Esztergom és Vidéke, 1932
1932-06-05 / 45.szám
sági rendes közgyűlésen elnökölni. Kitért azután a gyászos trianoni kényszer békeszerződésre, mely oly sok magyar testvérünket szakított el tőlünk. Felkérte a jelenlevőket, hogy tegyünk szent fogadalmat arra, hogy minden képességünket, minden erőnket egy nagy gondolat, egy nagy cél, a békeszerződés revíziójának szolgálatába fogjuk állítani. Megemlékezett Magyarország kormányzója ról, mint a magyar katonai és polgári erények mintaképéről, a ma gyar állameszme és nemzeti törekvés méltó megszemélyesítőjéről. Majd kitért a mai kül- és belpolitikai nehéz viszonyokra, melynek legyőzéséhez kemény gerinc és egész em ber kell. Ennek diadalát táttuk a közelmúltban, — mondotta — midőn gróf Károlyi Gyula miniszterelnök a szociáldemokratapárt féktelen kitörését egy férfias gesztus al elnémította, és illő korlátok közé szorította. Ezért javasolta, hogy a törvényhatóság a miniszterelnököt ebből az alkalomból feliratilag melegen üdvözölje és őt törhetetlen bizalmáról és ragaszkodásáról biztosítsa. Továbbiakban kegyeletes szavakban emlékezett meg Endresz Györgyről és Bittay Gyuláról, kik „Justice for Hungary" felirattal a szárnyukon és a Magyarország részére követelt igazság győzelmébe vetett rendithetlen hittel a lelkükben, hősi halált haltak az örök Város felett. Indiiványozta, hogy a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvileg örökítse meg emléküket és részvétét nyilvánítsa Endresz özvegyének, Bittay édesanyjának és a Magyar Aero Clubnak. A törvényhatósági bizottság úgy a kormányelnökhöz intézendő feliratra, mint pedig Endresz és Bittay emlékének megörökítésére és a részvétnyilvánitásra vonatkozó javaslatokat egyhangú lelkesedéssel magáévá tette és elfogadta. Mielőtt a napirendre áttértek volna, meleg ünneplésben részesitették Palkovics Lászlót, az egyesitett vármegye alispánját abból az alkalomból, hogy a főispán átnyújtotta a Vörös Ke reszt díszjelvényét az érdemkereszttel, melyet a kormányzó adományozott az alispánnak a Vörös Kereszt Egylet céljainak előmozdítása érdekében kifejtett, különösen buzgó tevékenysége által szerzett érdemei elismeréséül. A főispánnak nagy tetszéssel fogadott üdvözlő szavait és a törvényhatósági bizottság őszinte szeretetnyilvánitását Palkovics László alispán meghatott szavakban köszönte meg, s egyben kérte a törvényható sági bizottság útján a vármegye lakosságát, hogy támogassák a Vörös Kereszt Egyletet. Ezután Mátéffy Viktor prépostplébános mondta el a vármegye nagytermében elhelyezett kormányzói arckép leleplező beszédét, majd pedig dr. Tomanóczy József a trianoni béke elleni tiltakozó beszédet. A tetszésekkel fogadott beszédek után Lózert Kálmán indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy az el hangzott beszédeket megörökíti jegyzőkönyvében, az alispán indítványára pedig üdvözlő sürgönyt küldtek a kormányzónak. Az esztergomi adófelszólamlási bizottságban megüresedett két helyre titkos választás utján Kiffer János kisgazdát és Bekő János kőművesmestert választották meg. Ezután a közgyűlés letárgyalta és minden változtatás nélkül elfogadta a vármegyei kisgyűlés feliratait. Elfogadta továbbá a közgyűlés a különböző alapok zárszámadásait, elhatározta Borah amerikai szenátor üdvözlését dr. Sajó Lajos vm. t. főorvosnak első személyi pótlékban leendő részesítését, dr. Schleißer Mátyás járási tiszti orvosnak a VIII. fizetési osztályban leendő előléptetését, a vármegyei gyámpénztári kölcsönök 2%-ról í li°/o-ra. való leszállítását, a vármegyei gyámpénztárból 100.000 P kölcsön felvételét, a köz egészségügyi vármegyei szabályrendelet megalkotását, a szállodai stb. iparokról alkotott, a kéményseprési szabályrendeletek módosítását és a közhelyen a közönség rendelkezésére tartott gépjárművel űzött gépkocsiipar gyakorlásáról szóló szabályrendelet megalkotását. A vármegyei közgyűlés az alispánnak hat heti szabadságot engedélyezett és dr. Kamenszky Gyula indítványával kapcsolatban elhatározta, hogy az eddig is követett gya korlatnak megfelelőleg