Esztergom és Vidéke, 1931

1931-03-01 / 18.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 18. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, MÁRCIUS 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Lap tulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A takarékosság Mindig és mindenhol dicséretes erénynek tartottak. Valóban az is, mert a takarékosságnak is, mint minden erénynek lényege az ész fékező hatalmának érvényesülése a vágyak fölött. Most jelszót csináltak belőle, Uton, útfélen azt prédikálják, a nehéz gazdasági helyzet egyik orvosságául ajánlják a gazdasági élet doktorai, hogy — takarékoskodjunk. Amig csak erénynek tartottuk, a legnépszerűbb erény volt, vagyis olyan, amelyet a legtöbb ember könnyen és szívesen gyakorolt. Parancsa az volt, hogy ne adjuk ki a pénzt fölöslegesen. Ennek a parancsnak a legtöbben engedelmeskedtek, mert pénzt kiadni senki sem szeret. Legtöbben még a szükségesre is nehezen adják a pénzt, nagyon könnyű volt tehát nem adni pénzt a fölöslegesre. Amióta jelszó lett belőle, elvesztette hitelét, jelentőségét, komolyságát. Az emberek, amikor hallják az atyai intést, a bölcs tanácsot, a fejüket csóválva, kérdőleg tekintenek körül. Hogyan is tetszett mondani? Takarékoskodjunk? Ugyan mivel? Megdrágult és egyre drágul minden szükségleti cikkünk. Nem a fölöslegesre, hanem a szükségesekre kell mindinkább több és több pénzt kiadnunk. A jövedelmek egyre csökkennek s már a szükségesekre sem telik. Bekövetkezett a takarékosság kényszere, amelyet nem azért gyakorolunk, mert erény, nem is azért, hogy az atyai intelmeknek engedelmeskedjünk, hanem azért, mert az a pénz, amelyet akár szükségesekre, akár fölöslegesekre elkölthetnénk, nincsen sehol, vagy ha van is valahol, nálunk nincs. A ránk kényszeritett takarékosság pedig már nem erény és nem is orvossága a rossz gazdasági helyzetnek, hanem ujabb bajok okozójává lett. A statisztika tudósai már rég rájöttek arra, hogy a főváros belföldi idegenforgalma az utóbbi évben harminc százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy a vidék takarékoskodik. Otthon maradni olcsóbb, mint Budapestre menni, tehát akinek nem kell elmennie hazulról az otthon marad és nem viszi a pénzét a fővárosba, de otthon sem marad a pénze, mert nincs és nem is volt otthon. Akinek okvetlenül be kell mennie a fővárosba, az el is végzi gyorsan a dolgát, nem vásárol, nem szórakozik, siet haza. Takarékoskodik. Ezt a takarékoskodást megsínyli a főváros kereskedelme, ipara, minden közlekedési és szórakozási intézménye. Az éjjeli mulatóhelyek tulajdonosai gyűlésükön megállapítják, hogy a vállalataik a tönk szélén állanak és néhány ezer ember betevő íalat nélkül állana, ha ők bezárják üzleteiket. — Igen, az emberek takarékoskodnak, fölöslegre nem költenek és ebből ujabb gazdasági bajok támadnak. A Felvidéken, ahol a cseh kormány elvakult gazdasági politikája és a szerződés nélküli állapot még mesterségesen is fokozza és sietteti az általános romlást, arról panaszkodnak, hogy a vonatok cssknem üresen közlekednek s az áruforgalom a felénei is alább szállott. Nálunk már a postaigazgatóság tapasztalja a jövedelem csökkenését. Levél helyett levelezőlapot, ajánlott levél helyett közönséges levelet küldenek, kevesebb a telefonbeszélgetéseknek a száma. A posta jövedelmeinek fokozása végett a tarifákat emelni kellett és a jövedelem csökkent, — mert az emberek takarékoskodtak. Amikor már a kincstár bevételei apadnak, régi, jónevű üzletek bezárulnak, nagy vállalatok sorra buknak, adóalanyok fogynak, állásnélküliek szaporodnak, a gazdasági élet doktorai megdöbbenve látják, hogy a takarékosság jelszava nem vált be, vagy éppen visszafelé sült el. Nem orvosolta, hanem szaporította a bajokat. Most már szeretnék azt mondani h°gy — ne

