Esztergom és Vidéke, 1932

1932-03-27 / 25.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 25. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. VASÁRNAP, MÁRCIUS 27 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra T20P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér F E LT A M A D U N K ! Irta: dr. Ssontágh Tamás Csodás reggelnek hajnalha­sadásán, az első húsvétnak kora virradatán benépesült a Golgota néma, sziklás kertje. Sötét, fe­kete kősirnak nyitott üregében, sugáros arccal áll a megdicsőült Krisztus. Előtte a boldog hit szent örömével betelve szeret­tei térdelnek. Nem félnek, nem érzik immár az elmúlás bele­nyilaló fájását! Nem! Mert él az Úr, velünk van, feltámadott! Tizenkilenc századnak múlá­sán újra reánk virradt húsvét­nak reggele. Öröm üzenete, diadalmas zsolozsmájú életet, örökkélevést hirdet. Behat-e lel­künkbe a megelevenítő remény szent Ígérete, kigyúl-e ma sze­münkben a boldog hitnek át­erősííő, húsvéti világossága ? Van-e, lehet-e húsvétunk, ün­nepelhetünk-e feltámadást mi, szegény magyarok, kereszthor­dozásunk véget nem érő nagy­péntekjén ? Az elsorvadásnak, fenyegető pusztulásnak fekete gyászleple takarja be keresztre­feszített, halálracsonkított ha­zánkat s gondok árnyékolják be a holnapért tusakodó ma­radék magyarok redőzött hom­lokát. Onnan túlról, a demar­kációk gyászos vonalával elvá­lasztott ősi földekről meggyö­tört, agyonhajszolt testvéreink el-elcsukló, csendes sírása ki­sért. Lerongyolódva, koldusszegé­nyes, reménytelen fásultságban, a szenvedések tenger könnyé­től kimart, fénytelen szemek­kel állunk ma, húsvét reggelén Trianon sírboltja előtt. Igazsá­gunkat, a magyar életet temet­ték oda a világ sötétagyú, kal­márlelkű utonállói! Nehéz szik­lakövet helyeztek a sirra, sok nagy pecséttel megerősítették és őrizőül állíták oda fegyveres martalócaikat. Immár tizenkét esztendeje várunk; tétlen, sirá­mokkal, bűnös tűréssel, erőtlen meghunyászkodással várjuk a feltámadást, a magyar húsvét­nak felvirradását. A fegyveres őrizők száma azóta megsoka­sodott és a zárópecsétek töret­lenek. Lehet-e húsvétunk, várha­tunk-e feltámadást, ha közéle­tünk sivár, évről-évre terméket­lenebbé váló mesgyéit nézzük. Hová tűntek bátor szent, nagy álmodásaink ? Alig pislognak hunyó, hamvadó parazsak a forradalom utáni égre felcsapó, lobogó, lángos máglyatüzekbő!! S a nagy akarások, mintha megfeneklettek volna az érdek előtti meghunyászkodás, a min­dennel való látszatos elégedett­ség^ hináros mocsarában ... Úgy néz ki közéletünk, mint­egy nagy részvénytársaság, melyben a magasabb haszon elérése az irányadó egyedül. Erény a meghajlás, önbizalom az ellenkezője. Nem szereti a lényeget, a valóságot, a terve­zőket és teremtőket, de bálvá­nyozza a formát, a neveket és haszonnal járó szokásokat. Szomorú, reménytelen hús­vét, melyen nem hullnak le a sötét sir záró pecsétjei és to­vább sínylődik a betemetett igazság ... És mi nem me­rünk szembenézni az élettel, inkább emlékezünk, hogy fe­ledjük a jelent, elsírjuk a mul­tat és tehetetlen kíváncsisággal lessük a jövőt. Mire várunk, magyar testvé­reim ? Csüggedéssel, férfiatlan lemondással megolthatjuk-e lel­künkben igazságunk feltáma­oásába vetett szent hitünket? Szabad-e tűrnünk, engedhet­jük-e, hogy a borzalmas jelen­nek testünket maró, lelkünket emésztő gondjai beárnyékolják jövőbelátásunkat? Húsvét van, az igazság ki­tört sírjából, leomlott a sir zá­róköve, elszaladtak az őrizők ? Nem hallanátok testvéreim, ár­va magyarok a szózatot, hogy : „Él az Úr, feltámadott!" . . . Én, az öreg ember, hir­detem nektek a húsvéti öröm­üzenetet: ne féljetek és ne csüggedjetek, mert él az Ür és feltámadunk ! Én hallom ezt az isteni Ígéretet, hunyó éle­temnek minden erejével ragasz­kodom a beteljesülés valóságá­hoz, mert van önbizalmam, mert lelkemből tör fel a feltámadás­nak szent hite. Hát ti nem hin­nétek, ti erőskarú, égő szívű, edzettlelkű ifjú magyarok ? Néz­zetek csak befelé a lélek tit­kos mélységeibe, lássátok meg a magatok csuda nagy erejét,, figyeljétek csak, ne kiíelé a szé­pen hangzó, erőtlen szólamok­ra, befelé, önbizalmatok feltörő hangjára és meghalljátok velem együtt a diadalmas húsvétnak égi szólamát: feltámadunk. Ezeresztendő dicső nemzeti élete, igazságunk győzhetetlen