Esztergom és Vidéke, 1932

1932-01-17 / 5.szám

tővé az új és kivételes segély megadását, úgy hogy ez okból sem hagyható jóvá az I. és II. fokú határozat. Megemlítjük itt még azt is, hogy a fent idézett törvényszakasz értelmében a pótilletmény, jelen esetben a segély, csak akkor folyósítható, ha az erre vonatkozó határozatot Nagyméltóságod a pénzügyminiszter úrral egyetértve előzetesen jóváhagyta. Kérjük tehát jelen felülvizsgálati kérelmünk elbírálásánál megállapítani azt is, hogy a város polgármesterének 12.616/1931. pm. számú határozata, amellyel Nagyméltóságod jóváhagyásának leérkezte előtt a segélyt folyósította, törvény és jogellenes volt. Ezek alapján ismételve kérjük Nagyméltóságodtól a II. fokú határozat megsemmisítését és annak kimondását, hogy a város kegyúri plébánosa havi 200 pengő segélyben nem részesíthető. Stb." Reméljük, hogy ezen alapos ké reimet a belügyminisztériumban kellően megfontolják, a pazarló határozatot megsemmisítik és nem azt tekintik, hogy egy kormányttámogató országgyűlési képviselő érdekéről van szó, hanem arról, hogy egy megnyomorított város polgárságát nem szabad terhelni jogtalan segélylyel. Leszállították az iskolai tankönyvek árát A kultuszminiszter megtette a szükséges intézkedéseket arra, hogy a tankönyvek árát mielőbb leszállítsák. A miniszter rendeletet adott ki, amelyben felhívta a tankönyvkiadókat, hogy az engedélyezett iskolai tan- és segédkönyvek árát általában 25 százalékkal szállítsák le. Felhívta a tankönyvkiadókat arra is, hogy az elemi iskolák számára ugyanazon tartalmú de egyszerűbb kiállítású könyvekről is gondoskodjanak. Ezeknek a könyveknek az ára a csökkentett árnál is jóval alacsonyabb lesz. A további ármérséklés keresztülvitele céljából egyidejűleg azt is elrendelte a miniszter, hogy a nevezett tankönyveket és segédkönyveket öt éven át nem szabad változtatni. Ezekkel a rendelkezésekkel a miniszter a gyermekeiket iskoláztató szülők súlyos terhein kivan könnyíteni. A hajóállomás rendezése Múltkori cikkünkkel kapcsolatban, amikor hozzájáró utat kértünk a MFTR hajóállomáshoz, most ujabb munka elvégzését kívánjuk a város pártfogásába ajánlani. Ez az ujabb munka valóban csak pártfogásra szorul, amennyiben a városnak ez semmiféle megterhelést nem jelent. Tavaly irtuk meg, hogy a győri folyam mérnökség tervbe vette a két hajóállomás közti part kikövezését, sőt a kikövezést egy rövid szakaszon a MFTR állomáson túl is elvégzi. Ez a munka most a tavasszal kerül elvégzésre és addig a hajóállomás főnökségnek előkészítő munkát kell végeztetnie. Ez abból áll, hogy a hajóállomás raktárépülete mögött lévő öbölszerű részt a szükséghez képest feltöltesse, ami eddig nagyrészben sikerült is. Mivel itt még kell feltöltést végezni, kérjük a város vezetőségét, hogy a töltő anyagot szállító fuvarokat ideirányitsa. Külön kérjük a magánosokat is, ha elszállítani való anyaguk van, ezt ideküldjék. Közlekedési és szépitési szempontból igen fontos, hogy a dunapartnak ezen része rendeződjék és hogy a feltöltés által szélesebb ut legyen a nagydunaparton közlekedők számára. Addig, amig a kővédfal elkészül az is szükséges hogy a feltöltött részt a viz felől fűzfaágakkal szabályosan megkössék. A város itt is gitséget nyújthat, anélkül, hogy a legcsekélyebb anyagi áldozatot hozná. Kérjük, engedje meg a város, hogy a töltés megkötésére a hajóállomás fűzfavesszőket vághasson a szigeteken. Ezzel teljes mértékben elősegíthetjük, hogy az a part véglegesen rendeztessék, de emellett megszűnnek azok a panaszok is, amelyek a múltban elhangzottak. Reméljük, hogy a város nem zárkózik el ezen kérés elől. Csatározások a Gserkészbál köriül Lapunk mult szombati számában jeleztük, hogy a farsangi báli fronton az öregcserkészek csapatai hatalmas offenzívára készülnek, fittyet hányva Genfben, Hágában és az öszszes hasonló béke-metropolisokban lefolyt és még lefolytatandó leszerelési konferenciáknak. A főhadiszállásról érkezett legújabb jelentéseink a következők: „A karnevál haditudósító jelenti: A „Fruska" körüli előcsatározások fényesen sikerültek. Az önkéntes műkedvelő „gárda" változó