Esztergom és Vidéke, 1933

1933-11-05 / 87.szám

menyek helyeit világította meg a mai esztergomi ember szeme előtt. Milyen volt akkor ez a vidék, hol sorakoztak fel a felszabadító sere­gek, hol folytak a harcok, mily ve­szedelmek vártak a vár feladóira, mily küzdelmekbe került az ágyúk elhelyezése, milyenek voltak az ak­kori harci szokások, s hogyan foly­tak le a csatározások, mindezekre /bő és élvezetes magyarázatokat kap­tunk. Az előadást vitéz Holló Kor­nél hatalmas helyszínrajza tette szemléltetőbbé. A felolvasás felölelte a helyek tüzetes megjelölése mellett a felszabadító ostromok teljes lefo­lyásának történetét. Nagy érdeklő­déssel hallottuk, mily közel volt e korban annak a lehetősége, hogy az ország fővárosa ne Buda, hanem Esztergom legyen. A közönség nagy tetszéssel fogadta az érdekes és tar­talmas előadást. Utána az Esztergomi Turista Da­lárda a lengyelek nemzeti himnu­szát, a Jeszcze Polskát énekelte el Hajnali Kálmán karnagy vezetése mellett tüzes lelkesedéssel. Majd Városi István dr. teológiai tanárnak, városunk költő-fiának ez alkalomra irt ünnepi ódáját szavalta el Balogh Béla gimnáziumi VI. o. t. A lelkes hévvel előadott szép költemény be­fejező versszaka a következő: Szent titka van az Esztergomi Várnak: Kövei közt a fajtánk szíve ver, S ha meösebezték durván, véresen A földnek mondott szánalmas porondon, Hogy ismét széppé, eggyé összeforrjon ; Csodát rügyedző piros pirkadásban A szent Király mindig csak visszatér,.. A műsor kiemelkedő száma volt Kürschner Lilinek finom zongora­játéka. Chopin egyik rendkívül szép szerzeményét adta elő bravúros tech­nikával. A lengyelek nagy muzsiku­sának lelke szállt e csengő akkor­dokban Esztergom felett, ahol haj­dan lengyel vér is ömlött a török harcok viharában. A Balassa Bálint Társaság szép virágcsokorral nyil­vánította háláját a művésznő iránt a nagy tetszést keltett műsorszámért. Majd Lukinich Imre dr. egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Aka­démia tagja tartotta meg érdekfe­Szerkesztőségünkbe levél érkezett az esztergomi kereskedő és iparos­ifjak aláírásával és azt kérik, hogy az állástalan diplomások mintájára ők is megalakíthassák Vécs Ottó szerkesztő irányítása mellett a va­sárnap közölt nyilatkozat szerinti „Nemzeti Egység" ifjúsági körét. Azt irják, hogy felbuzdultak az eszter­gomi állástalan diplomások példáján és ők sem akarják tétlenül nézni az új politikai élet kifejlődését. Nagy örömmel vettük a keres kedő- és iparosifjak levelét, különö sen, hogy ők is a cselekvés terére kivannak lépni. Levelük egy pont­jánál azonban egy körülmény feltűnt, amennyiben azt az óhajtásukat fe­jezik ki, hogy politikamentesen akar­nak megalakulni. Első pillanatra úgy tűnik az ol­vasó előtt, hogy a „Nemzeti Egy­ség" bármely körének megalakítása nem történhetik a politikától men­tesen. Ez nem áll, mert amint az állástalan diplomások nyilatkozata is hangzik, a magasabb értelemben vett „Nemzeti Egység" gondolata nem politika, hanem az egy nemzetibb életet, új magyarságot, olyan ma­gyar áramlatot jelent, amely erejével új gondolkozású polgárokat teremi és olyan cselekvésre késztet, hogy ami a múltban akár a közéletben, akár a politikai életben rossz] volt, ami már idejét multa, ami már hatni szitő előadását „A párkányi csata és a kurucok' 1 cimmel. Rávilágított Thökölynek és társainak a magyar nemzet önállósága érdekében folyta­tott diplomáciai küzdelmeire, Sobi­eskinek a magyar nemzet szereteté­től áthatott közbenjáró szerepére. Megvilágosodott előttünk az a szo­morú korszak, melynek kulisszái mögött nemzetünk jövendő sorsa forgott kockán. A szép "előadás fo­lyamán elmélyült történelmi ismere­tekkel lettünk gazdagabbak. A tu­dós előadót a közönség melegen ünnepelte. A Turista Dalárda Huber: Fohász c. hatásos művének eléneklésével emelte a lelkes hangulatot. Glatz Gyula polgármester lépett ezután a hallgatóság elé és a város közönségének kegyeletes érzését tol­mácsolta a visszafoglaló harcok dia­dalmas és elesett hőseinek emléke iránt. Majd a magyar Hymnus hang­zott fel a dalárdisták ajkán, ezzel az ünnepség véget ért. Másnap, október 29-én a főszé­kesegyházban ünnepi hálaadó isten­tisztelet volt, melyen Machovich Gyula dr. érseki általános helytartó pontifikált. A szentbeszédben Lepold Antal dr. a visszafoglaló harcok bá­rok hőseinek mély vallásosságára mutatott rá, mely Krisztus-király bi­rodalmának érdekében a legnagyobb áldozatokat hozta meg teljesen ön­zetlen lelkülettel. Az istentisztelet után a nagyközönség a Bibliotéká­ban elhelyezett városi múzeum meg­tekintésére gyülekezett. A Bibliotéka kódex-termében voltak kiállítva a visszafoglaláskorabeli Esztergom egy­korú metszetei és a múzeum török­kori emlékei, melyeket a múzeum lelkes rendezője, Balogh Albin dr. gimnáziumi igazgató ismertetett nagy érdeklődéstkeltően. Ugyancsak az ő vezetése mellett tekintette meg a közönség az új rendezésben igen imponáló régészeti és történelmi gyűjteményt is, amely mai állapo­tában a város egyik új nevezetes­sége. Részletesebb ismertetésére még visszatérünk. nem tud, azt teljesen ki kell küszö­bölni életünkből. Igazuk van a ke­reskedő és iparosifjaknak, politika­mentes kört akarnak alakítani és ha majd ebben, a magasabb értelem ben vett Nemzeti Egység szellemé­ben kikristályosodik gondolat és lelki­világuk, akkor majd, ha eljön az ideje, könnyebben találják meg a helyes utat a politikai életben. A politikával feltétlenül számolni kell, azt senki el nem kerülheti. Mennyire szükséges tehát, hogy meg felelő tájékozódást, neveléit és elő­készítést szerezzünk a jövőre. Neu szabad elfelejteni, hogy a fiatal ge­neráció hamarosan politikai jogokkal rendelkező polgárság lesz, hogy kö­zülük többen vezetőszerephez jutna Hiszen folyton változik a minden­napi életünk, az idősebb generációt lassan-lassan felváltja a fiatal ge­neráció. Milyen sokat fog jelenteni tehát, ha a fiatal generációból nem készületlenül, nem tájékozatlanul jut­nak vezetőemberek a polgárság élére. Mily fontos tehát, hogy a mai fiatal magyarság olyan politikai hitvallás szolgálatában legyen, amely a nem­zeti egységet tartja a maga iránytű­jének, hogy keresztény alapon áll­jon, hogy a közéleti tisztaságért har­coljon, hogy csak cselekedni tudó, önzetlen és hazafias embereket is­merjen el vezetőknek, hogy ők ma­guk is olyanokká legyenek. Nagyon helyeseljük és örömmel üdvözöljük az esztergomi kereskedő és iparosifjak elhatározását és mer­jük hinni, hogy, ha az új magyar ság szellemében készülnek a jövőre mind a közéletben, mind a politikai életben eredmény is fogja kisérni munkálkodásunkat. Vécs Ottó szerkesztő a jövő hétre tervezi a megalakulást. Itt kéri a kereskedő és iparosifjakat, hogy szerdán november 8-án este 8 óra­kor a Magyar Királyban baráti összejövetelre megjelenni szívesked­jenek. A Takarékpénztár evólnciója Azon differencia, mely a Takarék pénzintézetünkben az igazgatóság és az igazgatótanács (szindikátus) tagjai közé ékelődött, izgalommal tölti el nemcsak a részvényesek tömegét, de irányadó társadalmunk nyugal­mát is, tudva és látva azt, hogy a szép múltú és jól megalapozott pénz intézetben épp az igazgatótanács ^utarchikus működése az, mely tel jesen szembehelyezkedik a takarék­pénztári intézmény céljával és ren­deltetésével. Esztergom városának nagy érdeke és kívánsága, hogy ezen majdnem száz éves pénzintézet szeplőtelen múltját megőrizze és az igazgatóság összetétele megtalálja a módot a békés kibontakozásra. Sajnos, hogy ép az igazgatótanács és elnöke mellőzi az igazgatósággal való szerves együttműködést és amennyiben igy a viszály magja el­vettetett és a küzdő erők fölvonul­tatásával csak a Takarékpénztár har­monikus vezetése szenved csorbát és kárt, ami megelőzőleg már a 25 ezer pengős remunerációban explo­dált. Nagy érdeke a részvényesek által megbízott igazgatóságnak a pénz­intézet reputációjának megóvása, ezt karöltve tartozik szemelőtt tartani az igazgatótanács és elnöke s amennyi­ben önző differenciák merültek föl, mi etikai szempontból a város tár­sadalmát két ellentétes táborba so dorta, melynek eliminálására a Pénz­intézeti Központ volna hivatott, mint erre megbízott hivatalos szerv, hogy döntse el azt és mondjon birálatot abban, hogy jogos volt-e a 25 ezer pengős ajándék megszavazása, mely ügylet vonta maga után a kavaro­dások lavináját. Jó lehet, hogy a háborgó igazgatóság ismert bátor tagjának a közgyűlésen idejében való harcba állása, elejét vehette volna a konfliktus kitörésének, de a jelenben a kútba dobott kő kieme­lésére hivatott szakértő : Pénzintézeti Központ az illetékes. Várjuk be hát tőle az utolsó szót. Egy törpe részvényes, 601 62 pengővel járultak az országzászló felállításá­hoz az esztergomi földmívesek A földmivesekhez intézett cikkünk­nek, az országzászlóval kapcsolat­ban, meg volt a kellő eredménye, amennyiben Számord Ignác közben­járása mellett és gyűjtése folytán 62 pengőt adtak össze. Dicsérettel emlékezünk meg az adakozásról, annál is inkább, mert a szegény­sorsban élő földmivesnép megmu­tatta, hogy magáévá teszi az ország­zászló ügyét, tud lelkesedni hazafias célokért, csak legyen valaki, aki irányítja őket és megszervezi a moz­galmat. Számord Ignác vállalkozott erre a szerepre és fáradozását siker is koronázta. A gyűjtés eredményét az alábbiakban közöljük: Számord Ignác 10, Petrovics Jó­zsef és Mária testvérek 15, Szent Anna zárdai intézetek tanulói 9'30, Sebők Ferenc 3, id. Kovács Mihály, ifj. Kovács Mihály, Kovács Sándor, Kolláth Pál, Bábszki Ferenc, Tóth Imre, Szentgáli János, Komajner Márton, Anyistik Lajos, Misznider János 1—1 pengő; Kis Imre, Ros­tás István, N. N., Szenczy Ferenc, Horváth József, Kiffer Lőrinc, Or­mándi Ferenc, Gerendás János, Kisszölgyémy István, Kubovics J., Újvári István, Koller József 50—50 fillér; Holop Ferenc, Prekánszki Mi­hály, Gerendás K., Vörös Imre, Hut­schneider József 40 -40 fillér; Pilkó M., Nemes Imre, Szóda F., Balog Ferenc, Stróbl T, Szabórácz János, Majtényi Imre 30—30 fillér; Tótszal­kai János, Búzás Gyula, Bognár Fe­renc 20—20 fillér. összesen 62 pengő. Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási napközi szegény gyermek-otthon a beköszöntő ősszel újból megkezdi 14 ik évi mű­dését Esztergom legszegényebb ré­szének, a szegény munkás-osztály sokszor elhagyott s családilag is le­tört kis iskolás gyermekeinek mentő gondozásáról van szó. Minden a megértő jó lelkek felkaroló irgalmas­ságától függ. Azért kérjük a társa­dalmat a mai viszonyok között na­gyobb gonddal járó alapvető szo­ciális intézménynek szerető felkaro­lására. A pénzbeli vagy természet­beli adományokat a segitő lelkek szíveskedjenek, mint az előző évek­ben is, a vizivárosi plébániára küldeni. tniiMiMMUMiimmmi A Szabad Egyetem e heti előadásainak tanrendje: Hétfőn, november 6 án : D u. 6 órakor megnyitó ünne­pély a gimnázium dísztermében a következő műsorral: 1. Vonósnégyes (Beethoven). Élő­adják Bérezi László, ifj. Klinda Ká^ roly, Berencz György és Geyer Béla. <2; Asbóth Károly reáliskolai tanár ünnepi előadása Herczeg Ferencről, 70-ik születésnapja alkalmából. 3 Műdalok. Énekli Wiesenbacher István népművelési titkár (Tóváros), zongorán kisér ifj. Klinda Károly reáliskolai tanár. 4. Magasi Artúr dr. szentbenedek­rendi gimnáziumi tanár költeményei­ből ad elő. 5. Zárszó. Mondja Oberműller Ferenc, reáliskolai igazgató, a tan­folyam vezetője. 6. Vonósnégyes (Schubert). Előad­ják Bérezi László, ifj. Klinda Károly, Berencz Görgy és Geyer Béla. A megnyitó ünnepélyen belépődij nincsen. Kedden, november 7-én: D. u. 5—6. Isten eszméje ben­nünk. Négy óra. — 1. óra: Az ok­ság elve és az Isten bizonyítás. Az értelem útjai Istenhez. — Előadó: Ibrányi Ferenc, hittudományi főis­kolai tanár. D. u. 6—7. A gyermek a francia irodalomban. Három óra. — 1. óra: A szenvedő gyermek. — Előadó: Csonkás Mihály, reáliskolai tanár. Beiratkozás: az előadások előtt fél 5 tői 5 óráig a helyszinen, vagy az órák között és után ugyanott. Leckedij: 6 órára 1.20 P, 12 órára 2.20 P, a tanfolyam összes (24) elő­adására 3.60 P. Az esztergomi kereskedő- és iparosifjak is meg­akarják alakítani az állástalan diplomások min­tájára a „Nemzeti Egység" Körét

Next

/
Oldalképek
Tartalom