Esztergom és Vidéke, 1931

1931-02-15 / 14.szám

kijelentést tette, hogy mig Komárom város tisztikarával öröm dolgozni, addig"Esztergom város vezetőségé­vel szemben meg kell állapítani, hogy teljes tájékozatlanságot és nem­törődömséget lát a város adminiszt­rálásában. A főispán úr nem elégedett meg ezen^lesújtó kritikának helyi közlé­sével, hanem ezt az egyik fővárosi lapban is leadta s igy ezen bírálata az egész országban elterjedt. A főispán úr Antóny Béla dr. fel függesztésével egyidejűleg fontos ér tekezletre hivta meg a városi képvi­selőket. Mindenki bizalmas értekez­letre számított, de nem igy történt. A gyűlésen nagyszámú idegen vett részt, akiknek Esztergom ügyeinek intézésében semmi közük nem volt. A karzatot zsúfolt közönség lepte el a legkülönbözőbb elemekből. A be járati ajtóknál nem volt semmiféle controll s az jött be, aki akart. Miu­tán a főispán úr ezen gyűléstartó szándékáról ismeretlen módon, de minden valószínűség szerint a főis­pán úr intézkedéséből, még a rádió is értesült. A gyűlésen 3—4 újság­író is jelen volt, szóval a gyűlés nem képviselőtestületi értekezletnek, de népgyűlésnek minősült. Ezen a népgyűlésen a főispán úr a következőket mondotta : Azért hivta össze a képviselőtes tületet, hogy a vizsgálatok eredmé­nyét közölje a polgármester felfüg gesztésével kapcsolatban. Előadta, hogy megdöbbentő tapasztalatokat szerzett s elérkezett a cselekvés ideje, mert halálosan komoly ügyről van szó. Előadta, hogy a város fizetés­képtelen, a város csőd szélére ke rült, tartozásai után még kamatokat sem tudja fizetni, a tisztviselők nem kapnak fizetést, nem volt soha pénz és a városnál mindig váltókkal dol­goznak. Majd a részletekben azt azt mondotta, hogy egyes tisztvise­lők külön járandóságokat kaptak, az iskolákban túlfizették a tanítókat, a Közüzemi Rt.-nál is nagy bajok van­nak, mert itt is közel egymillió az adósság. Ismétlem ez a lesújtó bírálat a képviselőtestületi tagok, e mellett nagy közönség, zsúfolt karzat és több újság iró előtt történt s minderről az or­szág 24 óra alatt értesült Esztergom város és tisztikarának nagy szégye­nére. A fegyelmi elrendelése a főispán úr törvényes joga, — egy részben el­rendelt, részben még el sem rendelt elővizsgálat adatait közölni hivatalos fórumokkal, a főispán urnák szintén joga és kötelessége. Ahhoz azonban minden törvényes alap hiányzott, hogy a főispán úr a fegyelmit megelőző vizsgálatnak adatait, amelyek úgy Esztergom városra, mint annak tisz tikarára sértők, a legnagyobb nyil vánosság előtt a tisztikar megszé­gyenítésére és a város kárára pertrak­tálja. A magyar jogban nincs egy fe­gyelmi e'járás sem, amely megen­gedné a fegyelmi ügyek nyilvános tárgyalását. Senki sem köteles eltűrni, hogy az ő fegyelmi cselekedetei, az ő fegyelmi eljárásának adatai nyil­vánosság előtt tárgyaltassanak. Még kevésbé tartozik eltűrni azt, hogy egy mégcsak meginduló fegyelmi ügy­ben felderített tények, amelyekre az illető köztisztviselők még meg sem hallgattattak úgy állíttassanak a laikus közönség elé, mint Ítéleti tények. Azt sem köteles eltűrni senki, hogy pénz­ügyi bajai kiszínezve túlzottan a vi­lág elé állitassanak és ezzel hitele rontassék. A fegyelmi vizsgálat adatai a fő­ispán úrra nézve hivatalos titkol ké­peztek, amit a nyilvánosság, a sajtó előtt féltárni, feltárni olyan közönség előtt, akit a botrány hallás alacsony élvezete vezetett arra a gyűlésre, egészen eltévesztett cselekedet volt. Mi lenne mélyen tisztelt u'aim egész erkölcsi berendezkedésünkkel, ha mindenkinek munkakörében elkö­vetett hibáit meg sem állapított fe­gyelmi cselekményeit úgy tárgyalnák mint a főispán úr Esztergom város belső életének bajait. Mi lenne, ha összehívna egy gyűlést a főpásztor és azt mondaná egyik vagy másik papjára, neked ilyen és amolyan fő benjáró hibáid látszanak lenni, meg­akarom tisztítani tőled az egyházat; ugyanily szavakkal az ezredparancs nok egy két lovagiatlan, tiszti kard bojthoz nem illő cselekedetre mu­tatna rá nyilvánosság előtt és a tábla elnöke igy hurcolná meg egyik-másik bíráját, és valamely fórum azt kiabál ná ki, te ügyvéd te megcsaltad klien­seidet, ti orvosok ti tájékozatlanok vagytok munkátokban és nem töröd tök betegeitekkel, te mészáros, te hentes, te dögöt árulsz, te borbély nálad fertőző betegséget lehet kapni Mindez nincs ugyan megállapítva, de én ezt úgy látom s azért belékiabá lom a világba, a közönség közé sajtó utján amely szívesen olvassa a bot­rányt. Ha ez a felfogás helyes lenne akkor a fogház levegője, mentalitása lenne úrrá a társadalmon ahol min­denki bűnös, akkor mindenik ember ugy tekintene a másikra, hogy íme ez is pecsétes, tévedt ember, mert hisz senki sincs köztünk hiba nélkül. Azonban sem az erkölcs sem a tör vény nem engedi, hogy az emberek fegyelmi cselekményei ok és szük­ség nélkül pláne Ítélet előtt a nyil­vánosság előtt mint bevégzett tények és igazságok tárgyaltassanak. De kü­lönösen ki kell emelnem a sérelem súlyát, dr. Brenner Antal és dr. Be­rényi Zsigmond esetén, akiket ne­vükön nevezve vádolt a nagy nyil­vánosság, sőt sajtó révén az egész ország előtt aljas cselekedetekkel, amelyekre egyelőre még csak gyanu­ok forog fenn, de nem ítélet tényei. Ezeknek az adatoknak közlése, Esztergomnak olyatén beállítása, hogy csőd előtt áll, véget kell vetni az osztozkodásnak és hogy a város tisz­tikara teljesen tájékozatlan és nem törődöm a munkájában, mérhetlenül ártott Esztergom gazdasági helyzeté­nek és pénzügyi körökben a buda­pesti tőzsdén, a budapesti intézetek között kinos meglepetést váltott ki ugyanakkor, amikor a kölcsönre szo­ruló Esztergomnak éppen az ellenke­zőre volna szüksége. Igenis mindenkinek kell rendel­kezni azzal a tekintéllyel, amit állása megkíván, akkor is, ha egész ala­csony tisztségeket tölt be. De külö­nösen tekintéllyel kell rendelkezni egy város tisztikarának, amelyről nem lehet a nyilvánosság előtt min­dent elmondani, amit a főispán úr mondott, még akkor sem, ha e té­nyek ítélet tárgyai. Én mindig úgy hallottam és láttam, ha egy hivata­los testületet kívülről valaki meg­támadott, aki annak élén állott, tel­jes erővel védte a testületet; és most először a főispán úr személyé nél ép az ellenkezőjét látom általá­ban és részleteiben. Tekintélye kell, hogy legyen an­nak a harctéri szolgálatban tönkre­ment idegzetű Horváth Zoltánnak, aki egy izben a főispán úr durva kitörése miatt összeesett és ideg­sokkot kapott. Tekin'élye kell, hogy legyen annak a Merényi Gyulának, akit a főispán úr „mars ki, takarodjon" szavakkal a szobájából kidobott. Tisztelettel indítványozom: Méltóztassék a főispán úr által elrendelt fegyelmi vizsgálatokat tudo­másul venni; de egyben kifejezésre juttatni azt is, hogy Esztergom város közön­sége a főispán úrnak a fegyelmi üggyel kapcsolatos többrendbeli el­járását magára és a város tisztika­rára, de egyben megsértett hitelké­pessége szempontjából is sérelmes­nek, törvénysértőnek találja. Indítványozom, forduljon Eszter­gom város közönsége felirattal Esz­tergom vármegye főispánjához s ebben kérje meg arra, hogy a sére­lem orvoslására a felizgatott köz­hangulat megnyugtatására nyújtson Esztergom város közönségének és tisztikarának megfelelő elégtételt. Gróh József beszédét nagy csend­ben hallgatták, egyszer-kétszer közbe­kiáltások hangzottak, így Szivós­Waldvogel József ezt mondta : — Szép beszéd, de nem igaz. A megzavarásoknál csendet kér­tek és sokszor hangzott el kórus­ban a: halljuk. Mikor azonban Gróh a sajtó vé­delmére kelt, Szivós-Waldvogel és Mike indulatosan szólnak : — Ez nem tartozik ide! — Védjük meg a sajtót! —kiált­ják. — Támadni szabad, védekezni nem ? Gróh József még hangsúlyozza indítványát és nagy éljenzések kö­zött ül le. Tálus János is felszólal és a „Hol van a városháza?" cimű cikkünkre hivatkozva, az ellenőrzésben találja a bajt. Nagy taps. Vitéz SZÍVÓS- Waldvogel válaszol erre és az ellenőrzésről beszél. „Én mint az ellenőrző bizottság elnöke, nem ismerem." — Igen nagy baj, ha valaki olyan hivatalt vállal, amihez nem ért — szól Kubovics János. Nagy derültség. Vitéz Szívós Waldvogel a meg­jegyzésre azt feleli, hogy eddig nem akart lemondani az ellenőrző bizott­sági elnökségről, de most már ezt is megteszi. Megbízatását ezennel visszaadja. Még beszél az ellenőrző bizottság nagy munkájárók Mike Lajos dr. is az ellenőrző bi­zottság működését védi és állítja, hogy ez a munka csak fáradsággal és önzetlenséggel járt. A főispán el­járását illetőleg pedig nem tartozik ide. Igaza van Gróhnak, hogy nem kellett volna az ügyeket a nyilvá­nosság előtt tárgyalni. Különben csak bizalommal tekinthetünk a főispán elé, és nem szabad elfogadni, hogy az elhangzott indítványok érvénye­süljenek, mert csak magunknak ár­tunk vele. Mátéffy Viktor csatlakozik Mike véleményéhez és nem tartja helyes­nek, hogy a város elégtételt kérjen a főispántól. Ne zavarjuk most job­ban össze az ügyeket és ne nehe­zítsük meg helyzetünket és várjuk be a vizsgálat eredményét s addig is törekedjünk békeségre. Fehér Gyula dr. nagyprépost szó­lal még fel és azt mondja, hogy a város érdeke szempontjából az in­dítványokat nem lehet elfogadni. /// élet-halálról van szó A város akkor cse'ekedne a leghelytelenebbül, ha most a főispán ellen fordulna. Gróh József dr. ismét feláll és Mátéffy békéltető szavaira hivat­kozva bejelenti, hogy indítványától eláll. A közgyűlés ezzel még nem ért véget, hanem most követkéz ek a tárgysorozat többi pontjai, amelyek közül a fontosabbakat hírrovatunk­ban közöljük. A közgyűlés 8 órakor ért véget. Halálos végű robbanás volt a tokodi üveggyárban Borzalmas szerencsétlenség történt szerdán délben egy óra után néhány perccel a tokodi üveggyárban. A sze­rencsétlenségnek egy halálos és négy életveszélyesen megsebesült áldozata van. A katasztrófát — mint értesülünk — szerencsétlen véletlen okozta. A tokodi üveggyár kemencéjét és gáz­fejlesztő csatornáit minden három év­ben szokták át építeni, hogy az eset­leges baleseteket elkerüljék, melyek a csövek eldugulásával, esetleg re­pedések következtében könnyen be­állhatnak. A gyárvezetőség most ismét el­érkezettnek látta az időt arra, hogy ezt az átépítést elvégeztesse. A leg­nagyobb gondossággal tették meg tehát a szükséges előkészületeket a munka végrehajtására. Ezekután neki fogtak a nagy munkának. A három akna közül, mely a gyár nyitott udvarán vezet a gőzgenerá­tor gyűjtőcsatornáihoz, kettőt már szerencsésen kiemeltek, az úgyneve­zett gázvezetőaknát, mely a súlyos vas aknafedő alatt feküdt s a csöve­ket is rendbehozták délig. Délutánra maradt a harmadik, a „halálakna" felbontása. Egy órakor fogtak hozzá a har­madik akna felbontásához. Hat mun­kás látott neki a munkának. Velük volt Obermayer Ferenc főhutamester is, a gyár tehnikai berendezésének alapos ismerője. Három munkás: Csehák József, Somogyi Ferenc táti lakosok és Bodovics Vendel mo­gyorósbányai lakos, gyári munká­sok az ötven kiló súlyú aknafedél felemeléséhez fogtak. Alig nyúltak a berozsdásodott fedő alá, amikor óriási detonáció reszkettette meg a levegőt, kék és sárga lángok törtek elő a fedél alól s a nehéz vasfedő a magasba röpül. Mindez egy pilla­nat alatt történt. A másik pillanat­ban már velőtrázó sikoltozás volt hall­ható, ijedt futkos is és borzalmas zűrzavar támadt. A robbanásokozta légnyomás a három munkást messzire az udvarra lökte, akik véres tagokkal, égő ru­hával terültek el az udvar köveze­tén. Magyar * Mihály segédmunkás, aki csatorna körül foglalkozott, sz ; n­tén az udvaron elterülve feküdt sú­lyos sérüléssel. A levegőbe röpült vasfedő a raktárhelyiség tetejét zúzta be, recsegő ropogással szakadt be annak mennyezete. Itt szerencsére emberélet nem esett áldozatul, mert senki sem tartózkodott benn. A szerencsétleneket a gyár része­sítette elsősegélyben. Az esztergomi mentők bámulatos gyorsan a hely­színén teremtek és Somogyit, Bödo­vicsot és Magyart a Ko'os kórházba szállították, súlyos égési sebekkel és törésekkel. Bodov cs állapota remény­telen. Csehák József a helyszínén kiszenvedett. Négy apró árvát ha­gyott hátra. A robbanást a gázcsövekbe be­hatoló gáz okozta. «HÜ Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási nap­közi gyermekotthon az őszi idők be­álltával megnyi'ik. Minden a jó lel­kek könyörületes felkarolásától függ­Azért kérjük a gyermekmentő lelke­ket, ne feledkezzenek meg a szent­tamási gyermekotthonról s pénzbeli vagy természetbeli adományaikat szíveskedjenek, mint az előző évek­ben is a vízivárosi plébániára kül­deni. Hócipő, sárcipő leszállított árban Keménynél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom