Esztergom és Vidéke, 1933

1933-05-25 / 41.szám

EOTMOODÉKE ÖTVENNEGYEDIK É

VF. 41. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer EB KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 25 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Az iparról nemrég beszélt Gömbös Gyula miniszterelnök. A kormány öszszefogó nemzeti politikája mind erőteljesebben bontakozik ki az ország közvéleménye előtt. Ha Magyarországon, amely túlnyomó nagy részében mezőgazdasággal foglalkozik, a legfontosabb gazdasági ágazat: az ősfoglalkozás valósággal küzd és sorvad, akkor ennek bénító és sorvasztó hatását természetszerűen és múlhatatlanul a többi gazdasági ágazat, a kereskedelem és ipar is keservesen megérzi. A Gömbös-kormány gazdasági programmja azonban szerves egységet alkot. Alapvetőnek tekinti a mezőgazdaság fellendítését, de az ipar és a kereskedelem érdekeit sem hanyagolja el. Beszelt a kereskedők érdekeltsége előtt is, kifejtve a kormány kereskedelmi politikáját. Majd pedig a Gyárosok Országos Szövetségének közgyűlésén a nemzeti iparra vonatkozóan juttatta kifejezésre a kormány felfogását, terveit és céljait. A kormányelnök érdekesen világította meg beszédében, hogy miként fogja fel és miként értelmezi miniszterelnöki hivatását. Mint miniszterelnök — úgymond — sohasem lehet pártpolitikus abban az értelemben, hogy kizárólagosan csak bizonyos pártrendszer érdekeit képviselje. A miniszterelnök hivatásának tartja azt, hogy minden magyar ember minden társadalmi osztály és foglalkozási ág érdekeit szolgálja és hogy az ország irányitásánál egyetemes nemzeti szempontokat tartson szeme előtt. Valójában ez az az uj stilus, amelyet Gömbös Gyula a kormányon képvisel. Általános európai, nemzetközi vonatkozásban a miniszterelnök kiemelte a revíziónak kimagasló jelentőségét a gazdasági válság zavarainak orvoslása szempontjából. Nevezetesen kijelentette, hogy amig a békerevízió kérdésében új légkör nem teremtődik, addig nem lehet szó arról, hogy a gazdasági közeledés révén a békés és nyugodt gazdasági munka előfeltételeit biztosítsuk. A miniszterelnök reméli, hogy ha egyszer a kisantant hatalmasságaival leülünk a zöld ssztalhoz, akkor — ha komolyan akarják a szükséges megoldást — el lehet hárítani azokat a nehézségeket, amelyek a Duna-medence gazdasági együttműködése elé tornyosulnak. Az iparra vonatkozólag kijelentette a miniszterelnök, hogy iparra szükségünk van ebben az országban, de csak olyan mértékben, amennyire ezt a magyar gazdasági élet teherbíró képessége megkívánja. Ezért úgy véli hogy bizonyos fokig az ipari numerus clausus helyénvaló, mert különben a vállalatok a versenyben tönkreteszik egymást. De a gazdasági élet irányítására a kormány semmiféle erőszakos, brutális eszközt igénybevenni nem kivan: az árak kérdésében sem. A miniszterelnök helyes felfogása az, hogy mindent lehet brutalizálni, csak a szellemi életet és a gazdasági életet nem. „A gazdasági életet erőszakos rendszerbe foglalni — lásd: szovjet — nem lehet. Szabadságra van szükség, amelyet körülbástyázunk nemzeti érdekeinkkel." A miniszterelnök azonban jogosultnak tartja a magyar mezőgazdaságnak azt a kívánságát, hogy az ipari árak terén kiegyenlítés történjék. A miniszterelnök ezzel nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az egész országnak közfelfogását juttatta kifejezésre. Az ipari árakat le kell szállítani. De a miniszterelnök ebben a tekintetben sem akar erőszakos rendszabályhoz nyúlni. Nem akar árdiktátor lenni. Ellenben az ipari érdekeltségekre bízza, hogy álljanak össze és törjék le az árakat. A miniszterelnök elvárja a bankoktól, hogy megértik, hogy olcsó hitel kell a termeléshez. Elvárja az ipartól, hogy megérti a mezőgazdaság nehéz helyzetét. És elvárja a munkaadótól, hogy megérti a munkást, hogy ne rabszolgának, hanem társának és testvérének tekintse, akinek felsegitése és megerősödése az ő érdeke is. A miniszterelnök minden szavát, minden magyar magáévá teszi, mert igazságosság, méltányosság és jóakarat hatja át. á gazdatartozások után rendkivüli kamathozzájárnlás engedélyezése A kormány 4300/1933. M. E. sz alatt rendeletet bocsátott ki, amelyben a gazdaadósok részére kamatterheiknek csökkentése céljából kamathozzájárulás engedélyezését biztosította. Ennek a kormányrendeletnek legfőbb rendelkezései a következők : Kamathozzájárulást azok a gazdák kaphatnak, akiknek az adóssága a kataszteri tiszta jövedelem 15-szörösénél nagyobb. Azok, akiknek csupán házuk van, szintén kaphatnak kamathozzájárulást, de csak akkor, ha mezőgazdasági munkából élnek. Ezeknél akkor jár kamathozzájárulás, ha a házadóalap 4 és félszeresénél nagyobb az adósságuk. A kataszteri tiszta jövedelem 15 szőrös, illetve a házadó alap 4 és félszeres összegének megállapításánál általában csak a telekkönyvbe beke belezett adósságokat lehet számításba venni, de a pénzintézeti tartóz ás kat akkor is számításba kell venni, ha nincsenek bekebelezve. A kamathozzájárulás csakis a pénzintézetekkel szemben fennálló kölcsöntartozások után jár és csak akkor, ha a tartozás 1932. évi április hó 1-je előtt keletkezett. A kamathozzájárulás a folyó évi május 1-étől október hó végéig terjedő időben fizetett kamatok utm jár. Mindenki annyi időre kapja a kamathozzájárulást, amennyi időre a kamatot tényleg kifizeti, de legfeljebb egy félévre. A kamathozzájárulás a kölcsönösszeg évi 2 és fél százaléka, ha az adós gazdának a kölcsön után évi 7 és fél százalékot, vagy annál nagyobb kamatot kell fizetnie. Ha évi 7 és fél százaléknál kisebb kamat van kikötve, akkor a hozzájárulás is megfelelően csökken. A bosszúlejáratú törleszéses kölcsönök után nem jár kamathozzájárulás, mert az ilyen kölcsönök kamatát a kormány már előbbi rendelettel leszállította év 5 százalékra. A kamat a ozzáj árulást annál a pénzintézetnél kell igényelni, amelynél a gazda a kamatot fizeti. A pénzintézet a szükséges adatok megszerzésénél díjtalanul segítségére lesz a gazdának. A szükséges bizonyítványokat és egyéb iratokat a községi elöljáróságok és pénzintézetek díjtalanul kötelesek kiállítani. Ezekre a bizonyítványokra és egyéb iratokra, amig más célra fel nem használják, nem kell bélyeg. Nagyot csökkent az autóforgalom Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a kormány intézkedései következtében lényegesen csökkent az utőbbi időben az autóforgalom, — bár kétségtelen, hogy ezen rendelkezéseknek meg voltak a magasabb szempontból vett fontos állami érdekei. Tudjuk nagyon jól, hogy az ország egyik legféltettebb kincse, az államvasút, igen veszélyes konkurrenst kapott a hirtelen fellendült teherautó forgalomban, s a legutóbbi rendeletek éppen oda tendálnak, hogy ezt megakadályozzák. Viszont a teherautó forgalom egyrészt olcsóbb volt, másrészt kényelmesebb volt, egy ki- és berakást megtakarított a szállítani kivánó, nem volt időhöz kötve a szállítmány és lényegesen gyorsabb idő alatt jutott rendeltetési helyére mint a vasúti teher forgalomban. Tehát nem feltétlenül kellett volna a forgalomcsökkenések és rivalizálás nagy jelenetében a díványt — a teherautó forgalmat — kidobni hiszen talán lehetett volna más megoldást is találni, annál is inkább, mivel a teherautóforgalom csökkenése egyéb jelentős érdekeket is sért. De nemcsak a teherau'óforgalom, hanem a személy autójáratok is alaposan lecsökkentek az ujabb rendelkezések következtében. Egyrészt az autó rendszámtáblák kiváltási ára lett igen magas, másrészt a közúti autó emelkedett duplájára, amihez még a rendkívül nehéz gazdasági viszonyok is alaposan hozzájárultak s mindezeknek következtében a személyautók nagy részét leállították. Ezeknél a város elveszítette a kövezetvámot és csökkent a benzinkutak után való jövedelme is. Nem tudjuk, hogy a rendelkezés kiadása óta eltelt időt tárgyaló MÁVstatisztika valami különösebb nagyszerű eredményeket tud-e felmutatni, azonban nem hisszük, hogy olyan nagy jövedelememelkedést jelentene az a MÁV-nak, mint amilyen súlyos károkat szenvedtek a városok. Eppan azért nem találjuk időtlennek, ha ezeket a bizonyos szempontokat sikerülne a MÁV-val revízió alá vétetni s amennyiben lehetséges lenne, Május hó 25-én csütörtökön 5, 7 és 9 órakor utóié Egy modern milliárdos leány szerelmi története MOZGÓBAN