Esztergom és Vidéke, 1933

1933-05-25 / 41.szám

úgy az autóforgalom újbóli felszaba ditása mellett olyan megoldást kel­lene keresni, amely mellett a MÁV is kárpótolva lenne és megtalálná a maga számítását. Ilyen megoldási módozatnak talál­nák azt, hogy az állam engedélyez, ze ismét a szabad autóforgalmat, azonban adja meg a MÁV nak a kártalanítást olyképen, hogy minden vámhatáron átmenő autó köteles le­gyen a rendes kövezet-, hid- és egyéb vámtételeken felül még a MÁV részére is egy bizonyos összeget le adni. Igy egyrészt elérnénk azt, hogy a teherautóforgalom drágább lenne, tehát már kevésbé volna veszélyes konkurrencia a MÁV-ra nézve, más részt a városok is jobban megtalál­nák a maguk számításait. »»•inioBiBtutitietsstutruo Repüíőszemmel Bizony, szorongó érzés tölti el az embert, amikor már startrakészen áll a repülőgép, búg, zúg a propel­ler, hátunk mögött idegesen borzo­lódik a fű, mintha rettenetes vihar szántaná végig. Az ülésben ülünk, fejünk fölött a felső szárnyban a benzintartály és lángnyelvek nyal­dossák körül a berregő motort. A futókerekek alatt még ott a talpfa, a montőr ráhasal a farokra, hogy még jobban lefogja a gépet. Mel­lettünk látjuk a kíváncsiak tömegét, mozog a szájuk, a gyerekek kitát­ják a szájukat, kiabálnak, de mi egy szót sem hallunk belőle. Kiveszik a talpfát, a fülsiketítő berregés után még nagyobb zúgással berreg a motor, megindulunk és gyorsvonati sebességgel rohanunk a szép, de keskeny táti réten keresz­tül. Balról széles patak, jobbról árok. Előttünk 60 méterre — a földön a fele utat már megtettük — gödrök, már nem érezzük annyira a kerekek döcögését, még negyven métert fu­tunk, aztán már alattunk látjuk a gödröket, a patakot és az árkot. Szélcsend volt a felszálláskor. Ha nem sikerül a start, ha nem emel­kedik kellő időben a gép, akkor el­búcsúzhattunk volna ettől a szép élettől. Mi történhetik? Az egyik ember az ágyban hal meg, a másik az ut­cán, a harmadik a rádió mellett, a negyedik a munka mellett és igy tovább. Dehát mi most nem tudunk a halálra gondolni, mert elszakad­tunk a földtől, idefönn végtelen a szabadság. Törvényen, tilalomfákon, béklyókon kivül érezzük magunkat. Az ember énje itt az élet, a lélek él, vizsgálódik, kutat a szem és meg­figyel az öntudat. Mit lát az ember, ha a hangya­bolyt, vagy a hangyák vándorlását figyeli. Apró pontok az emberek is, kis göröngyöknek látszanak a hal­mok, de nem látjuk, hogy élnek a hangyák, nem látjuk, hogy élnek az emberek, fia egy megszületett gyer­meket ezer méter magasságban ne­velnének fel és a lelki és értelmi fejlődését csak a magasság formálná, minden földi beavatkozástól mente­sen, a levegő gyermeke sohasem tudná felfogni a földi életet, legfel­jebb csak ösztönös vágyódás fogná el a földre leereszkedni. Lehet, hogy erőszakosan tudna szabadulni a ma­gasságtól, a képzelt gondolától, de ez az erőszakos szabadulás halálát jelentené. Idefönn fülsiketítő a berregés, de ha elállna a légcsavar, nagy-nagy csendesség, végtelen nyugalom venne körül minket. Kirják István pilóta mesterien for­fordul Tokod község fölé. A