Esztergom és Vidéke, 1932

1932-04-28 / 34.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 34. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 28 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1"20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fülé Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Az egyház vagyona Senki sem vádolhat bennün­ket azzal, hogy a magyar tár­sadalmi életet nyugtalanító szo­ciális igazságtalanságok előtt szemet hunyunk, hogy esetről­esetre ném emeltük fel szavun­kat a széles néprétegek érde­kében, mikor lelkiismeretünk szava követelte. Azért mikor szóvá tesszük a földosztás di­vatját, nem félünk, hogy bárki is szociális értéktelenséggel, vagy maradisággal vádolhat bennünket. Az ilyen forrongó keserűség tői és meghasonlástól fűtött ko rokban mint a mai, mikor a rombold törekvések ártatlan és megtévesztő szólamokba cso­magolják a feszítő vasat, amely­lyel nem javítani, enyhíteni, ha­nem robbantani akarnak, külö­nös tapintatra van szüksége an­nak, aki a hibákat és mulasz­tásokat kritizálja. Mert a töT­téneti érzék hiánya, a kon­neti érzék hiánya, a történelmi fejlődés figyelmen kivül ha­gyása a doktriner egyoldalúság a legjobb szándék mellett is többet árt, mint használ s aka­rata ellenére is az ellenséges törekvéseket segíti elő. Ugyan­csak a forrongó kor sajátsága, hogy bűnbakot keres, melyre hibáit és mulasztásait mintegy ráruházza. * Mert nemcsak a női divat­nak van nagy hatalma, hanem a társadalmi eszmék, törekvé­sek, szólamok is sokszor zsar­noki módon nehezednek az em­beriségre. Ilyen divat manap­ság, mikor bizonyos reformá­torok földreformmal — külö­nösen az egyházi célvagyon felosztásával — akarják az or­szág súlyos gazdasági helyze­tét meggyógyítani. Ezek a sok­szor jószándékú doktrinerek ta­lán nem is tudják, hogy egy­részt a szabadkőműves páho­lyok programmját népszerűsí­tik, másrészt, hogy az ország gazdasági baja sokkal mélyebb és átfogóbb, semhogy a meg­csonkítás után megmaradt és igen nagy kulturális és szociá­lis terhet vonszoló egyházi va­gyon számba jöhetnek a segí­tésnél. De nem számolnak az­zal sem, hogy soha rosszabb időt nem választhattak volna a földreform megvalósítására, mint a mostanit, mikor az ela­dósodott mezőgazdaság roska­doz a terhek súlya alatt és szinte elmerüléssel fenyegeti a mezőgazdákat. Ha okosan sze­retnék azokat, akiknek kedvé­ért a divatos jelszavakat han­goztatják, s akiken segíteni akarnak, akkor azt mondanánk : várjuk meg azt az időt, mikor a termékeknek jobb áruk lesz és legalább részben kiheveri a föld a terheket. De beledobták a közvéleménybe — jól szá­mító kezek — a földosztást, hát hirdetni kell, mert külön­ben nem vagyunk modernek. A magyar katolicizmus ke­zén nagy célvagyonok halmo­zódtak össze, de ezek minden­kor lelki és nemzeti célok szol­gálatába voltak állítva és' eb­ben az irányban teljesítették is mindenkor rendeltetésüket. S most, hogy egyrészt a meg­duzzadt tömegigényeket nem tudja jőszándéka és akarata el­lenére teljesíteni, megindultak a támadások a magyar katoli­cizmus ellen, hogy nem telje­síti kötelességét, hogy elhanya­golja a szociális kérést, amely pedig vezető és irányító kér­dése a korunknak. A liberális plutokrácia, a szabadkőműves­ség és szociáldemokrácia áthá­rítja felelősségét az egyházra. Azok a kérdések, melyek mint égető problémák uralkod­nak, természetszerű fejleményei a hetven esztendős liberális ura­lomnak és berendezkedésnek, eredményei és következményei annak a gazdasági fejlődésnek, amely a nagy vagyoni össze­halmozódások árnyékában fej­lődött ki. A felelősséget azon­ban a liberális kapitalizmus át­hárítja a történelmi osztályokra, az egyházi celvagyonra s an­nak kezelőire. Maga pedig a szociális problémák mellett kö­zömbösséggel sétál el s a szo­ciális kérdés megoldatlanságaért a katolicizmust teszi felelőssé. Azt a katolicizmust — amely bár nem emancipálhatta magát korának gondolatvilágától — de mégis csak elsőnek sietett a szo­ciális bajok enyhítésére. Tette ezt már évtizedekkel ezelőtt, amikor a liberális állami be­rendezkedés egyszerűen csak közrendészeti eszközökkel akar­ta megoldani a nyomort, és amikor az állami hatalomnak egyetlen mentőgondolata volt: a kivándorlás. A Rerum Nova­rum, Zichy Nándor, Prohászka Ottokár már negyven évvel ez­előtt igazolták, hogy a katoli­cizmus mindig megértette az idők szavát és elsőnek nyúl a szociális problémákhoz. S most is, szerte az országban, az egy­ház az, mely a legnagyobb erő­feszítéssel igyekszik szociális intézményei révén a tömegek nyomorúságán enyhíteni. Sem ellenséget, sem jóbará­tot nem tehetnek a divatos jel­szavak annyira elfogulttá, hogy a tényeket ignorálja. (HB) Páratlan utazási és egyéb kedvezmények a bu dapesti nemzetközi vásár látogatóinak Budapest közönsége most új szó­rakozásra talált. A szép tavaszi nap­sütésben kirándulnak a Városligetbe, és nézik, hogy épül a május 7-én megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár. Ezidén igen csábitó látványosság ez. Rá sem lehet ismerni a városligeti Iparcsarnok környékére. Csupa tömör, nagy épületet emelnek a vásár cél­jaira s az egyes háztömböket s a köztük elterülő, magyaros stílusban tartott nagy udvarokat fedett sétá­nyokkal kötik össze, hogy még az eső sem zavarhassa a vásár láto­gatóit. A vásár rendezése ezidén Éber Antal iparkamarai elnök és Magyar Pál országgyűlési képviselő kezében van. Népszerű elveket állítottak fel: minél több látnivalót, minél több kényelmet és legfőkép­pen minél több kedvezményt nyújtani a közönségnek. Talán a legfontosabb ezek közül az olcsó utazás és az a kedvezmény rendszer, amely lehetővé teszi min den vásárlátogatónak, hogy különö­sen olcsó jegyekkel, igen nagy szá­zalékú kedvezménnyel látogathas­sák Budapest színházait, világhírű fürdőit, nagyszerű múzeumait, avagy a vásár ideje alatt rendezendő szám­talan egyéb látványosságát. Mindezek a kedvezmények most már rendelkezésre állanak. A Budapestre készülőknek csak a „Vásárigazolvány-«t kell megváltaniok (az iparkamaráknál, az ipartestüle­teknél, a kereskedelmi egyesületek­nél, a menetjegyirodáknál, számos községben a jegyzői jhivatalnál és a vásár tb. képviselőinél már be­szerezhetők) s ezzel máris jogot kaptak ahhoz, hogy vasúton, hajón, s a MAVART autóbusz-vonalain 50 százalékos kedvezménnyel utazhas­sanak a vásárra. A Budapestre való utazásnál teljesáru jegyet kell vál­tani. Ez a jegy és a megfelelő hi­vatalos bélyegzőkkel ellátott vásár­igazolvány ingyen való visszauta­zásra jogosít. A vásárigazolvány belépőjegyül is szolgál a vásár terü­letére. Azok, akik Budapestre szeretné­nek utazni, aligha találnának kedve­zőbb alkalmat, mint mostan, hiszen hasonló nagy és sokirányú kedvez­ményt, csak ilyen hatalmas meg­mozdulás alkalmával lehet „Jrieszkö­zölni és biztosítani. Az a hir, hogy a vásár idejére eső vasár és ünnepnapokon, vagyis május 8-án, 15-én és 16-án számos magyar városból filléres gyorsvona­tok indulnak Budapestre, nem bizo­nyult valónak. A magyar államvasu­tak igazgatósága legutóbb kijelen­tette, hogy a vásár ideje alatt szük­sége van minden szerelvényre, hogy akadálytalanul bonyolíthassa le a nagy idegenforgalmat. Igy aztán nem is indulnak filléres gyorsvonalok. Helyettük a Budapestre való olcsó utazásra a vásár ked­. vezményei állnak rendelke­zésre. De különb és jelentősebb kedvez­ményeket nem is lehet nyújtani, hi­szen a vásárigazolvány tulajdono­nosai május 2-tól 16-áig tetszéssze­rinti időben utazhatnak fel Buda­pestre, arra a kocsiosztályra vált­hatnak kedvezményes jegyet, amely igényüknek legjobban megfelel, nin­csenek a többi utasokhoz kötve, sem az utazásban, sem a Pesten való jövésben-menésben és akár három hetet is tölthet­nek Budapesten, mert a vásárigazolvány május 21-nek 24 órájáig biztosit ingyenes vissza­utazást. Bizonyos az is, hogy belátható időn belül nem lesz más olyan ha­sonló esemény, amely ahhoz jog­ható kedvezményt nyújtana, mint aminőket a Budapesti Nemzetközi Vásár látogatói kapnak. Április 30, május 1 szombat-vasárnap 7 és 9, 5, 7 és 9-kor A denevér JOHANN STRAUSS örökbecsű operettjének filmváltozata MOZGÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom