Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-12 / 91.szám

Látszatszanálás történt és nem valóságos szanálás A várva-várt 1932-es városi költségvetési előirányzat hosszú vajúdás után és nagynehezen elhagyta a sajtót. Esztergom polgársága ismét kap egy tükörképet, amelyben a város életét láthatja. A megjelent költségvetési előirányzat az 1932-es évről szól és nemcsak azzal kelt nagyfokú érdeklődést, hogy milyen lesz az 1932-es év költségvetési berendezkedése, hanem különösen, mennyiben érvényesült Huszár Aladár dr. főispán szanálási terve az 1932-es év költségvetési előirányzata szerint ? Mindenki tudja ugyanis, hogy Huszár Aladár dr. főispán minden tekintetben keresztül vitte akaratát, a város szanálása az ő tervei szerint történt, de a saját intencióit érvényesi tette a városvezetésben és a városgazdálkodásban is. Huszár főispán várostmegváltó szanálást igért, erélyes szavakkal hangoztatta a szigorú takarékosságot, általában a költségvetés nagymérvű csökkentését, hogy a város adósságai kifizethetők legyenek és a lakosság szempontjából pedig érezhetően, könnyebbséget jelentve csökkenjen a pótadó. Ekörül a három pont körül támadt annak idején felfordulás, a város békéjét is érintő ádáz harc és a támadásoknak a sorozata, amely a főispán ellen irányult. Ez a három pont pedig a túlköltekezés, a város adósságai és azt tetézve a lakosság vállára harmadik nagy súlynak nehezedő városi pótadó, amely elérte a 100 százalékot. Most előttünk fekszik az 1932-es városi költségvetési előirányzat és természetes, hogy abban Huszár Aladár dr. főispán szellemét, intencióit találjuk, mert hiszen az leghűbb emberének, volt főispáni titkárjának, Glatz Gyula helyettes polgármesternek aláírásával jelent meg. Kétség sem fér tehát ahoz, hogy Glatz Gyula h. polgármestes szigorúan alkalmazkodott volt és jelenlegi felettesének intencióihoz, vagyis úgy vehetjük az 1932-es évi költségvetési előirányzatot, mintha az Huszár Aladár dr. főispán szentesítésével jelent volna meg. Eszerint tehát le nem tagadhatóan arról mutat bizonyítványt Huszár Aladár főispán és mindazok, akik köréhez, különösen várospolitikai állásfoglalásához tartoznak, hogy milyen mértékben és módon váltották be az Ígéreteket, a szigorú takarékosságit, az adósságok törlesztését és mennyivel csökkent a pótadó ? Természetesnek következik: ha számokkal bizonyítható, hogy a szigorú takarékosság folytán a tavalyi költségvetéssel szemben valóban csökkent és most kevesebb az adminisztrációs és gazdálkodási költségvetés, ha minden vonalon redukció következett be és a mód szerint fokozható a bevétel, továbbá, ha az adósságok után jóval kevesebb a fizetni való, mint tavaly és egyben kevesebb a kamatteher és végül csökkent-e a pótadó 15 százalékkal, mint ahogy azt ígérték a Közüzemi bérbeadása előtt — ismételjük: ha ez valóban kimutatható, akkor Huszár főispán szanálása sikerült, eredményes és a legteljesebb elismerést kell nyilvánítanunk. Sajnos azonban, a három kérdésre a legszomorúbb választ kapjuk az 1932. évi költségvetési előirányzatból : Huszár Aladár és szűk körének hivatalos kimutatásából. Huszár főispánt, Glatz Gyulát és a hozzájuk tartozó csekélyszámú városi képviselőket saját munkájuk, saját tervezetük cáfolja meg. Már a negyedik lapon, a főösszesités lapján azt találjuk, hogy az 1932. évre 97 százalék lesz a pótadó. Eszerint csak igéret maradt a 15 százalékos pótadócsökkentés és ugy látszik csak mézes madzag volt a villamos mű bérbeadására. Az első kérdéssel — amelyet előbb ugyan a harmadik kérdésnek vettünk, de mivel ez a kérdés