Esztergom és Vidéke, 1933

1933-11-23 / 91 (92).szám

W Ma közöljük az l-es számú Keresztrejtvény megfejtését. " ÖTVEN NEGYEDIK ÉVF. 91. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK. NOVEMBER 23 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A fiatalság tragédiája A napilapok három állandó ro­vatba sűríthetnék a világeseménye­ket : fegyverkezés, a diplomaták fe­csegése, az éhező milliók gyötrődé­se. Minden ami ezeken a főcímeken kivül esik, csak halvány árnyéko­lása az emberiség életének. Ami él és mozog ebben a haldokló világ­rendben, valamiképen az őrült iram­ban fokozódó háborús készülődés f ügvénye. A munkanélküliség félelmetes ará­nyokban növekszik világszerte, de az ágyú- és halálgázgyárak éjjel­nappal dolgoznak. Gyárak, ipari vál­lalatok, pénzintézetek összeomlanak, de a hadiipar évről-évre nagyobb osztalékot fizet a részvényeseknek. A „győztes" és gazdag államok csök­kentik a nyugdijat, a tisztviselők fi­zetését, hogy hatalmasabb arányok­ban emelhessék a hadügyi költség­vetést. Ázsiában, Oroszországban mil­liók pusztulnak éhen, másutt mil­liók nyomorban vergődnek és nél­külöznek. A rendelkezésre álló anya­gi javak bőségesen fedeznék az em­beriség szükségletét, de az országok bölcs vezetői nem szociális célokra fordítják a földi javakat, hanem „vé­dekezésre". Meg akarták védeni a hazát s megmenteni a jövőt jelentő fiatalsá­got. A közelmúltban Európa jövőjé­nek megmentése cimén a fiatal élet­nek hekatombáit áldozták fel. Tiz­miilió embernek kellett elpusztulni, még több milliónak kellett lelkileg, erkölcsileg, anyagilag összeomlania, csak azért, mert pár tucat diplomata és politikus abban a rögeszmében szenved, hogy a jövőt csak a jelen és a legközelebbi jövő nemzedéké­nek véres feláldozása révén lehet biztosítani. Az ifjak milliói pusztul­tak el olyan politikáért, amelynek helyessége felől soha meg nem kér­dezték őket s olyan elvekért, ame­lyekért aligha álltak volna helyt, ha szabad akaratukat követhették volna. A világháború áldozatainak, azok­nak a 18—35 éves embereknek nem volt beleszólásuk abba a rendszer­be, amely százezerszámra cipelte őket a front mészárló gépe alá s meghaltak olyan előítéletek és ideo­lógiák nevében, amelyeknek fogalmi jelentése régóta nem felelt meg an­nak a cifra, hazug köpenynek, amelybe egy régebb emberöltő ke­gyetlen öregjei öltöztették fel . . . A világháború szörnyű négy esz­tendeje alatt ez a lövészárkokat meg­töltő ifjúság volt a világszinpad fő­szereplője. Ennek az ifjúságnak ere­jét, kitartását, önfeláldozását és ha­zafiságát minden országban a leg­hatalmasabb államférfiak ismerték el, magasztalták, helyezték kilátásba háborús szenvedései jutalmául a jövő biztató ígéreteit. A fiatal gene­ráció abban a hitben és meggyőző­désben viselte a háború borzalmait és igazságtalanságait, hogy háborús szenvedései és áldozatai valóban e §y új» igazságosabb világrend meg­teremtését szolgálják, amelyben az emberi szeretet érzése fogja össze a világot. Az ifjúság megvívta a háborút, s amikor békekötésre került a sor, a lövészárkok hőseit senki sem kér­dezte meg, hogy vájjon miképen vé­lekednek a megteremtendő békéről. Az ifjúságot, melyet a szenvedés megértővé és engesztelékennyé tett, a tárgyalásoknál felváltotta a régi generáció, melynek politikusai az igazság és józanság békéje helyett a gyűlölet és bosszúállás békéjével kárhoztatták el a világot. A szenvedésekben megtisztult if­júság kész lett volna a barátság és megbocsátás szellemiben békét kötni egymással. Meg volt bennük a vágy, hogy nem a győztes és a legyőzött, de az ember és a bajtárs érzésével kössenek békét és építsék fel közös erővel az új világot. Ekkor azonban már ismét nem volt szükség az if­júságra. Nem engedték, hogy a lö­vészárkok sokat dicsőített ifjúsága beleszólhasson saját jelenjébe és jö­vőjébe. Előléptek a hinterland biztos fedezékéből a háború szervezői, uszi­tói, a gyálölködő aggastyánok — Clemenceau, Briand, Wilson, Grey, Szaszanov, Lloyd George, Trepov, Sonnino, Titulescu, Pasics stb. — hogy megöljék a jövőt jelentő ifjú­ság életét. Sikerült is nekik szinte száz százalékig. A békeszerződésekkel a gyűlölet lavináját zúdították az emberiségre Az ifjúság épen ezért joggal vádolja a maga jelenlegi gazdasági ne hézségeinek, nélkülözésének és szenvedéseinek bekövetkezéséért ; mult generáció politikusainak a gyű lölet szellemétől vezetett rövidlátó politikáját. Érthető, ha megcsalva és kijátszva érzi magát akkor, amikor négyéves szenvedéseinek sokat han­goztatott és valóban várt jutalma helyett világszerte csak