Esztergom és Vidéke, 1932

1932-04-24 / 33.szám

nak meg nem becsülhető értékű szolgálatokat tett. Azokhoz, kikhez e kérdés tartozik, Szenttamás népe és Keményfy Kál mán megbecsülése érdekében bizaNagy hallgatásokról hallunk mostanában, amelyek érthetetlenül követnek egy-egy felhívást, vagy egyegy megnyilatkozást. Érthetetlenek, jelentéktelenek ezek a hallgatások a fölényeskedők számára, csodálatosak a finomabban figyelők számára, — de azok számára, akik az emberi lélek világos átlátóképességével és megérzésével bírnak, érthetőek és megdöbbentőek ezek a nagy hallgatások. Szociális, nemzeti viszonylatban a nagy hallgatások mögött mintha egyegy fájdalmas vonaglás húzódnék megjaz idők méhében, amelyből jobb, igazságosabb, szeretőbb, testvériesebb, emberibb világnak kell születnie. * * * Mostanában beszélte el egy közférfiú az esztergomi tanítóság bevonásával tartott iskolaegészségügyi értekezleten szerzett feltűnő tapasztalatát. — Meglepődtem — mondotta —, hogy az általában megszokott és el várt helyeslés és lelkes éljenzés helyett mélységes hallgatás következett. Szinte kinos csendesség. — Nem találtam hamarjában ennek a hallgatásnak pszichológiai okát, mert tudtam — hiszen nem egyszer győződtem meg róla —, hogy ez a tanítóság a végtelenségig idealista, hogy ez a tanítóság mindig kész akár féléjszakát és családi nyugalmát is feláldozni kulturális érdekért, és mindig kész a „haza szent nevében" különféle társadalmi ingyenmunkákra, — hogy ez a tanítóság minden jó szón és ígéreten lelkesedik még ma is, százféle apróreményű feladatnak gyűrkőzik neki még Pszt-pszt-gnorr-gnorr Szalonka nász Kitavaszodáskor lázban van az egész vadászközönség, lesik a jeleket, várják a híreket. Csak két vad van, amelynek nem említik a nevét, mikor róla beszélnek, hiszen mindenki tudja, hogy miről van szó: a hosszúcsőrűekre, hogy : „Itt vannak!" a dürögni kezdő siketfajdra, a nagy kakasra pedig, hogy -„megszólalt!" A németek szókincse sokkal gazdagabb a mi magyar nyelvünkénél ; vadász- és halászirodalma régen kiművelt, mesterszavaiban dús és bőséges. Mi, sajnos, csak a mult század végén kezdtünk azokkal törődni, amidőn a nemzeti felbuzdulás minden áron ki akarta küszöbölni az általánosan használt idegen kifejezéseket és a cseh, morva jágerokat. Ma már túl vagyunk a kezdet nehézségein, de még nem értünk a végére. A német vadászoknak vannak a szalonkázásra is régi hagyó mányokon alapuló mondásai, és pedig a kitavaszodást jelentő húsvéti ünnepeket megelőző vasárnapokkal kapcsolatban, melyeket a katholikus egyház az evangélium kezdő szavával nevezett el a naptárban. Felsorolom azokat eredetiben németül, és hozzá az egyik Forgách gróf (a mult század „Egy öreg vadásza") magyar mondásait, melyek azonban, sajnos, nem akartak népszerűekké válni és általánosan elterjedni. Ezek a vasárnapi jelzések tehát: 1. Reminiscere: Putze die Ge wehre. Nach Schnepfen suchen gehe. (Keresni gyere.) 2. Oculi: Da kommen Sie. (Itt vannak ni I) lommal intézzük e sorokat. Még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy jóindulattal a kérdést el lehet intézni. Dr. ma is, amikor pedig már nem igen hisznek az emberek a szónak és mind többen vesztik reményüket. — Honnan hát ez a hallgatás ezúttal ? — Hiszen szinte ritkaságszámba megy ma, hogy mint fogad ez a tanítóság miniszteri rendeleteket 1 Ugyanazon az értekezleten láttam, hogy mint lelkesedett a tanítás gyakorlatiasabbá és élethűbbé tevését célzó kultuszminiszteri rendeleten. Meg van róla győződve, hogy ennek keresztülvitelével nemzetmentő munkát végez. Átérzi lélekben a miniszteri rendelet lélektelen betűinek értelmét. Akadt esztergomi ta nitó olyan is, aki egyéb hiján — mivel a város egyelőre nem ad földet — saját földjét ajánlotta fel az iskola és a ianitás céljaira, a miniszteri rendelet megvalósítására ! — Az ügyszeretet és a hivatásszeretet hiánya tehát ki van zárva 1 — Iskolaegészségügyi kérdésekben ugyanilyen udaadást tapasztaltam a tanítóság részéről — folytatta a közférfiú. — Alig telt el az értekezlet, már is szétosztották a tanítók maguk között a gyermekek felülvizsgálatára és egészségi ellenőrzésére szolgáló lapokat és azóta is maguk töltik ki a lapokat, maguk keresik fel a szegény gyermekek szüleit. — A lelkesedés hiányáról tehát szó sem lehet l — Miért volt mégis az ez egy perces döbbenetes hallgatás ? — Miért volt szüksége az elnöklő tanfelügyelőnek arra az enunciációra, hogy: „a hallgatás dacára a tanítóság kétségtelenül lelkesedik az ügy iránt" ? . . . 3. Laetare: Das ist das wahre. (Sok szalonka jár-e ?) 4. Judica : Sind Sie auch noch da. (Judikakor rosszul jár.) 5. Palmarum

