Esztergom és Vidéke, 1933

1933-05-07 / 36.szám

Hirek terjedtek el arról, hogy július elsején már megtörténik valamennyi főispán rendelkezési állományba helyezése, sőt amennyiben a középfokú közigazgatás átszervező séről szóló törvényjavaslat tető alá kerül, akkor rendelkezési állományba kerül valamennyi alispán is. Foltin János ny. plébános, szentszéki tanácsos május 2-án tartotta 90 éves papi jubileumát Bajóton lélekemelő ünnepségek között. Az ünnepélyen a kerületi papság úgyszólván teljes számban megjelent. Ott láttuk a többek között dr. Metzker József c. apát, nyergesujfalui esperes plébánost,* Szomszély Antal dorogi bányalelkészt, Don Boneio Antal szentkereszti szalézi igazgatót, több szalézi szerzetest, Baly Jánost, a budapesti Sz. Alajos intézet igazgatóját, Gábor József mogyorósbányai plébánost, Csanády László bányaügyi tanácsos, tokodi bányaigazgatót feleségével, Juhász Sándort és feleségét, Heinrich Henrik bányafelügyelőt, Varga Béla bányamérnököt, Világhy István titkárt, Bellus Béla tokodi főjegyzőt és feleségét, Dobis Vilmos tokodi. községi pénztárost és még sokakat a jubiláns tisztelői kö zül. Dacára, hogy hétköznap volt, a templom zsúfolásig megtelt, igy mutatták meg a bajóti hi vek volt lelkipásztoruk iránti szeretetüket és ragaszkodásukat. Harangszó zúgása mellett vonult a templomba az aranymisés, paptársaitól kisérve. Niedermann József kerületi esperes volt a manuduktor, Soltész István bajnai plébános pedig a szónok. Felhangzott a Te Deum és a hivek szemeiben örömkönnyek tollultak elő, hogy ismét hallották volt lelkipásztoruk hangját. Sirt a jubiláns is. Evangélium után Soltész István a szószékre lépett s oly lelkes és szivreható beszédet mondott, hogy alig maradt szem könnyek nélkül. Oly mély érzéssel és szép szónoki lelkesedéssel beszélt, hogy mély nyomokat hagyott az emberi szivekben. Szentmise után az aranymisés először paptársait áldotta meg, kik mély érzéssel és kézcsókkal há lálták meg áldását. Utána a nagy néptömeget 10—20-as turnusokban Április 30-án, vasárnap délután 5 órakor tartotta meg a szenttamási Kath. Körben a vízivárosi plébániakerület első egyházközségi közgyűlését a tagok élénk részvételével. Keményfy Kálmán egyházi elnök, elnöki megnyitóbeszédében párhuzamot vonva a nemzeti és a katholikus lelki sorsközösség egybeforrasztó ereje között, rámutatott azon Krisztust hordozó lélekre, amellyel a katholikus köztevékenységbe, vagyis az Actio Katholikába az egyházközségi életnek bele kell kapcsolódnia. A hitéleti, a kulturális s közéleti, a kharitativ munkakör erejét fejtegette beszédében, hogy egynek érezzék magukat a világiak a papsággal minden külső vonatkozású egyházi ügyben és így ne csak útban legyünk Krisztus felé, hanem érkéz zünk is életcéljainkban Krisztushoz. Az elnöki megnyitó után Szalay Gyula dr., egyházközségi jegyző olvasta fel jelentéseit az egyházközség egy évi működéséről, melynek kimagasló részlete volt az egyházközség bátor és megindokolt állásfoglalása a szenttamási iskola mentőakciójában. Majd Keményfy Kálmán több egyE hirek dolgában konkrétumokról természetesen ma még nem lehet beszélni, azonban tény az, hogy a nagyarányú reform megindult és lehetséges, hogy őszre már egészen uj képe lesz a magyar közigazgatásnak. részesítette áldásában. Ennek befejeztével az iskola udvarán énekekkel és szavalatokkal egybekötött kedves ünnepély volt, melynek keretében Sümegi Ferenc községi biró hálatelt szavakban köszöntötte a jubilánst. Majd özv. Jung Lajosné emlékezett meg az aranymisés lelkipásztor érdemeiről, mert a Jézus Szive Egylet, Oltáregylet, Rózsafüzér, Szent Skapuláré Társulat stb. ilyen társulat megalapításával a hitéletet előmozdította, mely társulatokat a mostani plébános is fenntartja és tovább fejleszti. A szép ünnepség befejeztével Vida Alfonz, az aranymisés volt káplánja, jelenlegi bajóti plébános vendégszerető asztalánál látta szívesen paptársait. Az első felköszöntőt Niedermann József esperes mondotta és átnyújtotta a biboros hercegprímásnak leiratát, melyben elismerését és főpapi áldását küldte az aranymisésnek. Utána Metzker József dr. c. apát mondott szívből jövő és szívhez szóló pohárköszöntőt Foltin Jánosra, kiemelve különösen Szűz Mária iránti tiszteletét, hogy kilenc alkalommal Mária-Zellbe, két alkalommal pedig Lourdesbe vezette a magyarokat, hol prédikált, mikor a magyaroknak stációját benedikálta a boldogult Kohl Medárd püspök. Végre Baly János a szaléziánusok háláját tolmácsolta, mert nehéz helyzetükben bölcs taná csaival támogatta őket és neki kö szönhetik, hogy a szaléziak már 20 éve Szentkereszten vannak. Az ünnepelt meghatott szavakban köszönte meg a felszólalásokat, különösen pedig a házigazda szives vendégszeretetét, majd pedig könynyes szemekkel búcsúzott el paptársaitól és szeretett híveitől. Az ünnepelt a táviratok és levelek özönét kapta. Május 7-én Tokod-Altárón, 14-én pedig Kisvelencén fog az aranymisés áldást osztani. házközségi ügyről tett jelentést, me ~ lyet a közgyűlés helyesléssel vet tudomásul. Az egyházi főhatóság elnöki előterjesztésre Szkalka Lajost, Jándi Artúrt, Ifj. KUnda Károly dr.-t, Daubner Ferencet és Sebák Ferencet az egyházközség képviselőivé kinevezte a választott 30 képviselő mellé. Fritz Györgyöt közrészvét mellett parentálta el az elnök s helyébe Karácsonyi Sándor póttag hivatott be képviselőnek. Szvoboda Román tekintettel gyönge egészségi állapotára, lemondott képviselőségéről. Kemény Miklós a belvárosba költözött, Csomány Károly viszont nem lakik állandóan Esztergomban. Igy helyükbe Nyáry József, Szalay Gyula és Petró Mihály póttagok hivattak be képviselőknek, akik a kinevezettekkel együtt letették a közgyűlés előtt az esküt. Az indítványok során, az egyháztanács megbízásából, Etter Jenő dr. világi elnök kiindulva a szegedi „Turul" társadalmi szövetség mozgalmából, példákkal megindokoltan javasolta, hogy az Egyházközség is tegye magáévá a szegediek mozgalmát az erotikus, vagyis az erkölcsöt szemérmetlenül leromboló színművek, mozidarabok és sajtó (könyvirodalom) ellen. Az indítványt Keményfy Kálmán hozzászólása után az egyházközség közgyűlése egyhangúan magáévá tette s elhatározta, hogy átirattal fog fordulni az Actio Catholika Egyházmegyei Tanácsához, a TESz országos vezetőségéhez, a szegedi „Turul" szövetség mozgalmához csatlakozva. Keményfy Kálmán plébánosnak a szenttamási kálvária körzetének rendíentartására és az erkölcs-rendészeti dolgokra vonatkozó indítványait a rendőrséghez a közgyűlés szintén egyhangúlag elfogadta. Etter Jenő dr. világi elnök az egyháztanácsi ülésen megbeszélt indítványával a plébánia területén lévő egyházi s karitativ intézmények némi, lehetőség szerinti anyagi támogatásával is foglalkozott a közgyűlés. Etter Jenő dr., tekintettel az Egyház mai súlyos anyagi helyzetére, felvetette az önként vállalt önmegadózást. Nem kivetett adózásról van szó, hanem pusztán azok adnának, mérsékelt adóalapon adományt, akik akarnak. Keményfy Kálmán plébános elismeréssel emelte ki az indítványnak a mai viszonyok között irgalmassági horderejét. Ami mint áldozatkészség, annál felemelőbb, mert Esztergom szegényekben leggazdagab plébániai területéről indul ki. Az egyház, sokat alkotott Esztergomban is. Éppen azért, ha ma a hivek is összefognak, szintén tudnak maradandót alkotni. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Végrehajtó megszervezését a plébános és egy bizottság fogja intézni s első céljuk a vizivárosi templomtér 193 éves fogadalmi szobrának restaurálása. A pestvidéki kir. törvényszéktől. B. I. 2723 — 1932/11, A Magyar Szent Korona Nevében! A pestvidéki kir. törvényszék, mint büntető biróság sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt Vécs Ottó (Ottomár) ellen Mátéffy Viktor főmagánvádlónak 10. alszámú vádiratában foglalt vád felett az alulírott helyen és napon megtartott főtárgyalás alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: Vécs Ottó (Ottomár) vádlott 30 éves, r. kat. vallású, főhérceglaki (Baranya tnegye) születésű, esztergomi (Mária Valéria-u.) lakos magyar állampolgár, nős Obert Luciával 1 gyermek apja, tanitóképezdét végzett, katonai szolgálatot nem teljesített, vagyontalan, okleveles tanitó, hírlapíró bűnöa mint az 1914. évi XLV t—v 33 /-a szerint való szerző az 1914. évi XLI t. c. 1 3-ába meghatározott és a 3. § 2. bekezdésének 1 pontja szerint minősülő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségében. És ezért a törvényszék Vécs Ottó (Ottmár) vádlottat az 1914. évi XLI t. c. 3 §-ának 2 bekezdése alapján a Btk 92 §-ának alkalmazásával 200 P (kettőszáz P) pénzbüntetésre ítéli. A pénzbüntetés behajtatlansága esetére az 1914 évi LIV t. c. 41 §-ának 2 bekezdése és a II Bn 8. 