küzködés, gond, munkanélküliség és kiábrán dultság jut osztályrészéül. „Ez az új nemzedék ránéz a régi vezérekre — mondja Muckermann páter — és ösztönösen megérzi, hogy a megbocsáthatatlan csőd elvette jo gukat a további vezérkedéstől. Az új nemzedéknek ebben a magatar­tásában nincs semmi tiszteletlenség Ez csak természetszerű felelet egy oly slendrianizmusra, amelynek a mi korunk feladatai elől el kell taka­rodnia. Ez az új nemzedék nőni, to­borozni akar s az eljövendő dolgo kat előkészíteni." HB Az „Emericana" ünnepsége Dorogon, alaknié gyűlése Esztergomban A „Foederatio Emericana" Orszá­gos Vezetősége f. hó 19-én adta át nagy ünnepség keretében Schmidt Sándor dr. bányaü^yí főtanácsosnak a protektori jelvényt. Az ünnepségen a központból résztvettek : Kemenes Illés dr. kir. főigazgató, h. commen­dator, Horváth István OTI igazgató, Szentgyörgyi Elemér dr. főügyész és Conlegner József dr. miniszteri taná­csos protektorok, Schwarcz Elemér dr. egyetemi tanár, anonymus, Ta­kács István dr., a „Boconia" corpo ratio priorja. Azonkívül néhány „Nagy­asszony" és „Kisasszony", valamint több emericánás ifjú. A dorogi ünnepség délelőtt féltíz órakor szentmisével kezdődött, ame­lyet Trinkt Kálmán dr. plébános vég zett. Alatta Szomszély Antal bánya­lelkész, dominus prédikált. Az ének­kar Büchner Antal bányászmiséjét adta elő. Szentmise után folyt le az ünnepség a Munkás Otthon nagy­termében. A hatalmas terem megtelt ünneplő közönséggel, amikor Roth Kálmán bányafelügyelő üdvözlő szavaival — a „Boldogasszony Anyánk" c. ének eljátszása után — a gyűlést meg­nyitotta. Majd Kemenes Illés dr. meg­ható szavai után ünnepélyesen át­nyújtotta a protektori jelvényt, amely­nek jelentőségét Takács István dr. fejtegette a munkás-testvérek előtt. Mindkét szónok érintette, kiemelte az ünnnepelt mély vallásosságát, erős jellemét, nagy emberszeretetét, fárad­hatatlan munkakedvét, egyéniségé­nek nemcsak helyi, de országos je­lentőségét. Az ünnepelt főtanácsos egyszerű, szerény — magától szinte minden érdemet elhárító — de mélyen járó szavakkal igazán művésziesen mon­dott köszönetet a ki üntetésért, han­goztatva, hogy örömmel áll a mun­kás, szorgalmas, önmagát túl nem becsülő főiskolás ifjúság mögé, oda­nyújtja segitő jobbját az integer ma­gyar haza nagy jövő reménységé­nek. A műsort szép művészi szá­mok di t-z ; tették, amelyben az egye­temi ifjúság szerepelt. Az ünnepség után festőies szép felvonulás volt, majd pedig ünnepi ebéd a Tiszti Kaszinóban. Itt több felköszöntő hangzott el, mind az ünnepeltre, mind pedig a jelenlévő többiekre. A kellemes, családias han­gulatból három óra után autóbusz­szal a pesti vendégek Esztergomba érkeztek. Itt először a „Keresztény Múzeum"­ot tekintették meg, majd 6 órára a gimnázium dísztermében gyülekeztek. Ide szép számú közönség jött össze, amikor 6 órakor a „Boldogasszony Anyánk" eléneklése után dr. Kemenes Illés h. commendator a gyűlést meg­nyitotta, megemlítve jövetelük célját. Utána Lepold Antal dr. prelátus­kanonok, protektor mondotta el ma­gas színvonalú beszédjét a katoli­cizmusról, annak megújító, átalakító s egyedül fenntartó erejéről, új, mo­dern alakulatairól, a „Foederatio Emericana" hivatássáról. Majd dr. Schwarcz Elemér anonymus ismer­tette világos, gyújtó szavakkal az Emericana hármas célkitűzését, hasz­nosságát, korszerűségét — az ered­ményekből. Ezután a h. commendator a részt­vevők helyeslése közt a helyi cor­porate — „Corporatio Strigoniensis" — megalakulását mondotta ki* A corporatio priorja lett: Frey Vilmos országgyűlési képviselő. He­lyettese Berencz György reáliskolai tanár. Lelkész . Vid Gábor dr. ben­cés tanár. A megalakuíás után az új prior mondotta el megköszönő beszédét, amelyben hangsúlyozta, hogy e mai nehéz időkben, nehéz s felelősség­teljes az ifjúság vezetése, de vállal­kozik megsegítésükre, ha a meg­értő társadalom, a többi vezető is segédkezet nyújt ebben a mun­kájában. Majd Kemenes Illés dr. néhány szóval megemlékezvén az „eszter­gomi közömbösség, érdektelenség"­ről, a Himnus szavaival ért véget a gyűlés. Utána vacsora volt a Magyar Ki­rályban. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter­mészetű ügyekben nyomoz, okmányo kat beszerez, ismeretlen helyen tar­tózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. Hamerli bőrkeztyű legolcsóbb Keménynél. Kelengye vásznak, sifonok rend­kívüli alkalmi áron szerezhetők be ILLÉS cégnél Takarék épület. November 23.-án csüíönökön este 7 órától folytatólagosan Conan Doyle viiághirü regényének fHmváltozsta MOZGÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom