Esztergom és Vidéke, 1931

1931-09-24 / 77.szám

Intő Szózat és Philantropia Hogy ma a közvélemény ellentétben áll azzal az irányzattal, amelyet a megboldogult Bethlen-éra képviselt, hogy Esztergom társadalma élesen szembefordult a Bethlen-rezsim itteni exponensével, a főispánnal, az nem újság ebben a vármegyében talán senki előtt sem. De nem újság általában a közéleti harc sem, hisz a nemzet 400 éves története szinte állandó szembenállás volt az „atyai s az alárendeltek igazi javát felfogó" felsőbbséggel. Nem régen volt, 25 éve, hogy ez az atyai gondoskodás a nemzet le csendesítésének ürügye alatt a nemzet nyakára ültette a hires darabont kormányt, hogy ezzel törje le a nemzet jogos ellenállását. Fejérváry miniszterelnök és csatlósai, a belügyminiszter, a főispánok, a kormánybiztosok és egyéb kiskirályok a hatalom birtokában a legvérlázitóbb jogtiprásokat és erőszakosságokat követték el, mialatt farizeus arccal és jámbor szemforgatással a békét, az összefogást hirdették. S mialatt törvénytelenségeik miatt recsegettropogott az egész magyar élet, a hatalom legfőbb birtokosának, Fejérvárynak volt arca 1905 július 12-én az ország összes törvényhatóságaihoz egy Intő Szózatot intézni. Ebben felhívja a hatalom erőszakosságaitól végkép felizgatott lakosságot, hogy óvja meg nyugalmát, teljesítse a haza iránt való kötelességét, fizessen önként adót, az újoncok önként álljanak be s általában tartózkodjék mindenki a kormány s közegeinek munkája elé nehézsége ket gördíteni! Emellett azonban nem átallotta az Intő Szózat kibocsátója ugyanakkor a közvélemény letörésére a legdestruktivabb elemekből álló társasággal, szabadkőmívesekkel és szociáldemokratákkal szövetkezni. A kormánypárt helyiségeibe és a főispáni termekbe a társadalom legalsó rétegeihez tartozó elemek jártak fel, hitele-vesztett egyének, pénzért mindenre kapható és vállalkozó emberek, üzleti panamákra áhítozó kereskedők és vállalkozók, akiket néhány társadalmi kitüntetésre, vagy címre vágyakozó egyén egészített ki. (Dr. Horváth József: Az 1905—6. évi vármegyei ellenállás története 34. oldal.) Azonban az Intő Szózatnak még erősebb harc lett a folytatása, mert az erőszakosságoktól felizgatott közvéleményt soha és sehol sem lehetett még azzal lecsendesíteni, hogy az erőszakoskodók báránybőrbe bújva szirén hangú felhívásokat bocsátanak ki, hanem csak azzal, ha az erőszakoskodó távozik a méltatlanul betöltött állásából. S valóban a nyugalom csak akkor következett be az országban, amikor a király belátva a beléje takarózni akaró kormány törvénytelenségeit, egy egyszerű kézlegyintéssel eltávolította maga mellől eddigi „hűséges" tanácsadóit. Az erőszakoskodókat tehát elsöpörte a népharag I Ez volt az első Intő Szózat következménye. S most az „Esztergom" cimű főispáni lap hasábjain ismét megjelenik az ominózus cimű Intő Szózat 1 Ismét békére és összefogásra hivja fel a város lakosságát éppen a szózat kibocsátója, nem gondolva azzal, hogy ameddig azok, akik a békét erőszakos magatartásukkal feldúlták, a helyükön ülnek, béke, a lelkek megnyugvása Esztergomban el nem képzelhető. A békéért áldozatot is kell sokszor hozni s ha az illető urak valóban annyira szeretik hazájukat, mint amennyiszer azt öblös hangú szónoklataikban már elszavalták, még akkor is félre kellene állaniok, ha egyébként a tömjénezéstől elvakulva meg is lennének a maguk nélkülözhetetlenségéről győződve. Nem! Intő Szózatokkal többé nyugalmat adni Esztergomnak nem lehet! S hiába jelenik meg akármilyen kegyes formában ez a jókívánság, a második Intő Szózat is az első sorsára fog jutni: a kibocsátót vagy a legfelsőbb hatalom fogja elejteni, vagy pedig a társadalom összefogása fogja helyzetét lehetetlenné tenni. Azonban nem mehetünk el szó nélkül laptársunk szept. 13-iki számában megjelent másik cikk felett sem, mely a kezdődő nyugalmat ismét csak felkorbácsolja. Tehát akadt egy új szövetséges is, aki felénk villogtatja Komárom megye ősi kardját s reánk dörgi a kossuthi szózatot: „Némuljon el a törpe minoritás 1" Ghyczy Elemér komárommegyei nagybirtokos és felsőházi tag végtelen Önbizalmában csonka Komárom megye egész lakosságát maga mögött érezve akarja lemosolyogni a közélet békéjeért a hatalommal szemben folytatott harcunkat. Elismerjük, hogy a többség akarata előtt igen sokszor meg kell a kisebbségnek hajolnia ! Azonban igen kételkedünk Ghyczy úr elmefnttatásán abban a tekintetben, hogy a komárommegyei lakosság Huszár Aladárt tar taná az egyedüli embernek, aki a főispáni állást helyesen be tudja tölteni. Nem hisszük, hogy a Ghyczy úr által emlegetett komáromi közönség nem ismerné azt a közmondást, hogy senki sem nélkülözhetlen s igy azt hinné, hogy Huszár Aladár helyére nem akadna száz meg száz derék magyar ember, aki jobban be tudná tölteni a főispán állást! De tegyük fel, hogy Ghyczy Elemér szűk környezete valóban azon a felfogáson van, s valóban nélkülözhetetlennek és pótolhatatlannak látja Huszár Aladárt, akinek bukása nézete szerint talán az ország egyik támasztó pillérének az összeomlását jelentené! Ám akkor engedje meg Ghyczy úr, hogy mi viszont azon kételkedjünk, hogy valóban Ön mögött áll Komárommegye osztatlanul ? ! A komárommegyei sajtó, nevezetesen a „Komárom Esztergom Vármegye" és a „Tatai Hirlap" legalább is azt mutatják, hogy Komárommegyében sem lelkesednek oly nagyon Huszár Aladár iránt! De hogy Ön lenne a katholikus többséget képviselő komáromiak vezére, azt talán Ön sem hiszi el! Miért fenyegető dzik tehát azok ökleivel ? 1 Hogy mi is százalékokban beszéljünk, ennek a megyének 70%-a katholikus, elenyésző csekély hányad tarthatja ebből a 70%-ból Önt vezérének 1 i Azonban most nekünk is kell ismét egy latin közmondást idéznünk : História est magistra vitae 1 Mire is tanít .tehát ez a história ? Volt Győrben, a régi jó világban egy megboldogult szabadkőműves páholy: a Philantropia. Talán valamennyi szabadkőműves páholy között ez fejtette ki a legundokabb vakondmunkát. Mialatt az első Intő Szózat idején a magyar középosztály a legkétségbeejtőbb harcát vívta a nemzet jogaiért a hatalommal, amikor a nyers anyagi erő minden eszközzel le akarta törni az erkölcsi eszmét, ennek a páholynak egy szava sem volt a nemzeti ügy mellett. Ez a páholy 1906. január 23 án tisztújító közgyűlést tartott, amelyen helyettes főmesterré Ghyczy Elemért választották meg. A páholy életében az ezt követő időszakot (1906—1913) Palatínus József újságíró annak bizonyítására ismerteti, hogy Magyarországon a szabadkőmivesség készítette elő a kommunizmust. Vallástanítástól ment népoktatást, a fiatalságnak, főleg a fiatal leányoknak a sexuális felvilágosítását, a szabadszerelmet, (mint a Philantropia nevezi: a sexuálmorál gyökeres átalakítását), a szocializmus és kommunizmus eszméinek a terjesztésést veszi a programmba a Philantropia és programmját tőle telhetőleg iparkodik végrehajtani. A „ Világosság fiai" neki támadnak a pápának, „táblát ülnek" (gyászünepélyt tartanak) a spanyol nemzet Kun Bélájának, Ferrernek a kivégzése miatt. Hirdetik a szekularizációt s a magyar történelmi osztályokat az egyházzal együtt a nemzet testén élősködő bacillusnak nevezik. A destrukció legveszedelmesebb melegágya, a Társadalomtudományi Társaság 1906. évben, a radikálisok győzelme alkalmával, választmányi taggá választotta Ghyczy Elemér helyettes főmestert (Barcsay Adorján—

Wolff Károly : A szabadkőművesség bűnei, I. rész 142. oldal), mint azt Kallós testvér örömmel jelenti a Philantropiának. Nem tudjuk, ismeri-e az ellenünk támadó nyilt levélnek írója, Ghyczy Elemér a i szabadkőműves helyettesfőmester Ghyczy Elemért? Ha netán nem ismerné, úgy készséggel rendelkezésre bocsátjuk a szabadkőműves anyakönyv vonatkozó adatait. A szabadkőműves Ghyczy Elemér a Barcsay—Wolff-féle munka II. rész 106. oldala szerint földbirtokos, 1870-ben született Nagyigmándon, 1900-ban vétetett fel a Philantropiába, hol 1906 ban helyettes főmester lett. Szabadkőművességéből a Szabadkőműves Központi Iroda adatai szerint a páholyok feloszlatásáig nem „fedeztetett" (töröltetett) s igy 20 év alatt úgyis mint hű elvtárs, úgyis mint vezér kiismerhette a Philanttopiában folyó munkát. Egyébként is, hogy hogyan vélekedik arról, aki egyszer szabadkőműves volt, maga a hivatalos szabadkőművesség, e tekintetben hivatkozunk a Magyar Szimbolikus Nagypáholy hivatalos közlönyére, a „Kelet"-re, amely az 1906 iki évfolyamának 8—9. száa 227. oldalon igy ír: „A szabadkőművesség olyan, mint a keresztség, eltörülhetetlen jelleg. Aki harminckét évvel ezelőtt szabadkőműves volt, az ma is az. Legfeljebb szabálytalan testvér a neve." Nem tudjuk számot vetett-e már a cikkíró Ghyczy Elemér névrokonával, a szabadkőműves főmesterrel, s hogyan intézte el a számvetést. Arcába kiáltott-e a páholyvezérnek, hogy te és elvtársaid gyalázatos merényletet követtek el a nemzet ellen, arcába vágta-e, hogy ti, szabadkőművesek, egyedül ti juttattátok trianoni sorsra a hazát! Nem tudjuk, Ghyczy Elemér felsőházi tag úr pálcát tört-e már helyettes főmestersége alatt folytatott szabadkőműves munka felett, a népbutítás, a felekezeti izgatás, a szekularizáció, a sexuális kérdések hánytorgatása, az ifjúság megrontása, a szabadszerelem eszméje felett, mert ezt Pelczmann László! 6 lm Uri öltönyöket és felöltöket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési °- feltételek mellett, »wmmmm^ Úgyszintén hozott szövetből is.