkel meg tudjuk tartani. A pesti közönség természetesen tömegesebben fogja azt a várost felkeresni, amelyiket könnyen közelíthet meg s ahol pénzéért aránylag a legtöbb szórakozást, látnivalót és kényelmet találja. Ha már most megnézzük a Budapestet körülfogó s ezekből a szempontokból számbajövő kisebb-nagyobb városokat: Győrt, Tatát, Komáromot, Vácot, Székesfehérvárt, Ceglédet, Szolnokot, ha fürdünk azok különböző nívójú fürdőiben, ha keressük azokat az egyéb látnivalókat vagy szórakozási lehetőségeket, amelyeket a fürdés mellett nyújtani tudnak, akkor büszkén állapithatjuk meg, hogy Esztergom minden szempontot összevonva feltétlenül vezet előttük. Lehet, hogy egyiknek talán szebbek az utcái, talán tetszetősebb a fürdő környezete, talán több kávéháza van, sőt találhat a pesti kiránduló egyik-másik városban bárt, mulatóhelyeket, esetleg tánclokált is, de együttvéve annyi előnyt, látnivalót, szórakozási és üdülési lehetőséget, mint Esztergom, egyik sem tud nyújtani. Ezért van az, hogy Esztergom ma már élénk látogatottI ságnak örvendő elismert kirándulóhely, hogy azonban fog-e nyaralóI várossá vagy pláne penzionopolissá : fejlődni, az igen sok kérdéstől függ. De mindenesetre nem a fejlődés I gondolatát szolgálja az, aki még azt J is lesajnálja, amit már most is nyújj tani tudunk. Nézzünk végre egy kissé nyitott szemmel is s ne lássunk itthon minden szálkát gerendának, mert ez sem a legjobb propaganda ám az idegenforgalom érdekében I Esztergom páratlanul szép dunaparti platán-alléját, Erzsébet-ligetét s a Vasgyárig kiépített sétányát ne nevezzük piszkos és rendezetlen NagyDunapartnak, az 50 percnyi sétával árnyékos utakon, ujonan épített kényelmes szerpentinen elérhető Vaskapuját ne kiáltsuk ki elérhetetlen távolságban fekvőnek, a csinos, Virágos, derűs, a többi városokéhoz mérten mindenesetre tisztának mondható utcáinkat pedig ne csúfoljuk kietlen és szürke utcabörtönöknek. Ami pedig a strandfürdőnek a cikk szerinti konkurenciáját illeti — a szabadtéri Balaton és Duna strandfürdőket, nem olyan veszélyes verseny az! Aki egyszer a szabadtéri Dunában rozsdás vasdarabba lépett, aki a gombamódra szaporodó balatoni kis fürdőcskék elérése végett órákat utazott, ott kilométereket járt iszapos vizben, mig fürdőzésre alkalmas vizet talált, az aligha fog a mi gyönyörű strandfürdőnk helyett még egyszer oda visszakívánkozni. De egyébként éppen nekünk esztergomiaknak kell ezt a kérdést felvetni ? 1 Hogy a strandfürdőnknek nincs parkja, hogy a fürdőből kijövő vendég a város forró és poros levegőMárcius hó 2-án csütörtökön 7 és 9-kor Szerelmi regény 16 éven felülieknek engedélyezve MOZGÓBAN