Esztergom és Vidéke, 1932

1932-03-27 / 25.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 25. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. VASÁRNAP, MÁRCIUS 27 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra T20P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér F E LT A M A D U N K ! Irta: dr. Ssontágh Tamás Csodás reggelnek hajnalhasadásán, az első húsvétnak kora virradatán benépesült a Golgota néma, sziklás kertje. Sötét, fekete kősirnak nyitott üregében, sugáros arccal áll a megdicsőült Krisztus. Előtte a boldog hit szent örömével betelve szerettei térdelnek. Nem félnek, nem érzik immár az elmúlás belenyilaló fájását! Nem! Mert él az Úr, velünk van, feltámadott! Tizenkilenc századnak múlásán újra reánk virradt húsvétnak reggele. Öröm üzenete, diadalmas zsolozsmájú életet, örökkélevést hirdet. Behat-e lelkünkbe a megelevenítő remény szent Ígérete, kigyúl-e ma szemünkben a boldog hitnek áterősííő, húsvéti világossága ? Van-e, lehet-e húsvétunk, ünnepelhetünk-e feltámadást mi, szegény magyarok, kereszthordozásunk véget nem érő nagypéntekjén ? Az elsorvadásnak, fenyegető pusztulásnak fekete gyászleple takarja be keresztrefeszített, halálracsonkított hazánkat s gondok árnyékolják be a holnapért tusakodó maradék magyarok redőzött homlokát. Onnan túlról, a demarkációk gyászos vonalával elválasztott ősi földekről meggyötört, agyonhajszolt testvéreink el-elcsukló, csendes sírása kisért. Lerongyolódva, koldusszegényes, reménytelen fásultságban, a szenvedések tenger könnyétől kimart, fénytelen szemekkel állunk ma, húsvét reggelén Trianon sírboltja előtt. Igazságunkat, a magyar életet temették oda a világ sötétagyú, kalmárlelkű utonállói! Nehéz sziklakövet helyeztek a sirra, sok nagy pecséttel megerősítették és őrizőül állíták oda fegyveres martalócaikat. Immár tizenkét esztendeje várunk; tétlen, sirámokkal, bűnös tűréssel, erőtlen meghunyászkodással várjuk a feltámadást, a magyar húsvétnak felvirradását. A fegyveres őrizők száma azóta megsokasodott és a zárópecsétek töretlenek. Lehet-e húsvétunk, várhatunk-e feltámadást, ha közéletünk sivár, évről-évre terméketlenebbé váló mesgyéit nézzük. Hová tűntek bátor szent, nagy álmodásaink ? Alig pislognak hunyó, hamvadó parazsak a forradalom utáni égre felcsapó, lobogó, lángos máglyatüzekbő!! S a nagy akarások, mintha megfeneklettek volna az érdek előtti meghunyászkodás, a mindennel való látszatos elégedettség^ hináros mocsarában ... Úgy néz ki közéletünk, mintegy nagy részvénytársaság, melyben a magasabb haszon elérése az irányadó egyedül. Erény a meghajlás, önbizalom az ellenkezője. Nem szereti a lényeget, a valóságot, a tervezőket és teremtőket, de bálványozza a formát, a neveket és haszonnal járó szokásokat. Szomorú, reménytelen húsvét, melyen nem hullnak le a sötét sir záró pecsétjei és tovább sínylődik a betemetett igazság ... És mi nem merünk szembenézni az élettel, inkább emlékezünk, hogy feledjük a jelent, elsírjuk a multat és tehetetlen kíváncsisággal lessük a jövőt. Mire várunk, magyar testvéreim ? Csüggedéssel, férfiatlan lemondással megolthatjuk-e lelkünkben igazságunk feltámaoásába vetett szent hitünket? Szabad-e tűrnünk, engedhetjük-e, hogy a borzalmas jelennek testünket maró, lelkünket emésztő gondjai beárnyékolják jövőbelátásunkat? Húsvét van, az igazság kitört sírjából, leomlott a sir záróköve, elszaladtak az őrizők ? Nem hallanátok testvéreim, árva magyarok a szózatot, hogy : „Él az Úr, feltámadott!" . . . Én, az öreg ember, hirdetem nektek a húsvéti örömüzenetet: ne féljetek és ne csüggedjetek, mert él az Ür és feltámadunk ! Én hallom ezt az isteni Ígéretet, hunyó életemnek minden erejével ragaszkodom a beteljesülés valóságához, mert van önbizalmam, mert lelkemből tör fel a feltámadásnak szent hite. Hát ti nem hinnétek, ti erőskarú, égő szívű, edzettlelkű ifjú magyarok ? Nézzetek csak befelé a lélek titkos mélységeibe, lássátok meg a magatok csuda nagy erejét,, figyeljétek csak, ne kiíelé a szépen hangzó, erőtlen szólamokra, befelé, önbizalmatok feltörő hangjára és meghalljátok velem együtt a diadalmas húsvétnak égi szólamát: feltámadunk. Ezeresztendő dicső nemzeti élete, igazságunk győzhetetlen ereje bennünk húsba és vérbe öntve hirdeti, hogy a gazság, az ármány meg nem ölhet! Trianon sírja csak múló, emberi tákolmány, mely leomlik egyszer és mi dicsőségesen feltámadunk ! vmtmmmwmmwmimmwmmmmmmmmmmmmmw Amerikai erkölcsök Irta: dr. Okolicsányi László Hetek óta minden társaságban a beszélgetés egyik legérdekesebb tárgya a Lindbergh gyerek elrablása. Mind a belföldi, mind a külföldi sajtó állandóan foglalkozik ezzel az esettel, amely ma az embereket jobban érdekli, mint a japán-kínai háború, amelyről hivatalosan megállapították, hogy nem is háború. A legnagyobb izgalmat keltette ez a gyermekrablás Amerika Egyesült Államaiban, ahol az emberek ezrei ajánlják fel segítségüket a rendőrségnek a gyermekrablók kinyomozására, százezrek tömegesen tolongnak a templomokba, hogy imádkozzanak a Lindberghgyerek megmentéséért, elárasztják az aggódó szülőket résztvevő és vigasztaló levelek tömegeivel és tizenhétezer detektív nyomoz éjjel-nappal, de a gyermekrablók nyomára nem tudnak rátalálni. . Közben Lindbergh ezredes maga kéri a rendőrséget, hogy vonuljon el az ő háza tájékáról és tegye szabaddá az utat, hogy a rablók akadálytalanul visszahozhassák a gyermekét, akiért ő hajlandó megfizetni a rablók által követelt ötvenezer dollárt. Az államügyész büntetlensé get igér a rablóknak, ha a másféléves gyermeket sértetlenül visszahozzák. A rablók pedig levelekben értesitik a szülőket, hogy a kis fiú jól érzi magát és a követelt váltságdijat ötvenezer dollárról félmillióra emelik föl, de a gyereknek és elrablóinak semmi nyoma. Lindbergh ezredes végre arra a meggyőződésre jut, hogy a rendőrség egész apparátusa tehetetlen a jól megszervezett rablókkal szemben és hamarább remélheti gyermeke visszaszerzését a rablótársadalom vezéreinek segítségével. Összeköttetésbe lép Spitalottal, aki a hires AI Capone elzárása és Diamond meggyilkolása óta a new-yorki alvilág vezérembere. Ez a gangstervezér egy előkelő szálló különtermében fogadja az ezredest és üzletszerűen tárgyal vele azokról a föltételekről, amelyek mellett a gyermek visszaszerzésére vállalkozik. Megegyeznek. A kifogástalan frakkos és lakkcipős rablóvezér kegyes és barátságos kézszorítással búcsúzik az ezredestől és megígéri, hogy minden lehetőt meg fog tenni a gyermek sértetlen visszaszerzésére. Az üzlet meg van kötve. Bár feltételeit senki sem ismeri. Tud róla a rendőrség, az államügyész, a kormány, a köztársaság elnöke és minden hírlap, minden ember s mind azt várják, hogy milyen eredmény nyel fog eljárni a nagy rablóvezér a kényes és veszedelmes megbízatásban. Spitalot pedig elhelyezkedik fényes autója puha vánkosain és eltűnik a kíváncsi emberek szeme elől. Főúri módon berendezett villájában telefonon osztogatja parancsait, útnak indítja embereit autón és repülőgépen, hogy lépjenek érintkezésbe a gyermekrablókkal és kerítsék elő az elrablott gyermeket. Olyan kép ez, amelyet mi jámbor óvilági emberek látván és hallván, elhinni, de meg csak elképzelni sem tudunk. Minket nem a Lindbergh-gyerek érdekel, mi azt kérdezzük, milyen lezüllése a társadalomnak, milyen lealjasodása az erkölcsöknek, milyen megrendülése az állami és társadalmi rend alapjainak, milyen fel bomlása a jog-, élet- és vagyonbiztonságnak lehet ott, ahol ilyen események a közönség és a hatóságok szemeláttára megtörténhetnek ? Ezzel az esettel kapcsolatban azt olvassuk az amerikai állapotokról, hogy ott a vagyonos emberek családtagjainak elrablása nagyobb pénzösszegek kizsarolása céljából, olyan szokásos eljárása az ottani alvilágnak, mint akármi más bűncselekmény, amellyel az úgynevezett gangsterek a vagyonukat szerzik. Egyedül Chicagóban a mult évben több mint 2000 embert — többnyire gyermekeket és asszonyokat — raboltak el és ezen több mint két millió dollárt kerestek anélkül, hogy a tetteseket néhány eset kivételével kézrekeriteni sikerült volna. Furcsa világításba helyezi az ottani állapotokat Randolph ezredesnek, a chicagói kereskedelmi kamara Pelczmann László 1 férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = Cri öltönyüket ém felöltöket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési £ feltételek mellett, mmmum^ Úgyszintén hozott szövetből is.