Esztergom és Vidéke, 1932

1932-01-17 / 5.szám

EÖTERfilMa/WKE Mrf^i^'l^'i'liiHnM^^ I'lilHhi Mt'nl I" I .i| 1111 ii* i| h I •! hi, •> I j -WWI

1 ml • i n •MllilláH fIMIi' W l-l UMi* I IHlÉlihl'

1

1 'IHl iN IWWW lift hH"^ MÉW MtJ—Prfg Hl'fc Wri líll I IIWIHW Mi i Í MI » ÖTVENHARMADIK ÉVF. 5. SZ. <* KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. VASÁRNAP, JANUÁR 17 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér •- • Szent és sérthetetlen Ez a cikk nem védirat, | de nem is vádirat. Ez a cikk csak emlékeztetni és figyelmeztetni akar és az a célja, hogy egyes társadalmi embereket erkölcsi tartalommal biró öntudatra ébresszen. Mert úgy látszik, a háború óta, a legfőbb tekintélytisztelet kérdését egyesek tág lelkiismerettel akarják magyarázni. Magyarország bíboros hercegprímása rangban és méltóságban az uralkodó után következett mindig. Amikor országos ünnepi menetben a legfőbb helyen a királyt láttuk előlhaladni, mögötte a trónörökös és ezután Magyarország bíboros hercegprímása következett. A magyar király személye a magyar közjog elvei szerint szent és sérthetetlen volt. De mi magyarok és különösen katolikusok egyébként is és első sorban most, amidőn nincs királyunk, ha nem is közjogi törvények, de egész erkölcsi felépítésünk rendje szerint, — ezt a szent és sérthetetlen jelleget ma Magyarország hercegprímása személyében látjuk megtestesítve. Az esztergomi események odafajultak, hogy egyesek megfeledkeztek ennek a legfőbb tekintélynek kristálytisztaságáról. Oly magasan áll Magyarország bíboros hercegprímása, oly áthatolhatlan tekintély övezi és oly erkölcsi gránitsziklán látjuk, hogy szinte profán a gondolat is ennek a tekintélynek a megállapítása. Ez a tekintély törvény, ez a tekintély történelem, ez a tekintély szent és sérthetetlen. Mégis, ez a legfőbb tekintélytisztelet most egyesek részéről kérdés tárgyát képezi, bár kérdésnek ezt felállítani sem lehet. És pedig olyan oldalról, a honnan legjobban kellene elismerni ennek a kardinális tekintélynek óriási fontosságát és érinthetlenségét. Legalább is ezt a tényt kell megállapítani a nyilatkozatokból, melyekben az foglaltatik, hogy egyesek nem vétettek-e a legnagyobb tekintély ellen. Qui excusat, accusat, A bíboros hercegprímást megsérteni nem lehet. Lehetnek megtévelyedett emberek, lehetnek magukról megfeledkezett emberek, akik szembeszállanak a legfőbb tekintéllyel és akik sértenek, szavuk, cselekedetük valóban sértés is, de ez a sértés lepattan a legfőbb tekintélyről, mint ahogy lepattan minden kő, amelyet sziklafalra dobunk. A kő koppan, a kő leesik és tehetetlenül marad a földön, már nem az a kő, amelyben lendület, erő van a dobástól, de a szikla szikla marad és elmozdíthatatlan. A sértés fel sem érhet, el sem érhet a legfőbb tekintélyhez. A sértés a sértőre esik vissza és eredetétől fogva hordozva magában a büntetést. A Legfőbb tekintély nem tud és nem is tudhat a sértésről. A sért ; nem létező a számára. Csak a törvény reagálhat rá és ha fennforog, büntet. A Legfőbb tekintély végtelen magasságáról és sérthetetlenségéről, rendkívül finom jelentőségéről fel kell elevenítenünk egy pár év előtti esetet. Az egy évvel ezelőtt elhunyt Beniczky Ödön' volt miniszter cikket irt egyik fővárosi lapban. A cikk kínos feltűnést keltett és az ügyészség kormányzósértést látott fennforogni. A büntető eljárás meg is indult. Erre az esztergomi vármegyei közgyűlésen Huszár főispán azt az indítványt terjesztette elő, hogy a törvényhatóság bizalmát fejezze ki a kormányzó őfőméltóságának. Az indítvány elhangzása után szólásra emelkedett egy bizottsági tag és azt mondotta, hogy a törvényhatóság nem fejezheti ki bizalmát a kormányzó iránt. Nemcsak a törvényhatóság, de semmiféle testület, senki ember nem szavazhat, vagy biztosíthat bizalmat Magyarország kormányzójának. Nem pedig azért, mert a magyar állam törvényei és különösen a Hármaskönyv rendelkezései szerint az államfővel szemben a nemzet minden rendű és rangú polgára nem személyi impressziókon alapuló kétes értékű bizalommal, hanem hűséggel és hódolattal tartozik viseltetni. Ezt diktálja és természetszerűen parancsolja a tiszta lélek erkölcsi tartalma is. Igy is történt és Magyarország kormányzóját hódolattal és mélységes tisztelettel üdvözölte az esztergomi törvényhatóság. Ennyire kell megkülönböztetnünk, ez az igazi, a sérthetetlen tekintélytisztelet erkölcsi törvénye. Magyarország bíboros hercegprímása iránt is csak mély hódolattal és tisztelettel viseltethetünk. Vármegyénk igazsága Hirek kelnek szárnyra, itt is, ott is beszélnek a megyék rendezéséről, a spórolás cimén. Egyik hir az esztergomiak lelkét is megütötte, mert a tulajdon jogához s hagyományaihoz leggyöngédebb érzéssel ragaszkodik az ember. A leverő hir Esztergom megyének Pest megyéhez való csatolásáról szól, ami az ősi vármegyének csődjét jelentené. Megérthető, ha pl. nagy s széles keretű vármegyéket, plébániákat s iskolákat megosztanak, bármennyire Önérzetesek s odakötöttek vagyunk is azokhoz. Emlékszem nagyváradi diákkoromban, mi nagyváradiak fs menynyire büszkék voltunk arra, hogy „Bihar ország" diákjai vagyunk. Viszont azonban gyakorlati szempontpontból megindokolt, ha a közigazgatás érdekében a mammut vármegyékből bizonyos részeket lekapcsolnak s ezzel kisebb megyéket kikére kitenek. Lényegében azért az a nagyobb megye úgyis megmarad. Más kérdés és más megítélés alá esik azonban, ha egy kisebb megyét letörni s teljesen megszüntetni akarnak. Ez már jogilag rombolás és olyan területi megfosztás, mint amikor egy országtól elvesznek egy országrészt, vagy azt bekebelezik másba. Amint egy plébánia megszüntetése egyház- s ősi jog rombolása, pláne, ha személyes érdek áll mögötte; amint pl. egy népoktatási kisebb iskola beszüntetése a népművelés és a kultúra lesüllyesztése, úgy egy vármegye megszüntetése azért, mert területének felét idegen hatalom birja, nemcsak elismerése az ellenfél foglalásának, hanem lemondást jelent a hagyományos történeti jogi állapotról és megtagadása egy vármegye múltjának. Mennyire fáj lelkünknek, ha az elszakított országrészekre gondolunk. És mennyire fájhat még jobban, ha megyénket eltörölni, megsemmisíteni akarja, nem idegen hatalom, hanem saját kormányunk. A spórolás, amivel indokolni akarja a megszüntetést, ép olyan szerencsétlen, mint sokban a takarékossági rendszere. Nem fölülről, a túlméretezett dolgok leapasztásán takarékoskodnak elsősorban, hanem a középosztályon, a kis polgáron, s a kisebb hivata'okon. A megyeszüntetésnél is, ahelyett, hogy a nagyobb, szomszédos megyékből elvont részszel egészítenék ki a kisebb megyéket, egyszerűen letarolják azt a kisebb megyét, noha az élethez mindenkinek, a kisebbnek, a megcsonkítottnak is joga van. De Esztergom vármegye megszüntetése*, közjogi tekintetben is sérelmes. Esztergom egyben primási vármegye. Elseje azon 47 vármegyének, amelyeket Szent István király alapított. Területe jóval nagyobb volt. mint a ftáború előtti Esztergom megye. Ide tartozott Visegrád és környéke, a Pilis-köz, a későbbi Pilis megye, mely az idők folyamán azután Pestmegyével egyesíttetett. Eleinte az udvarbirák, az alispánok elődei, kormányozták. A tatárjárás után már főispánjai voltak. A főispáni örökös méltóságot 1270 körül IV. Béla az esztergomi érseknek adományozta. Ezen időtől az esztergomi érsek egyben Esztergom vármegye főispánja és ekkor alakul meg a plébániával együtt az érseki Víziváros. A Bach-korszak alatt, 1853-ban az ország közigazgatása újjászerveződött s ezzel országszerte sok megye is szétdaraboltatott. Ez a sors érte Esztergom vármegyét is, amikor is a megye dunántúli része a komárommegyei kocsi s tatai járásokkal lett az új megye, Jagasich János főnöksége alatt. A vármegye dunáninneni része, a muzslai járás viszont Komárom megyéhez csatoltatott. Amikor az októberi diploma megjelenése (1860 október 20) megszüntette a Bach-korszakot, a vármegye is szabadabban lélegzett s szervezkedni kezdett. Scitovszky prímás, mint Örökös főispán, lelkes hazafisággal s megyeszeretettel összehívta a még élő s az 1848. XVI. törvényeik alapján választatott megyebizottsági tagokat 1860 december 11-én és a gyűlés megválasztotta az új tisztikart. Palkovics Károly lett az első, Meszéna János a másodalispán. A vármegye is felhasználta a szabadabb mozgást s megmondta felfelé véleményét, örökemlékű s történeti jelentőségű volt a vármegye 1861 Pelczmann László l u fa férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 s I jügjifr Cri öltönyöket s ^"'"^ és felöltőket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési °- feltételek mellett, mbhbi^ Úgyszintén hozott szövetből is.