érdekli elsősorban a polgárságot, igy most elsőnek és döntőfonlosságúnak vesszük — a főispáni szanálás nem igazolódott be. Ezzel felborul az egész szanálás. Feltűnő része a költségvetési előirányzatnak, hogy az 1932. évre nem részletezték a tisztviselők fizetését. illetőleg a rovatában Az általános igazgatás, személyi járandóságok ilyen tételeket találunk : Polgármesteri hivatal 60 ezer 372 pengő és az előző évi költségvetéssel szem ben csak ennél az egy tételnél 3064 pengővel több a polgármesteri hivatal kiadása, mint tavaly. Kérdeznünk kell, hogy hol van itt a szanálás, amikor magánál a polgármesteri hivatalnál több a kiadás, mint tavaly, akkor, amikor éppen a polgármesteri hivatalnál kellene kezdeni a redukciót annál is inkább, mert emiatt indult meg á vizsgálat és emiatt hangzott el a vád, hogy pazarlások folytak. Joggal kérdezheti a város közönsége, hogy miként lehetséges, hogy amikor a mult év decemberében felsőbb utasításra a polgármesteri pótilletményt 2400 pengőről leszállították 1200 pengőre, Antóny fel függesztése után a polgármesteri képviseleti járulékát 1200 pengőről visszaállították 2400 pengőre. Mit szól ehez a főispán, aki Antóny idejében felverte a városháza csendjét és fegyelmikkel fenyegetődzött, ha nem látta a személyi járandóságok részletezését, vagy pontos kimutatást arról, hogy kinek milyen jövedelme és pótilletménye van. Ugyancsak a személyi járandóságok rovatában a nyugdijtétel 103 ezer pengőt tesz ki és a többlet 18 ezer 547 pengő a tavalyi költségvetéssel szemben. A dologi kiadásoknál van valami csökkentés, de végeredményben a 15 ezer 381 pengő „kevesebb" tétellel szemben 23 ezer 688 pengő többkiadás áll. A vármegyei hozzájárulás 27 ezer 40 pengő, amely összeg a tavalyi költségvetés szerint 1 ezer 170 pengővel emelkedett. A személyi járandóságok összege 1931 ben 226 ezer 226 pengő volt, az 1932-es évben pedig 240 ezer 267 pengő. A többlet 22 ezer 518 pengő. Igy néz ki a szanálás! A polgármesteri hivatal költségeit, amelyek 60 ezer 372 pengőt tesznek ki, szembe kell állítanunk a hercegprimási udvar költségvetésével, amely évente csak 50 ezer pengőre emelkedik. A legnagyobbfokú méltatlankodást •vált ki tehát az a tény, hogy nem részletezték a személyi kiadásokat, i hanem csak egy összeget tüntettek J fel, nehogy látható legyen, hogy i kinek mennyi jövedelme van. Ezt a j képviselőtestület, ha felelősséggel 'képviseli a város közönségét, nem fogadhatja el. Az államrendőrségi hozzájárulás 30 ezer pengő maradt. A tűzoltóság részére adóból 15 ezer 700 pengőt vetettek ki, de 26 ezer pengőbe kerül a tűzoltóság. Leventeoktatás céljára 7000 pengőt fizet a város. A tőketörlesztésre, kamatra és költségekre összesen 358 ezer 764 pengőt fizet 1932-ben a város. Ez az összeg olyan nagy adósságot igazol, hogy a legjobb akarat mellett sem lehet szanálásról beszélni. Egyedüli tényként az áll, hogy bérbeadták a Közüzemit és amikor a város egymillió 400 ezer pengőt, mint bért kapott, ehez az összeghez viszonyított hasonló értékű vagyont elvesztett. A beígért egymillió pengő kölcsön sem jött meg és soha nem is fog megérkezni. A villamosmű bérbeadása csak pillanatnyilag segített, még pedig akként, hogy 434.730 pengő kamattartozás helyett csak 358,764 pengőt kell fizetni. Ugy látszik, a Közüzemi bérbeadását nevezik szanálásnak, sajnos azonban Pelczmann László 1 férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = D. < fa Uri öltönyöket N és felöltőket £ a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési s feltételek mellett, ^rnwwif Úgyszintén hozott szövetből is.