Esztergom és Vidéke, 1932

1932-03-27 / 25.szám

elnökének egy kijelentése, amely szerint az ottani rendőrségnek a fele Al Capone zsoldjában áll. Randolph állítása szerint Chicagóban — ahol szesztilalom van — hetenkint átlag 32 millió liter csempészett sört fogyasztanak. Ez a sör a banditakirálynak hordónkint legföljebb három dollárjába kerül és ő harminc dollárt kap érte. A csempészett italokat húszezer titkos korcsmában és játékbarlangban árusítják. A nagy jövedelemből természetesen sok költse get is kell fedezni és az Al Capone költségvetésének egyik fő tétele a rendőri védelemre fordított évi kétmillió dollár. A szesztilalomnak egyik legköz vetlenebb következménye tehát az nagyon jól jövedelmező üiet, amelyet a szeszbanditák csinálnak s amely üzlet fenntartása érdekében szédítő összegekkel meg tudják nyerni maguk részére a rendőrséget és ez a titkos összeköttetés felbátorítja őket más bűncselekmények elkövetésére is. Ez a magyarázata annak, amit E. D. Sulii van ír a chicagói banditavilágról szóló könyvében, ahol azt állítja, hogy a szesztilalom életbelépése óta magában Chicagóban Ötezer gyikosság történt, amelyek egyikének tettese sem került a hatóság kezébe. Ugyanez a Suliivan irja azt, hogy az Egyesült Államokban nyolcszáz jól megszervezett társaság foglalkozik a szeszcsempészettel. Ezeknek a társaságoknak, vagyis bandáknak saját titkos raktáraik, műhelyeik, saját hajóik és autóparkjaik vannak, és az évi tiszta jövedelmük meghaladja az egymillió dollárt. Vezetőik a saját fényesen berendezett palotáikban laknak, nagystílű életet élnek, sok emberrel rendelkeznek s igy nem meglepő, hogy egyes helyeken ők választják meg a polgármestert. Ilyen állapotokat teremtett Amerikában a szesztilalom, amelytől azok a naiv lelkek, akik valamikor ennek az eszmének buzgó hirdetői voltak, bizonyára más hatást vártak. Az emberek egészségének megóvását, az erkölcsök megjavulását, a bűnök megfogyatkozását remélték tőle és most azt halljuk mindenkitől, aki Amerikában járt, hogy New-Yorkban több részeg embert lehet látni, mint Európa bármely nagy városában. Élelmes üzletembérek rájöttek arra, hogy a szesztilalom kitűnő alkalom arra, hogy a tiltott italokat titkosan, rejtegetve, csempészet útján hozzák forgalomba és az ez által megdrágított italokon fejedelmi vagyont szerezzenek. Ez a vagyonszerzési láz megrontotta az erkölcsöket, el homályosította az emberek ítélőképességét a cselekedetek erkölcsi jelentőségéről, nem nézik azt hogyan, milyen gonosz, aljas, bűnös úton szerzik az Al Caponék a millióikat, egyedül a sikert bámulják, hódolnak az aranyborjúnak, rem törődve azzal, hogy mennyi könny és mennyi vér, mennyi szenny és mennyi bűn fölhalmozásából keletkezett ez a förtelmesen és szemérmetlenül tündöklő bálvány. Az Esztergomi Takarékpénztár Rt. igazgatósági ülése Városunk vezető pénzintézete, az Esztergomi Takarékpénztár Rt. f. hó 19-én tartotta évi közgyűlését előkészítő igazgatósági ülését. Etter Ödön elnök-vezérigazgató bevezető szavaiban vázolta a lefolyt 1931. év felmerült akadályait, majd mély megilletődéssel jelenti az igazgatóság és igazgatósági tanács egyik legértékesebb tagjának, Marosi Ferencnek váratlan elhunytát, ki 14 évig a felügyelő-bizottságnak, majd 12 évig az igazgató-tanácsnak volt érdemes tagja és indítványozza, hogy az elhunyt érdemeit az igazgatóság jegyzőkönyvében örökítse meg. Az intézet a páratlanul nehéz elmúlt év dacára számadásait kedvező eredménnyel zárta le. A jóváhagyásrabemutatott mérleg 9.469.760 pengő végösszeggel zárul és főbb számadatai a következők: értékpapírállomány 220.482 pengő, váltótárca 6.849.998 pengő, kötvény kölcsön 165.148 pengő, ingatlanok 1.197.548 pengő, az 1.650,000 pengő alaptőke mellett tartalékainak összege 555,328 pengő, betéteinek összege 2.693.464 pengő, tiszta nyeresége 191.176 pengő. r** Az üzleti forgalmat feltüntető terjedelmes jelentés beszámol arról, hogy Esztergom város mult évi 366.683 pengős tartozását 70.688 pengőre törlesztette le, az intézetnek értékpapír állományában 122,574 pengő latens tartaléka van, a költségszámlákon ez évben 10.525 pengő megtakarítást ért el, 109.432 pengő adót fizetett, ingatlanainak értékelésénél 1.540.950 pengő latens tartaléka van, köz- és jótékonycélú adományokra 5816 pengőt fordított. Bár az intézet jövedelme ugyanannyi mint az 1930. évben volt, mégis a fokozódó gazdasági nehézségek és a kamattételeknek a vidéki pénzintézetekre nézve a jövőben bizton várható kedvezőtlen alakulására az igazgatóság óvatos és előrelátó gondoskodással úgy határozott, hogy a közgyűlésnek a részvényenkinti 6 pengő osztalék kifizetésére tesz javaslatot és az így előálló 30.000 pengőt a jövő üzleti eredmény gyarapítására ajánlja tartalékolni. Ezen 6 pengős osztalék a részvény nyolc és fél százalékos kamatozásának felel meg. Az elnöki előterjesztés részletesen ismertette az intézet tulajdonát képező Szent István artézi fürdőtelep fokozatos fejlesztésére irányuló ujabb létesítéseket, melyek városunk idegenforgalmának növelésére bizonyára kedvező hatással lesznek. A fürdőtelepet az 1931. évben a fürdőzésre alkalmas 145 nap alatt 51.306 személy kereste fel, melynek nagy kontingensét a vasárnapi fővárosi és vidéki kirándulók alkotják. Az ásványvízüzem pedig 39.362 üveg szénsavval telített vizet hozott forgalomba. Intézkedett az igazgatósági ülés a cégbíróság kívánta alapszabály-módosítás iránt, a megüresedett igazgatótanácsosi állást korábban Sólyomy Lajos, ez alkalommal pedig Kerschbaummayer Károly megválasztásával töltötte be, az igazgatóság sorába Csanády László bányatanácsos, bányaigazgatót, az igazgatósági póttagok sorába ! pedig dr. Schleiffer Mátyás és vitéz Matus Gyula részvényeseket jelölte ki. Az intézeti tisztviselői nyugdíjintézet számadásainak letárgyalása után az intézet érdekkörébe tartozó Esztergomi Gazdasági Bank Rt. és az Esztergomi Borászati Egyesület Rt. üzletmenetét ismertette az előterjesztés és bejelentette, hogy Wiplinger Ödön dr. társulati ügyész betegszabadsága idejére az ügyészi teendők ellátására Mattyasóvszky Béla dr.-t bízta meg, továbbá, hogy Brenner Ferenc főkönyvvezetőt, a Gazdasági Bank igazgatóját saját kérelmére, április 1-i hatállyal nyugállományba helyezte. Az 1931. üzletévet tárgyaló közgyűlés idejét 1932. március 30. napjára, szerdán d. e. 11 órára tűzte ki az igazgatóság, melynek elnökéül általános lelkesedéssel Frey Vilmos dr. országgyűlési képviselőt választotta meg. A közgyűlés napján a pénztár csak d. e. 9—11-ig lesz nyitva. Az igazgatóság megjelent tagjai az elnöki előterjesztés összes javaslatait és indítványait egyhangú lelkesedéssel emelték határozattá, mely határozatban a vezetőség iránt táplált megingathatlan bizalom és ténykedéseik feletti teljes megelégedettség élénken nyilvánult meg. UentsiU és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási napközi gyermekotthon folytatja jótékony mű ködését. Minden a jó lelkek könyö rületes felkarolásától függ. Azért kérjük a gyermekmentő lelkeket, ne fel dkezzenek meg a szenttamási gyermekotthonról s pénzbeli, vagy természetbeli adományaikat szíveskedjenek, mint az előző években is, a vízivárosi plébániára küldeni. QFB selyemharisnya, Hamerli bőrkeztyű Keménynél. Egy ezüsthegy legendája Minden idegen, aki Bolíviában utazgat, nem mulasztja el soha, hogy a csodálatos ezüsthegyéről elnevezett Potosi várost meg ne tekintse. Amikor még egy kis indián falu volt, egyszer egy pásztornak elveszett a lámája, tiualca, a pásztor, keresztül-kasul átkutatta a helység mellett elterülő hegység lejtőit. Amikor ráköszöntött az éjszaka, letelepedett és tüzet gyújtott. Másnap reggel észrevette, hogy az elhamvadt parázs helyén fényes, megolvadt ezüst csíkok ragyognak. Állítólag már az inkák is ismerték ennek a vidéknek az ezüstkincsét. Történt azután, hogy az inkák tizedik fejedelme kíséretével és nagyszámú munkással idejött a hegyhez, hogy az ezüst kiaknázását megkezdesse. Amikor az indiánok munkához akartak fogni, hirtelen hatalmas moraj hallatszott a föld belsejéből és egy hang megszólalt: „Az Úr ezt a kincset másnak, egy későbbi utódodnak szánta..." azután a hegy óriási „robajjal" (indiánul: potojsi) beomlott. Innen a város neve: Potosi1 Amikor a spanyolok 1550 körül ide is eljutottak, azonnal megkezdték az ezüstbányák feltárását. Azóta sok milliárd ezüstpénzt szállított a Potosi és szállít még ma is! Száz évvel a spanyol hódítók uralma után, már 170 ezer lakosa volt a város nak, ezeket mind az ezüsthaszon • hajtotta ide. Ma, érthetetlen módon, visszament a lakosság száma 26 ezerre, ezek közül is 80 százalék indián, a többi keverék és idegen. A város hátterében egész szabályos kúpalakban — csak a kúp hegye hiányzik — emelkedik a híres ezüsthegy, amely úgy csillog, mint egy festő plakettje, keresztül lyukasztva, mint egy vár, ezer és ezer lőréssel, jele, hogy a sok esztendő alatt mennyire átfúrták az ezüst keresése miatt. Ebben a lomha, kopár hegyben talán sohasem fog kifogyni az ezüst, ha csak egy napon nem tűnik el egészen a föld színéről. Ugyanis a legújabb megfigyelések alapján rájöttek arra, hogy a hegy kisebbedni kezd. Ma még uralkodik a város és az emberek felett. Bolivia címerében és a régebbi bélyegeken is ez az ezüsthegy karakterisztikus jelképe az államnak. Potosi az ő szűk utcáival, spanyol erkélyes házaival, tényleg a tizenhatodik századbeli kisváros benyomását kelti. Utcáin sétálva, az ember szinte várja, hogy a rácsos ablakok mögött megjelenjen egy senoríta régi spanyol viseletben. Ahelyett itt a nők a legutolsó párisi divat szerint öltözködnek, jól ismerik a modern kozmetika százféle titkát és nem egyszer hallottam a rácsos ablakok mögött zongorahangokat is. Látványossága a régi óriási pénzverde. Ez az épület a remekül kifaragott faoszlopos csarnokaival igen érdekes. Az ember eltűnődik, hogyan jutott ide ez a sok fa, amikor messze vidéken még fűszál sincsen. Ma üzemen kívül áll a pénzverde, azt hiszem, az egyik szárnyában valami bányásziskola van. A kis város igen gazdag templomokban, a kathedrális az ország egyik leghatalmasabb építkezése. Kivétel a most épülő ía-pazi székesegyház, amely a római Szent Pétertemplomnak a kisebbített hasonmása lesz. Csodálatot kelt az emberben a spanyolok által még annak idején létesített tizenhat mesterséges tó, jobban mondva hatalmas gátmedence, amelyek még ma is a lakosság számára a vizet szolgáltatják. Ez a mű a spanyol anyaország egykori kulturtörekvéseinek a bizonysága volt a kolóniái számára. A 4000 méter magas fekvésű városnak hideg az éghajlata és így igen gyér a vegetációja is. Az elmaradhatatlan főtéren alig van fa és pázsit. Józan, szürke minden. A kereskedelem, mint Bolívia legtöbb helyén, a németek, délszlávok és törökök kezében vannak. Sok az ezüstműves, akik az itteni olcsó ezüstből minták után szép indián tűket, kanalakat, csészéket, tálakat, ezüstpikkelyes kosztümöket készítenek, elszállítják a fővárosba és ott a tudatlan és hiszékeny idegennek, mint régiséget eladják. Amennyiben Potosi mélyen bent az ország szívében fekszik, kénytelen voltam visszafelé is a föld egyik igen magas (4820 m) vasúti szárnyvonalán egy hétórás utat megtenni, hogy Bolivia vasúti főútvonalán fekvő Rio Mulató állomáshoz érhessek. Utamon láttam a szélesen elterülő édesvizű Poapo tavat. Titokzatos és zord. Azt mesélik róla, hogy azt a vízmennyiséget, amit a tőle északon fekvő Titicaca-tó küld neki percenkint a Desaquadero-folyó által, nem adja le tovább teljes mennyiségben. Érdekes volna tudni, hova tűnik a többi hatalmas víztömeg? Rio Mulató egy kis szomorú indián fészek. A szokásos bádogkunyhók, kis egyszerű templom, amelybe valószínűleg kéthetenkint jár misézni valahonnan messziről a pap, azután néhány „almacén" vagyis vegyeskereskedés, ahol mindenféle jó dolog is kapható; húszesztendős szardínia, régi szalámi, sör és bolíviai specialitások. De mert éhes voltam — és megtanultam ideát már azt is, hogy mindent, még a jódszagú tengeri moszatot is meg lehet enni —, hősiesen legyűrtem a „Made en Holland jelű és gyártmányú vén szardi1 niákat. Nagyon szomorúan nézhetnem, mert egyszerre az almacén belI sejéből előkerült egy barna, égőszemű indiánutód és valami gitárfélén olyan tüzes dalba fogott, hogy I odafent még a hold is mosolyogni kezdett! Schayné Gangl Githa.