hegy­oldalon itt-ott a tetőn is szabályos kőkockákat, szabályos szaggatott vo­nalakat látunk. Kis temetők. Tokod­bánya fölött szabályos háztetők. A bécsi aszfalt-kigyóút krétavonás a zöld mezőn. Előttünk autó. Egy ki­lométerre lehet. Nézzük az órát. Az autó is szalad, mi is. Egy perc el­teltével fölötte repülünk, fél perc múlva mögöttünk vész el az út szürkeségébe. Dorog fölött járunk. Játékosan építkezett odalenn az ember. Van itt házikó, kertecske (bú­zaföld lehet a hoffstellen) vasút, mozdonykák, vagonsorok, háztöm­bök, gyufaszál-kémények, gőzölgő kazánok. Csodálatosan érezzük most, hogy hol él az ember. Mi a levegő­ben képviseljük az embert, a föld­színen a dorogiak, a föld alatt a bá­nyászok, — csak tudjuk, hogy ott él­nek, dolgoznak, de nem látjuk őket, — tudjuk azt is, hogy a bányászok alatt is van élet, a földteke másik felén, elképzeljük, vagy mondjuk az amerikaiak fölött is élnek, röpköd­nek a levegőben az emberek, de mi van a röpködő amerikaiak fölött és mi van fölöttünk ? ... Érezzük, hogy kell Valaminek, Valakinek (valamik­nek és valakiknek) lenniök, de nem látunk semmit, mint ahogyan nem látjuk a föld mélyében dolgozó em­bereket, vagy ahogy nem látjuk a földi emberek vagy a hangyák éle­tét. Csak tudjuk, hogy vannak. Ha sétálunk, tudjuk-e, hogy hány pa­rányi állatot taposunk el ? Esztergom felé fordulunk. Bőg a sziréna légcsavarja. Már kigyúltak az esztergomi lámpák, idefönn még nappal van, odalenn sötétedik. Egy darab csillagos ég Esztergom. El­képzeljük: egészen mindegy, hogy fejjel lefelé, vagy fejjel fölfelé néz­zük-e a csillagokat. Elrepülünk az esztergomi Doberdó fölött. De nem tudjuk elképzelni, hogy Esztergom határváros, hogy a Duna akadályt képez a népek között, hogy nyomorúság, baj, gyűlölködés van odalenn. A Széchenyi-téren, a Kis­dunaparton emberpontok, igazán mindegy, hogy szegény-e, gazdag-e, gyűlölt, vagy szeretett, névtelen vagy méltóságos-e az a kis pont. Ez is pont az is pont. Kis pontok. Egy újjvonás és nincsenek. Ha óriás kéz­zel kinyúlnánk és egy pontot — ha lehetne csak egy pontot — lelkiis­meretfurdalás nélkül letörülnénk, ta­lán csak poros lenne a kezünk. Ta­lán csak kevéssé véres, mint szú­nyogtól, mely fúrókáját bőrünkbe szúrta. Furcsa gondolatok ezek. Éppen úgy arra arra is gondolhatnánk, hogy onnan felülről a magasságból egy másik kéz nyul le, egy szélnyaláb és mi is csak a szunnyog sorsára jutnánk. No dehát a Schmoll-gyár kitűnő repülőgépén repülünk, mégkitünőbb pilótával a Kirjákok földjéről szár­mazó ős-Kirják család Kirják Pistá­jával — mi biztosan szállunk. In­kább arra gondolunk, amikor Esz­tergom fölött több kört irunk le, hogy elő kellene venni egy nagy Schmoll-pasztát, egy óriási glancoló kefét és jó kifényesíteni a várost. Ráférne egyes embereket is bekenni a pasztával, de ezek úgyis feketék. Csak kifényesíteni kellene őket. Szentgyörgymező felett a villany­esztergom képe és villanysora nagy arany hárfa. A villany-húrok a ba­zilika felé futnak össze. A bazilikát a hárfa hangolócsavarjának kép­zeljük. Ha játszani tudnánk Esztergom villanyhárfáján, csodás, gyönyörű ének csendülne fel. Vigan megyünk hazafelé. (v. o.) Összes iskolai, gimnázium, reál, tanítóképző és eleaü tornaingek, ci­pők, nadrágok, jelvények, számok és mindenféle cserkész felszerelések olcsón SCHWACHNÁL. Selyem harisnya hibátlan tartós 148 P. Keménynél. Harisnyák, kesztyűk, nagy vá­lasztékban feltűnő olcsón Illésnél. A bencésgimnáziam tornanonpélye Az esztergoni bencésgi nnázium f. hó 27-én, szombaton délután 5 óra­kor tartja a szokásos évvégi torna­ünnepélyét primáskerti sporttelepén az alábbi sorrenddel: I Felvonulás és felállás hat osz­lopban. II. Himnusz. III. Közös szabadgyakorlatok ze­nére. IV. Elvonulás. V. Csapattorna hét csoportban : 1. I. o. játék. 2. II. o. játék. 3. III. o. bakugrások. 4. IV. o. középmagas korlát. 5. V. o. lóugrások. 6. VI. o. magaskorlát. 7. VII. o. magasnyújtó. VI Vívásbemutató. 1. Az alsó osz­tályosok : tőr, alapmozgások. 2. A felsőosztályosok: kard alapgyakorla­tok. 3. A fe'sőosztályosok: kard mérkőzés bemutató VII. Futások. 1.1. o. 50 m:i II. o. 70 m., III. o. 80 m. síkfutása. 2. 4x100 m-es staféta a IV. és V. o. között, 4x100 m-es staféta a VI. és a VII. o. között. VIII. Kö'.élhűzás az I. és a II. o. között. IX. Összetett tornaszverseny az or­szágos ifj. tornaverseny anyagával: lovon, korláton és nyújtón. X. Gúlák osztályonkint, Xf. Felállás oszlopokba a dijki osztáshoz. XII. Szózat XIII. Elvonulás.. A szülőket és az érdeklődőket szí­vesen lát az igazgatóság. Belépődíj nincs, de önkéntes adományok a sporttelep fenntartására köszönettel fogadtatnak. Kijelölték a szabad danái íürdés helyeit Arra való tekintettel, hogy nép­egészségügyi érdek a Nagy-Duna fürdésre alkalmas részeinek ezen célból való felhasználása, a szabad­fürdés cél;ára a polgármester a kö­vetkező helyeket jelölte ki: 1. a szigeten a sziget orrától a MFTR állomásig, 2. a szentgyörgy mezei Nagy-Duna részen a Hutt-partnál a Bercsényi­utca betorkolásától jobbra és balra 100—100 méterig, 3. a vágóhídon alul Szentgyörgy mezőn a vizlevezető árkon túl 500 méterre, 4. a Kis Dunában az Angyal-híd­tól a Kutyaszorító vonaláig. Elrendelte továbbá a polgármes ter, hogy ezen helyek figyelmeztető táblákkal legyenek megjelölve. Amennyiben a szigeti vikendtelep létesül az ezen célra átengedett Nagy-Dunaparti rész a szabad für­dés alól kivétetik. Szép eredménnyel végződ­tek a katonai sportversenyek Mint megirtuk a mult hét folya­mán rendezték meg Esztergomban a katonai sportversenyeket, amelyek­nek rendezősége élén a helyi és a tábori állomásparancsnokok állottak és kitűnő irányításukkal impozáns versenyeket biztosították. A tiszti verseny eredményei kitű­nőek. A hadipisztoly-lövész'itből első di­jat Buda József fhdgy., másodikat Badinszky László szds. kapta Pus­kával első dijat nyert Badinszky László szds, másodikat v. Major Károly s. tisztviselő. Pisztollyal Ba dinszky László szds. első, Barátosi Lajos szds. második lett. Vívásban eső: Wiszkidenszky György hdgy., második v. Lánghy Emil alezredes lett. A páros tenniszversenyben a Schrveinitzer Egon—dr. Mailász Ti­bor pár győzött, egyesben Schrvei­nitzer Egon szds. Az ünnepélyes díjkiosztást a ten­niszpályán páros verseny előzte meg. A dijakat Röder Jenő alezredesné osztotta ki. A versenyek során az atlétikai győzelmekben a kenyérmezői és pi liscsabai zászlóalj közösen részesült. A 4x400 m.