9. és 10 §-ai alapján 10 (tiz) P-ként 1 (egy) napi tehát összesen 20 (husz) napi fogházbüntetésre kell átváltoztatni. A pénzbüntetést az itélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhével a pestvidéki kir. ügyészségnél megfizetni. A vádlott a Bp 480 §-a értelmében köteles az eddig netán felmerült és az ezután felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni. Köteles a vádlott az 1914 évi XIV t. c. 39 § a alapján főmagánvádlónak erkölcsi kár címén 1 (egy) arany P-őt a Bp 479 § és 480 §§-ai érelmében pedig az ügyvédi képviselettel fölmerült kölség címén főmagánvádlónak képviselője kezéhez 60 (hatvan) P-őt az itélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Az 1914 évi XIV tc 40 és 42 §-ai alapján az Ítéletben megállapított pénzbüntetésért és a bűnügyi költségekért amelyben a főmagánvádló részére megállapított ügyvédi képviseleti költség is benne foglaltatik elsősorban a biztosítékul letett összeg erejéig az „Esztergom és Vidéke" című lap kiadója amennyiben pedig ezeket a biztosíték nem fedezné másodsorban az elitélt harmadsorban a kiadó egyéb vagyonával végül pedig Laiszky János könyvnyomdájának tulajdonosa felelős. Az 1914 évi XIV t. c. 4 §-a alapján köteles az „Esztergom és Vidéke" cimű lap szerkesztője az Ítéletet indokaival együtt az Esztergom és Vidéke cimű időszaki lapban a jogerős itélet kézbesítése után megjelenő legközelebbi vagy az közvetlenül követő számának elején rendes nyomással minden lappéldányon annak kézbesítésétől számított 30 nap alatt közzétenni. Az Ítéletet 1904 évi XIV t. c. 40 § és 42 §-ai alapján Esztergom és Vidéke cimű lap kiadójával és Laiszky János könyvnyomdájának tulajdonosával jogerőre emelkedése után pedig a Bp 494 §-a alapján a pestvidéki kir ügyészséggel végül az 1914 évi XIV t. c. 43 §-a értelmében az Esztergom és Vidéke cimű lap felelős szerkesztőjével közlendő. INDOKOLÁS: Az Esztergomban Laiszky János könyvnyomdájában előállított Esztergom és Vidéke cimű időszaki politikai és társadalmi lap melynek felelős szerkesztője és felelős kiadója Laiszky Kázmér és ugyan ő a laptulajdonos is — 1932 évi február hó 28 napján megjelent 53-ik évfolyam 17 számában annak vezércikkeként Mátéffy Viktor cserbehagyta a katholikus papság ügyét címmel egy sajtóközlemény jelent meg, amelynek a következő kitételeit: „Mátéffy Viktor cserbehagyta a katolikus papság ügyét", „Mátéffy Viktor a kormánypárttal szavazott, ami azt jelenti közömbös a papság súlyos sérelmével és meghurcoltatásával szemben", „Mátéffy Viktor a hercegprimási város országgyűlési képviselője és kegyúri plébánosa nem tartotta szükségesnek, hogy a katholikus papság üldöztetése ellen felemelje tiltakozó szavát." „De nemcsak hogy nem emelt szót az ellen, hanem még azzal a párttal szavazott, mely támogatója a hatalmi túkapásoknak." „Nagyon is megértjük Mátéffy magatartását, hiszen ő maga is ilyen hatalmi túlkapásnak és erőszakosságnak köszönheti, hogy újra parlamentbe került." „Nem is csodálkozunk rajta, mert ma Mátéffy nem vetette alá magát főpásztorának akarata alá, mennyivel könnyebben teheti meg, hogy nem siet a megsértett és meghurcolt papság védelmére." „. . . ezzel az újabb magatartásával még jobban igazolja, hogy nem méltó a primási város képviseletére." „. . . cserbehagyta a katholikus papság ügyét." „. . . katholikus pap lettére nem védi meg oltártestvéreit." „. . . az ország katholikus központja Esztergom, nem tűrheti ezen „szomorú incidens" után, hogy Mátéffy Viktor továbbra is képviselje a primási várost." Mátéffy Viktor főmagánvádló magára nézve sérelmesnek találván sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége cimén a pestvidéki kir. törvényszék vizsgálóbirójához intézett beadványában följelentést tett és pedig miután a cikk névtelenül jelent meg, egyenlőre a lap felelős szerkesztője Laiszky Kázmér ellen. Utóbb azonban vizsgálat során megállapítást nyervén, hogy a kérdéses sajtóközlemény szerzője Vécs Ottó vádlott, aki a vizsgálóbíró által történt kihallgatásakor beismerte, hogy a cikket ő irta és ő tette közzé. A Főmagánvádló 10. alszámú vádiratában vádat emelt a vádlott ellen sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt. A főtárgyaláson Vécs Ottó vádlott beismerte, hogy vele szemben vád tárLélekemelő volt Foltin János aranymiséje Bajóton A Víziváros-szenttamási egyházközség első közgyűlése