Esztergom és Vidéke, 1932

1932-05-05 / 36.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 36. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Gsütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fülé Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Virul a határ és minden bizonytalanság ellenére vágyó reménykedéssel nézünk szét a világba. Egy rövid időre igyekszünk magunkat mentesíteni a gondok nyűgjétől és ha nem is akarunk rózsaszínű ködképeket festeni magunknak, azon igyekszünk, hogy bizalmat erezzünk a jövendővel

o

szemben. Zöldül a mező... visszaemlékezünk, hogy máskor, amikor még szebb és jobb világ volt, hogyan mentünk ki a magyar mezőkre és milyen áhítatos vágyakozással, milyen biztosan bizó reménységgel néztük a zöld mezőt, a sarjadó, a növekedő vetést, mekkora megnyugvással néztünk szét a határon, amely az életet ígérte és amely meg is hozta az életet. Az életet: a földművesnek, az iparosnak, a kereskedőnek, az úrnak, a munkásnak, mindenkinek. Zöldül a mező... és eszünkbe jut, egy kiadós májusi eső milyen biztosíték volt arra, hogy a magyar buza az áldást íogja jelenteni a magyar népnek, hogy a jó termés egy egész ország népének jólétét fogja meghozni. Zöldül a mező... és arra gondolunk, hogy amikor a telelőből kiszabadult jószágok megjelentek a gyepen, a legelőn, a gazda bizó szemmel nézett előre: a jószágállomány ott az üde, zöld gyepen szintén a jóigéret volt, mert a buza mellett a magyar gazda pénzét, jövedelmét a jószágtenyésztés jelentette. Zöldül a mező... és igyekszünk elhessegetni azokat a sötét árnyakat, amelyek körülvesznek minket. Igyekszünk az emlékezésből erőt meríteni, mert szükség van rá, hogy erőt meríthessünk. Szükségünk van arra hogy higyjünk is a zöldülő mezőben, hogy a reménységet el ne veszítsük. Ne panaszoljuk egy pillanatig a nehéz mát, hanem nézzünk hátra azokra a nehézségekre, amelyek már a hátunk megett vannak és erősítsen meg bennünket az a tudat, hogy lehetetlennek hitt küzdelem árán, a hihetetlen nehézségek minden akadályain keresztül el tudtunk jutni az idei tavaszhoz. Az idei tavaszhoz, amelynek késése is egyike volt rettentő gondjainknak és amelynek kinyilta éppen ezért kétszeres öröm. Zöldül a mező... a gazda szeme néz a határon, bejárja a mesgyét, nézi a vetést. Elkésetten ugyan s éppen ezért kettőzött szorgalommal végzi a tavaszi szántást-vetést, Fölfigyel az égre, ki akarja olvasni annak a színéből, hogy mit tartogat a jövendő... és abban a hitben folytatja munkáját, hogy végre is a magyar íöld győzni fog, hogy a magyar föld eltartja azokat, akik verejtékeznek rajta. Zöldül a mező... szinte hallik, hogy nő a fű, a fák rügyei duzzadni kezdenek. Ezt látjuk, mellettünk, érezzük a tavaszt és egy pillanatra elhessegetjük a gondokat, bizni akarunk a tavasz Ígéretében. Zöldül a mező... az ócska avar eltűnik teljesen, ha fázósan, ha dideregve is, kiütik fejüket az első virágok: a tavasz Ígérete, ha bármilyen félénk, akármilyen halkszavú is. C—ó. wimmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Lokálpatriotizmus ós az esztergomi kereskedők m Amikor a kereskedelem és ipar az egyik oldalon, a fásultság, a reménytelen helyzet és a gazdasági válság a másik oldalon, kétségbeesetten komoly háborút vívnak egymással, a legnagyobb óvatosság mellett is megtörténhetik, hogy egy a harcon kivül álló semleges személyre is rárászáll a porfelhő, mely azonban szerintem semmiféle jelentőséggel nem bir. Lehetetlen minden náborús mozgást, harci zajt, halálhörgést úgy elmaszkirozni, hogy a közvetlen közelben tartózkodó érdektelen személy ezekről ne értesüljön. Tisztelettel viseltettem emlékezetem óta mindig az országos hírű bencés gimnáziumunk, de valamenynyi esztergomi tanintézet iránt is, mert a pedagógiai munka értékét kellően megbecsülöm. Nagyon jól tudom, hogy mit jelent az, tudással vértezetten elindulni az élet útján és hogy amint szülőkkel szemben, úgy a tanárokkal szemben se tudja soha senki sem leróni a hála megfelelő mértékét. De ha reggeltől estig tartó panaszok meghallgatására berendezett irodámban az elhangzott jajkiáltások hatása alatt esetleg olyat állítok, hogy a lokálpatriotizmus terén nem látunk teljes értékű törekvéseket még mindig nem szabad igazságos alapon egy szakküldöttség előadásába a „leckéztető" szándékot belemagya rázni, még akkor sem, ha csakugyan elkövetjük mi is azt a hibát, melyet az általánosítás terén sajnos folytonosan észlelhetünk. Aki ismeri egyszerű és szerény egyéniségemet, aki tudja ázt, hogy mindennemű önzés, vagy egyéni érdek teljesen távol áll tőlem, — mert hiszen nincs is nyilt üzletem és engem itt semmiféle vásárlással támogatni nem lehet, — az meg van győződve arról, hogy csakis kollegialitásból és a kartársaim iránt érzett meleg ragaszkodásomból folyólag vállaltam a Kereskedelmi Társulat elnökének hálátlan szerepét. Mert amint a jelen eset is igazolja, engem, az érdektelen elnököt ér a korholás, engem kívánt a főtisztelendő igazgató úr éles hangon megróni, mint egy rossz diákot, mert a 140 tagból álló Kereskedelmi Társulat kínos gyötrelmeinek, illetékes helyen kifejezést adni igyekeztem. Szerintem nem is fontos, hogy a gimnázium rendelt-e Budapestről árút és olcsóbban jutott ahhoz, mintha a súlyos terhek alatt nyögő esztergomi kereskedőktől szerezte volna be. Hanem igenis fontos, vájjon sze retik-e eléggé a város közönségét és előmozditják-e érdekeiket minden kínálkozó alkalommal ? Szép példája a lokálpatriotizmusnak Molnár Ilonka budapesti tanitó nő esete, aki innen származott el s aki mikor megtudta, hogy intézetének nagyobb mennyiségű tornatrikóra van szüksége, ajánlotta és keresztülvitte, hogy ezt a szükségletet az esztergomi Rhomberg Művek Rt-nál szerezzék be. Ellenben az új elemi leányiskolánk ilyirányú szükségletét egy fővárosi utazónál rendelte meg. Tehát a budapesti indifferens intézet Esztergomban vásárol, az esztergomi iskola pedig Budapesten. Bors Kálmán fűszerkereskedő a mult év őszén alkalmi vásárlás révén félárú tányérlencséhez jutott. Felkínálta ezt a kifogástalan, megmintázott árút összes intézményeinknek és kivétel nélkül mindenhol kosarat kapott. Az érseki tanítóképző pl. Hoffmann budapesti cégnél vásárol. Ezzel a céggel csakugyan nehéz a versenyzés, mert nála egy forgalmi adóval kevesebb jelentkezik, ami egymagában 3%. Kérdés azonban, hogy kis különbségért nem érdemesebb-e mégis azokhoz fordulni, akik az intézet létrejöttén teljes igyekvésükkel buzgólkodtak ? Korentsy Mihály csemegekereskedőnél pár héttel ezelőtt egy állami tisztviselő nagyobb mennyiségű sonkát kínált megvételre I Azt adta elő, hogy véletlenül túlsók húsfélét rendeltek Debrecenben és a felesleget értékesíteni óhajtják. Ha bajban vannak, jó az esztergomi kereskedő segítsége, de hogy ők támogatnák azt, arról szó sincs! Vájjon megfizették-e a városi húsfogyasztási adót ? Nagyon sok szegény özvegyaszszony azelőtt feljavította életstandardját azzal, hogy kosztos diákokat tarthatott. Most a szentferencrendi zárda ezt a jövedelmi lehetőséget megszüntette. Ez rendjén is van, mert a gyermekek jobb kezekbe n vannak megfelelő felügyelet alatt. Azonban az eddigi szállásadók itt vásároltak, a rend pedig nem. A vízivárosi zárda könyveket és egyéb dolgokat állandóan Budapesten vásárol, mert nagyobb engedményt kap, mint tőlünk. Pedig ennek a városnak a közönsége mily drága kisajátítási árakat fizetett aZ ott állott házakért, csak azért, hogy méltóan tudják elhelyezni modern épületüket. A tábori fiúnevelő is Újpesten és a fővárosban vásárol. Hát csakugyan nincs közöttünk egyetlen olyan kereskedő sem, aki ki tudná elégíteni a jelentkező igényeket ? íme néhány virágszál a mi gyászkoszorúnkból ! Igy fest a gyakorlat a teóriákkal szemben. Természetes, hogy minden ügyről nem tudhatunk, mert az árúbeszerzés mindenhol bizalmasan történik. És ha én, mint arra kartársaim megbízásából egyedül illetékes tényező, ezeket a bajokat meglátom, vagy meghallom, orvoslásukért szót emelek, akkor egy előkelő úr, aki nem is régen él itt, akinek még nem is volt lehetősége megszeretni a város' szorgalmas, becsületes és meddő munkában elfáradt lakosságát, azt mondja, hogy a lokálpatriotizmus tekintetében nem fogad el tőlem és senki mástól leckéztetést. Újságban, a nagy nyilvánosság előtt kellett ezt értésemre adnia, holott egy-két soros magánlevél ugyanezt a célt szolgálhatta volna I Nagyon kérem a mélyen tisztelt igazgató urat, bocsásson meg nekem ! Én őt igazán nem akartam megbántani. Hiszen oly messze állunk egymással felfogás dolgában. Annyira más világban élek én, anynyira másképen és a reális életnek megfelelően igyekezem gondolkodni, hogy saját személyemben a jóinduMájus hó 8.-án vasárnap 5,7 és 9 órakor „Az üldöző" A legnagyobb sikerű hangos világfilm lesz bemutatva MOZGÓBAN