Esztergom és Vidéke, 1932
1932-01-17 / 5.szám
A plébánosi segély megfelebbezóse január 21-i felirata, melyet a vármegye hazafias érdemekben gazdag, 48 után rabságot szenvedett alispánja, a mi mostani alispánunknak atyja : Palkovics Károly szerkesztett erős jogérzékkel s alkotmányos, hősies lelkülettel a vármegye^ integritása s jogai megvédésére. És amikor az országgyűlést 1861 augusztus 22-én feloszlatták, Scitóvszky prímás mint örökös főispán bátor válaszfeliratában kijelentette: hogy a vármegye az országgyűléstől meg nem szaväszott adók- és újoncokra nem kötelezhető. Mindezeket azért emiitjük, hogy tanuljunk s okuljunk a nehéz idők nagy embereinek példáin a megye védelmében ma is, amikor a megyéért nehéz és mentő korszak munkája nehezedik ránk. A Bach-korszak után, már az alkotmányos kiegyezés idejében, 1874ben ujabb megpróbáltatás kisértette a megyét. Ezen év tavaszán napirendre került a vármegyék közigazgatási reformja, újból való rendé zése s esetleges kerületi felosztása. A terv az volt, hogy Esztergom vármegye egyesittessék Komárommal s a székhely Komárom lenne. Elképzelhető a fájdalmas megdöbbenés, amely a megye minden hűséges fiát érintette erre az éretlen s fölületes tervezetre. Vármegyeszerte mozgalom indult meg a megye önállóságának megvédelmezésére, mely a vármegye fenntartása érdekében rámutatott a jogi, a történelmi s a gazdasági okokra, arra kérve az országgyűlést, hogy ha szükséges, a megye területi kikerekitésével lehet a megye érdekét és erejét szolgálni. Minden megyei község előadta nézeteit a fenntartás mellett s odakötötte magát a vármegye mozgalmához az önállóságtnegvédelmezésére. A kívánságok érvényesítésének élére Simor prímás állt s a vármegye a belügyminiszterrel szemben erősen résen állott. Kimutatta, hogy a miniszteri tervezetet nem ismerheti el „üdvös célra vezetőnek." A politikai rend=zer változása miatt s mert látta a kormány a kemény ellenállást, a tervezetet félretették s többé nem folytatta*. A vármegye szembeszállt azokkal, akik legszentebb jogait s javait fenyegették. A vármegye illetékes vezető tényezőinek ilyen fellépése és összefogása mint látjuk, vértezője lett a primási vármegye megmentésének s önállóságának. Meggyőződésünk, hogy az illetékes köröket ma is a mult példájának lelkülete vezérli, hogy legalább a jelenlegi állapot fenntartassák Sőt mozgalomnak kellene meg indulni, hogy a régi Pilis megye, A hegedű (lese) Napsütéses, virágos rét, virágos ház. Halvány aggastyán lakik benne, szőke lánnyal, meg a hegedű. A halvány ember naphosszat a hegedűvel beszélget. A szőke lány meg énekel. Egyszer aztán — nem beszél többet a halvány férfi, hanem a patakmenti szomorúfűz mellé költözik és azóta alszik. És a lány egyedül marad a hegedűvel. S most már ők ketten beszélgetnek az elköltözött ről. Néha kimennek a szomorúfűz alá, s ilyen kor a szőke lány hosszan, sírón énekel. Magához szorítja az árvát, a hegedűt, s az magától megszólal, felel, válaszol, vigasztal. De a lány szeme a messzibe néz, ahol párás ködbe vész a vár. Vagy csak sejtés az csupán ? Látomás az ég párás peremén ? Egy alkonyaton a lány a fűz törzsének dőlve szétküldte lelkét. A hegedű megint vele volt s talán szebben szólt mint máskor, pedig amely oly sokáig már Esztergom vármegyéhez tartozott, legalább a pomázi járás, Esztergom megyéhez csatoltassék s akkor a szintén csonka Komárom megye Győrrel kapcsolódhatik. Amint a nagy, a mammutfizetéseket le kell szállítani minden vonalon, úgy a túlzott nagyságú vármegyékből is bizonyos részek az adminisztráció könnnyitése miatt elvonhatok s a kisebb vármegyék kikerekithetők. Ilyen mentő rendezési akcióval fölösleges a vármegyéket spórolási cimen megszüntetni s kitenni számos tisztviselőt a letörő anyagi helyzetnek. A vármegyék rendezésénél a fősúlyt különben is arra kellene helyezni előrelátással, hogy a vármegye ne politizáló testület, hanem tisztán, tulajdonképeni hivatásának megfelelően, közigazgatási szervezet legyen. A politika megfertőzi a vármegye egész mozgását. Ha a politikától mentes lesz a vármegye, mint pl. a bíróság, rendőrség s egyéb szervei az államhatalomnak, akkor fölösleges lesz a főispáni állás, ami különben országosan elterjedt meggyőződés. Ma a főispán amúgy is csak politikai s választás ügynöke a kormánynak. És mert a változó kormányokkal legtöbbször kicseréltetnek, fölösleges nyugdijterhét is képezik az állam háztartásnak. A takarékosság ezen a vonalon is eszközölhető. A főispánság emellett nagyrészt elhelyezkedése a protekciós politikai s nagy családi összeköttetésekkel rendelkező egyéneknek. Egyik-másik főispán emiatt önmagával eltelve, még ma is az 1848 előtti megyét szereti maga előtt látni, a kiskirályok, a régi várispánok korát, akik jobbágynak tekintik a polgárságot, amelyet különösen választások idején, mozgatható sakk-figura gyanánt kezelnek az alkotmányos rend szégyenére. Az alispán szépen elkormányozhatja a megyét, amint a külföldön is a megyékben vagy kerületekben is csak egy vezető van s a politikai fogalomtól mentesített. Maradjon a vármegye a közigazgatás nagy és nemes feladatának keretében s a politikai janicsárkodás sal ne legyen semmiféle hatalom jogtiprásainak az eszköze. Keményfy K. D. Menhelyi gyermekek azonnal elhelyezhetők. A gondozásba venni óhajtók érdeklődhetnek a telepfelügyelőnőnél Simor utca 6. Minden vasár- és ünnepnap össztánc a Magyar Királyban. csak a fűz legszomorúbb ága érin tette meg. Egyszer csak a párás csendből előlép egy magas fiú. Koronát viselhetne homlokán. És szól: — Add nékem hegedűd te lány, Megveszem! Mi árat kérsz érte ? Nekem most nagyon kellene. Oly bús vagyok ! . . . Mert nekem nin csen társam. Nincs kinek elmondjam, mit érzek én, ha a madár t dalolni hallom, ha a nap vörösen csúszik ah az égen, meg amikor virágot tépek, hogy tele van vele két ka rom. Mindezt egyedül látni s hallani s nem kérdhetem meg senkitől, hogy neked is tetszik-e, te is örülsz ? Add a hegedűd, hogy szólhassak én is, hogy kinyithassam a lelkemet. De a lány nem adta el még kincsekért sem. Máskor ismét eljött az ifjú, gyors lova futva száguldott a réten. — Mindig csak hegedűdre gondolok — mondta ismét. {— Ha már eladni nem akarod, add egy napra kölcsön, holnap alkonyatkor visszakapod. Csak egyszer legyen valaIsmeretes olvasóink előtt, a városi képviselőtestületnek ama jogtalan és pazarló határozata, amely szerint Mátéffy Viktor kegyúri plébános részére havi 200 pengő segélyt szavazott meg. Ezt több városi képviselő megfelebbezte. A vármegye mult évi december 9-én tartott törvényhatósági kisgyűlésén tárgyalta ezt a felebbezést. Tudtuk, hogy az a kisgyűlés, amelynek feje Huszár főispán, Mátéffynak százszázalékig mindenben támogatója, viszont a főispánnak Mátéffy is készséges uszályhordozója mindenben, még feljebbvalója akarata nak ellenére is. Tudtuk továbbá, hogy az a kisgyűlés, amelynek tagjai Mátéffy és Waldvogel, a felebbe zést el fogja utasítani, de hogy ezt a szilárdul megalapozott felebbezést ilyen gyenge megokolással vesse el, ezt valóban nem hittük. Lapuik tere nem engedi, hogy a megye határozatával ismét szembeállítsuk a felebbezést, azért itt csak mint a gyenge elutasító határozatnak iskolapéldányát közöljük főbb idézeteiben: „ .. . a törvényes határidőben beadott felebbezósei folytán felülvizsgálat alá vévén, azt a kellőkép indokolt méltányossági szempontok figyelembevételével, valamint tekintettel arra, hogy ezen ideiglenes jellegű segély a város kegyúri terheinek emelkedését nem vonja maga után és arra a város költségvetésében megfelelő fedezet áll rendelkszésére, a felebbezések elutasításával jóváhagyja . . . stb." A fellebbezők részére az elutasító határozaton kivül a polgármesternek a törvénybe ütköző következő határozatát is kézbesítették : „Egyidejűleg a képviselőtestület határozatát a jóváhagyási záradékkal ellátva azzal adom ki a számvevőségnek, hogy a káplántartási díjnak egyidejű beszüntetésével gondoskodjék a havi 200 pengőnek Mátéffy Viktor kegyúri prépost-plébános kezeihez leendő szabályszerű folyósítása iránt." Ezért a határozatért Glatz polgármester valószínűleg fegyelmi vizsga lat alá kerül, mert lehetetlen, hogy a főispán a polgármester törvényellenes és jogtalan eljárását meg ne torolja íme bekövetkezett az, amit hangoztattunk hogy t. i. az új polgármesternek nincs meg a kívánt gyakorlati jártassága; ez még való szinűleg sok kárt fog okozni a városnak. A felebbezők a vármgye elutakim, csak egy napra társam. Könnyezett. A leány megszánta és feléje nyújtotta a hegedűt. — Vidd, de holnap ilyenkor hozd vissza. A fiú meg vitte boldogan fel a hegyre. Beszélt hozzá és simogatta. Másnap korán, már virradatkor magához vette és megmutatta hegedűnek az erdőt, a fákat, a virágos ágat. A tó rezgő tükrét. A harmat cseppeket a virág kelyhén. S várta a választ. — Szólj, tetszik-e néked? A hegedű néma maradt. Kérte, unszolta : — Válaszolj I Beszélj ! Ugy mint odalenn a völgyben. De nem jött válasz. Lehevert a fűre, karjára vette és eldédelgette, mint egy gyermeket és sirt vele. Aztán egy hosszút álmodott. Azt, hogy újból lent járt a völgyben, meg azt, hogy a hegedűt elfeledte — visszavinni. S hogy a szőke szép lány bánatos. A szőke lány bánatos ? Ugrott fel gyorsan. S amint felugrik, a hegedű megkoccan. Ni, majdhogy itt felej sí tó határozata ellen a belügyminiszterhez felülvizsgála i kérelemmel fordultak. Ennek főbb pontjai a következők : „Ezen határozat ellen alulírottak felebbeztünk, azonban azt Komárom és Esztergom k. e. e. vármegyék törvényhatósága 12.102. ai. 539. kisgy. 1931. számú határozatával elutasította. Ezen igen gyengén megokolt, főleg a méltányossági szempontokra alapított, de jogi érvekkel nem támogatott határozat ellen Nagyméltóságodhoz fordulunk felülvizsgálati kérelemmel, hivatkozván a fellebbezésünkben felsorolt okokra, de pótlólag utalunk az 1868 évi LIII. tc. 23. §-ára, amely szerint a „különböző vallásfelekezetűek által lakott községben és városban, mely házi pénztárából egyházi célokra ... segélyt szolgáltat ki, e segélyben igazságos arány szerint minden ottan létező vallásfelekezet r szesítendő." E szerint, ha a város a kanonica visitációban előirt és igy vitathatatlan kötelezettségén felül a kegyúri plébánost segélyben részesiti, akkor előáll a most idézett törvényszakasz alkalmazásának lehetősége, sőt szükségessége, vagyis a város az ev. ref. az ág. ev. és izraelita hitközségek részére aránylagosan megfelelő segélyt lenne kénytelen kijárulta*ni, amelynek összegét sem a képviselőtestület netn kutatta a jelen felülvizsgálati kérelmünk által megtámadott határozatában, sem nem ismertette azt a város polgármestere, sőt alulírottak sem tettünk erre nézve számítást; az azonban kétségtelen, hogy a város amúgy is túlterhelt költségvetését ez még inkább sújtani fogja, már pedig a terhek további fokozását a város agyonnyomorított közönsége el nem bírja. Továbbá utalunk az 1927. évi V. tc. 49. szakaszára, amelynek értelmében a város a tisztviselői és hasonló állású alkalmazottjai részére a törvényes fizetésen, tehát Mátéffy esetében a kanonika visitációban megállapított illetményeken kivül pótlékot, segélyt stb. csak akkor engedélyezhet, ha a város anyagi helyzete ezt megengedi. Már pedig határozottan állítjuk, hogy a kegyúri plébános egyben országgyűlési képviselő; a múlthoz képest, kivéve természetesen a külön díjazással egybekötött országgyűlési képviselői teendőit, újabb rendkívüli feladatot nem teljesít ; a város anyagi helyzete pedig, miként felebbézésünkben is már tü zetesen kifejtettük, nem teszi lehetettem. Minek is kértem, hiszen ez nem ért meg engem, ez a néma — néma tárgy. És lassan telt a nap, lassan lett csak este. S ahogy leszállt a nap, alig leste s már indult is a hegedűvel. — Bocsáss meg gyermek, te szép szőke lány, hogy elvettem tőled, esdekelt. íme, visszahoztam. Ott álltak éppen, ahol tegnap este. A lány visszavette lassú mozdulattal. Éppen enyhe szél suhant a réten át s a fűz lankadt ágait meghimbálta, úgy, hogy hosszú puha ága hozzájuk ért, aztán a hegedűre tévedt s mint egy eleven vonó, a hegedűn hosszút, mélyet zendített... Forró, édes lett a c önd. A puha alkonyatban két szerelmes szempár égett. — Bocsáss meg, azt hittem, hogy én — a hegedűt szerettem. Pedig, látod, csak néked szil ily szépen, csak nálad él a hang, Bennem meg él a szépség és él a te édes képed. Már tudom. Te kellesz nékem, nem a hegedű. v. HollónéF. N.