a jövőben is Az 1924—25. iskolai évben életbe lépett uj középiskoiai tanterv a folyó 1931—32. tanévvel nyert elő ször a VIII. osztállyal fokozatos befejezést. Ez a tanterv rajzi vonatkozásában főként azon tekintetben mutat előhaladást, hogy a reáliskolában rendes tantárgyként már az I. osztálytól (régi tanterv szerint csak a III. osztálytól) jut heti két órában szerephez. Tanulmányi tekintetben lényegbe vágóbb újítása az a törekvés, hogy a tanuló az emberi tevé kenységnek mai hatalmas arányú előretörésében ne csupán a benyomásszerzésre törekedjék, hanem a természetnek megfigyelésen alapuló megismerését, megértését, elemzését és egységben való látását megszerezze, sik-, tér-, forma és szín szerinti helyes észrevevését e sajátítsa és azt a rajzi s festői kifejezés legegyszerűbb módszereivel megrögzíteni, ábrázolni képes legyen. Célkitűzésében az új tanterv két követelményt domborít ki: a rajzolásnak közhasználati jelentőségét és az esztétikai vonatkozásokat. Igy aztán tanítási anyaga is két főrészre oszlik: a szorosan vett rajzi részre és a műalkotások bemutatásával azok minden közgyűlést a Magyar Hiszekeggyel kezdi meg, hogy ezzel is hódoljon Papváry Elemérné emlékének, a Hiszekegy szerzőjének. Végül megemlékezett az elnöklő főispán a közgyűlésben leleplezett Horthy-kép művészéről, Héya Zoltán festőművészről, aki ezen alkotásával a törvényhatósági bizottság osztatlan tetszését nyerte meg. A közgyűlés a főispán lelkes éljenzése közben délben fél egy órakor ért véget. ismertetésére, vagyis a legegyszerűbb rajzi kifejezési mód eis -játitására és az öntudatos műélvezés elérésére kell törekednünk. A rajz oly egyetemes világnyelv, amelyen mindenki beszélhet és amelyet mindenki a legkönynyebben ért meg. Mint kifejezési tö rekvés tökéletesebbé teszi az értelmes látást, szabályozza és ügyesiti a kéz mozgását és engedelmes szolgája lesz az akaratnak és az értelemnek. A kifejezési törekvéssel karöltve fokozódik a kifejezés gyönyörűsége s felébreszti az esztétikai érzelmeket minden iránt, ami szép, tehát fejlődik az izlés és a műértelem, az emlékezet és a képzelet. A művészeti nevelést pedig, a műalkotások szemléltetése révén ugy szolgáljuk, hogy egyes kiválóbb képzőés iparművészeti alkotások, stílusok és egyéniségek behatóbb méltatásával, valamint ezeknek szerkezet, kompozíció, mint formai megoldás, tér, s szinhatás szerinti tárgyalásával a gyermekben szunnyadozó, s valóban szép iránti öröm és értelem felkeltésével a művészetet megszerettetjük. Mert „műalkotást megértetni annyi, mint hasonlóképen gondolkodni és érezni tudni." Természetszerűleg ená reáliskola jubileumi rajzkiállitása Az intézet 75 éves jubileumi ünnepségeivel kapcsolatban A tanítóképző cserkészeinek tavaszi portyázása (Naplórészletek) Május 23. Három hét óta irtózatos kánikula volt. Panasz mindenfelé. Kiég a vetés. No, de most vége. Lassankint hagyományos szokássá lesz, hogy valahányszor kirándulni megyünk, esik az eső. Zuhogó eső ben szállunk fel a hajnali hajóra. Hiába, ha egyszer negyvenöt ilyen garabonciás diák felkerekedik, meg kell indulniok az ég csatornáinak. Tudvalévő, hogy a májusi eső aranyat ér. Hát már ebből a nemzetgazdasági szempontból is érdemes kirándulásra indulni. * Nagyoroszin leszállunk a vonatról. Közben a nap is kisütött. Perzselő sugarai izzón tűznek alá. Verejtékezve kapaszkodunk a csupasz meredeken. Sóhajtozva nézünk a távolba. Ott a cél: Drégely vára. Csak már ott lennénk. Szeretnénk már látni, milyen valóságban, hisz irodalomban, történelemben sokszor hallottunk róla. Meg azután árnyas lombok is integetnek onnan hivgatólag. — Mi az ? A hosszú libasor éle megáll és a fiúk a földön keresgélnek valamit. Az izzó homokban itt gránitszemcséket lehet találni. Szabályos, élénkpiros, csillogó kis kövek. Már az egész csapat a földet túrja. Kitört a kincskereső láz. És senki sem érzi a meleget, senki sem vágyódik már az árnyék után. Egyszerre felejtve Drégelyt . . , Megértem már az aranyásók vad dühét, melyről oly sokat olvastam. Ha valakit elfogott a kincskereső láz, feled minden magasabb eszményt, mit törődik teste-lelke épségével. Csak a kincs kell. Valahogy ugyanez van itt is, csak ártatlanabb kiadásban. Megszólal a parancsnoki síp. Hangjára riadtan elszáll a kincskeresés démona. Ismét önmagunkon uralkodó cserkészek vagyunk. Tovább! Előre! — Azért mindegyikünk zsebében csörög egy-két emlékül elvitt kövecske. < * Megérkeztünk. Néhány falrészlet, egy saroktorony ... A Drégely. Szondi egykori vára. Jobbkéz felől Oroszi, honnan feljőve Márton, a pap, Ali kevély üzenetével. Szemben a palánki domb. Ott temettette el hősnek kijáró végtisztességgel Ali basa Szondit. Az ellenség is meg hajtotta zászlaját a hős nagysága előtt. Ott a simái pengette lantját Szondi két apródja, amit olyan szépen megénekelt Arany János . . . Micsoda élmény itt az egykori várudvar helyén mindezt föleleveníteni lelkünkben I Hogy szivünkbe markolnak a parancsnok úr szavai, mikor a rögtönzött cserkészgyűlésen itt állítja elénk a kötelességteljesítés férfias magyar hősét, Szondit. Igen, igy kell az őrhelyén állnia mindenkinek. Megalkuvást nem ismerve, férfiasan, keményen . . . Bekalandozzuk a romokat. Közben Tóni — idevaló Nagyorosziba — elmeséli a várhoz fűződő mondákat, ahogy neki mesélte valamikor öregapja ; a Szondi kincseit rejtő pincéről ... az aranynyal kitömetett áruló vargáról . . . * Pompásan izlett az ebéd az üdítő forrás mellett. Hát még utána a szieszta ! Hiszen hajnelban keltünk. De édeset szundítottunk a fák árnyékában. Álomtündér szárnyain egyszerre csak a múltba röppenünk. A török támadásra készül. Nagy ágyúkat vontat a várral szembe. Már égnek a kanócok ... Mi is ott vagyunk Szondi kisded csapatában ... Irtózatos dörrenés, villanás ... A cserkész fölriad. Szemét dörzsöli. Na, nem a török sütötte el ágyúit. Csak mialatt ő édesen szundikált, nagy, fekete felhők gyülekeztek körénk és javában áll az égi háború. Kövér cseppekben hull a fák levelére az eső. Minket megvédenek a lombok. Egyszerre fölélénkül mindenki. Lelkünket mámorossá teszi a szél zú gása, a lombokba ütköző esőcsöp pek muzsikája. Jó kedvvel indulunk neki a háromórás gyaloglásnak. Lehet, hogy végig ázunk. Sebaj! * Bukfenc a tisztáso 1 . , . Igazán jelentéktelen epizód. Talán nem is érdemes följegyezni. Már két óra hosszat bandukoltunk. Hol megszök tünk a felhők elől, hol ismét alájuk kerültünk. Most már a nap is próbál előbújni. Kilépünk az erdőből, Nagy tisztás . . . Rengeteg virág . . . Üde, illatos levegő, amilyen csak májusban lehet eső után. A madarak vidáman csicseregnek. A kőtengerből kiszabadult lélekre rászakad a május varázsa. Örülni kell . . . Minek ? Nehéz megmondani. Talán az illatnak, a madárdalnak, a kék égnek, napsugárnak, szines rétnek, mindennek ... az életnek ... És igazán magától értetődő, hogy a tisztásra érve bukfencet kell vetni a zöld gyepsző iyegen. De meg is tette mindenki . . . * Kemencén igazán nem várt kedvességgel fogadnak. A plébános úr pajtájában elkészítve az éjjeli szállás. Wala mama konyhájában irtózatos nagy lábas túróscsusza a fáradt vándoroknak. De ezt illenék meghálálni, viszonozni valamiképen. . . . Vacsora után meghívjuk körünkbe vendéglátóinkat. Előszedjük nótáinkat. . . Jelen vannak az esti napiparancson, velünk együtt mondják el az esti imát . . . Vendéglátó vendégeink meg vannak hatva. Csillog a szemük. Igen, ez a mi hálánk. Kedvességükért cserébe megéreztetjük velük a cserkész-lelkületet. Mely a lélek erejével iegyőzi az élet nehézségeit, hiszen ezt hirdette nótázásunk. Mely igaz értékekkel, a szépnek és jónak megismerésével ós elsajátításával teszi tartalmasabbá az az éle f et, amint ezt megállapította a napiparancs, összegezve az elmúlt nap élményeit. Mely tud önmagába szállni, hogy hibáit észrevegye és magát egyre tökéletesítse, ahogy esti imánkban tettük. * Május 24. Királyháza. Kint zuhog az eső. Mintha dézsából öntenek. Itt száritkozunk Tavasz bácsinak, a körerdésznek, konyháján. A w A CittyJass trió "mm minden este a „KORONA" KÁVÉHÁZBAN hangversenyez