> ne olyan nagyon takarékoskodjatok. Inkább költekezzetek egy kicsit. Hozzatok pénzt, mert elapad a vérkeringésünk. Szeretnék ezt mondani, de nem lehet, — mert tudják, hogy a takarékosság ma már nem a józan ész mérséklő hatásának érdeme, nem a dicséretes erény nem a buzdító jelszó követelése, hanem a viszonyok kegyetlen kényszerítő erejének következménye : nem tudnak költekezni azok sem, akik szeretnének, mert nincs meg hozzá az, amit elkölthetnének, nincs meg a fölösleges, sőt talán szükséges pénz sem. Oly válságos viszonyokat, amilyenek most Europaszerte uralkodnak s amelyek már odáig fejlődtek, hogy a legújabb kimutatások szerint a munkanélküliek száma Európában elérte a huszonöt milliót, nem lehet takarékossággal orvosolni. Anynyit ér ez, mint hogyha halálos vérmérgezésben szenvedő beteget herbateával akarnának meggyógyítani. A mostani gazdasági világválságot lehet ugyan bizonyos eszközökkel, — amelyek közé a takarékosság nem tartozik — enyhíteni, mint ahogy a súlyos betegnek is lázcsillapitással vagy helyi érzéstelenítéssel a szenvedéseit csökkenthetjük, de gyökeres orvoslására semmiféle gazdasági rendszabály nem alkalmas, mert ennek a válságnak politikai okai vannak és az egész világ gazdasági életét csupán a politikai helyzet megváltozásától várhatjuk. A rendkívüli politikai viszonyok, amelyek évek óta uralkodnak, Oroszországban, Kínában és Indiában csaknem 760 millió embert teljesen kikapcsoltak a világgazdaság közösségéből. A fogyasztőpiacnak ilyen jelentékeny összezsugorodásával szemben áll az amerikai Egyesült Államok ipari és mezőgazdasági túltermelése, amelyet a világ aranykészletének nagyrészének ottani felhalmozása mozdított elő. Európa területén pedig ezeknek a kedvezőtlen viszonyoknak hatását a békeszerződések által teremtett uj államok, uj határok forgalmi korlátozásai fokozták. Aki a mostani gazdasági helyzeten komolyan javítani akar, az ezeket az egészségtelen politikai állapotokat törekedjék megváltoztatni. Aki pedig a takarékosságot prédikálja mostanában, annak nevessünk a szeme közé és kérdezzük meg, hogyan is lehetne mostanában nem 'takarékoskodni ? — Az valóban művészet volna. Dr. Okolicsányi László. Reálgimnáziumot és internátust akarnak építeni a szentferencrendiek A Szent Ferenc-rend kormányzósága elhatározta, hogy Esztergomban internálással kapcsolatos reálgimná ziumot létesit. Ezen célból rendházát egy emelettel megemelteti és a szükséghez képest később a város belterületén lévő hatalmas telkén esetleg új építkezésekkel áldoz a nagyarányú tervnek. Az előkészületek annyira előhaladtak, hogy az építkezést már a közeljövőben megkezdik és a fokozatosan kifejlesztendő új középiskola első osztálya már az új tanévben megnyílik. A nagyarányú tervnek megvalósulása egy nagy lépéssel vinné előbbre az iskolaváros gondolatát és anélkül, hogy a víros anyagi segítségét igényelné, egészséges közintézményeink számát gyarapítaná. A reálgimnázium létesítését első sorban rendi érdekek teszik szükségessé. A rend az ő noviciátusát tanulmányaiban is maga akarja nevelni. Ezen célnak a helybeli túlzsúfolt bencés-gimnázium kevésbbé felelt meg. A gimnázium túlzsúfoltsága az oka annak is, hogy a rend internátusában nevelt tanulók nem rendelkezhetnek azon pedagógiai feltételekkel, amelyeket az internátusi nevelésre utalt gyermek, még inkább az ezért áldozatot hozó szülő igényelhet. A rend különösen hangoztatja, hogy célja az új intézmény felállításával az, hogy a noviciusoknak és az internátusi növendékeknek saját intézetében és saját tanáraival biztosítsa az elméleti oktatást. Városgazdasági szempontból és a kulturális érdekekre tekintettel csak üdvözölhetjük a tervet és örülhetünk, hogy végre anélkül, hogy a város anyagi áldozatát igényelné egy fejlődésében nagy jövő jünek Ígérkező intézmény létesül, amely idegenforgalmi törekvéseinket és lakosságunk kereseti lehetőségeit támogatni alkalmas. Örülnünk kell