Esztergom és Vidéke, 1933

1933-11-19 / 91.szám

ESZTI RdllHc/DtKE ÖTVENNEGYEDIK EVI 91 b7.ÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 VASÁRNAP. NOVEMBER 19 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Újságírók a Manrézában Páter Bangha lelkivezetése alatt az elmúlt napokban közel harminc katholikus iró és újságíró jött össze a Manrézában. Állunk első este a Manréza teraszán, nagy-nagy csönd. Odalenn Budapest százezernyi lámpája, öt teljes napig maradunk itt, öt teljes napig nem hallunk a világról. Minden odaát maradt a kapun túl: bűn, gond, esemény, szenzáció, politika, robot és hajsza, — tőlünk bukhatnak miniszterek, tőlünk tarthatnak programbeszédeket, hiába kínálgatnának akár aranyserleget is felénk Ígéretekkel telve, nekünk semmi most a világ, az élet fénye, ragyogása és hiúsága. Elfordulunk a százezernyi lámpafénytől, a nagyváros ragyogásától. Nincs odalenn egyetlen lámpa, melynek fénykörében ne lenne bűn, vakság és elbukás. Mély hallgatásba merülünk és a csöndes lélekfordulásban az ébredező lélek útját keressük: Közel menni Istenhez. A magasságban keresünk fényt. A Jánoshegyen pazar pompában, mint hindu síremlék, ragyog a kilátótorony. Csodás, de ez a fény is csak a hiúság fénye. Még magasabbra emeljük tekintetünket. Csillagról csillagra kalandozunk. Ezek a fények már nem emberi fények... Szinte beleszédülünk a csillagnézésbe. Egyszerre úgy érezzük, mintha kis melegség fogná át a szivünket, mintha idebenn kis mécses gyúlt volna lángra. Begomboljuk kabátunkat, lehajtjuk fejünket és örvendezünk, hogy megtaláltuk a fényt, az igazi fényt, amit kerestünk. Acélfürdőben fürdünk meg itt... * Milyen gondolatok és érzelmek hullámzanak bennünk ? Hogyan éled a mécses lángja bennünk újságírókban és miről beszél a kis láng gyors lobogása ? .. . * Mennyi láng ég odalenn Pesten és mégis mily nagy a sötétség fölötte. Zaj- és lármafoszlány száll felénk : az emberek az élet nagy malmában őrlődnek. Pénzt és vagyont kergetnek, kenyér után futnak, bálványhatalmat tömjéneznek, vágyakat öntöznek, ábrándokba fogódkoznak, igazságot keresnek, tetemre hivnak vagy mámorbafordulnak sok bűnnél, temetnek és parádét ülnek, törtetnek és könyökölnek és az ezernyi jelszó közül egy jelszó élesen süvít ki: én, én, én. Miért mindez?... Érdemes?... Minden ember ráeszmél egyszer arra, hogy hangyatojás vagyunk az élet országútján. Mivé leszünk, ha egyszer elgurul fölöttünk a Nagyhenger?... Alkothattunk, teremthettünk, mint hangyaember nagyot, összehordhattunk kincseket, nevünknek és földi létünknek emlékművet állíttathattunk, minden fegyverrel harcolhattunk, és mindenféle szerszámmal dolgozhattunk. Mindenről beszél életünk, művünk, csak Istenről nem. Akkor kulcsoljuk össze majd kezünket, ha már a Vashenger alatt vergődünk rémülten?... * Nem lenne-e helyes, ha újságírói táblánkhoz vizes szivaccsal lépnénk és letörölnénk mindazt, amit eddig felírtunk rá? . . . írhattunk sokat, harcolhattunk teljes erővel, hirdethettük igazságunkat a kimerülésig, lehetett jelszónk a közérdek ezerszer, mondhattuk nyílt mellel, hogy keresztény eszmék vezetnek minket, hogy katolikusok vagyunk hitünkben és cselekedetünkben, de mit ér lelkigyakorlat Bangba pátetmaK 6mber 1 orrodban medüe* karika s élet-gazdád táncoltat % szerelem, gond, oágyak táncát [ejted a pókot fölé (eszitett ba/ssál-kö telénMackóeska í szökj meg így z tetesd magad halottnak, melytől több produkciót nem vár az étet és a karikát kíbússa orrodból. A földi jók • daloljanak csak z pens, Politika, Dicsőség, Csók révésszé fülüket a népeknekl — Te légy halotti S anyád se sírhasson fel, légy olyan süket 2 Vakulj meg z nézz magadba s Istened feié s ne lásd a mézes üoeget JHémulj' meg és ne szólj, ha férgek is falatoznák fínomka ssíüedet Aztán jön, mint a LeIkíismeret, A "jezsuita § irgalmatlanul megmárt a íáoa-lében pár napig, fürdődbös üúlkán szo Igái katlanuL A láoa forr z oloadt acél, arany, gyémánt* bit, boldogság*uágy, átitat, pokolfélelem, bánat üítríol forrong fürdődben s át meg átitat A nyafka költők, e csúf, elpuhult üénasssony-lelkek nyögdécseljenek, hogy unalom, kin és labirint a lét s rózsaolajjal kenjék vétküket, — te üégy tusfürdőt s visszatérve légy hős, míg zajong, az élet-rengeteg. Mint hernyó a píllangó-ssíneket, ugy hordd magadban \sten~csendedet s kúszhatsz aztán a tiltott fára isi ott is elzárnak Isten-álmaid s gubódban lelked újea megssöoí százszor széttépett angyal-szárnyait. Jvtaneéza, 1933- nooembet? 12. JYlées lássló mindez, ha elfelejtettük, restek voltunk apostolkodni? Nem kellene-e mégis a vizes szivacs ? Ha valahol, itt lehet és kell revideálni. Gyengék és erőtlenek voltunk, közömbösek voltunk, hogy munkánkat, törekvéseinket, vallomásainkat, tanuságtételünket az apostolkodásban mélyítsük ki. Hogy hasonlattal éljünk, olyanok voltunk, mint a porral belepett lombos fa. Éltünk, lélegeztünk és valahogyan elvégeztük, úgy-ahogy, életműködésünket, de arra már nem volt erőnk és képességünk, hogy ózont leheljünk ki magunkból. Tétlen, bágyadt, csenevész lelkület fekszik a por alatt. Keresztény politikát, keresztény közéletet hirdetünk, Actio Catholicát akarunk, de a szavaknál továbbjutni nem tudtunk, nem tudtunk felemelkedni és nem tudtunk a katolicizmus mélyére hatolni. Szomorú, de meg kell mondanunk: megalkudtunk a hitközönynyel . . . „Csak apostoli élet tud gyújtani" mondotta Bangha páter sok és szép szava között. Csodálatos, ahogy vezetett minket, csodálatos, ahogy felvértezett bennünket újságírókat. Óráról-órára, napról-napra, erős elhatározás acélosodott bennünk, hogy a Manrézából kilépve, az igazi élet célját követjük, Krisztus útját járjuk és munkánkat az apostolkodással tesszük teljessé. Keresztényi cselekedetekért, keresztény közéletért, keresztény politikáért, keresztény sajtóért, katolikus eszmékért és igazságokért dolgozunk. A hála és köszönet szavait küldjük Bangha páternek Esztergomból, a primási városból, innen, ahol Prohászka püspök aktivitása messze sugárzott szét az országba és innen, ahol ez az aktivitás jó néhány éve erőtlenné vált. De legyen szabad egy kérést is küldeni. Arra kérjük a Magyar Sionból páter Banghát, hogy a jövőben is hívja a Manrézába a magyar városok katholikus újságíróit. De az az új összehívás ne öt napra szóljon, hanem kéthárom hétre és ez alatt az idő alatt a lelkigyakorlatok mellett az legyen a különös programm. hogy előadások keretében katholikus újságírói továbbképzést, további felvértezést kapjanak a hallgatók. Nagyon nagy szükség van^erre. Amolyan szabadegyetemi előadásokra gondolunk és ezeknek a tárgya azok a problémák legyenek, amelyek a katolikus újságírással összefüggnek'és amelyek, mert katolikus irók is eljönnek, a katolikus irás ügyét emelik. Nagy testvériséggel, nagy lelki összefogásban, nehéz szívvel távoztunk a Manrézából. A búcsúzást a toll nem tudja visszaadni. Vécs Ottó Nov. 18. és 19-én szombat, vasárnap 7 tői folyt. 3, 5, 7 és 9-kor Pardon, tévedtem ízig-vérig magyar fiímoperett. MOZGÓBAN