szerencséjű csatározások után lázasan készülődik a döntő küzdelemre.. A felderítő járőrök jelentései biztatóak. A hercegi „könnyű táncos haderő" napról-napra erősödik, egymás után foglalja el az „Atyai" és „Anyai Ellenállás" nevű különbözően megerősített és fontos stratégiai pontokat, A „konfetti rohamcsapatok" kiképzése lázasan folyik, a „szerpentinszóró alakulatok" már gombolyitanak, sőt megalakította a hercegi hadvezetőség a „hólabda bombavető osztagokat" is. A municiószállitó különvonatok útban vannak a hadszíntér felé. Ezen hadivonatok szállítják a gyarmati haderők legfontosabb egységeit, a harcosokat immár bebizonyitottan legjobban lelkesítő „jazz-zenekarokat" a délkeleti vidékekről. A belső védelmet előmozdítandó, harcbavettettek az „aggodalom elhárító" titkos szervezetek is, melyeknek célja főleg a felszerelések körül elterjedt esetleges rémhírek leszerelése. Ezektől értesül a lakosság, hogy a döntő küzdelem, forró pillantások kereszt-tüzében s igy meglehetősen meleg légkörben fog lezajlani s igy a prémes belépők okvetlenül mellőzendők. A változékony időjárásra való tekintettel azonban nem nagyon ajánlatos a mélyen dekoltált ruha sem, ezt csak a legforróbb vérű fiatalságnak ajánlhatják, akik a tánc hevében esetleg túlságosan felhevülnének. A fázósabb és nehezebben hevülő hölgyeken örömmel látják a harcosok a női ügyesség és leleményességnek egyszerűségükben is pompázatos délutáni és egyéb 'ruhakreációit. Az „aggodalom elhárító" szervezetek munkásságának summája tehát: ruhakérdés másodrendű és senkit sem tarthat vissza attól, hogy. hűséges alattvalóként jelen legyen Karnevál herceg hadainak dicsőséges éjszakáján. Jóllehet az ellenséges fronton, a „Lethargia-vonalon". a „Rosszkedvfolyam"-nak mérges gázokkal jóelőre elömlesztett partjain a „Gondhegységek" bűfelhőkbe burkolt magaslatain minden csendes és semmi ellenséges készülődés nem hallatszik, a cserkésző előőrsök állandóan résen állnak és a nagyvezérkar hófehér plasztron vértezetben, teljesen felkészülve várja Karnevál Őfelsége rohamra indító hadiparancsait. Karnevál herceg hadvezetősége." * Ilyen nagyarányú és körültekintő előkészületek hisszük, hogy sikert fognak hozni az öregcserkészek táncestélyének s mi nem is fűzhetünk hozzá egyebet, minthogy a magunk részéről is felkérjük a kedves öreg Hollók barátjait, hogy csatlakozzanak a „Jókedv hadsereghez", ha egy éjszakára meg akarnak szabadulni a gondoktól és egy feledhetetlen farsangi emlékkel akarják megajándékozni szeretteiket, barátaikat. A Szívós—Vécs-féle sajtópör (Pénteken tartották meg Budapesten v. SZÍVÓS Waldvogel József ny. tábornok és Vécs Ottó hitlapiró sajtópörét a Pestvidéki Kir. Törvényszéken. Vécs Ottó indította a sajtópört, SZÍVÓSWaldvogel József mint vádlott • szerepelt. A ny. tábornok ugyanis Mátéffy Viktorral egyetemben sértően irt Vécs Ottóról. Az elnöklő bíró megkérdezte Vécs Ottót a tárgyalás végén, hogy kívánja-e v. SZÍVÓS-Waldvogel megbüntetését. Vécs Ottó ezt nem kívánta. SzivósWaldvogelt az ügyvédi költségek megfizetésére kötelezték.) Ez a rövid eseménye és főbb pontja a tárgyalásnak, de ezzel a a sajtópörrel kapcsolatban néhány szót kell intéznem vitéz SZÍVÓS Waldvogel József ny. tábornokhoz. Lehet, hogy éppen erről a bevezető sorokról szeretne a tábornok úr bővebben nyilatkozni, de ez részemről mellékes, mert hiszen azt mondaná el, amit már az esztergomiak úgyis unalomig tudnak : a tábornok véle menyét rólam, hogy hogy mertem annak idején, mint tanitó kritikát gyakorolni és hogy a tábornok is képviseli az esztergomi hatalmat. Ezt mind tudják az esztergomiak. De azt nem tudják, hogy én bizony megdöbbentem, amikor a tábornokot a vádlottak padján láttam ülni. Mi, itt a lapnál a tekintélytisztelet erkölcsi alapján nézzük az eseményeket és a közéleti és politikai szereplőket. Bennünket destruktivoknak neveztek és nevezett a tábornok úr, tekintélyrombolóknak. A megdöbbenésem azért volt a tárgyalóteremben, mert vitéz Szívós Waldvogel Józsefet tábornoki egyenruhában láttuk a vádlottak padján. Ugy látszik, a tábornok úrnak más fogalmai vannak a tekintélytiszteletről, mint nekünk, mert ha egyeznének fogalmaink, akkor a tábornoknak nem lett volna szabad úgy irnia, legfőképpen mint tábornoknak és egyenruhában a vádlottak padjára kerülnie. Tudom, hogy miért vette fel a tábornok úr az egyenruháját. Ezt gondolhatta magában: lásd, te kis újságíró, te volt kis tanitócska, én rangot és hatalmat hoztam I Valóban, én csak a tábornoki egyenruhát lát tam rajta. Bizonyára csak én és a hallgatóság láttuk igy, mert tudtommal a független magyar bíróság előtt rang és méltóság nincs a tárgyalás alatt, a felek közt. A tábornok úr kijelentette, hogy a sértő kifejezést nem rám értette, mert hiszen nem én irtam annak idején a „Hajtóvadászat" c. cikket, amelyre sértően válaszolt. Valóban nem én írtam! De engem is sértett felelete, mert ebben többesszámban beszélt és azok ellen rohant ki, akik őt és klikkjét támadták. Megjegyezte a tábornok a tárgyaláson: „Nem úriember irta azt a cikket (a Hajtóvadászatot), hanem valami pap." Lám, lám tábornok úr, ön papüldözőknek tart egyeseket és éppen Ön beszél így

; Én szentnek és sérthetetlennek tartom a katonai egyenruhát. Ezt is megköveteli a tekintélytisztelet. Vehette észre a tábornok, hogy amikor az elnök-biró békés szavakkal feltette a kérdést, hogy kívánom-e a megbüntetését, a tábornoki egyenruhát láttam magam előtt és azt mondtam : nem. A szünet alatt, igaz, megbántam ezt, mert ekkor Ön hadakozott ellenem a karzatnak, de aztán belenyugodtam. Az ügyvédi költségek megfizetésén kivül Ön, tábornok úr, politikájában és magatartásában felülmaradt — a vádlottak padján. Máskor civilben jöjjön. Vécs Ottó. Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási napközi gyermekotthon folytatja jótékony működését. Minden a jó lelkek könyörületes felkarolásától függ. Azért kérjük a gyermekmentő lelkeket, ne fel dkezzenek meg a szenttamási gyermekotthonról s pénzbeli, vagy természetbeli adományaikat szíveskedjenek, mint az előző években is, a vízivárosi plébániára küldeni. ügy-e megmondtam?! Persze, most már könnyű utólagos prófétának lenni. A kártyaasztalok körül szoktak álldogálni ilyen jósok, akik elégülten mondják utólag: „mondtam ugye, hogy be kell vágni" mikor az ötösre beérkezik a négyes. Mondtam ugye, hogy nyerni fog' — próbál elismerést kikényszeríteni a totalizatőröknél, mikor a nyertes ló nevét már feltették a táblára. Ők mindent előre látnak, napokkal előbb biztosan tudnak, jövőbe látók és csalhatatlan jósok. Mondani ed kell, hogy a jóslat hangoztatásával mindig mindaddig várnak, mig az eredmény nem látható. Azután már biztosra mennek. Odatolakodnak minden siker köré, tort ülnek minden bevált számítás és megvalósult kezdeményezés fölött, ők könyöklik ki maguknak a legtöbb elismerést mások minden diadaljánál. „Mondtam, hogy győzni fogunk," — örvendeznek a diadalmas futballmérkőzések után s a játékosok helyett fogadják a gratulációkat, mintha az ő elhangzott jóslatuknak oroszlánrésze lett volna a győzelem kivívásában. Soha nem volt azonban ezeknek egy életrevaló ötletük, világéletükben csak bámészkodtak és konjukturát lestek a tett helyett. Várták a harmadik kártyalapot, az eredményhirdetést a lapkritikákat s csak azután feszitették ki a mellüket. Nem ismerik a kockázat bátor vállalkozásának varázsát, az esélyek gusztálásának édes izgalmát, a viszszafojtott szavú várakozás leírhatatlan perceit Soha nem érezték a bukás tragikumát, tervezgetések fájdalmas Összeomlását, a szétfoszló reményeket. Ők csak kivárni tudnak. Ellesni a győzelem pillanatát. Hívatlanul szüretelni a gazdag termésből. Vámot szedni az örömből. Kifeszíteni a mellet s begyesen odakotnyeleskedni, „Ugy-e megmondtam!" Ridly Irén iparmüvésznő nagy sikere. Ridly Irén nyergesujfalui iparművésznő a Nemzeti Szalon téli tárlatán 19 darab népművészeti kézimunkát állított ki s erről a művészi anyagról a fővárosi lapok nagy elismeréssel nyilatkoztak. Örömmel üdvözöljük az Esztergomban is jól ismert fiatal művésznőt első sikeres bemutatkozása alkalmával, annál is inkább, mivel 180 kiállító művész között nagyon kitűnt művészi érzékével és ideális, magyaros gondol-