: Fahren Sie trallarum. (Palmárumkor nincs vásár!) Húsvét vasárnapja kimarad. 6. Quasimodo: Halt Jäger, halt, jetzt brüten Sie 1 (Quasimodo vasárnapján a szalonka ül tojásán.) Ezidén, mint salnosan tapasztaltuk, a megkésett kitavaszodás eze ket a határnapokat merőben lecáfolta. A húsvét igen korai volt ugyan, de más években József nap táján már rendesen járt a szalonka. De mit keresett volna itt nálunk, abban a fagyban, zimankóban? Jeleztek ugyan néhány sneffet már húsvét előtt is Somogyból, Vasból, Zalából, Baranyából, sőt március idusán Vasmegye körmendi járásának Halogy községi erdejéből két csonttá aszott, megfagyott szalonkát is, de ezek lehettek áttelelők A szalonkahúzás vidékünkön csak április havával kezdődött, talán az igazi jó húzás épen Quasimodo vasárnapján 3-án volt. Az elkésett vonulás önként értetődőleg tömeges volt, az Óceán felől megindult nyugat-északi depresszióra. Ha még talán nincs is vége, nem is lehet, de a magyar vadásztörvény csak április 15-éig engedi meg a sneffek lövését, tehát: „Halt Jäger, haiti", még ha nem is volna itt a fészkelésük ideje. És egész biztos, hogy ma már van szerencsétlen csonka Hazánkban néhány száz már teljes tojásrakományú szalonkafészek. Említettem már, hogy a húzás a szalonka nászrepülése. Űgy tudjuk, hogy többnyire csak a himecskék — Én nem értem ezt kérem — fejezte be megjegyzéseit a közférfiú. * # N Eszembe jut háborús életemből Kudela főhadnagy. Asiago nál harcoltunk és küszködtünk akkor — úgy 1917 őszén — rongyosan, szegényen, nappali harcok után úgy 18—20-an verődve össze a kavernába. Cigaretta-, pipafüst, nótaszó, rossz fekete, tréfa, nevetés: soha azóta olyan békességet, egyetértést, testvériességet, összetartást nem él tem át, mint akkor, a kavernai pihenések idején. De lelkesedést sem, pedig a halál torkában voltunk rettentő bajok közepette, — és naponta kevesebben lettünk eggyel... Egyetlen keserű emlék abból az időből Kudela főhadnagy. Amint az öldöklő tűz szünetelésekor megjelent közöttünk, naponta fölényes, kaján mosolyával, hogy a napiparancs és a zászlóalj híreit leadja (valami lógós beosztása volt), — egyszerre elhalt a dal, kialudt a cigaretta és elfűlt a nevetés. Valami különös, undort lehelő hangulat lett úrrá a bajtársi együttesen, és szótlanul, nagy hallgatással néz tük Kudelát, aki nyájas „Gute Nacht, liebe Kameraden !" köszöntéssel rövidesen távozott. Jó éjt mondott, miközben azon törte fejét, hogy mint keserítse meg éjszakánkat. Tudtuk, hogy minden hiábavaló többletmunka, minden ránksózott és biztos halállal vagy sebesüléssel járó haszontalan vállalkozás, ami a zászlóaljparancsokban ránk vonatkozott, Kudela főhadnagy műve, — aki ravaszkodással elért bennfentességét nem bajtársai sorsának megkönnyítésére, hanem megnehezitásére használta fel. * * * Az assiagoi kavernában játszódott le az a jelenet, amelyet az életben elfelejteni soha nem fogok. Egyik nótáskedvű bajtársunkat, Jóska zászlóst halálosan megsebesültén cipeltük vissza egy vállalkozásból. Odafektettük a priccsre, ahol esendes kóvályognak; hangjuk 2—3 éles pisszegés — pszt-pszt — és ugyancsak 2—3 Korrogó — gnorr-gnorr, esetleg csak utóbbi. A tojó csak párban húz, magányosan inkább hangtalanul, csak a pisszegő hangot hallatja, ha szól. Inkább a sűrű vágás homályában várja gavallérját, és onnan pisszenti halk hívó szózatát a szerelmes találkára. Ezt, még abban az alkonyi csendben is, csupán a hímszalonka szőrös, öblös füle tudja meghallani és le is vág nyomban a vágyakozó szalmaözvegyre. Ezért lehet ezzel a jól utánzott pisszentéssel odacsalogatni a másfelé húzó korrogó himszalonkát, de ezt sem tartom vadászregulának. Keresse fel a húzó sneff önként a vadászt, és ha jól jött, és a szerencsés vadász jól is lőtt, fűzze aggatom annak a rendje és módja szerint. Hányszor történt meg velem is, mással is, hogy amidőn betapogatództam a sűrűségbe a lelőtt szalonkámért, arról a helyről röpült fel az a másik, amely az utolsó útjára hivta és csalta. De lőttem sneffet akkor is, amidőn egy húzó tőkés kacsára vágott égő nászgerjedelmében, sőt a kisérő vadőr feldobott szines zsebkendője után is. A tavaszi szalonka többnyire soványka, kemény húsú, kivált az u. n. szálláscsináló kisebb, első, éjszaki tájakról származó vándorok, a kéklábúak, öreg vadászatyáink által „fecskefejű"-eknek nevezettek. A később érkező „bagoly fejű „-ek már kövérebbek és izesebbek is. De azért ezek nem képeznek külön fajt, csupán a származás és táplálkozás teszi a különbséget, mert az őszi szalonkák egyformák. Szinárnyalakinlódással élte utolsó óráját. Jön nagysietve Kudela főhadnagy. — Na, wie geht's die Kamerad? — és a sebesült fölé hajolt. Jóska zászlós erre felnyitotta szemét, — majd határtalan keserűséggel, minden erejét összeszedve, jobb lábát felemelte és — fejberúgta Kudelát. — Du Schwein I — hangzott az utolsó szó vértelen ajakáról. Csak annyi idő volt még, hogy rövid imát mondhatott a pappal. . . Könnyeztünk valamennyien . . . Kudela nem jött többé közénk és más beosztást kért. Félliter rumot ittunk meg ennek örömére, — röviddel ezután pedig lelkesedéssel hajtottunk végre egy rohamot, csupán egy sebesüléssel, és mégis oly sikerrel, hogy a zászlóaljparancsnok csodálkozva kérdezte ennek okát. ... Mi akkor is mélységesen hallgattunk . . . * * * A napokban egy párkányvidéki tisztviselővel találkoztunk többen, esztergomiak a nagyhidnál. Tisztviselő volt odaát a megszállás előtt, most a csehek alkalmazzák. — Csak egy fáj nagyon, az, hogy nem lehetünk magyarok — mondotta a túlsóféli magyar. — A csehek nagyon igyekeznek az utóbbi időben elfelejtetni velünk minden rosszat, jó ellátásban részesítenek, és szinte hízelegve honorálják a napi hivatali kötelességteljesitésünket, — a hivatalfőnökök rendkivül kedvesek és könnyen elviselhetők igyekeznek lenni, és munkánkat meg nem nehezítik — csak a cseh államot ne bántsuk 1 Mi tudjuk, hogy részükről mindez csak politika, és alig várjuk, hogy ismét magyarok lehessünk, ismét magyar vezetőférfiak, magyar főnökök alatt és mellett teljesíthessük kötelességünket, akikről hisszük, hogy jobban megértenek bennünket, testvériesebbek. Ha nehezebb is lenne sorsunk, mégis — magyar ideálokért kűzhetnénk, és ebben a küzdelemben tuk rendkivül változó, alig találunk köztük egyformán festett tollazatút, még ha 50—100 közül válogatunk is, mint nekem is módomban volt. Talán a polygamia hatása ez. Belső részeik, a tüdő, máj, az üres emésztőcsatorna a gyomor (zúza) nélkül, kivált a vér egy kevés bárány velővel, különösen libamájjal, szarvasgombával (ha ezek egyáltalán megkaphatok), pirítós kenyéren szolgáltatják a sneff-szalmit. Nem én dicsérem, hanem a gurmánok. De azután ez meg ne tévessze a szakácsnét, mint a nagyhírű néhai Jezsovics Selmecbányái lyceumi direktor gazdasszonyával megesett, akit a gazdája tavasszal leszidott, amiért a sneffek belsőrészeit a konyhás malacok moslékos dézsájába dobta : — ellenben kárpótlásul néhány hónap múlva az augusztusi foglyokét készítette el a közölt recept szerint poféznyinak. A szalonka készítési módja különben olyan, mint a fogolyé, csak bővebben kell szalonnával megspékelni és sütés közben tejfellel öntözgetni, nehogy száraz maradjon. De ne úgy, mint gyerekkoromban a csétényi biró tette a véletlenül lőtt őszi szalonkájával, hogy levesnek főzette meg. No hát egye is meg 1 Tálaláskor a szalonka feldíszített feje (tollastól) ékesitse a ritka sültet. Ez csak a fácánykakasnak és a fajdoknak dukál kívüle. Trófeája a két vékony, kemény toll a szárnycsontja végső izületén, de ez más madárnál is megtalálható, ha nem is ilyen csonttol minőségben. Ellenben a püspökfalatja feletti kopasz zsirdaganatból fejlődő sűrű szőrpamacs, amelyet a pompás, szines farktollai teljesen elfednek, csak Nagy hallgatások...