Esztergom és Vidéke, 1933

1933-11-05 / 87.szám

Meszlényi Zoltán primási irodaigazgató éles bírálata a A város képviselőtestülete pénteken d. u. 4 órakor közgyűlést tartott. Húszperces polgármesteri jelentés és kisebb ügyek tárgyalása után az 1934. évi költségvetést ismertették. A jövő évi szükséglet 1 millió 434 ezer pengő lenne, a pénzügyi bizottság azonban ezt 75 ezer pengővel leszállította. Ezzel a leszállítással a pótadó 98%-ról 65%-ra esett. A költségvetési vita során Mészlényt Zoltán dr. hercegprimási irodaigazgató mondott általános figyelem és érdeklődés mellett beszédet és bírálatot a költségvetésről. — A nyáron Lőcsén jártam — — mondotta Meszlényi Zoltán dr. — és ez alkalommal megtekintettem a templomát és a városházát. A templom az egyház életére mutat, a vá rosháza a város életére. A lőcsei városháza közgyűlési termének ajtaja fölött latinul a következőket olvastam : légy megértő, ha a polgárság szemében igazságos és bölcs akarsz lenni. Igen érzem ennek a feliratnak a súlyát, teljes megértéssel vagyok azok iránt, akik a költségvetést elkészítették, tudom, hogy a polgármester ben is megértés van, megértem, hogy mindenkit a legjobb szándék vezetett, tudom azt is, hogy okossággal, körültekintéssel, sok fáradsággal állították össze a költségvetést, de mé gis hozzászólok, teszem ezt a legjobb szándékkal, minden személyi él nélkül, tisztán a város javát keresve. Ez a szegény város arra van kényszerítve, hogy valamikép vegetáljon és hogy átmentsük jobb jövőre. A város helyzete súlyosabb mint tavaly és azelőtt volt. Az a felfogásom, hogy a helyzet még súlyosbodni fog és még jön egy hul lám, amely megrázkódtatást fog jelenteni. Ebben az esetben erősen redukált költségvetéssel kell készülnünk a súlyosabb napokra. Örömmel látom, hogy a pénzügyi bizottság egy jelentős összeget már le faragott, de még többet kellett volna lefaragni. Az egyes tételek erélyessebb átvizsgálását és erélyesebb csökkentését kell keresztülvinni. Nem szívesen hozom elő — folytatta a primási irodaigazgató — és hangsúlyozom, hogy nem vagyok tisztviselőellenes, de amikor ma súlyosak a viszonyaink és még súlyosabb napokra számithatunk, akkor a pótilletmények és más ilyen terhek 100 %-os törlését javasolom. Vitéz Szivós-Waldvogel József közbe szól: Rossz következményei lesznek ennek. A nyugdijteher óriási, de ha itt nem is lehet csökkentést keresztülvinni, ott vannak a kegydijak, amelyeknek a lineális leszállítását javasolom. Kérdeznem kell azt is, hogy lehetséges, hogy 17 ezer lakosú városnak 23 ezer pengőjébe kerül a tűzoltóság ? Sétányok és faültetések céljára közel 10 ezer pengőt irányoztak elő. Mi nem egy fejlődésben lévő város útját követhetjük, mi visszafejlődésben vagyunk, ezzel szigorúan kell számolni, luxus nem lehet a mi feladatunk. Valamikor, amikor jó viszonyok kö zött éltünk, társadalmi feladattá tették az ilyen munkát. Nem szabad megengedni luxus-kiadásokat, ezek a mai viszonyoknak nem megfelelők. Vállalom a kockázatot, hogy maradi gondolkozású embernek mondanak egyesek, de meg kell mondani, hogy a legszigorúbb takarékosságot kell követelnünk, amikor tudjuk, hogy ilyen súlyos a jelen és szomorú kilátásaink vannak a közeljövőre. Menjünk tovább és mondjuk meg, hogy ne locsoljanak annyit, mert ez a városnak 33 ezer pengőbe kerül. Képzeljük el, hogy mit számit ez a tétel a potadóban ? Amikor jó viszonyok között éltünk, ellehettünk ilyen költséges locsol tatás nélkül, most, ilyen nehéz időkben különösen meg kell fontolnunk, hogy mit szabad és mit nem. Ne menjünk bele ;a túlságos fejlődésbe és a szépítésbe, hanem pró báljuk magunkat konzerválni. Sajnos, nem latom, hogy a világitás pénzébe van a városnak (közbekiáltás : ingyen kapjuk), de Velence nincs úgy kivilá gitva, mint Esztergom. Sajnos, igényesekké váltunk egyénileg és összességben. Szólnom kell a kölcsönökröt és azok kamatairól is. Az a praktikus javaslatom, hogy a nehéz kölcsönök kamatait szüntessük be és mondjuk meg az érdekelt társaságoknak, hogy mennyit vagyunk hajlandók fizetni. Ezek főbb vonásokban az észrevételeim, kérem a polgármester urat és mindenkit ebben a teremben, hogy fogadják megértéssel a szavaimat — fejezte be felszólalását Meszlényi Zoltán. A beszéd nagy hatást váltott ki, többen élénken helyes íltek és éljeneztek. Lenkei Emil szólt elsőnetc Meszlényi dr. után és lényegében azt mondotta, hogy nem hive a túlzott takarékosságnak. A tapasztalat szerint a túlzott takarékosság megbé nitja a kereskedelmet. Ha a tisztviselő nem vásárolhat . . . Jármy István dr.: Csak magánosok túlzott takarékossága, nem pedig közéleti takarékosság. Meszlényi prelátus úr általános takarékosságról beszélt, nem pedig egy pár tisztviselőről volt szó. Kérem feltenni a kérdést, hogy elfogadjuk-e a költségvetést vagy visszaadjuk a pénzügyi bizottságnak. Indítványozom, hogy adjuk vissza a bizottságnak. Kubovics János örömét fejezi ki, hogy Meszlényi Zoltán dr. a takarékosság jegyében mondotta el beszédét és teljes mértékben csatlakozik véleményéhez. Hozzászólt Nádler István pápai kamarás is, a pénzügyi bizottság érdekében beszélt és azt ajánlotta, hogy elő kell készíteni az erősebb lefaragásokat. Máról holnapra ez nem megy. Zwillinger Ferenc dr. is felszólalt és teljesen ellenkező véleményen volt, mint Meszlényi. Vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József helyteleníti a túlzott takarékosságot, és különösen Esztergom fejlődése szépítése, idegenforgalma érdekében emelt szót. Nagy megütközést keltett a vita során, hogy pótilletményt sokkal többen kapnak, mint akiknek sza bad kapni, sőt nyugdijasok is élveznek pótilletményt. Ezeket sürgősen törölni kell! Hosszabb vita után úgy döntöttek, hogy elfogadják a költségvetést. A közgyűlés más pontjairól legközelebbi számunkban irunk. larci és a „Bécsi menyasszony" A cikkünk ciméül irt együttes nyilván a legmulatságosabb és legérdekesebb pár, melyet csak el lehet képzelni. Az Öreg Hollók fáradhatatlan vigalmi őrsének és műkedvelőinek érdeme, hogy összehozták őket és 11én, ill. részben 12-én bemutatják városunk közönségének. A színdarab próbáiból máris azt látjuk, hogy ez a pár a siker minden reményével indul el az Öreg Hollók barátainak mulattatására. Ez az első alkalom, hogy a már hagyományossá vált őszi szintelőadásukon vígjátékot hoz nak az öregcserkészek, számolva Készpénzára P 225.— Gyártja: Orion izzólá

mpag

yár Szölgyémy, Simor I.-ulcaT azzal a mindenki által hangoztatott kívánsággal: ha kigyullad a rivalda szikrázó fénye, akkor a közönség ki akkor kapcsolódni a gondterhes életből és a kacagás rózsaszínű felhői közé emelkedve óhajt feledni minden bajt és keserűséget. Hogy a jókedv teljes és hiánytalan legyen a fiatalság részére is, arról Marci barátunk gondoskodik, aki Csonka Gábor zenekarának segítségével fogja a tánc édes zenéjével felviditani városunk szépeit és aranyos ködbe burkolni azokat a nem biztató képeket, amelyek a férfi fiatalságot ringatják. Kell ez a felüdülés és az Öreg Hollók ennek tudatában állanak munkába, mert „A cserkész vidám és meggondolt." A meggondoltság abban is megnyilvánul, hogy az előadások és mulatság tiszta jövedelmét jövőbenéző, bízó tekintettel Fészek Ház alapjuk javára fordítják. Azt hisszük, hogy ők, akik már annyi áldozatos cselekedettel járultak hozzá ahhoz, hogy Esztergom közönsége könnyebben tudja elviselni az életet, most nem süket fülekre, hanem támogató szeretetre fognak találni. OTI kölcsönnel akarnak közmunkába kezdeni a városok A fővárosi lapokban olvastuk azoknak a nagyjelentőségű közmunkák nak megindulását, amelyeket vidéki városok, fürdőhelyek kivannak végezni. Az ország legtöbb vidéki városában megvan a hajlandóság nagyobbszabású közmunkák végzésére és főleg csatornázás, vízvezeték és egyéb, sok földmunkával járó tervek vannak előtérben. E tervek mindegyike feltételezi a kölcsönnyújtást, mert a vidéki városok legtöbbje nem rendelkezik olyan fölöslegekkel, amelyekből jelentősebb földmunka latokat lehet végezni. Kölcsönforrás manapság nem igen akad és az egyetlen testület, amely nagyobb összegű kölcsönökkel állhatna a közmunkákat kiiró hatóságok rendelkezésére, az OTI, amelynek különböző tartalékjait erre a célra hasznosítani lehetne. Arra is hivatkoznak egyes vidéki városok, hogy az illető helyeken dolgozó vállalatok és munkavállalók jelentős összegekei fizetnek be az OTI öregségi és biztosítási ágazatába és ha a díjtartalékokból történtek is kihe lyezések és vállalkozások, azokat főleg Budapesten bonyolították le és nem részesítették belőlük azokat a vidéki városokat, amelyek szintén hozzájárultak a díjtartalék képződéséhez. Értesülésünk szerint az OTI' részéről meg is lenne a hajlandóság arra, hogy különböző összegeket kölcsönként kihelyezzenek, illetv e ezáltal egyes vállalkozásokat finanszírozzanak, de egyelőre nincs rendezve a fedezet kérdése. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban igen fontos tárgyalások kezdődnek. Arról van ugyanis szó, hogy törvényes intézkedéssel állapíttassanak meg azok a föltételek és a fedezetnek azok a módozatai, amelyek fennforgása esetén az OTI díjtartalékait kölcsön céljaira felhasználhatja. A vámosok ebben az ügyben sürgős intézkedést szeretnének, hogy közműnkálaiaikat mielőbb megvalósíthassák és meg is tették már azokat a lépéseket, amelyek a tárgyalások és a megteendő intézkedések alapjául szolgálhatnak. Eszerint pontosan megállapítandó, hogy az OTI fedezeti alapjaiból mennyi használható fel közművek, mezőgazdasági jellegű befektetések és kislakásépitések céljaira. Minden egyes kategóriában külön lenne szabályozandó a fedízet, attól függően, hogy közület, avagy magánvállalkozás venné azt igénybe. A fedezeti pénzek kölcsönnyújtása nemcsak alkalomszerűen történnek a jövőben, hanem a gazdasági élet rendszeres hitelforrása lenne, amelyből — ha az előirt és teljes biztonságot jelentő fedezet megvan, a közületek minden rendelkezés vagy akció nélkül bizonyos keretek között hiteleket vehetnének igénybe.