-es stafétában a táboriak győz'ek és igy megnyerték a Bor­nemissza dijat. Az altiszti lövészet­ben hadipuskával első AXmássy Pal tiszthelyettes, hadipisztollyal Szépner György győzött. A legénységi ver­senyben hadipuskával Kilín Károly szk. vezetőé az első díj, pisztollyal Cseh Gyula lett az első. Kézigránát­dobásból első Bílint Mátyás pilis csabai gyalogos, az árokugrásban az első dijat Nell József vitte el. Az ünnepélyes dijki >sztás a lak­tanya udvarán történt szép ünnep­f ég keretében. HIMi£M Új irány Pozitív munkát kifejteni, pozitív eredményeket biztosítani és pozitív bírálatot gyakorolni, — ez az az új irány, amely Hunyidy Ferenc gróf országgyűlési képviselő reviziós be­szédéből kisugárzik. Nem azt hall­juk Hunyadi Ferenctől, hogy rossz volt az eddigi reviziós politika, ha­nem azt mondja, hogy milyennek kell lenni a ma reviziós mozgalmá­nak. Miloiay István dr. a „Magyarság" főszerkesztője a mult hetekben „Nyi­tott könyv" cimen több cikket irt. Ezekben a cikkekben azt olvassuk, röviden foglaljuk össze a konzek venciát, hogy itt élünk mi magya rok e csonka országban tizenhárom trianoni esztendő óta, hirdetünk és követelünk revíziót, hirdetjük és bi­zonyítjuk a mi igazságunkat, de megfeledkeztünk arról, hogy meg ismerjük s szomszédos államok né­pét, lelkivilágát és gondolkozás mód­ját, hogy megismerjük a megszállt területi magyarság életét és érzés­világát. Hunyady Ferenc gróf ez év ja nuá'jában bőven kifejtette Milotay István cikkeiben foglaltakat, sőt meg­toldotta az új gondolatokat és azt mondotta, nekünk ügy kell beállíta­nunk a revízió szükségességét, hogy az nemcsak a magyar nép érdeke, ha­nem elsősorban erurópai népek ér­deke legyen. Gyönyörű gondolatokat hozott Esztergomba, a primási városba, Szent István születési helyére, Hu­nyady Ferenc gróf. Nem volt elég azt egyszer hallanunk, többször és többször kellett beszédét átolvas nunk, hogy felszívjuk lelkünkbe és valónkba annak minden gondolatát, hogy ezeknek a gondolatoknak a delejessége irányítson minket ami­kor a revízióról de általában jövő magyar életünkről van szó. Éppen ezért nem is lehet ismertetni Hu­nyady Ferenc revíziós beszédét, ame lyet most különlenyomatban „A re­vízió új útja" cimen bocsátottunk ki a nagyközönség számára. Kétségtelen, hogy új irányt jelölt ki Hu -yady Ferenc gróf ezzel a re­reviziós beszédével. Ez a beszéd januárban hangzott el Esztergomban, de tudomásunk szerint ezeket az új gondola okat elmondotta már több vidéki városban is. A gondolatok tulajdonképpen Esztergomban for­málódtak egységes, kerek beszéddé és igy méltán „esztergomi beszéd"­nek nevezhetjük. Hogy valóban új irányt jelölt, ha­tározott meg Hunyacjy Ferenc, azt abból látjuk, hogy a magyar köz­írók egyik legnagyobbja, Milotay István dr., a „Magyarság" főszer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom