Esztergom és Vidéke, 1931

1931-02-15 / 14.szám

Sürgessük meg a reáliskola megépítését Mint a főreáliskola barátai, köteles­ségünknek tartjuk, hogy az iskola megépítésének szükségességére ismé­telten reá mutassunk. Az iskola meg­építésének ügye mondhatni évtizedek óta húzódik. Legu'óbb arról volt szó hogy a Szent Imre év folyamán az esztergomi Szent Imre főreáliskola megfelelő épületet fog kapni, a Szent Imre év emlékére. Tekintettel arra, hogy ez nem történt meg, úgy gon­doljuk szükséges lenne, ha a városi képviselő estület küldöttsége memo randumot juttatna el a kultuszmi niszter úrhoz, hogy a főreáliskola megépítése biztositassék. Ez elsőrendű kulturális érdek. A főigazgatók mindig a legnagyobb el­ismerés hangján beszéltek a Szent Imre főreáliskolában folyó munkáról és az ott elért eredményekről. Ilyen intézet különb hajlékot érdemel, mint amelyikben van. Hisz az az épület nem felelt meg elemiiskola számára és az ott volt eleminek új modern épületet emeltek miként felelhetne most meg főreál iskolának. Azután az állandóan hangoztatott kultúrfölény is megköveteli, hogy egy modern főreáliskolánk legyen, különösen egy ilyen határszéli városban mint a miénk. A főreáliskola megépítésével kap­csolatban arra is gondoltunk, hogy szükséges lenne, ha az állam telje­sen átvenné a főreáliskolát, hisz városunkban — kivéve az erdőgaz­dasági szakiskolát — állami iskola nincs. Pedig itt a határon igazén vállalhatná az állam egy középiskola teljes fenntartását. Ha ez megtör­ténne, akkor a város évi több ezer pengőt takaríthatna meg, ami igazán reánk térne. Egy ilyen iskolaváros­ban mint a mienk az államnak kell is vállalnia a főreáliskola fentartását, hogy a város a nagy kulturális te­hertől némileg szabaduljon. Mindezek alapján erőteljes akciót kellene indí­tani az iskola államosítása iránt. A főreáliskola megépítésének ügyé­ben eljáró küldöttségnek egyben az államosítást is kell kérnie, ha pedig az most nem volna megvalósítható akkor ezt a kérdést állandóan napi­renden kell tartani. A főreáliskola megépítését azon­ban ki kell harcolnunk és oda kell halni, hogy az 1931—1932. állami költségvetésbe az építésre szükséges összegnek legalább egy része felvé­tessék, a többi pedig a következő költ­ségvetésbe. Az iskola építése, mint fentebb irtuk kulturális érdek, de egyben vá­rosi érdek is. Meggyőződésünk, hogy ha az intézet modern épületben lenne, akkor a vidéki tanulok száma is emelkedne, ami a város forgalmát növelné. De most a munkanélküliség enyhítése miatt még inkább szüksé­ges az épités. Ugyanis az OTI esz­tergomi ker. pénztára székházának megépítésén kivül semiféle nagyobb köz- vagy magánépitkezésre kilátás nincs és ezért mindent el kell kö. vetni az épités biztosítására, mert ellenkező esetben a munkanélküliekre még inségesebb napok fognak kö­vetkezni. Már pedig a város vezető­ségének elsőrendű kötelessége, hogy a munkanélkülieken segítsen. Hány kis város kapott nagy állami segé­lyeket az ősszel; igazán nem tud­juk megérteni, hogy a „béke" követ­keztében gazdaságilag megfojtott és határvárossá lett ősi primási szék­helyet, ahol annyi kulturális érték van, mellőzzék. Azt hisszük, hogy bennünk van a hiba, mert Komárom város polgármestere mindent ki tud járni, még pénzügyigazgatóság is van a városban, mi pedig a legszüksé­gesebb intézményeinket sem tudjuk megfelelő épületben elhelyezni. Meggyőződésünk, hogy ha kellő­leg dolgozunk, akkor eredményt fo­gunk elérni, hisz a kultuszminisz­ter úr a vidéki kulturcentrumok szük­ségességét hangoztatja, igy tehát ké­relmünket valószínűleg teljesíteni is fogja. V. K. Szélmalomharc az esz­tergomi sajtó ellen. Esztergomnak, ennek a csendes, az idevetődő idegenek megítélése szerint unalmas határszéli kis város­nak nyugodt egyhangúságát pár hó­nap óta váratlan események izgató élénksége váltotta fel. Az, hogy ez az élénkség nem ott jelentkezett, ahol igazán ránk fért volna, a közgazda­sági élet, az ipar és kereskedelem, avagy a vállalkozások, társadalmi és a sportélet terén, hanem a bot­ránykrónika himes mezején. De két­ségtelen, hogy élénkítő események voltak, volt miről beszélni a malom alatt, a kávéházban, a disznótorokon és zsúrokon, a Kaszinóban és a kor­zón. A helybeli sajtó