ereje bennünk húsba és vérbe öntve hirdeti, hogy a gazság, az ármány meg nem ölhet! Trianon sírja csak múló, em­beri tákolmány, mely leomlik egyszer és mi dicsőségesen fel­támadunk ! vmtmmmwmmwmimmwmmmmmmmmmmmmmw Amerikai erkölcsök Irta: dr. Okolicsányi László Hetek óta minden társaságban a beszélgetés egyik legérdekesebb tár­gya a Lindbergh gyerek elrablása. Mind a belföldi, mind a külföldi sajtó állandóan foglalkozik ezzel az esettel, amely ma az embereket jobban ér­dekli, mint a japán-kínai háború, amelyről hivatalosan megállapították, hogy nem is háború. A legnagyobb izgalmat keltette ez a gyermekrablás Amerika Egyesült Államaiban, ahol az emberek ezrei ajánlják fel segít­ségüket a rendőrségnek a gyermek­rablók kinyomozására, százezrek tö­megesen tolongnak a templomokba, hogy imádkozzanak a Lindbergh­gyerek megmentéséért, elárasztják az aggódó szülőket résztvevő és vigasz­taló levelek tömegeivel és tizenhét­ezer detektív nyomoz éjjel-nappal, de a gyermekrablók nyomára nem tudnak rátalálni. . Közben Lindbergh ezredes maga kéri a rendőrséget, hogy vonuljon el az ő háza tájékáról és tegye sza­baddá az utat, hogy a rablók aka­dálytalanul visszahozhassák a gyer­mekét, akiért ő hajlandó megfizetni a rablók által követelt ötvenezer dollárt. Az államügyész büntetlensé get igér a rablóknak, ha a másfél­éves gyermeket sértetlenül vissza­hozzák. A rablók pedig levelekben értesitik a szülőket, hogy a kis fiú jól érzi magát és a követelt váltság­dijat ötvenezer dollárról félmillióra emelik föl, de a gyereknek és el­rablóinak semmi nyoma. Lindbergh ezredes végre arra a meggyőződésre jut, hogy a rendőr­ség egész apparátusa tehetetlen a jól megszervezett rablókkal szemben és hamarább remélheti gyermeke visszaszerzését a rablótársadalom vezéreinek segítségével. Összekötte­tésbe lép Spitalottal, aki a hires AI Capone elzárása és Diamond meg­gyilkolása óta a new-yorki alvilág vezérembere. Ez a gangstervezér egy előkelő szálló különtermében fogadja az ezredest és üzletszerűen tárgyal vele azokról a föltételekről, amelyek mellett a gyermek visszaszerzésére vállalkozik. Megegyeznek. A kifogás­talan frakkos és lakkcipős rabló­vezér kegyes és barátságos kézszorí­tással búcsúzik az ezredestől és meg­ígéri, hogy minden lehetőt meg fog tenni a gyermek sértetlen vissza­szerzésére. Az üzlet meg van kötve. Bár fel­tételeit senki sem ismeri. Tud róla a rendőrség, az államügyész, a kor­mány, a köztársaság elnöke és min­den hírlap, minden ember s mind azt várják, hogy milyen eredmény nyel fog eljárni a nagy rablóvezér a kényes és veszedelmes megbíza­tásban. Spitalot pedig elhelyezkedik fényes autója puha vánkosain és el­tűnik a kíváncsi emberek szeme elől. Főúri módon berendezett villá­jában telefonon osztogatja paran­csait, útnak indítja embereit autón és repülőgépen, hogy lépjenek érint­kezésbe a gyermekrablókkal és ke­rítsék elő az elrablott gyermeket. Olyan kép ez, amelyet mi jámbor óvilági emberek látván és hallván, elhinni, de meg csak elképzelni sem tudunk. Minket nem a Lindbergh-gyerek érdekel, mi azt kérdezzük, milyen lezüllése a társadalomnak, milyen lealjasodása az erkölcsöknek, milyen megrendülése az állami és társa­dalmi rend alapjainak, milyen fel bomlása a jog-, élet- és vagyonbiz­tonságnak lehet ott, ahol ilyen ese­mények a közönség és a hatóságok szemeláttára megtörténhetnek ? Ezzel az esettel kapcsolatban azt olvassuk az amerikai állapotokról, hogy ott a vagyonos emberek csa­ládtagjainak elrablása nagyobb pénz­összegek kizsarolása céljából, olyan szokásos eljárása az ottani alvilág­nak, mint akármi más bűncselek­mény, amellyel az úgynevezett gang­sterek a vagyonukat szerzik. Egye­dül Chicagóban a mult évben több mint 2000 embert — többnyire gyer­mekeket és asszonyokat — raboltak el és ezen több mint két millió dol­lárt kerestek anélkül, hogy a tette­seket néhány eset kivételével kézre­keriteni sikerült volna. Furcsa világításba helyezi az ot­tani állapotokat Randolph ezredes­nek, a chicagói kereskedelmi kamara Pelczmann László 1 férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = Cri öltönyüket ém felöltöket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési £ feltételek mellett, mmmum^ Úgyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom