Esztergom és Vidéke, 1932

1932-01-10 / 3.szám

Mit beszélnek Esztergomban a polgármesterválasztásról ós a várospolitika várbató eseményeiről? A polgármesterválasztás óta feltűnően sokszor csengett a telefonunk, még Budapestről is felhívtak minket és sokszor nyílik a szerkesztőség ajtaja, hogy felvilágosítást kérjenek az emberek, vagy panaszaikat adják elő, és hogy erre is, arra is felhívják figyelmünket. A sok érdek lődés, megkeresés arra késztetett bennünket, hogy bejárjuk Esztergom egyes városrészeit és megfigyeljük a közhangulatot, amelyet az utóbbi napok eseményei a polgármesterválasztással váltott ki. Beszéltünk nagy tekintélynek és tiszteletnek örvendő főpapokkal, független városi képviselőkkel, iparosokkal és kereskedőkkel, Nagyvároson és Szentgyörgymezőn pedig a földmives nép sok komoly és higgadt gondolkozású emberének véleményét hallgattuk meg. Sorjában ezeket a beszélgetéseket folytattuk: — Kérdés, megérdemli-e a polgármesterválasztás, hogy vele még foglalkozzunk ? Más városban is választanak polgármestert és másutt is megtörténik, hogy a közhangulat jelöltje megbukik. Ha csak ilyen értelemben vett polgármesterválasztásról beszélünk, ha csak egyszerű polgármesterválasztásról lenne szó, akkor valóban napirendre kell fölötte térni és megnyugodni a történtekben. De Esztergomban más a helyzet. Esztergom primási város és köztudomású, hogy a hercegprímás őeminenciája beleavatkozott a polgármesterválasztásba, sőt megjelent a választáson is, hogy óhajtásának ezzel is tanújelét adja. Meg kell mondani, hogy őeminenciáját, gondolkozását többen vagy nem akarják, vagy nem tudják meg érteni. Többször hallhattuk, hogy a bíboros Hercegprímás közéleti mentalitását római szellem hatja át. Értsük ezt meg; gondolkodását rendkívül finom felfogás jellemzi. Hoszszú időn át nem akart beleavatkozni Esztergom közéletébe, de ez most elkerülhetetlen volt, annál is inkább, mert Őeminenciája segíteni akart a városon, teljes békét akart a város életében biztosítani. Csak nem gondolja valaki, hogy őeminenciája azt fogja mondani, hogy az ismert pályázók ne lépjenek fel polgármesterjelöltnek ?! őeminenciája kifejezte óhajtását, sőt akaratát is, ha valaki a tekintély tisztelet alapján áll — itt Esztergomban az többet jelent az egyszerű tekintélytiszteletnél, mert Őeminenciája Magyarország bíboros hercegprímása, az ország első zász lósura és a vármegye örökös főispánja — ez az óhajtás azt kellett volna, hogy jelentse: mély hódolattal és tisztelettel meghajolni és az alkalmat biztosítani arra, hogy őeminenciája jóindulatát a jövőben se vonja meg tőlünk. Ez nemcsak a jövőre nézve birna jelentőséggel hanem a városban feltétlen béke is bekövetkezett volna. Ma már látjuk, hogy kik idézik elő a békétlenséget és nem kell sokáig várnunk, hogy a béke helyre álljon azzal, hogy a bíboros főpásztor magas tekintélye megóvassók és a város veretése a primási városhoz méltó vezetők kezébe kerüljön. Ezért nem lehet napirendre térni a polgármester választás fölött — mon dotta informátorunk. Nagyvároson ezeket mondották: — Nekünk fáj legjobban a polgármesterválasztás, mert a mi plébánosunkról is szó van. Mi mindannyian örültünk, hogy a Hercegprímás úr békét akart és olyan férfiút jelölt, aki minden tekintetben érdemes a polgármesteri állásra. Szinte szégyeljük magunkat, hogy a mi plébánosunk elfordult tőlünk és a mi igyekezetünk ellenére a főispán jelöltjére szavazott. Pedig hát éppen a plébánosnak kellett volna legelőször a hercegprímás úr óhajtása előtt meghajolni. Egy katonának engedelmeskednie kell feljebbvalójának. Mátéffy plébános úr nem ezt cselekedte. Sőt inkább összehívta a földmives képviselőket, megbeszélte velük a választás előtt való napon a vetőmagakciót és ugyanakkor kijelentette, hogy ő Glatz Gyulára fog szavazni, mert ezzel tartozik a főispánnak. Hát bocsánatot kérünk, itt nem a főispán érdekeit kell nézni, hanem a város és a polgárság érdekeit, meg azután, ha a plébános nem tiszteli a tekintélyt, hogyan várhat ő tekintélyt ? Megmondtuk mi már régen, hogy addig nem lesz Esztergomban békeség, amig Huszár főispán és Mátéffy plébános itt van. De meg kell kérdeznünk azt is — folytatják Nagyvároson —, hogy miért nem volt hálaadó szentmise a polgármester választás után. Mi úgy tudjuk, hogy a polgármester választás után hálaadásra vonul a képviselőtestület a kegyúri templomba és a közönség is nagy számban szokott ezen résztvenni. Ez most elmaradt ! Miért ? Hát nem katolikus ember az uj polgármester ? Vagy talán maga a plébános érzi, hogy nem lehet hálaadást tartani ? ! — Azt is tessék megirni — mondja egy nagyvárosi —, hogy a nyáron százhatvanan léptek ki a Belvárosi Olvasókörből, most pedig karácsonykor százhatan. Ne tessék azt hinni, hogy a tagsági díj miatt történtek a kilépések, hanem azért, mert nem tudunk megértést találni a vezetőséggel. Ide is bevezették a politikát és nem a tagok érdekeit tartják szem előtt, hanem a vezetőség érdekeit. Nekünk már elég volt ebből, legyen végre rend és békeség ebben a vá rosban. Mi bizunk abban, hogy nem kell sokáig várni a változásra, de sokan vannak, akik már elkeseredtek. Tessék odanézni, ott a szociáldemokraták pártirodája és már voltak olyanok, akik beiratkoztak. Miért? Mert ezeknek elég volt ebből a politikából Hát ezt nem szabad megengedni és most kell cselekedni, mig nem késő. Szomorúan hangzanak ezek a szavak, de valóság mindez és látjuk azt az emberek egyforma válaszából és abból is, hogy mindenfelé csak ezekről az eseményekről beszélnek. Uj várospolitikai rendszer után vágyódik a nép, de olyan plébánost is akar, aki lelkipásztor tud lenni ezekben a súlyos napokban is, aki plébánosi működésével a kath. összetartást erősiti. Szentgyörgymezőn csak politikáról esik szó, ott nem merülnek fel plébánosi kérdések. Illő tisztelettel emlékeznek meg a Hercegprímás törekvéseiről, de nem találnak sza vakat annak kifejezésére, hogy egye sek ezzel a magas óhajtással szembeszállni merészeltek. Itt is új várospolitikát sürgetnek. Szó esik új pártalakulásról, de először a bíboros Hercegprímás véleményét óhajtjak kikérni. — Halljuk — mondják —, hogy az esztergomi keresztény gazdasági pártot össze fogják hivni és le akarják mondatni Mike Lajos elnököt, amiért a Hercegprímás úr mellé állt. Tehet ilyet keresztény párt ? A párt kérdését majd nem egy pár ember fogja eldönteni, hanem a polgárság és reméljük, hogy itt is hamarosan új élet lesz. Beszéltünk egy ügyvédernb^rrel is, még pedig a polgármesterválasztás fellebbezéséről: — A fellebbezés indokolása igen alapos okokat tartalmaz — kaptuk a választ — és több kartársam véleménye szerint, a fellebbezés sikerre fog vezetni. Ha csak ettől várunk fordulatot, májusra ez a kérdés el fog dőlni. — Ha a fellebbezésben felhozott kifogás, hogy Glatz Gyulának nincs még a szükséges végzettsége, helytálló, ebben az esetben Glatz Gyula, egyben mint az árvaszék elnöke, a fellebbezés elintézéséig nem járhat el árvaszéki ügyekben, mert vitatható lenne a szerződések érvényessége és kártérítésre kötelezhetnék a várost. Nem érdektelen megemlíteni, már csak egyeseknek válaszképpen, Magos Lajos pályázatának kisérő sorait, amelyeket Degré Miklós, az ítélőtábla elnöke irt és igen melegen kifejezésre juttatta Magos Lajos kiváló tudását és rátermettségét a vezetőállásra. Még egy érdekes kérdés van, még pedig az, hogy járt-e Huszár Aladár dr. főispán a Hercegprímásnál? Erre vonatkozólag beavatott helyen a következőket mondották: — Huszár főispán megjelent audiencián a bíboros Hercegprímás urnái, de még régebben, a választás előtt. De nem kérte a bíboros Hercegprímás véleményét, hanem egyszerűen bejelentette, hogy az ő jelöltje Glatz Gyula. Amikor pedig unk kötelessége. Magos Lajos dr. jelentkezett és al Hercegprimás úr állást foglalt mellette, őeminenciájának ezt az állásfoglalását Mike Lajos dr. közölte hivatalosan Huszár főispánnal, aki arra még választ sem adott. Egy másik eseményt is élénk érdeklődéssel tárgyalnak a városban. Tényként vitték a hírt, hogy a bíboros Hercegprimás kitiltotta a palotából az „Esztergom"' c. lapot. Ez érthető is, mert a magát katholikus lapnak nevező „Esztergom" még csak egy szóval sem igazolta a polgármesterválasztásban, hogy a bíboros Főpásztor óhajtását tiszteletben tartja és annak aláveti magát, sőt az „Esztergom", amelynek tudvalévően Mátéffy a kiadója, nemhogy a katholikus (?) irányához méltóan állást foglalt volna a Hercegprimás óhajtása mellett, hanem még inkább más értelemben igyekezett magyarázni a Főpásztor óhajtását tartalmazó nyilatkozatot. Ez is megtörtént Esztergomban, ki hitte volna, hogy a nagy Prohászka egykori mértékadó lapja ilyen sorsra jut ? ! Ez a tény is jelenti, hogy Esztergomban más politikai, más közéleti és más pasztorizációs vezetésnek kell következnie, az elavult, agyonkárhoztatott és lejárt politikai élet helyébe újnak kell lépnie, új, közérdekből hozzáférhetetlen, a nép érdekeiért küzdő vezetőknek kell jönniök, a hitélet békés és meggyőződéses ujjáteremtésére pedig olyan vezetőt a kegyúri plébániára, aki az eddigi sebeket orvosolni fogja. A főispáni kérdés, úgy látszik, az új vármegyei beosztással oldódik meg. Mindezek első feltételei a békének, amelynek visszaállítása mindannyiNe engedjük a levente-zenekart megszüntetni Nagy ünnepek, diszfelvonulások, hazafias ünnepélyek alkalmával szinte boldog büszkeség tölt el bennünket, esztergomiakat, hogy ünnepségeinket a kitűnő levente zenekar közre működésével emelhetjük. Milyen felemelő és hangulatot keltő, amikor e

gye

gy kivonulás a levente zenekar hangjai mellett történik, vagy amikor nemzeti ünnepségeinken a „Hymnus" -t és a „Hiszekegy"-et a leventezenekar kíséretével énekelhetjük. Az is nagy jelentőséggel bír és minden bizonnyal Esztergom városát teszi népszerűvé, amikor idegenek jönnek Esztergomba és a levente zenekart hallják a Széchenyi-téren térzene alkalmával vagy a fürdő zenepavilonjában, ahol kitűnő zenekarunk a fürdő közönséget szórakoztatja. Ha megjelent a leventezenekar az utcán és szép indulóval vonult végig, már maga ez felvillanyozta az embereket és boldog örömmel töltötte el őkef, hogy Esztergomnak katonazenekari tudást megközelítő zenekara van. Az esztergomi Űrnapját és a Szent István ünnepeket már el sem tudjuk képzelni zenekar nélkül. Ezekből látjuk, hogy a leventezenekar nélkülözhetetlenné vált. Esztergom ünnepnapjain és mss alkalmakkor tényező lett a leventezenekar, de emellett szeretetébe fogadta a közönség. Nem dicséret akar lenni ez a megemlékezés, mert hiszen tudhatjuk, hogy a dicséret mindenkor kijárt a zenekarnak és annak lelkes meg teremtőjének és karmesterének Schönwälder Károlynak. A mai megemlékezésünk szomorú okokból történik. A város súlyos helyzetében nem tud megfelelő hozzájárulást adni és igy a vezetőség más támogatás hijján arra a következtetésre jutott, hogy a ze ekart meg kell szüntetni. Ez a száraz és szomorú tény! Hogy milyen mellékköiülmények játszanak még közre, hogy mennyi sok gondja van a vezetőségnek, arról nem szükséges beszélni. Vegyük csak ezt az egy tényt, hogy meg akarják szüntetni a leventezenekart. Esztergom megértő társadalmához fordulunk. Ne engedjük, hogy a leventezenekart megszüntessék. Gondoljunk vissza, hogy mennyi fáradsággal és aránylag rövid idő alatt létesült zenekar ma már sok kitüntetéssel emeli Esztergom nevét. A zenekar nem önmagáért alakult és nem önmagáért kelt lelkesedést, hanem a városért és a polgárságért. Bizalommal fordulunk Esztergom társadalmához a leven ezenekar érdekében. Kérjük a polgárság tehetős tagjait nyújtson erejéhez képest támogatás f

, hogy a fentartáshoz szükséges Összeget biztosithassa a vezetőség. Reméjük, hogy a főpapság az egyházi ünnepek emelése celjábó

1

, a fürdőtelep igazgat >sága az idegenforgalom érdekében, a város vezetősége a város jónevéért és maga a polgárság a zenekarnak mint kultúrintézménynek fog támogatást nyújtani. Nem tudjuk elhinni, hogy a leventezenekar muzsikája ne serkentené jóindulatra és támogatásra a közönséget. Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási napközi gyermekotthon folytatja jótékony működését. Minden a jó lelkek könyörületes felkarolásától függ. Azért kérjük a gyermekmentő lelkeket, ne fel dkezzenek meg a szenttamási gyermekotthonról s pénzbeli, vagy természetbeli adományaikat szíveskedjenek, mint az előző években is, a vízivárosi plébániára küldeni.