kötelességszerüleg regisztrálta az eseményeket és meg­tette rá objektiv, komoly és higgadt s minden személyes sértésnek még a látszatát is gondosan kerülő kritikai megjegyzéseit. Sajnos ez a korrekt eljárásunk a más véleményen lévők részéről nem mindig részesült kellő méltánylásban. Igy előfordult, hogy laptársunk kávéházi példányára sú­lyos sértő megjegyzést irtak, más­kor a vezércikkírók személyét ke­resték és fullánkot öltögettek nagy mérgesen, de egyszer sem jutott az illetők eszébe, hogy keressék, kik tulaj donképen is okai az összeroppa­násnak és kik felelősek ezért? Erőnk és igazságunk tudatában mi nem nyúlunk hasonló fegyverekhez. De különben is a mi keresztény ka­tolikus hitünk és meggyőződésüuk tiltja ezt, hogy mi viszont sértsünk. De a sértésekre itt a nyilvánosság előtt mégis kell felelni és egyelőre csak ennyit: Jó uram és uraim, akik olyan na­gyon felszisszentek, ne az ólombe­tűkre lövöldözzenek, hanem a szá­raz tényekre, ne az újságírót akar­ják kardélre hányni és elnémítani, hanem a puszta tényéknél maradja­nak. Mert nem kritikusok ténye a veszélyes, hanem a tények kritikája. Ha már tisztogatást követeltek, tiszta levegőt és új rendszert, akkor mi azt kétszeresen követeljük: de az egész vonalon. Egyébként, amikor bennünket a kritika miatt lövöldöznek és citálnak, ne felejtsék el, hogy eljárásuk a köz véleményt érinti és sérti. Dr. Az „Izabella" mindkét estén nagyszáma közönséget von­zott. Ismét nagy sikere volt Brenner Antalnénak, aki rövid idö alatt már a második szép művével lépett a közönség elé. Vasárnap és hétfőn volt Brenner Antalné, ujabb darabjának az „Iza­bella" cimű operett bemutatója, ame­lyen mindkét alkalommal nagyszámú és előke'ő közönség jelent meg. Az előadást a Legényegylet nagy­termében tartották meg. De nemcsak a szinházi eseményért rajongó kö­zönség ie'ent meg, mert eljöttek a zeneértő emberek is, akik a zenei rész iránt mutattak nagy érdeklődést. Az operett zenéjét Ammer József karnagy komponálta. Mind az operett Idegen országokról (Bolívia) VIII. Calamarta és Patacamaya faluk között feltűnik hat-nyolc piramis szerű vagy méhkas formájú agyag­épitmény. Mindannyi felfelé hegyben végződő kis nyilassal van ellátva, mindig a napfelkelte felé, mely kö­rülmény valószínűleg az egykori inkák napkultuszával van összefüg­gésben. A legtöbb kutató ezeket a „Chulpas u nevű építményeket az inkák egykori sirhelyeinek tartja an­nál is inkább, mert még ma is sok chulpában, guggoló helyzetben lévő múmiákat találnak. A kedves olvasó majd megbocsátja azt, ha elolvassa, amit most leírni akarok, de ez a bolíviai nép meg­ismeréséhez tartozik. A második osztály (csak két osz­tály van), annyira tömve volt, hogy az indiánok és félvérindiánok egy­szerűen a kocsi padlóján foglaltak helyet. Hogy az unalmas időt vala­hogyan eltöltsék, folyton ettek-ittak. Persze ebből kifolyólag azután más kellemetlen szükségek is léptek fel. Ennek a kényszerült és tömeges igénybevételnek a „legjobb hely" ahogy a hollandus nevezi, nem fe­lelt meg és kicsinynek bizonyult. Az indián amúgy sincs szokva ilyen apparátushoz és mégis meg akarta tenni azt, amit ilyen esetekben meg­tenni muszáj. Igy minden állomás­nál láthattam, legalább egy féltucat indiánt, amint a szabad természet ölére menekültek, mintegy 30—40 méternyire a vonattól ... És ha közben elindult a vonat, milyen ko­mikus manőver árán érték azt utol ezek a szegény indiánok. La Par közeledtével a szem újra zöld pázsitos felületeket lát. Itt vo'­tak valamikor az Inkák állatjai szá­mára a nagy kiterjedésű legelők. Tiszta és fehőtlen távolságban feltűnnek az örökös hó és jég ezüs­fényében ragyogó 6858 m magas llimani hegyóriás gigantikus csúcsai. Viacha állomás gócpontja három fontos útiránynak. Az első La Paz­ból a Titicaxa tavon át a perui ten­geri kikötőhöz, Mollendohoz visz, a második a legészakibb részen fekvő chilei kikötőhöz, Arixa városához, végül a harmadik a salétromtelepei­ről régóta hires Antofagasta állomást érinti. El Alto után kezdődik a rendkí­vül érdekes lemenés a 300 m el mélyebben fekvő völgybe. Egy má­sik lokomotív a vonatunk elé áll, a harmadik hátul kapcsolódik hoz­zánk, hogy a lejtős szerpentintuton a kocsikat fékezze. Ebben a völgy­ben, amelybe most leindulunk, ta­lálta meg 1548 ban a spanyol hódí­tók által La Paz az ő bölcsőjét. Sok és gyakran egész szűk teker­vényes úton megyünk lefelé. Az egyik fordulónál egy meredek szikla szélén feltűnik egy nagy fakereszt. Kérdésemre a velem már B.-Aires­ből utazó miniszter megmagyarázza, hogy ez az a hely, ahol néhány évvel ezelőtt Pando tábornokot a politikai ellenfelei letaszították a mélységbe. Persze ráeszmélek, hogy Bol via oly köztársaság, ahol a poli­tikai gyilkosságok napirenden van­nak ! Csodálkozó szemem előtt lassan kibontakozik a La Paz sokszor cso­dálatos, groteszk, néha vad, roman­tikus és végre a maga nemében egyedülálló, kedves panorámája. Micsoda hatalmas hátterű kulisszák 1 Sajátos sziklaképződmények a leg­különösebb formában. Barlangok, magasratörő oszlopok, piramisok, kúpok, platók, koronázva látszólagos várromokkal. Máshol tömege a ha­talmas, az idő vasfoga által simára csiszolt kőóriásoknak. Néma tanuk serege, hogy özönvizelőtti vizmeny­nyiségek mikép változtat ák meg a föld képét. prózai, mind pedig a zenei kidolgo­zása finom ízlésre vall és a legszebb kidolgozásban érvényesült. A szereplőket a legnagyobb elis­merés illeti, amiért olyan rátermetten és otthonosan játszottak. Sok érté­ket találtunk szereplésükben és igen hatásosan emelték ki a darab egyes részleteit. Nagy tetszést keltett a címszerepben Szentgyörgyi Mária, aki annál is inkább érdemel dicséretet, mert „beugrott" a darába. Izabella belépőjét nagy taps fogadta és ezzel Ammer József is meghódította a kö­zönséget. Szentgyörgyi Mária part­nere Székely Gyula tudásának leg­javát nyújtotta. Eredeti volt Székely Manci majd a férfiak közül Pézsa Mihály, Csányi Ferenc. Külön megemlítjük, hogy a Fehér­rózsa dalt, mint esztergomi sajátos­ságot, amely megismétlést vont maga után. Szinte slágerei voltak a ope­rettnek.! Jóba Ilona szellemességével tünt ki. Müller Ferenc és Gregor Manci nagyszerű együttesek voltak. Nagyon hatásos volt a balett is, amely szinte színessé tette az ope­rettet. Végül Ammer József fináléja keltett osztatlan tetszést. Természe­tesen Merényi Gyula volt a főren­dezője, aki nélkül el sem képzelhe­tünk műkedvelői előadást és termé­szetesen sikert. Mátéjjy Viktor prépost-plébános meleg szavakkal mondott köszönetet a szerzőnek és a közreműködőknek. A magunk részéről is elismerést nyil­vánítunk a szerzőnek Brenner Antal­nénak és a zenéért Ammer Józsefnak. Turisták bálja a Fürdő Szállodában. Mint már jeleztük, a Magyar Tu­rista Egyesület Esztergomi Osztálya és a Turista Dalárda hétfőn, február 16-án esti fél 9 órai kezdettel műso­ros estély keretében fogja az idei farsangot elbúcsúztatni. A sok szor­galommal és gondossággal készülődő rendező gárda a legaprólékosabb figyelemmel készülődik, hogy az es télyen mindenki jól érezze magát. A vendéglátó egyesület a régi jó idők báljaira emlékeztető kedvesség­gel fog a vendégeknek és a táncoló pároknak meglepetést szerezni. A benfentesektől megtudtuk, hogy a turisták a lányok legnagyobb örö­mére ezzel a nagy titokkal szét fog­ják robbantaki a báli „szigetet". A műsor keretében az egyes ének De újra változik a kép. Illatos, buja zöld legelők, ahol az állatok ugy legelnek, mint Schwájcban. Az egyik kiugráson egy kis kápolna áll, alatta néhány kis alpesi ház. Egy pillanatra hatalmas sziklatömbök zárják el a kilátást, de már újra vál­tozik a film. A völgy másik oldalán nagy kiterjedésű erdőrészletek lát­szanak, amelyeket szürke országutak szelnek keresztül. Majd feltűnik egy gyönyörű, arisztokratikus kertváros. Modern, hófehér villák és házak, tarka tropikus növényzetű kertek között. Látok egy nagy versenypá­lyát is. A vonat egy utolsó kanya­rodét tesz és előttünk fekszik a maga idegenszerű teljességében Bolivia modern fővárosa La Paz, ami ma­gyarul „a béke városát" jelenti. A házak sokasága hegyes-völgyes területen fekszik, legtöbbnyire vörös tetőzetükkel igen hatásosak. Fehér kupolák, ragyogó templomtornyok az egész festői képnek valami ájta­tos hangulatot adnak. Jelen pillanatban La Paz százezer lakosa, köztük hatvan százalék, rész­ben civilizáit indián, lélegzi a béke­ség ha'almas előretörő kultúráját. (Vége) Schayné Gangl Githa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom